Gondolom erre gondoltál, igaz? Hát persze, hogy nem mert a csőlátású gondolkodásod megakadályoz téged, hogy felfogd, hogy nem csak JT-t üldözték ill. üldözik, hanem önmagad mártiromságtudatát simogatod ezzel. De végül is nincs ebben semmi meglepő. Egy pszichológushallgató hölgy írja a szakdolgozatában a vallásos elmekontroll eszközeiről, hogy tuidniillik gyakori eszköz a
„Projekció – externalizáció: A szekták előszeretettel hangoztatják a társadalomtól feléjük irányuló ’üldözést’, még akkor is, ha ennek semmilyen kézzel fogható, valós bizonyítéka nincs. Egyéni szinten a ’megtért’ iránt aggódó, de jószándékú családtagokba vetítenek hasonló érzéseket, cselekedeteket. Így a hívő a negatív tulajdonságokat a külvilágnak tulajdonítja, ezáltal lelki megkönnyebbülést érez, a problémákat kizárja belső világából.”
Kérdés, hogy miért üldözték az Őrtorony-hívőket?
Jézus mondta:
"Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Máté 5:10)
"gyűlöletesek lesztek "minden nép előtt az én nevemért (Mt 4:9)"
Tehát nemáltalában véve az "üldöztetés"! Nincs olyan logika, hogy "üldöznek, tehát igazam van". Amúgy minden tiszteletem és részvétem az üldözés áldozataié. Főképp, mert értelmetlenül haltak meg. Mire alapozom ezt?
Soha nem üldözték őket Jézus nevéért. A 'Jehova Tanúi - Isten királyságának hirdetői' könyv erre vonatkozó fejezetében többnyire a Szervezet elleni üldözésekről olvashatunk, amikor gyakran egyébként Jézus nevét valló emberek üldözték a Társulat tagjait (egyáltalán nem keresztényi módon!), de soha nem Jézus vagy Jehova nevéért folyt az üldözés. Persze ez nem mentesíti az üldözőket, gyilkosokat semmi alól sem!
A 661. oldalon olvasható az a nyilatkozat, melynek aláírásáért a koncentrációs táborokban lévő Tanúknak szabadulást ígértek. Ebben a Szervezet elhagyását és a vele kapcsolatos besúgói tevékenységet vállalta az aláíró. A 663. oldalon (3) már mint "hitnézeteiket megtagadó nyilatkozatot" értelmezik és hogy az aláírást megtagadók "Jehova iránti lojalitásukért és Krisztus neve iránti odaadásukért szenvedtek". De itt kizárólag a Szervezet iránti hűségről volt szó.
A fenti kis gondolatmenetet azért érzem fontosnak, mert jól mutatja, hogy milyen mértékben azonosítja az Istenhez való hűséget a Szervezethez való hűséggel a Társulat, és mennyire erős ez a kötődés a Tanúkban.
Nem is beszélve arról, hogy milyen gyakori dolog volt az, hogy az Őrtorony Társulat maga provokálta ki az üldözést:
Karl Adams egyik nagy feladata volt a Társulatban az 1917-18-as időszak eseményeinek tisztázása. Mint ismeretes 1917. júniusában azzal vádolták meg a szervezetet, hogy összeesküvést szervez, sérti a kémkedési törvényt és sok más egyébbel. A hatóságok a Befejezett Titok c. könyv 247.-253. oldalait kifogásolták, amiről Rutherford elrendelte, hogy azokat ki kell vágni a könyv összes példányából. Később a kémkedési törvény előírásai miatt Rutherford elrendelte, hogy a könyv forgalmazását fel kell függeszteni. Ezek ellenére is Rutherfordot és hét másik vezetőt börtönbe zártak, majd a háború végeztével szabadon engedték őket. Barbara teljesen meglepődött, hogyan, milyen hízelgő szavakkal kereste Rutherford a szövetségi kormány jóindulatát, miközben sátáninak írta le a kiadványokban és a testvérek előtt. Rutherford minden eszközzel meg akarta enyhíteni a hatóságokat. Karl Adams úgy fogalmazott ezen szavak olvasásakor, hogy Rutherford elvesztette a becsületességét. Maga Karl Adams mondta ki, hogy Rutherford hajszolta bele a tagokat abba a helyzetbe, hogy a Bibliakutatók üldözött vallás legyenek. Olyan helyzetet teremtett, hogy a Bibliakutatók ellenszenvesek legyenek a társadalom szemében, így egy vallás elleni támadásnak állítsa be a bebörtönzését és az ellenük felhozott vádakat, nem pedig a vezetők valamilyen hibájának. Ezt nem Barbara Anderson mondta, hanem Karl Adams.
Persze Jehova tanúi köztudottan nem örvendenek nagy szimpátiának az emberek köreiben. Ezért ők úgy gondolják, hogy a keresztények üldöztetéséről szóló próféciák, rajtuk teljesednek be, ami szintén abban a reményben élteti őket, hogy jó ügyet szolgálnak. Érdemes összehasonlítani a bibliai üldöztetést a Jehova tanúi „üldöztetésével”. Amint átolvastuk az idevonatkozó igéket, mindjárt megvilágosodik előttünk a mély szakadékként tátongó különbség.
Mát. 24;9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
Már. 13;9. Nyomorúságnak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.
Ján. 15;21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.
Fil. 1;29. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nem csak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette:
II. Tim. 3;12. De mind azok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.
Gondolom, rájöttél, hogy miért is üldözték az akkori keresztényeket. A jövőben is ugyanezért fogják üldözni őket. Igen az írásból világosan kiderül, hogy Jézus Krisztusért. A benne való hitért és a róla tett bizonyságtételért. Ezzel szemben a Jehova tanúit nem Jézusért nem szeretik, hanem az erőszakos tolakodó viselkedésük és a sok hamis tanításaik miatt.
A Bibliában meg a biblikus korban ábrázolt mártírok valódi mártírok voltak. Pl. az ószövetség ábrázoltakat valódi bálványimádásra kényszerítették, és ezt tagadták meg. Az ókorban a keresztényektől konkrét császárimádást követeltek meg, ezt megtagadva haltak hősi halált.
Megjegyzem: én már olvastam néhány katolikus művet, de nem sokban láttam hivatkozási alapként, hogy mi azért vagyunk a tuti mert minket sokszor bántottak, ujjujuj. Mi nem lobogtatjuk a mártírjainkat, mer hőseinket tiszteljük, nem pedig kampányt csinálunk belőlük.
Ma már nincsenek ilyen helyzetek: nem tudok elképzelni olyan helyzetet a XX. vagy XXI. században, hogy egy állam halálbüntetés konkrét terhe mellet kötelezne embereket arra, hogy konkrétan imádjanak egy vezetőt vagy egy szobrot.
De ez az olyan felekezeteket, mint Jehova Tanúi nem keseríti el. Nekik Jézus szavai azt jelenti: ha üldöznek Téged, igazad van.
Ebből egyenesen következik, hogy mesterségesen kell olyan szituációkat produkálni, hogy szembekerüljünk az emberekkel, vagy kormányzatokkal. Olyanok ők, mint az egyszeri donjuan, aki azzal akarja igazolni szíve választottjának a hősiességét, hogy beleköt a falu bunyósába, majd büszkén fut hozzá egy monoklival, hogy lám, micsoda kemény gyerek ő.
Szándékosa olyan hittételeket alakítanak ki, amely felesleges ugrabugrálást eredményez. Tipikus példája ennek a magatartásnak a himnuszéneklés megtagadása. Ezt egy brazil tábornok idézetével igazolják, aki valami olyasmit mondott, hogy a nacionalizmus (ennek fogalmáról kb. annyi fogalmuk van mint Rákosinak) tulajdonképpen vallás, a himnuszéneklés pedig ezért egy vallási szertartás. Ebből meg ugye az következik, hogy aki elénekli, hogy "Isten áldd meg a magyart", az megtagadta Jehovát, ezért egy bálványimádó, pogány, antikrisztus stb., akit majd Jehova jól elpáhol.
Kész hivatkozási alap, a Tanú hősnek érzi magát, egy sorban érzi magát a Dániel könyvében megörökített hősökkel, az őskeresztény mártírokkal, stb. Persze ez sokaknak fájni fog, hevesebb vérmérsékletű emberektől kemény beszólást is kapnak. És így tovább, máris lehet jajgatni, hogy üldöznek minket. Ha valakit Hitler se szeretett, az már felér egy főnyereménnyel.
Szegény elnyomott kisebbségnek lenni ezen világrendben bizony nagy üzlet. Tessék bekapcsolni a kereskedelmi csatornákat, azoknak akik nem értik miről van szó.
Ezek az emberek mesterségesen és főleg feleslegesen generált konfliktusokra hivatkozva állítják, hogy ők hősök és igazak.
Holott csak úgy viselkednek, mint a Greenpeacesek: odakötözik magukat egy fához, és azt hiszik, hogy hősök.
Holott Jézus nem azt mondta, hogy akit üldöznek, az automatice igaz, hanem, hogy az igazakat az igazágért üldözni fogják. A kommunistákat is üldözték, mégsincs igazuk.
Ezek az emberek a más vallású emberek üldözését (ami gyakran sokkal intenzívebb, és már csak számszerűségénél fogva sokkal jelentősebb) nem sok könnyel illetik. Eleve: kifejezetten ezt várják. Isten az államhatalmak szívébe fogja szerintük adni, hogy írtson ki a nem-Őrtorony vallásokat.
Szerintem mélységesen félreérted a Bibliát, ha azt véled kiolvasni belőle, hogy az a helyes értelmezés, amely a leginkább provokálja a közvéleményt. Az igazság nem azért igazság, mert "üldözik", és mivel manapság a világon nagyon sokféle vallási, politikai meg mindenféle irányzatot néznek rossz szemmel, ez alapján nem dönthető el semmi.
Természetsen, aki fel akarja pofoztatni magát, akkor nyilván addig-addig fogja hergelni a közvéleményt, míg annak jogos haragja elér odáig, hogy elcsattan a pofon. Jehova tanúi pont erre hajtanak, aztán lehet menni sipákolni az enszbe, meg megírni az Őrtoronyba sipákolni, mint egy fürdős kurva, hogy úristen-úristen bántanak, pedig mi csak jót teszünk.
Épp azért, mivel ők pont erre hajtanak, alibit akarnak az ostoba előítéleteik igazolására, nem szabad bedőlni nekik. Noha egy idő után minden értelmes emberben elkezd felmenni a pumpa, ha sokat beszélget néhány olyan gumiszoba-szökevénnyel, mint Aubry (aki megmagyarázza, hogy minél többen tartják elmebetegnek, annál inkább igaza van - így aktívan tesz is ezért a minősítésért). Mondd, vunaros: néha nem szégyelled néha magad helyettük is, amiatt a szellemi gettó és a trollkodás miatt, amiről a felekezettársaid itt tanúsítanak?
Komolyan mondom: miért nem jut eszükbe a JT-knek, hogy a külvilág nem azért tartja őket idiótának, mert a sátán így meg úgy, hanem mert egészen egyszerűen idiótán viselkednek, és erre az a természetes emberi reakció, hogy idiótának tartja a delikvenst? Báár, mintha pont erre pályáznának, a fenti okok miatt...
Egyébként ha már kemény kritika. Nem gondoltál arra még - már csak itt a fórumon szétnézve - , hogy momentán a katolikusokat sokkalta többet szapulják, mint a JT-ket? Eleve: antikatolikus minimum nélkül nincs (neo)protestantizmus.
Jézus nem ismerte az újvilág fordítást. Semmi sátáni dolgot nem parancsolt. Jézustól nagyon távol vannak a jehovák. Az akoholista csaló, börtöntöltelék Russel nem Jézus követője volt. Hanem mammon szolgája, abaddon igájának hordozója volt. És minden szektatag az ő árnyéka. Szégyenei a földnek. Nem véletlen, hogy elsők voltak akik felajánlották a szolgálataikat Hitlernek.
Szerinted. Jézust sem kedvelték annak idején, pl volt olyan város, ahol megkérték hogy ne menjen be oda. Vagy nézd meg Pált, sokszor bántalmazták és nemkívánatos személynek nyilvánították az igazság hirdetése miatt. Most is többnyire így bánnak Jehova Tanúival.
Jehova Tanúi tanainak "kritizálása" pedig ferde bibliaértelmezésből és nézőpontból történik........
Csak hogy most nincs szükség házlásra. Isten igéi, elérhetők mindenki számára. "
Ez csak a te véleményed. És hadd ne mondjam, hogy milyen "igék" érhetők el............. Jézus adta ki a parancsot, és még nem vonta vissza. Egészen az ítéletnapig nem is fogja, ezért mi továbbra is neki engedelmeskedve házról házra hirdetjük az Igét.
Csak hogy most nincs szükség házlásra. Isten igéi, elérhetők mindenki számára. Csak az abaddoni tanítás az amit hirdetni kell. A Sátán toboroz. És a sáskái munkálkodnak.
Hát ismét melléfogtál, mert ezt Jézus mondta nekik:
Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek." (Máté28:19)
Pál pedig Jézust utánozta, ergo ezt Jézus kérte:
"És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról." (Csel5:42)
Vagyis Jehova Tanúit Jézus miatt (is) üldözik........
Annyit szeretnék ehhez az oldalhoz hozzáfűzni,hogy gondolkodjon el mindenki azon,hogy melyik vallás tagjait üldözik és akkor rájön arra melyik az igaz vallás.Mert Jézus is azt mondta hogy űldözni fognak titeket a nevemért.Gondolkodjatok!
Erdemes megjegyezni,hogyha valaki korábban ki merte volna jelenteni az utolso nemzedékkel azaz 1914-vel kapcsolatban ugyanazt az álláspontot,amit a 2010.március 15. Ortoorny 10 oldalán kijelnetenek,bizony az illetot kizárták volna a szervezetbol,mint hitehagyottat.
De ha azt a vezeto testulet állítj,akkor oket nem tartja senki hitehagyottnak.
A Vezető Testületnek az 1971 óta számított 30 éves fennállása alatt, két nagy mélypontja volt. Az egyik 1975 körül volt, amikor a Vezető Testületen belül folytatott hatalmi harcon kívül a szervezet múltja okozott gondot a tagoknak, legfőképpen az elnöknek. Az akkori válság kihatással volt a szervezet növekedésére. Hasonló válságot éltek át a tagok 1992-1999 között is. Ez a kilencvenes évekbeli válság tulajdonképpen visszavezethető a hetvenes évekbeli válságra, amikor a szervezet vezetése nem rendezte le, hanem elfojtotta és ezzel elodázta a problémák megoldását. Ez a kilencvenes évekbeli válság nem zárult le, hanem jelenleg is folytatódik és a szervezet vergődését mutatják, talán a haldoklás pillanatai, talán az újrakezdésé.
A statisztikák arról tanúskodnak, hogy a szervezet nyolcvanas évekbeli aranykora és látszólag töretlen növekedése 1996 óta megtört. A kilencvenes évek válságai e köré a dátum köré látszódnak összpontosulni. Ha végigtekintjük a kilencvenes éveket a Vezető Testület szemével, akkor látható lesz, milyen módon igyekeznek kezelni a problémákat.
Elnökváltás
Az elnök személyében történő változások mindig próbára tették a gyülekezetek tagjainak tűrőképességét. Nem az elnök személyének a változása okozta a problémát, hanem az az új stílus és tanítás ami az új elnökkel együtt jött. Amikor Russelt Rutherford váltotta fel, szakadások történtek, mert Rutherford teljes hatalomra kívánt szert tenni a szervezeten belül. Rutherford halálakor külön Őrtorony cikk jelent meg, de már nem történt szakadás. Az új vezetés Rutherford belső ellenzéke volt, akik okultak Rutherford hibájából. Az új vezető Knorr lett, de maga körül stábot hozott létre, hogy elődje hibáit el tudja kerülni. Amikor 1977-ben újabb elnökváltás volt, akkor Henschel és Frederick Franz közül Franz-ot választották meg, aki a Társulat teológusa volt. Az Őrtoronyban megjelent egy közlemény: „Kiváló hírneve mint jeles bibliai szaktekintély, és fáradhatatlan munkája a Királyság-érdekek előmozdításában mindenütt megnyerte számára Jehova tanúi bizalmát és lojális támogatását." Franz ügyes vezető volt, módszerei államférfiúi hajlamokról tanúskodnak. A Franz által gyakorolt új vezetés különbözött a Knorr általi vezetéstől, de a vezető személyek - és maga Franz is - közvetlen munkatársai voltak Knorrnak. Franz kivezette a szervezetet a válságból (nagyon diktatórikus módszerekkel) és a szervezet számára nyugodt éveket hozott, amely hatalmas számbeli és anyagi növekedéssel járt. Ez az elnökváltás is simán ment. Frederick Franz halálát nagyon sokan várták, mert mindenki érezte, hogy a tanítások (1914) még sok bonyodalmat okozhatnak. Amikor 1992. december 22.-én meghalt 99 éves korában, akkor néhány nap múlva Milton G. Henschelt választották meg a Vezető Testület elnökének.
A március 15.-í Őrtorony volt az emlékünnepi szám. Ebben közölték le a hírt. A halálhír leközlése után egy rövid áttekintés volt benne Franz szolgálatáról, és egy három és fél soros közlemény jelentette be az új elnököt: „1992. december 30-án Milton G. Henschelt választották meg a Társulat ötödik elnökévé Franz testvért követően." Frederick Franzról meg kellett emlékezni bővebben is. Ezt a célt szolgálta az 1993. május 1.-i Őrtorony. Három cikk tárgyalta Jézus jelenlétét és eljövetelét. A második tanulmányozási cikkben leközölték Franz halála előtti szavait: „…Nem egy egyszerű ember az, aki irányítja a szervezetet, ennek az Úr Jézus Krisztusnak kell lennie. Mert sokkal nagyszerűbben és csodálatosabban fejlődik, mint valaha gondoltuk volna…"
Az elnökváltás fogadtatásáról egy Társulat számára írt levél ezt közölte: „A változás észrevétlen maradt olyan értelemben, hogy nem volt észrevehető, hogy más embert használ fel Jehova a földi szervezet vezetésére. Jehova népe még érettebbnek bizonyult, mint eddig." Jehova Tanúi szervezetének tagjait valóban nem nagyon foglalkoztatta a hír, hogy más lett az elnök. Többségük nem is volt Jehova Tanúja a hetvenes években, vagy még meg sem születtek. Csak nagyon kevesen voltak azok, akik abban reménykedtek, hogy ez a csere majd változásokat fog hozni.
Általános helyzet 1993-ban
1988-at követően a kelet-európai országok közül mindegyik felszabadult a betiltás alól. Jehova Tanúi aktívak voltak azokban az országokban is és a Vezető Testületben nagy növekedésre számítottak. A történtek igazolták is őket, hiszen a 100 ezres hírnökszámot meghaladó országok közé emelkedett azóta Lengyelország, Oroszország és Ukrajna is, de minden érintett államban megsokszorozódtak Jehova Tanúi. Magyarországon nem lett 100 ezernél is több Jehova Tanúja, de megkétszereződött a hírnökök létszáma. Ez a duplázódás azzal járt, hogy új gyülekezetekre, így új vénekre, kisegítőszolgákra, új utazófelvigyázókra, új fiókhivatalokra és többszörös irodalommennyiségre lett szükség, nem is beszélve a Királyság-termekről. Mivel a Vezető Testület tagjainak már volt ebben tapasztalata, a megfelelő módon szerettek volna reagálni az új lehetőségekre.
A legtöbb vallások kutatásában jártas ember nem is gondolná mi volt az amit a Vezető Testület a legfontosabbnak látott. 1993-ban új, direkt ezekre az országokra tervezett kiadványokkal álltak elő. Ezek a Valóban füzet és a Mi az élet célja? füzetek és a Lesz-e valaha egy háború nélküli világ? füzet, mely zsidóknak készült - mert ugye a növekedésre minden egyes alkalmat meg kell ragadni. A számbeli növekedés szorgalmazása vált az első rendű feladattá. 1992-ben az jelentette ugyanis a nagy problémát, hogy a felszabadult országokban nem mindenhol volt megfelelő mértékű a növekedés. E miatt például Magyarországon a teljes vezetőséget leváltották Völgyes Sándor kivételével és feltöltötték olyanokkal akiktől elvárható volt a siker - ami nem történt meg. Sem Magyarországon, sem a többi országban nem fogadták szívesen a külföldről jött „mindenben okosabb" felvigyázókat és a gyülekezetek csendben ellenálltak. Egyedül a fiatalabb, újonnan keresztelt, a radikalizmusra hajlamosabb személyeket lehetett csak megnyerni támogatásul, akik aztán a kialakuló válságban fontos szerepet játszottak. A „terepre vezényelt" felvigyázók ugyanis bennük látták a lehetőséget, mesterségesen - de tudattalanul - generációs ellentéteket kiélezve az addig békés közösségekben.
A Vezető Testület nem számolt azzal, hogy a betiltás alatt a tagok összeszoktak. A prédikálás korlátai miatt a tevékenység a családra és a munkatársakra terjedt ki intenzívebben. A gyülekezetekbe nem egyszerűen új személyek lettek behozva, hanem évek óta jól működő családi, rokoni, baráti vagy kollegális kapcsolatok. A csoportokon és gyülekezeteken belül a társulati útmutatás elgyengült, nem is volt szükség különösebb rendszabályokra. Amikor a külföldi felvigyázók kezdtek irányítani, akkor ezt a tényt figyelmen kívül hagyták. Az USA-ban vagy más nyugati országokban ahol az 1990-es éveket megelőző 20-25 évben nem volt betiltás, nem tapasztalták meg soha ezt az állapotot. Sokkal lelketlenebb, sokkal szabályszerűbb, sokkal hivatalosabb volt az ügymenet. Ezek az ideküldött személyek tehát diktatórikusnak, agresszívnek és kegyetlennek tűntek a régiek előtt, és ebben a szerepben a többség kényelmesen érezte magát. A meglévő „mag"-gal szemben azonban kellettek támogatók. Olyanok akik már a szabad világban jöttek be a gyülekezetbe, olyanok akik könnyen fanatizálhatók, akik könnyen lelkesednek, akikben tenni akarás és .... és hatalomvágy van. Ezek voltak a fiatalok. A megérkezett és egy időt eltöltött idevezényelt felvigyázók rájuk támaszkodtak. Ők lettek kiváltságokba helyezve - a leváltott és kedvelt régiek helyébe. Őnekik kellett gyülekezeteket vezetni, pásztorolni egy olyan helyzetben, ahol nagy válság volt újra feléledőben. Egy olyan válság ami nem egyszer náluk is idősebb volt. Természetes következmény lett, hogy ezek a fiatalok belefáradtak megtörtek, a régiek már sokkal korábban (még amikor a fiatalok voltak lelkesek) és a gyülekezetek félig szétvert állapotban maradtak, szellemi tekintélyek nélkül. Ez zajlott le Kelet-Európában, ahol minden 10. Jehova Tanúja él.
A nyugati részeken és Japánban ahol mintegy a fele él Jehova Tanúinak, más okból kifolyólag alakult ki a válság. Ott a hetvenes évekbeli nagy felsülés 1975-el kapcsolatban mély nyomot hagyott. Amikor 1975 utóéleteként Raymond Franz és egy sor más vezető felvigyázó távozni kényszerült az Őrtorony szervezetből, akkor egy idő után nem hallgattak tovább problémáikról, kételyeikről. Azokat a nyugati országok nyelvén kiadták és terjeszteni is kezdték. A szervezet hamissága lelepleződött. A nyolcvanas évekig joggal hihették azt a tagok, hogy a Vezető Testület nagyon becsületes és őszintén próbálkozik, de Raymond és Carl Olof Jonsson írásai bizonyították, hogy a tévelygés immáron szánt szándékkal, tudatosan történik. A hír szép lassan terjedt el, ahogyan az egyre több nyelven megjelenő kiadványok is. A többség nem ment el a szervezettől, hanem „lejjebb vett a sebességből", vagy tétlenné vált. A gyülekezetek másik része ennek következtében zavarodott lett és a világi életben való könnyű boldogulást választotta.
Tehát 1993-ra ez volt a kialakult helyzet. A szervezet tagságának 60-65%-a olyan területen élt ahol a gyülekezetek szétestek. Növekedésre már csak a nem keresztény hátterű ázsiai országokat kivéve, Latin-Amerikában és Afrikában lehetett számítani. A Vezető Testület nagy növekedésben reménykedve elkezdett kiadványokat, főképpen az Új Világ fordítást készíteni kínai nyelven, a kínai politikai vezetés látszólagos enyhülése miatt. Mai napig is arra számítanak, hogy a kínai korlátozások feloldása hatalmas számbeli és majd anyagi növekedést fog jelenteni az Őrtorony számára. A Vezető Testület ezen a téren egyetlen sikert elkönyvelhetett a kilencvenes években, ez pedig Kuba. Kuba, akárcsak Kína szocialista ország, de Kubában legálisan működhetnek Jehova Tanúi. Kubában majdnem el is érték a 100 ezres hírnökszámot - a kubai pártvezetés számára semmilyen problémát nem okozva. Most ez szolgál referenciaként a kínai vezetéssel való egyezkedéshez. A problémás nyugati és keleti helyzetet egyaránt jól ismerő Gerrit Lösch zónafelvigyázót 1994-ben meghívták a Vezető Testület tagjának.
2. rész: "A nagy törés"
Adott volt egy felerészt válságban lévő szervezet, nagyjából (az újak és kívülállók számára) összeszedett tanítással. Az új tagok és a régiek is Armageddon-várásba kezdtek. Ez a várakozás nem volt alaptalan. Az akkori gyülekezetekben sokan voltak akik még az Igazság, mely örök élethez vezet könyvből lettek tanítva. Ez a könyv a 11. fejezetében a Máté 24:34-et kapcsolatba hozta a 90. zsoltár 10. versével (Károli szerint), és arra utalt közvetetten, hogy Armageddon hamar eljöhet, talán a hetvenes években. Az Igazság könyvet 1982-től felváltotta az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön címet viselő könyv. Az a könyv a 18. fejezetben már nem idézte a zsoltárokat, de sokakban benne maradt az előbbi összevetés, és továbbadták a tanulmányozóknak. Ez azt eredményezte, hogy 1994-hez kapcsolódott sokaknak az a reményük, hogy elkezdődik a nagy nyomorúság. Titokban sokan e reményüket 1994. október 2.-hoz kötötték.
Az Őrtorony 1994. augusztus 15.-i száma tartalmazta azt a tanulmányozási cikket, amelyet a gyülekezetek azon a héten tanulmányoztak amelyikre az október 2.-i (vasárnap) nap esett. A cikk címe: „Előbb hirdetni kell ezt a jó hírt." Ez a cikk szó szerint ezt írta: „Az előbb határozószó használata (a Márk 13:10-ben) azt sugallja. hogy más események követik a világméretű evangelizálómunkát. Ezek az események magukban foglalják a megígért nagy nyomorúságot is, és Krisztus igazságos uralmát az új világ felett…Jehova, mivel igazságos, nem fogja megkezdeni bírói tevékenységét a dolgok e gonosz rendszerén, úgy, hogy előbb ne adná meg a szükséges figyelmeztetést…A nemzetek nem mutathatják ki joggal, hogy nem tudnak erről a figyelmeztetésről." Ez a cikk a prédikálótevékenység fontosságát emelte ki, és elismerte, hogy nem könnyű dolog hosszú éveket a házról-házra való tevékenységben eltölteni. Az ez utáni Őrtorony-tanulmányozás „segítséget és erőt adott az állhatatos folytatáshoz". Végül a cikk így záródott le: „Jehova cselekedni fog, akárcsak Noé napjaiban. De igazságossága és szeretete miatt azt akarja, hogy előbb prédikálják a jó hírt és a figyelmeztető üzenetet minden nemzetnek. Ebben a vonatkozásban Jehova Tanúinak felelőssége van – mégpedig az, hogy megtalálják azokat, akik Isten békéjére méltók, és hogy megtanítsák nekik békéjének útjait. Hamarosan, az Istennek megfelelő időben sikeresen véget ér a prédikálásra szóló megbizatás. Akkor jő el a vég." Ezek után az Őrtorony cikkek az elkedvtelenedéssel, az örömmel, majd a szolgálat megjobbításával és a próféták példájával foglalkozott. Ez utóbbi ezt írta: „A huszadik századunk első évtizedeiben élt hűséges felkentek példájából is hasznot meríthetünk. Annak ellenére, hogy égi reménységük nem olyan hamar vált valóra, mint ahogyan várták, nem hagyták, hogy a látszólagos csalódottságuk lelohassza buzgalmukat és ne úgy tegyék Isten akaratát, ahogyan feltárta előttük." Ezek a cikkek félre nem érthető módon azt közölték, hogy Armageddon még nincs is olyan közel, inkább még prédikálni kell. A gyülekezetekben jelen lévő Armageddon-várás ezzel semmit sem csillapodott. Az 1995-ös statisztika szerint az úttörők számában, a hírnökök átlagában, és az emlékünnepi jelenlevők számában is kiugró csúcsot tudhatott a háta mögött a Vezető Testület. Volt olyan tag aki elbízta magát és azt mondta, hogy a testvéreknek szánt buzdítás jól sikerült.
A Testület ülésein kezdtek tisztába jönni azzal, hogy az eddigi tanítások a jelenlegi formában nem tarthatóak, mert a nagy növekedés még nagyobb kiábrándulásba eshet át, mint 1975-ben. 1994 nyarától kezdve minden eddiginél sokkal komolyabban tanakodtak azon, hogy milyen reformokat lehet csinálni. Kevesen tudják, de ennek a tanakodásnak az eredménye lett a teljesen új szemléletű családi kézikönyv a Családi boldogság titka c. könyv. Amit 1995-ben észre lehetett venni, az az Élj örökké könyv leváltása az Ismeret könyvre. Az új könyv az eddigi 12-24, de nem ritkán 36 hónapos tanulmányozási, azaz keresztelkedésre előkészítési időszakot 6 hónapra kívánta csökkenteni. Az új könyv már sugallta az új szellemiséget, amit ezeken a fejtöréseken határoztak el a Testület tagjai.
1995 második felében különleges cikkek jelentek meg az Őrtorony folyóiratban. A június 15.-i szám egyik tanulmányozási cikkének címe: „Mi indít téged Isten szolgálatára?" A cikk azt javasolta, hogy minden keresztény kérdezze meg önmagától, hogy milyen indítékból szolgálja Jehovát? Az augusztus 1.-i szám a gyülekezeti összejövetelek fontosságát elemezte. Az Őrtorony folyóiratra mint eszközre utalt, amelyet minden kereszténynek úgy kell tekinteni, amin keresztül a legfontosabb oktatást kapjuk. Augusztus 1.-i számban a második tanulmányozási cikk arról szólt, hogy Jehovát érdemes szolgálni. Az október 1.-i szám már önmagában is rendkívüli volt. A tanulmányozási cikkek arról szóltak, hogy Isten az első helyen kell, hogy legyen az életünkben. Az egyik mellékcikk a sürgősség érzetéről szólt. Címe: „Őrizzétek meg a sürgősség érzetét!" Nem arról szólt, hogy hogyan fejlesszük ki, hanem arról, hogy hogyan őrizhetjük meg. Az egyik alcím azt a kérdést vetette fel az első századi keresztényekkel kapcsolatban, hogy vajon felesleges volt a sürgősség érzete akkoriban? Külön alcím foglalkozott azzal, hogy nem tudjuk a pontos napot, amikor Armageddon elkezdődik. A cikk végül a teljes lelkű szolgálatra ösztönzött. Ez sokaknak elindította a fantáziáját. Vajon mi fog történni?
Az 1995. október 15.-i Őrtorony háromrészes cikksorozatot jelentetett meg. A Máté 25. fejezetében említett szétválasztás értelmezését módosította, hogy az nem 1914-től napjainkig teljesedik, hanem majd a jövőben, Armageddonkor fog teljesedni. A harmadik cikk arról győzte meg az olvasókat, hogy az új értelmezésnek köszönhetően még fontosabbá válik a tanítványképző munka, amelyben személyesen is mindenkinek a tőle telhető legtöbbet meg kell tennie. Az ezt követő mellékcikk az önelégültségtől óvott. Akik figyeltek megérezték, hogy ennél még többre kell készülni. A november 1.-i Őrtorony tanulmányozási cikkeit december közepén vették át a gyülekezetekben. A két cikk a Máté 24:34 helyes értelmezését tárgyalta, illetve az olvasók kérdései rovat is. A cikk szerint a Máté 24:34 nem használható fel annak meghatározásához, hogy mikor lesz Armageddon. „A nemzedék kifejezés, ahogy Jézus használta, nem szolgál szabállyal az időmérésre, ehelyett mindenekelőtt egy meghatározott időszak egy időben élő embereire utal, s velük együtt az ő sajátosan jellemző vonásaikra." A cikk kijelentette, hogy Armageddon a kiigazított nézettel nem került távolabb, mert Jehova mindig is ugyanazt az egy napot és órát jelölte meg. Ő ezen nem változtatott.
Ez a bejelentés határozottan megtörte sok Jehova Tanúja lelkesedését. Többségük a Máté 24. fejezetében szereplő nemzedékre alapozta várakozásait és a szervezet buzdításainak megfelelően életét is. Ők joggal érezték úgy, hogy becsapták őket. A közömbösségük mögött nem is szándékos tiltakozás, hanem csak egyszerűen a fásultság, a megtörtség volt. Az 1996-os emlékünnepen már csak alig 12 millió 920 ezren voltak csak jelen, 225 ezerrel kevesebben, mint az azt megelőző évben. A növekedés csökkent, kevesebb bibliatanulmányozást vezettek a hírnökök. Csökkent az úttörők száma is, viszont ismeretlen okból többen vallották magukat felkenteknek, mint a korábbi években. A helyzet megkívánta, hogy augusztus 15.-én (1996-ban) az Őrtorony is foglalkozzon ez utóbbi témával (felkentek számának növekedése).
Kiútkeresés
A Vezető Testület előtt két választási lehetőség volt. Tudták - és tudják -, hogy az 1914-es kronológia nem megalapozott. Tisztában voltak azzal, hogy a Jehova Tanúiban keltett várakozás éveken belül válsághoz vezethet. Vagy becsületesen elismerik, hogy az egész tévedés, vagy kerülőutat választanak. Azt jól tudták, hogy az 1914-es kronológia alapozza meg az egész szervezet teológiai legitimációját az Őrtorony-teológiának. Ha nincs 1914, akkor nincs 1918-ban kinevezett hű és értelmes szolga és akkor nemhogy a prédikálómunka értelmetlen, hanem a szervezet létezésének sincs semmi alapja. Ezt egyetlen személy sem szerette volna a Testületben. Arra sem voltak képesek, hogy az 1914-es kronológia helyére olyan érvrendszert készítsenek, amely kiváltja a számukra is már elavultnak bizonyult tanításokat. Ezért döntöttek úgy, hogy az 1914-hez kapcsolódó utolsó számítási lehetőséget „kiiktatják" a tanítások közül. Ezért cserébe a tagság általános könnyítéseket kapott, amit már a Testület több tagja is évek óta kívánatosnak tartott.
Így engedélyezték Jehova Tanúinak a sorkatonai szolgálat helyett a polgári szolgálatot, titkos engedélyeket és paktumokat kötöttek a vérkérdésben és számos erkölcsi kérdésben is gyengébbre eresztették a gyeplőt. Csakhogy a tagság nem reagált jól, ahogyan a Testület kívánta volna. A kiadványok észrevétlen módon próbálták a kikapcsolódásra, családi életre terelni a hangsúlyt, hogy a tagokat kösse le egy picit más is a csalódottságon kívül, de Jehova Tanúi gyülekezeteiben erőt vett a közömbösség.
A Vezető Testület újabb nehézség elé került a kilencvenes évek második felében. A romló statisztikán különböző adminisztratív eszközökkel igyekeztek segíteni. Az emlékünnepre külön akciót hirdettek, hogy a jelenlévők száma ismét emelkedjen. Ez részleges sikert hozott, legalábbis a statisztikában. Amikor 1998-ban drasztikusan esni kezdett az úttörők száma (az új jelentkezők már nem pótolták a szolgálatot abbahagyókat) a Vezető Testület újabb engedményt adott. Lejjebb vitte az elvárt óraszámot 60-ról 50-re és évi 1000-ről 780-ra. Augusztus hónapokra a helyi gyülekezeteknek a tétleneket, rendszerteleneket kellett felkarolni, hogy megfelelő éves csúcs születhessen az éves jelentés számára. Akik például júliusban nem adtak le jelentést, de augusztusban prédikáltak, azoktól mind a két hónapra beszedték. A gyülekezet az ő júliusi jelentését +1 hírnökként számolhatta el, a statisztikában pedig +1 hírnökként jelentkezett. Így akkor is tudtak új csúcsot hozni a gyülekezetek és fiókhivatalok, ha éppen csak annyi új hírnök volt, amennyien egy év alatt elhunytak vagy más módon eltávoztak. Ez a módszer annyira hatásosnak bizonyult, hogy a szervezet mai napig is alkalmazza. Ha a 93 000 gyülekezetben csak gyülekezetenként 5 ilyen személyt találnak, akkor ez 465 ezer fős növekedés. Az is szokássá vált azóta, hogy a munkajelentéseket kezelő személy az érintett tudta nélkül írja meg a munkajelentést.
Stagnálás
Mi a magyarázata annak, hogy ennek a módszernek a hatására sincs kiugró növekedés? A Vezető Testület egy helyre nem tudja sikeresen rátenni a kezét: ez pedig az Internet. Eleinte igyekezett feljelentésekkel megakadályozni az interneten a belső ellenzékének a terjedését, de sikertelen maradt. Azok az információk, amelyek a nyugati világban az Őrtorony szervezet iránti bizalom megrendülését okozták, eljutottak mindenhova. Először angolul, majd a nyugati nyelveken, később az internetet használók szinte minden nyelvére. Ezt az áradatot már nem lehetett feltartóztatni. Az angol nyelvterületen teljesen leállt a növekedés. Az USA-ban is szinte már csak a spanyol nyelvterületen lehetett elérni valamit. A növekedés szép lassan már csak azokra az országokra korlátozódik, ahol az Internet és a könyvek nem elérhetőek egy átlagos Jehova Tanúja számára.
A Vezető Testület nemcsak ebben az értelemben van kitéve az idő múlásának. A Testület minden tagja 1993-ban még személyes emlékeket hordozott a Knorr vezette időkből, de még sokkal előbbről is. A külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy tapasztalatuk és frissességük még elegendő volt a hetvenes évek válságainak kezeléséhez, a nyolcvanas éveket még átvészelték, de a kilencvenes évekre megfáradtak. Ami még nagyobb gondot jelentett, az az öregedés. A Testület tagjainak átlagéletkora nagyon magas lett és félő volt, hogy „tapasztalatukat" nem tudják a megfelelő módon továbbadni. Egyre inkább fenyegetett az a veszély, hogy a tagok egyszerre halnak meg. Bár Lösch felvétele fiatalitást jelentett, szükség volt folytatni a sort. A Vezető Testület átlagéletkora 85 év körül volt, de így is 7-en a kilencven és a századik életévük között voltak. Ezért 1999. október 2.-án kibővítették a Vezető Testületet. Életkorukat tekintve fiatalabbak voltak a Testületben szolgáló többi veterán taghoz képest. Ezek az új személyek változást jelentettek abban a tekintetben is, hogy van köztük színes-bőrű, talán ezzel szeretnének nyitni feléjük is.
2000-ben újabb szervezeti reformok születtek meg. A vallásos és az üzleti szervezeteket külön választották. Ezek az új elrendezések azonban a vezetés célját szolgálták, az egyszerű és megfáradt tagságra semmilyen hatást nem gyakorolt. A kiadványok tartalmában igyekeznek üzenni a tagságnak. Folyamatosan a régen bevált frázisokkal élnek, de önmaguk is érzik, hogy ez már nem vezet eredményre. A Vezető Testület ülésein jelenleg már nem a növekedés a téma, hanem a jelenlegi állapot fenntartása a nyugati és európai részeken. Ma nem nagyon lehet megjósolni hova fog jutni ez az egész válság. Az tény, hogy a kilencvenes éveket átélte, de alapvető bázisa, a hitele és tekintélye már nagyon megrendült a nyugati és európai gyülekezetekben. A XXI. század első évtizede minden bizonnyal nem várt fejleményeket tartogat még a számunkra.
A választ a dillemmádra én az "In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus caritas" eszméjében találtam meg - magyarra lefordítva nagyjából "A szükségesben egység, a kétségesben szabadság, mindenben könyörület".
"Ha valaki nem ért egyet az aktuális ŐT tanítással, mennyire és milyen közegben adhat ennek hangot anélkül h kizárás fenyegetné?"
Érdeklődve olvastam a beszélgetést... s közben - egyébként a Jehova Tanúit nem ismerve - eltűnődtem azon, vajon mi is a teendő egy ilyen helyzetben... mondom, függetlenül a JT vezető testületétől. Mert azt épeszű dolognak tartom, hogy ha egy vallásos közösség tanításával nem értek egyet, akkor a kétségeimmel ne fűhöz-fához rohangáljak, ne mások hitét romboljam, hanem az erős "vénekhez" forduljak, s ha hosszú ideig nem rendeződik a helyzet, akkor lehet, hogy valóban inkompatibilis vagyok az adott vallásos közösséggel, tehát jobb, másfelé keresem az utam. Önmagában ebben nem látok kifogásolnivalót, inkább abban, ha egy közösség egyedüli kiválasztottként tekint saját magára... így persze nem lehet élet a közösségen kívül, s az üdvösségét adja fel a közösséget elhagyó.
Igen, nagyon jó az észrevétel. Részben már meg is válaszoltad a kérdésed :) Szerintem igazad van, a vallás azáltal, hogy elveszi a független gondolkozást az embertől (amint írtam lentebb), tulajdonképpen kicseréli az egyén lelkiismeretét egy csoport-lelkiismerettel, ezáltal gyerek szinten tartja őket. Még emlékszem milyen volt kicsi gyermeknek lenni, ha a szüleim valamire azt mondták, hogy jó akkor az jó volt előttem, józan érv nem hatott rám. Valahogy hasonló JT-val is. Egy időben a Szervezetet úgy nevezték a Tanúk, hogy "anya" - ez még a '80-as évek előtt volt, csak történelmi könyvekből olvastam róla. Ezt egyébként Kathleen Taylor: Brainwashing könyvében olvastam, hogy a csoportgondolkodás jellemző az ilyen "high-control" (szigorú irányítás?) csoportok között.
Másik tényező szerintem az lehet, hogy legtöbb Jehova Tanúja nem tudja logikusan alátámasztani a hitét. Tudja a fő tantételeket, tudja, hogy ott van valamelyik kiadványban a bizonyítás, de ha sarokba szorítják nem tudja megvédeni, ezért kitör. Ez annak köszönhető, hogy a bizonyítás a kiadványban a legtöbbjüknek lényegtelen, mivel az ŐT írja az úgy kell legyen.
Remek példa erre a jelenlegi változtatás az értelmezésben a "nemzedék"-re. A Máté 24:34-et felhasználva a "hű és értelmes rabszolga" igyekszik JT szemében a lehető minél közelebb hozni a világ végét, mivel 1914-ben kezdődtek az utolsó napok, már csak egy nemzedék kell elteljen. Nos az egy nemzedék már eltelt rég 1914 óta, úgyhogy mostanában folyamatosan újra van értelmezve mit is jelent a nemzedék. A legújabb értelmezés szerint egy nemzedék egy olyan csoport embert jelent, akik életük legalább egy részében együtt élnek egy másik csoport emberrel, vagyis olyanok, akik meglátták 1914-et együtt élnek legalább részben azokkal, akik meglátják a világ végét, és Jézus nyilvánvalóan ezt értette a "nemzedék" alatt. Itt van a pontos idézet, ŐT 2010 március 15., 10. oldal (jelenleg elérhető a hivatalos oldalról itt: http://download.jw.org/files/media_magazines/w_f-st_H_20100415.pdf
"Bár nem tudjuk pontosan, milyen hosszú ideig tart „ez a nemzedék”, azért tudunk néhány dolgot a „nemzedék” szóról, amit jó észben tartanunk: általában különböző korú személyekre utal, akik egy bizonyos időszak alatt legalább részben egy időben élnek; ez nem egy rendkívül hosszú időszak; és van vége (2Móz 1:6). Hogyan értsük hát Jézus szavait, melyeket a 'nemzedékről’ mondott? Nyilvánvalóan arra utalt, hogy azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének kezdetét 1914-ben, legalább részben egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. Ennek a nemzedéknek volt kezdete, és biztos, hogy lesz vége is."
Amit szeretnék mondani ezzel, hogy az ŐT egy ilyen furcsa értelmezést, amit sem a Biblia sem a szótárak nem támogatnak, beszúrta egy teljesen oda nem tartozó cikk közepébe (ami a Szent Szellemről beszél), csak úgy mellékesen. JT nagy többségének ez elég is, nem kell bizonyíték, ha az ŐT írta az úgy van.
Nekem is lenne néhány kérdésem, ill. leírom az észrevételem, és írj rá valamit, hogy ez miért van.
Én azt vettem észre, hogy a legtöbb JT nagyon is szentimentálisan kezeli a hitét. Fogalmazzunk úgy, hogy kész hiszti rohamot kapni, ha valaki (külsős) kritizálni merészeli a JT-hitet. Valahogy úgy, mint egy óvodás gyermek, akinek a macija a mindene, és ha valaki „leszólja”, hogy nézd már, még szeme sincs, akkor összetörik a lelke. Látom, de nem értem, hogy hogy van az, hogy a JT-k nagyon nagy százaléka érzelmi szinten ilyen gyermekies szinten áll. Vajon az Őrtorony kényszeríti őket ebbe a lelki kiskorúságba? És ami a röhej, hogy még a férfiak is, képesek úgy dilizni, mint már elnézést a kifejezésért, mint egy hülye p1cs@. Épp ezért mondtam már többször is, hogy a JT alapvetően egy feminim, érzelmi jellegű vallás. Egyrészt eleve feminimmé teszi az ember természetét, másrészt a megfogalmazásának módja is jelentős mértékben az érzelemre hat. Ez megnyilvánul többek között a következőkben: jelentős érzelmi töltetűek a kiadványok, hiszen rendszeresen az észérvek helyett ilyen hazabeszélés folyik, hogy „ugye milyen jó érzés, hogy mi Jehova népe vagyunk?”, aztán a hivatkozás arra, hogy nálunk mindenki kedves, mosolygós emberek vagyunk, továbbá más egyházak vélt és valós bűneire (Vö. Lk 18:9-14), azzal a nyilvánvaló céllal, hogy jelezze, hogy „bezzeg mi”. Ebből egyenesen következik, hogy a JT kiadványok nagy százalékban nem intellektuális érvekkel igyekszik meggyőzni az olvasót, hanem identitásában érzelmileg megerősíteni. Meg ez a „üldöznek, tehát igazunk van” típusú érvelés. Miért nem esik le nekik, hogy a JT-ket nem azért szokta nagyrészt megszólni az átlagpolgár, mert Jézus meg a Sátán így meg úgy, hanem mert az ilyen fanatikus embereket látja belőlük.
Egy hagyományos protestáns egy katolikussal vagy egy másmilyen protestánssal sokkal könnyebben tud érdemi vitát, párbeszédet folytatni egymással, mint egy JT egy bármilyen másfajta kereszténnyel. Kimaradnak a triumfalista kardcsörtetések, a kötelező körök az inkvizícióról meg a pedofilpapokról, és a vita sem arról szól, hogy milyenhülyevagy, hitehagyott, nem érted az igazságot, "már a farizeusok is" stb. Egy olyan JT-vel, aki inkább hasonlít egy magvadult lóhoz, mint egy párbeszédképes homo sapienshez, képtelenség érdemileg vitázni, ha megpróbálom akkor azon kapom magam, hogy szép lassan elkezd vörösödni a fejem, majd ha egy bizonyos idő után, kicsúszik egykét kellemetlen dolog az én számon is (elnézést, de én is emberből vagyok), akkor leüti a labdát, mintegy dzsókerként, hogy na, csúnyán beszéltél, tehát nincs is igazad, győztem. Ehh…
Még egy hozzáfűzés ahhoz, ha valaki nem ért egyet. Itt a legfontosabb amit tudni kell Jehova Tanúiról, hogy úgy tekintik a Vezető Testületet, mint ami az egyedüli csatorna Isten szándékának kinyilvánítására. Ha rákérdel, hogy ihletett-e ez a csoport, ragaszkodnak ahhoz, hogy nem ihletett, csak Isten Szent Szelleme vezeti őket a Biblia megértésére (személy szerint ez nekem "ihletettet" jelent, csak azért óvakodnak ettől a szótól, mert az ihletett az tévedhetelen is lenne).
Akik kételkednek a "hű és értelmes rabszolgában" (így nevezik a Vezető Testületet, aki saját magára alkalmazza a Máté 24:45 verset), azok azért kételkednek, mert önteltek, és beképzeltek. Az Őrtorony '81 február 1. számában (magyar kiadás, 28. old) találtam egy nagyon jó cikket, ami tökéletesen szemlélteti ezt a nézetet. Többek között ezt írja:
"Azt gondolja, hogy ő többet tud, mint keresztény társai, még annál is többet, mint a „hű és értelmes rabszolga”, akitől a legtöbbet, ha nem az egészet tanulta abból, amit Jehova Istenről és az ő szándékáról tud. Kifejleszti magában afüggetlenségszellemét és „szívében felfuvalkodottá” lesz, ami „utálatos Jehova előtt” (Péld 16:5). Némely hitehagyott egyén még azt is feltételezi magáról, hogy Istennél jobban tudja az események sorrendjét az ő céljai megvalósításában. A hitehagyás két további oka a hálátlanság és az önteltség (2Pét 2:10b-13a)."
Most, hogy a kerítés túlsó oldalán találtam magam, azt kell mondjam, hogy ez csak egyszerű propaganda. Nem gondolom, hogy többet tudnék bárkinél, egyszerűen csak nem értek egyet. Van egy bizonyos világnézetem, ami nem egyezik a Vezető Testületével - nem állítom, hogy az enyém lenne az egyedüli igaz nézet (ellentétben velük :))
Egy másik gyakran emlegetett veszély JT között a "független gondolkodás". Ezt most, megszabadulva a szekta befolyása alól, pozitívnak látom, és értékelem bárkiben ha meglátom. Egy jellemző idézet a független gondolkodásról az ŐT '83 augusztus 1. számából (30. old):
"Nos, az ilyen gondolkodás a büszkeség jele. A Biblia pedig azt mondja: „A bukást büszkeség előzi meg, a botlást pedig gőgös szellem” (Példabeszédek 16:18). Ha kezdjük azt gondolni magunkról, hogy valamit jobban tudunk, mint a szervezet, tegyük fel a kérdést: „Hol tanultuk meg először a bibliai igazságot? Vajon megismertük volna az igazság útját a szervezet vezetése, útmutatása nélkül? Valóban képesek lennénk boldogulni Isten szervezetének vezetése nélkül?” Nem, nem lennénk képesek! (Vö. Cselekedetek 15:2, 28, 29; 16:4, 5.)"
Kongresszus alatt jobb összképet kap az ember az átlag összetételről. Úgy átlagosan úgy láttam tükrözi a népességet, öreg fiatal egyaránt. Fiatalok tapasztalatom szerint elsősorban JT szülők gyerekei - 10 év alatt a gyülekezetünkbe egyetlen kívülálló család (2 személy) keresztelkedett meg, ők is idősek, azon kívül talán 4 vagy 5 fiatal, mind Tanúk gyerekei.
Elrendezés ifjúsági programra, táborozásra egyáltalán nem létezik, magánszemélyek néha szerveznek összejöveteleket, barátok természetesen elmennek kirándulni együtt. Összejövetelekre szigorú tanács van (ismét egy olyan "lelkiismereti kérdés" amit mindenki tudja, hogy be kell tartani), hogy egy vén is legyen jelen, nehogy elszabaduljon az irányítás alól. Alkoholt lehet felszolgálni és táncolni is lehet ilyen összejöveteleken, csak mindent mértékkel - tudva, hogy egy vén rajtad tartja a szemét általában elég, hogy senki ne lépje túl a határt. Több ilyen összejövetelen voltam, tánc soha nem volt, alkohol néha likőr egy kis pohárkával, esetleg a férfinak kettővel.
De konkrétan olyan mint JT tábor nincs, és nem is tudok hogy lett volna valaha is. Fiatalok csak távoli ismeretségben lehetnek nem JT fiatalokkal, a közeli barátság rossz szemmel van nézve, randizás szigorúan meg van tiltva egy nem JT-val, ha a vének ilyenről tudomást szereznek, feddés a vége, és megkövetelik, hogy azonnal szakítsa meg a kapcsolatot (saját bőrömön tapasztaltam ezt). A dánok egy jó drámát készítettek erről a témáról, igaz történeten alapul, a neve "Worlds Apart" http://www.imdb.com/title/tt1065318/ sokat meg lehet tudni ebből a filmből JT belső működéséről. Nem dokumentumfilm, de eléggé pontos képet fest. Randizás JT-val megengedett, de szigorúan szabályozva - a cél csakis a házasság lehet, és soha nem lehetnek kettesben, kell legyen egy kísérő velük, nehogy "kísértésbe essenek".
Igen, azt értettem klikkek alatt, hogy vannak nyitottabbak. Vének között is előfordul, de ők nem nyilváníthatják ki, ha nem követik betű szerint az utasítást a központtól elveszítik "kiváltságuk". A többiek is tudják, hogy a nyitottságuknak megvan a helye. A csoport nyomása nagy erő tud lenni.
"Ha valaki nem ért egyet az aktuális ŐT tanítással, mennyire és milyen közegben adhat ennek hangot anélkül h kizárás fenyegetné?" - ez az egyik ami a legjobban zavart a vallásban. A rövid válasz a kérdésedre: semennyire. A legtöbb amit tehet, hogy megbeszéli a vénekkel, akik vagy meggyőzik, hogy az ŐT-nak van igaza, vagy ha nem sikerül azt mondják neki, hogy "várjon Jehovára, majd ő kiigazítja ha helytelen". Ha ezután is nem fogadja el a tanítást (legalább külsőleg), kizárás a vége, főleg akkor, ha bárki másnak is beszél a nézeteiről a véneket kivéve.
Évi 1% lemorzsolódás az nagyjából ott van, mint az elhalálozás. Gyülekezetre levetítve (átlagban úgy 60-70 ember) azt jelenti úgy 1.5 évente egy személy meghal, és egy személy kilép. Emellett sokan vannak olyanok, akik fenntartják a látszatot csakis azért mert az összes barátja és a teljes családja bent van, és ha kizárnák elveszítene mindent, a teljes családját és az összes barátait, úgyhogy inkább színlel.
Nem sokat tudok az Igazi Jehova Tanúiról, csak annyit, hogy több csoport van belőlük is, és nagyjából akkor léptek ki amikor a '60-as években JT újraértelmezték a Róma 13:1 verset, és visszatértek egy régebbi értelmezéshez, miszerint a "felsőbb hatalmak" ebben a versben a kormány, és nem pedig Isten. Ezt a kommunista vezetőség alatt levők közül egyesek nem tudták elfogadni, azt hitték valami beépített kommunisták akarják félrevezetni őket. Innen jött a szakadás. '90 után JT vezetősége felvette a kapcsolatot velük, hogy csatlakozzanak, de nem akartak. Jelenleg JT úgy nevezik őket, hogy "hitehagyottak", és a legrosszabb csoportba tartoznak, akiket mindenáron kerülni kell, nehogy megfertőzzenek a nézeteikkel.
Erdélyben ismét kongresszusokból ítélve úgy tűnt a magyarok nagyobb arányban vannak jelen a zóna román-magyar arányához képest.
A JT közösségekben sok a fiatal vagy elöregedtek a gyülekezetek? A fiatalokat h próbálják megnyerni, megtartani a gyülekezetben? Vannak ifjúsági programok, táborozások? A fiatalok ismerkedhetnek nem JT fiatalokkal?
Klikkek alatt mit értesz? Vannak nyitottabb, "liberálisabb" JTék (akár a vének között is)?
Ha valaki nem ért egyet az aktuális ŐT tanítással, mennyire és milyen közegben adhat ennek hangot anélkül h kizárás fenyegetné?
Az évi 1%os lemorzsolódás nekem első blikkre nem tűnik olyan soknak, azt hittem h nagyobb a fluktuáció. Vagy ez az 1% is látható, érezhető a gyülekezetben?
Írtad h erdélyi vagy. Erdélyben létezik egy Igazi JT elnevezésű társaság. Mennyire tartja egymással a kapcsolatot a két szervezet? Miben különbözik az IJT a JTől? Tanításaikban? Puritánabbak? Kik az IJT vezetői?
Erdélyben a JTék főleg magyarok, románok vagy nagyjából tükrözi a nemzetiségi arányokat a JTék nemzetiségi összetétele?
Én erdélyi vagyok, vannak eltérések zónák között, a Facebookot az amerikaiaktól hallottam konkrétan megemlítve. Gondolom errefele nem annyira elterjedt, úgyhogy nem erőltetik. A közösségi oldalakkal kapcsolatban azt a tanácsot hallottam személy szerint, hogy egy "hű keresztény" ha már csinál egy ilyen oldalt, mindenképpen odaírja, hogy ő Jehova Tanúja.
A Facebook is, meg ez a fenti tanács is a "lelkiismereti kérdések" közé tartozik. Emiatt van a barátodnak FB kontja, nem szegül ellen az ŐT-nak. Csak amint említettem, ez kissé olyan mint a póker zseton: csak egy bizonyos mennyiségűt használhatsz el belőle mielőtt kezd megszorulni a helyzet.
Szemléltetésül ha egy JT rajta van a Facebookon, az nem gond, de ha rajta van a FB-n, és eljár a "világi" (azaz nem JT) barátokkal kikapcsolódni és néha több mint egy pohár szeszes italt iszik (anélkül hogy megrészegedne) és megnézte az Avatar filmet és szeret táncolni, akkor a hithű Jehova Tanúi szép lassan kezdik kerülni. Mindezek közül egyik sem tiltott önmagában, de az összbenyomás az lesz róla, hogy "rossz társaság, ami megront jó szokásokat". Emiatt néha klikkek alakulnak ki a gyülekezetben. Személyesen én amint említettem egy idős gyülekezetben voltam, amint valaki "legyengült" hamarosan kirekesztve találta magát, ami elkeseredéshez vezetett, majd otthagyta a gyülekezetet. 10 évem alatt ez többször is láttam személyesen megtörténni. A szomszédos gyülekezetekben meg láttam a klikkek kialakulását, fiatalok akik néha még bulikat is szerveztek.
Még ide tartozik az olyan "lelkiismereti kérdés" ami valójában törvény: ha olvastad Orwell 1984-ét tudod mi a duplagondol - ez jól leírja a helyzetet. Például Bulgáriában nemrég be akarták tiltani JT-it két fő okból: hogy nem mennek katonának és nem fogadnak el vért. Egyeztetések után a bulgár kormány kiegyezett, hogy nyújt alternatív katonai szolgálati lehetőséget, cserében Jehova Tanúi dokumentumában az szerepelt, hogy senkit sem közösítenek ki azért mert vért fogadott el. Nos, ilyen a duplagondol: a vérátömlesztés továbbra is kizáró tényező JT között, ha vért fogadsz el azt mondják ezzel a cselekedeteddel kizártad magad a gyülekezetből. Jogi okokból azt mondják ez személyes döntés, de JT tudják, hogy mi a "helyes" döntés.
Szervezeti szinten ha valaki kezd túlságosan eltávolodni a vének által elképzelt ideáltól (ez szintén változik gyülekezetenként, az alap közös) van egy elrendezés amit megjelölésnek neveznek. Ez lehet nyilvános, amikor az egész gyülekezet előtt bejelentik a neved, vagy privát, amikor csak a pletyka útján terjed :D A végső büntetés a kiközösítés, amikor egy Jehova Tanúja nem szabad egyáltalán beszéljen veled, még köszönni sem szabad. Ez önmagában valószínűleg több családot bontott szét, mint amennyi családot helyrehozott az egész vallás - igen, még az anya sem beszélhet a gyermekével. Van egy pár szigorúan szabályozott kivétel, például üzleti tárgyalás.
Kérdezted mennyire stabil a tagság. A tagság növekedése évről évre megjelenik valamelyik kiadványban. Nemrég elvégeztem egy statisztikát 98-tól máig. Összeadtam az alámerítkezők számát ez a 11 év alatt a 98-as átlaghírnökszámmal, kivontam belőle 1%-ot (átlag elhalálozás), majd kivontam a jelenlegi átlaghírnökszámot. Már nincsenek meg az értékek, csak emlékszem 11 év alatt több mint 1 millióan hiányoznak, az évi lemorzsolódás úgy 1% körül jött ki.
Hogy mik a törvények? Jehova Tanúi úgy nevezik a tanításuk mint az "Igazság". Hosszú elmélkedés után arra a következtetésre jutottam, hogy JT-nak egy igazság van: hogy az Őrtorony jelenleg tévedhetetlen. Ebből következik minden "törvény" - amit az Őrtorony ír, azt úgy kell követni, ha nem érted vagy nem értesz egyet akkor várj amíg Jehova kiigazítja, addig is kövesd. Ezért legfeljebb azt tudnám elmondani jelenleg mi az ami miatt kiközösítenek, mert ez folyamatosan változik. Nemrég még kiközösítettek ha vérfrakciót fogadtál el, ma már nem. A legfőbb törvény mindenképpen, hogy ne kételkedj Isten földi csatornájában, ami JT Vezető Testülete.
" Ha valakit érdekel, részletekbe mehetek arról, hogy mit szabad, és mit nem, az élet abszolút minden területére kiterjednek ezek a tanácsok, szex, zene, tánc, de munkahely, olvasnivaló, tévé, mozi, étel, ital, tényleg minden. Sok ezek közül a tanácsok közül úgy van megemlítve, mint "lelkiismereti kérdés" ami nem tilos, hanem a lelkiismeretedre van bízva."
engem érdekel, ha van időd válaszolhatnál néhány kérdésemre. Például a facebookkal kapcsolatban:
"vagy a "Facebookot" mint ami nem igaz keresztényeknek való. "
JT ismerősöm rajta van az FB-én. Igaz volt egy időszak amikor törölte a profilját, de aztán visszatért. Ez azt jelenti h itt most valahol szembeszegült az ŐTvel? Vagy ez egy olyan kérdés amit az ŐT már nem tud szabályozni és inkább hagyja h a tagok feljelentkezzenek közösségi oldalakra - már csak azért is mert nem ő az egyetlen JT aki rajta van és a különféle kongresszusaikat is "reklámozzák" az FB-én --> pontosabban az "event" opcióban lehet jelezni h XY részt vesz a WZben tartandó éves kongresszuson.
Majd még kérdeznék mást is, mert elismerem, nagyon érdekelnek a JTék. Nem is az amit hirdetnek, hanem inkább az h miképpen működik a szervezet; hogyan képes magának tagokat megnyerni; mennyire stabil a tagság, mekkora a fluktuáció; sok-e a fiatal; mik azok a törvények; határok amelyek szabályozzák a mezei JTék minden napjait.
Akkor bocsánat :) valóban nem néztem végig, az első pár perc eléggé traumatikus volt, nagyon propagandaízűen kezdődött - részeges férj, szétbomló házasság, és az utolsó percben éppen odaérkeznek a Tanúk, megmentik az embert, és mindenki boldog. Ilyennel etettek hetente folyóiratban, DVD-ken, előadásokon, bemutatókon. A valóságban egy ilyen helyzetről sem tudok személyesen, az ellentétéről viszont igen, amint már többször kifejtettem.
Az ilyen propagandától felfordul a gyomrom, mint amit az első videó elején láttam. Most tudnék én is elen-propaganda anyagot keresni, csak igyekszem nem használni azokat a technikákat, amiket a Királyság Teremben tanítottak se mellettük se ellenük, mivel nem Isten dicsőségére lenne.
Amint mondtam, a házasságom a szektának köszönhetően ment tönkre, és nem vagyok egyedül, ezrek vannak a világon. A videó első perceiben bemutatott jelenet nálam tökéletesen a fordítottja: amíg a szekta nem furakodott be az életembe, boldog életem volt.
Az, hogy egy bizonyos személy házasságának éppen segített, az rendben van, nem vonom kétségbe. De legyünk kiegyensúlyozottak, és nézzük meg mindkét oldalt. És kérlek ne köss bele, hogy nem a szekta miatt, mert nem tudsz semmit a házasságomról, csak azt hajtogatnád, amit az Őrtorony beléd nevelt, hogy Jehova Tanúi jobb házasságnak örvendenek. Hát ez egy hazugság. Jehova Tanúi között pontosan ugyanannyi a válás, mint bármely más vallásban - erről hivatalos statisztikát is készítettek, és személyes tapasztalatom is igazolja ezt - régi gyülekezetemben 2 családról is tudok akik elváltak, plusz én aki a szélén állok. Figyelembe véve a gyülekezet 58 éves átlagéletkorát (így alakult, öreg gyülekezet), és hogy nagy részük egyedülálló öregasszony, merem azt állítani, hogy nagy a válás aránya. Persze ilyenkor az a szokás, hogy ahelyett, hogy elismernénk JT semmiben sem különböznek ilyen téren, inkább támadjuk az egyént, hogy nem volt jó szellemiségű, nem élt a Biblia szerint, stb.
Úgy élvezem amikor valaki kétségbe vonja Jehova Tanúi hitnézeteit, rögtön ezek szoktak előjönni: szentháromság, lélek halhatatlansága, pokol :D Már-már a vallás alapkövének lehet nevezni ezt, ami elég furcsa egy magát kereszténynek nevező vallástól.
Felipe, de komolyan, figyelj: Krisztushoz nem tanítások vezetnek. Amikor valakit Krisztushoz akarsz vezetni, csakis Jézusról beszélj. Ő az út, az igazság és az élet. Amiről te beszélsz messze eltörpül emellett. Jézushoz soha nem fog vezetni egy csomag hitnézet.
Olvasd végig alaposan a 4 evangéliumot, hogy tudd meg mit tartott fontosnak Jézus. Mondd el nekem hányszor beszélt a követőinek tantételekről - nem belemagyarázásként, hanem úgy konkrétan, hogy azt mondja Jézus "A görögök azt mondják a lélek halhatatlan. Ne higyjetek nekik, ez nem az igazság." Vajon miért nem olvashatunk ilyensmit a Bibliában? A görögök (tév)tanításai nagyon is jelen voltak Jézus idejében, Izraelben is. Miért nem tartotta Jézus fontosnak megcáfolni őket, ahhoz hasonlóan mint ahogy JT rögtön kapnak az alkalmon, hogy belekössenek? És mit is tanított valójában Jézus, mi a fontos? "Szeresd Istent és szeresd a felebarátod. Ez a törvény és a próféták."
