Keresés

az utcán élni

most elképzelhetetlen

szél fúj kegyetlen

erős még a Tél

de jajj elkábít a gél

...Abigél szivemm

hidegbetörés!

meleg szobabörtönből

lesem a telet

a hím poszáta

szürke-sötét sapkája

...és a kék felhő

bölömbika hím

már párt hív a nádasban

s én gödény... iszok

Köszi.

hagyma nem tudja:

belőle nő virág, tőle

illatos világ

hóvirághagymák

föld alatt várakoznak

majd tavaszt hoznak

Szép!

A második nagyon tetszik.

off.

Az önvaló az én értelmezésemben: Isten bennem.

Az az álom volt paradox, amit a 27988-ban foglaltam össze. Sajnos nem írtam le és már nem is tudom felidézni a részleteit, de az egésznek ez a lehetetlen érzete volt, hogy arra okítom magam, amit nem is tudok/tudhatok. Hogy magam előtt, magam mögött járok. De nem volt rossz érzés. Csak olyan abszurd.

A többire inkább Füvinél.

busongok árván

szívem, mint a jégmárwány

s lelkem már elvágy'

àrvácskavirág
kecses szárán ólomsúly
minden harmatcsepp

mogyoróvirág

csak lóg és leng mattsárgán

mint én itt árwán

tavaszra nyár jön,

őszre tél, virág lehull:

magról újra él

semmiből létbe

lépve újra létező

leszel,..ez vagy Te

a lét megszűnik

vele a tudatunk is

nem lesz már semmi

ős önáltatás

s egyre mélyebbre áshatsz

...semmit nem találsz

az álom még az

elme, annak nincs kegyelme,

....önvaló? Te vagy!

illanj Pillanat

távozz keserű pohár

jöjj Angyalom

álmodom szépet

ébredek a valóra

én is így vagyok

egyszer majd talán

szépet fogok álmodni

és nem ébredek

szerencsés ember

akinek megadatik

szépen távozni

Off

Szia CsCs!

Én nem tudom még azt se, mi az önvaló. Volt jó ideig visszatérő álmom,ill. jézuskás képeim, mikor kinyúvadtam. De én arra gondolok, hogy ezek inkább lecsapódások. Mi ez a paradox álom, amit írsz?

Álomnapló, 2.

Időskoromra

kiteljesedést ígér

csalfa önvalóm...

Vajon öncsalás,

ha Önvalóm küld abszurd,

paradox álmot...?

(Csak a történelmi hűség kedvéért, erről lemaradt a cím: Álomnapló, 1.

Valszeg azért, mert ritkán írok címet.)

ősi népektől

ősi igazakat: ne

csaljam magamat

kopasz fák nyögnek

a déli szélben, egér

rág a padláson

mondom hogy tu macs

Hümér vok a zigazi

ki mást mond szopacs

hűűű de egy sótájm

jajj menny innen mesterem

sok itt a csótány

látom sok féreg

túl élte az időt kell

még ide méreg