She moved, but maybe she'll return. I hope so.
We had a nice conversation. I understood why and how she came to the decision to move away.
Now I go to sleep. After 3 dayz... :(
didnt see U for like 3 month, girl, so
its time to do so, isnt it? :)
callme tomorrow, if u know when and where!
I'd be happy to meet u,
but ofcoz I would be more happy w her. :(
wait.down
yep... off... 'cos me down.
met her.
she said things, she said she iz no more happy.
i feel me shitman.
i just do wrong alwayz.
me feelin bad now.
me alone. big flat, empty space. her space.
wish she here.
Elsüllyedni hagyni nem szabad e jobb sorsra érdemes topikot!
A nôi szerepekrôl Dr Pándy Mária ír mostanában a legtisztábban.
Az amazon nő erősen összpontosított, törekvő, céltudatos, magabiztos és önálló.
Az anya gondoskodó típus, akit a másokhoz fűződő kötöttségei éltetnek.
A kurtizánnak elsősorban személyes viszonya van a férfival intellektuális, érzelmi és szexuális téren.
A madonna normákat, értékeket és ideákat közvetít. Olyan tulajdonságai vannak, mint türelem, hallgatás, hűség, titokzatosság.
Minden nőben megtalálható mind a négy nőtípus, csak nem egyenlő arányban. Az igazán nőies nő nagyszerűen tudja használni nőiessége mind a négy oldalát, mert tudja, hogy mikor, kivel, milyen helyzetben melyik oldalát jobb előtérbe helyeznie. Ezt fejezte ki nagyszerűen az a magyar szólás, hogy
A férfiak azt szeretik, ha egy nő úrinő ( tehát madonna) a társaságban, háziasszony (vagyis Anya) a konyhában és kurtizán a hálószobában. (Az amazon típus az már egy másik férfi a férfiak számára, akivel meg kell vívniuk, aki versenytárs, vagy egyenrangú barát ezért őt nem is említik)
Ezzel szemben, ha valakinek a felesége kurtizán a társaságban, úriasszony a konyhában és háziasszony a hálószobában, — az egy szerencsétlen férfi.
A nő sokoldalú, olyan, mint a gyémánt. Ha egyik irányba fordítjuk, az egyik oldalról villantja fel a fényt, ha másfelé, már egy egészen másféle személyiséget látunk. Sok függ attól, hogy milyen a környezet, hogy ki a partner. A létezésnek ez a sokszínűsége a nő lényegi tulajdonsága. (Olyan, mint a hold, amely állandóan változik).
A teljesértékűség érzéséhez minden nőnek integrálnia kell életet során a személyiség sokféle vetületét, és amint már szó volt róla, a megfelelő időben kell alkalmaznia különböző vonásait.
A modern amazon nő látványos és dinamikus módon lép színre. Értelmes, önmagáért és a világért érez felelősséget. Önellátó és büszke is függetlenségére. Összefogott gondolkodásmódot fejlesztett ki, és megtanulta, hogyan kell a célokat kitűzni és elérni. (Ez az oldala kifejezetten férfiasnak mondható)
Erős, tehetséges, hatékony, képes másokat támogatni, gyakorlatias, telve bölcsességgel. Két lábon áll a földön, sikeres és megbízható. Büszke iszonyatos munkabírására, egész nap dolgozik, de este vacsorát főz, ő a superwoman. Elviseli az élet csapásait és nemcsak a felszínen marad, de megerősödve kerül ki belőlük. Vasfegyelme van, jól szervezi a maga és mások dolgait. Jól teljesít, nem potyázza el idejét asztalnál és ágyban. Típusa a társadalomban egyre inkább előretör, számuk a vezető posztokon is növekszik. Tudja, ha sikeres akar lenni, sokkal többet kell produkálnia, mint egy férfinek. Ha ezt már nem bírja, retteg, hogy mindennek vége.
Az amazon annak a férfinek vonzó partner, akinek van önbizalma, számára egy ilyen nő kihívást jelent. Házasság esetén a férfi tudja, hogy életét a nő jól szervezi és menedzseli, idejét így szabadon felhasználhatja más dolgokra.
A modern felfogás az, hogy ez a típus egy virtuális kalickába zárja magát –ami nem tesz neki jót.
„Olyan szerepbe helyezed magad, ami hasonló a szexuális egyenlőtlenséghez és szolgai helyzetbe hozod magad a férfival szemben” mondja Jennie Williams pszichiáter A nőket vonzza ez a szerep, mert része mai civilizációnknak és néha mert nincs más választásuk. De ha a nőket arra sarkallják, hogy legyenek különleges lények és ez nem felel meg női mivoltuknak, akkor jön az elidegenedés. Ezért legyenek csak önmaguk –bár ezt felismerni nehéz.
Aki tudatában van ennek a sztereotípiának és ezért valamelyik részét tudatosan elveti, az nem könnyű dolog, de az első lépés annak felismeréséhez, hogy ki vagy mint individuum és távolodsz a kényelmes "status quo" fenntartás érdekében rádkényszerített szereptől.
Amikor benne vagyunk a változásban, az nem tudatosodik bennünk, csak „történelmileg” visszatekintve. A házasság és család „intézménye” átalakulóban van, már nem kötnek bennünket a hagyományok és ugyanakkor biztonságot sem adnak. Régen a nőknek nem kellett megállni a helyüket a versenyszférában, még az is ritka volt, hogy nők vezető pozícióba kerültek. (Még régebben „csak” otthon dolgoztak, a hátteret biztosították a férfiaknak). Mára a nők egyenrangúak lettek a férfiakkal, autót és céget vezetnek, versenytárgyalásokon prezentálnak, miközben a férfiak vagy megijednek tőlük, vagy versenyre kelnek velük, és akkor már nem is tekintik őket nőknek. Amerikában már odáig jutottak, hogy ha egy férfi előre enged egy nőt az ajtóban, akkor a nő felháborodik a „negatív diszkrimináción”.
Sajnos ezek a nők belemerevedtek amazon szerepükbe, és ezért érzik magukat sokszor nagyon kényelmetlenül.
Ugyanakkor a mai madonna elveszítette titokzatosságát, az őszinteség jegyében szanaszét hagyja tamponjait és nesszeszerét a fürdőszobában, szinte beteges kényszert érez, hogy megossza a férfival legbensőbb érzéseit, azon erőlködve, hogy a férfi „megértse” őt. Olyan kultúrában élünk, amely a férfias teljesítmény-értékeket hangsúlyozza a humán, szerető, a nőiesebb értékek rovására. A mai társadalom felmagasztalja a cselekvést és lebecsüli a puszta létezést, a nő intuitív és spirituális részét.
„Az igazi madonna megegyezik a természettel, kapcsolatban és együttérzésben van minden élővel, szilárd a hite a világ helyénvalóságában, az értelem elé helyezi a szeretetet és a türelmet.”
Hogyan lehet ezt elérni? A meditáció, a magány, önmagunk megtalálása, hosszú és csöndes séták a szabadban, tánc és művészi tevékenység, mind elősegítik ennek a folyamatnak a kialakulását, madonna oldalunk visszaszerzését. Mindehhez idő kell, amiből a modern nőnek sosincs elég.
A madonna a látnok, a próféta, aki képes feltárni a világmindenség titkait. Istenekkel kommunikál örömöt, extázist hoz, spontaneitást és a pillanatnak való önátadást sugall. Szinte kissé túlvilági, aki nem hajlandó elfogadni a mindennapi élet hajszáját, főleg a dicsőség és a pénz kergetését. A túlvilági élet jutalma, a földön a lélek békéjének megszerzése motiválja. A valódi szépséget és kreativitást keresi. Mindennapi életében is valami szinte rögeszmeszerűen motiválja, filozófia, hit és azt hiszi, hogy az minden probléma megoldója. Gyakran találjuk őket jótékonysági egyesületekben, vagy olyan ügyekért kampányolnak, amikben hisznek. Elképzelt világuk, egy igazságosabb társadalom megvalósításáért szívósan küzdenek
A madonnának van ízlése és szépérzéke, érdeklődik a művészetek iránt, gyakran maguk is amatőr fokon művelik őket. Jól öltöznek, otthonuk, mint a patika és jól főznek. A madonna nem feltétlenül szép, de vonzza a férfiakat. A férfi úgy érzi, megtalálta múzsáját, alkotókészségének és életének katalizátorát. Hős lett a nő álomvilágában anélkül hogy valamit is tett volna.
De az a nő, aki kifejleszti magában a madonnát a kurtizán oldal használata nélkül, mindjárt be is állhat apácának!
A jó értelemben vett kurtizán a férfi nője. Ahhoz, hogy valaki a férfi nője lehessen, tisztában kell lennie a férfiak valamennyi sajátosságával, meg kell értenie, hogy mit várnak a férfiak a nőktől. A kurtizán úgy tekinti önmagát, mint egy műalkotást, olyanképpen mutatja be magát, hogy minél jobban fokozza természetes szépségét, és minél jobban megfeleljen partnere nőideáljának. Ebbéli igyekezetében a kurtizán gyakran játszik szerepet, méghozzá olyan szerepet, amely nincs feltétlenül összhangban személyisége egyéb oldalaival. Azoknak a nőknek, akiknek orgazmus-problémájuk van, gyakran okoz gondot az, hogy félnek személyiségüknek ettől az oldalától, megriadnak tőle, elfojtják magukban, megalázónak érzik, ha a férfi személyiségüknek erre a részére vágyik. Pedig ez egy jó játék! Az életben annyiszor kell szerepet játszani, miért ne próbálnák meg ezt is? És ha sikerül jó tapasztalatokat szerezni, akkor máskor már könnyebben megy…
A kurtizán (mint gésa, mistress) tehetséges, kulturált, esztétikus, a szerelem és udvarlás nagyon fontos neki, szeszélyes, érzéki, pillangó-szerű. Szexualitását a legkülönbözőbb módokon sugározza: ártatlanságot mímelve, fondorlatosan, arcátlanul, humorral. A mai filmek leggyakoribb típusa. A fiatal kurtizán élvhajhászként és „kurvásan” prezentálja magát, az idősebbje megjátssza a nagyvilági nőt, aki valóban megérti a férfit, és feladatának tekinti, hogy energiáját feltöltse. Felépíti a férfi egót és elhiteti vele, hogy dicsőség számára, ha oldalán megjelenhet. Jól néz ki, jól öltözik és az élet könnyebb oldalát illetőleg jó ízlése van, szívesen jár könnyed szórakozást ígérő helyekre. Nem feltétlenül intelligens, de manipulatív. Az ilyen típusú nőhöz vonzódó férfi nem igényel intellektuális partnert. De ha a nő az okosabb, ügyel arra, hogy a férfi ezt ne vegye észre. Természetesen a jól pozícionált, pénzes férfiakhoz ragaszkodik. Úgy érzi, hogy a férfi pénzéért bőséges ellenértéket ad. Társadalmi megítélésük inkább a véleményt mondó személyétől függ, semmint valamilyen szigorú erkölcsi normától.
Az anya szerepe minden nőben ösztönösen benne van. Most nemcsak a gyermekét nevelő anyáról van szó, hanem a férfivel való kapcsolatban lévő azon női részről is, amelyet az anya jelzővel illethetünk.
Ez az oldalunk elfogadja a férfit olyannak, amilyen, nem akarjuk megváltoztatni, feltétel nélkül szeretjük. A nőnek ez a szerepe a gondoskodó, a férfi körül rendet tartó, a kényelmét biztosító.
Az anya alakja tele van védelmező, tápláló, gondoskodó tulajdonsággal. Derűs arca jelenti az otthont és biztonságot, kényelmet és megbocsájtókészséget; megtestesíti az együttérzést és bölcsességet. Árnyoldala kevésbé vonzó: ő a birtokló, mohón megzabáló és romboló, a sötét uterus, amely a férfit az életből a halál felé vonszolja.
Sohasem totális nyertes. Ivadékai, akikre életét áldozta, egy szép napon búcsút intenek, elmennek, és valaki mást szeretnek. Mindegy, hogy mit tesz csupa jó szándékkal, mindig hibáztatják a problémákért, amik az egykori gyermeknél később jelentkeznek. A terapeuták heverői tele vannak a paciensekkel, akik ott fedezik fel, hogy az anya mimindenért hibás.
Az anyaság mutatja legjobban a nő és férfi közötti egyenlőtlenséget. Sokan 6 –8 évet is kihagynak a munkából, esetleg közben rosszul fizetett alkalmi munkákat végezve és mikor visszatérnek eredeti munkájukhoz, behozhatatlanul lemaradtak. Sokan pedig azokat vetik meg, akik dolgoznak, mondván az asszonynak otthon a helye. Másrészt nem kell ahhoz feltétlenül anyának lenni, hogy egy nő kiélhesse anyai szenvedélyét, elég, ha anyáskodik és ezt ráadásul számos férfi szereti is. Az anyáskodó férfi –nő kapcsolat rendszerint frusztrációval végződik, egy idő után mindkét fél megunja.
A fiatal nők „szexis és sikeres nőként elsősorban amazon-kurtizán oldalukat fejlesztik ki, aztán mikor elérnek a harmincas éveikbe, akkor valami ürességet kezdenek érezni, gyermekre és tartós kapcsolatra vágynak. Furcsa, kellemetlen érzés szivárog a lelkükbe és nem értik, mi történik velük.”
A női szerep megítélése adott történelmi korban más-más követelmények, elvárások mentén alakul, és ezzel összefüggésben is változik. Az iparosodás korát megelőzően, a nagycsaládos életformában a nők szerepe főként az otthon környékére terjedt ki, a ház körüli teendőkre és a gyermeknevelésre. (Anyaként ismerték el őket) Az ipari forradalmakat követően a nők is dolgozni kényszerültek, hogy a család minimális megélhetését biztosítani tudják. A nők tömeges munkába állásával felborult a női szerepben addig megszokott egyensúly a megnövekedett terhek miatt (egyszerre kellett eleget tenni a tisztességesen dolgozó nő, és a gondoskodó anya, szerető feleség szerepelvárásainak). A XX. század második felében kibontakozó nőmozgalmak egyenjogúsítási törekvéseikkel tulajdonképpen a nemek közötti biológiai egyenlőtlenségekből származó társadalmi egyenlőtlenségek ellen tiltakoztak, ezzel a nők amazon oldalát erősítve.
A nők életében sokszor a családi élet és a foglalkozási karrier dilemmája okoz szerepkonfliktust, az, hogy a két színtéren kijelölt feladatok közül melyiket részesítsék előnyben, melyik élvezzen elsőbbséget a másik rovására. A családi élet, az anyaság és a karrier dilemmájának feloldása összefügg a házastársi kapcsolat minőségével. Ha a férj képes beletörődni abba, hogy esetleg felesége keres többet, és ennek érdekében támogatja karrierépítésében azzal, hogy a családi terheket leveszi a válláról, akkor nagyon jól működő kapcsolat jön létre.
Sokszor a nem kiegyensúlyozott házasságban a karrierjében sikeres feleség szorongást él át női szerepelvárásai és a férfias helytállást igénylő pálya ellentmondása következtében, esetleg, mert az anyaságra nem jut elég ideje.
A nők a mitológiában, – akárcsak az életben – jók és rosszak, hűségesek és hűtlenek. Ám közös vonásuk, hogy látszólag az események hátterében húzódnak meg, és célhoz soha nem a fizikai erejükkel, hanem nőiességükkel, furfanggal jutnak:
A bibliai Évát a görög mitológia-beli Pandórával kíváncsiságuk köti össze. Ádámnak és Évának az Úr megtiltja, hogy a tudás fájáról egyenek. Éva – a kígyó tanácsára (aki akár egy másik férfit is szimbolizálhat) – mégis szakít a tiltott gyümölcsből. Ennek következtében Isten kiűzi az első emberpárt a Paradicsomból.
Pandóra története szerint: Zeusz féltékenyen látta, hogy az istenek tüze az emberek kezébe került. (Prométheusz) A főisten parancsára az istenek egy gyönyörű, szemérmes szüzet formáltak, akit Hermész Pandórának, “mindenki által megajándékozottnak” nevezett el. Hermész Prométheusz testvéréhez, Epimétheuszhoz vitte ajándékba a nőt. Epimétheusz háza körül számos agyaghombár állt; Pandóra mindegyikbe belenézhetett, kivéve egyet. Egy óvatlan pillanatban az asszony leemelte a hombár tetejét, amiből kirepült a Fáradtság, a Betegség, az Öregség. Pandóra ijedten becsukta a fedelet, de hiába, csak a Remény maradt a hombárban.
A házastársi hűséget jelképező Pénelopé ellentéte a csalárd szerető Delila. A húsz évi bolyongás után visszatérő Odüsszeuszt kitartóan várja felesége, Pénelopé. Delila furfanggal megtudja, hogy Sámson ereje a hajában rejlik. Delila visszaél a titokkal, s a filiszteusok ösztönzésére levágja Sámson haját, a férfi vesztét okozva ezzel.
E két ellentétes női szerepben kulcsfontosságú a titok. Pénelopé a házasság megmentésére törekszik (lásd: a nászi ágy titka), míg Delila a házasságon kívüli kapcsolatban a pusztulást hozza.
Ráadásul még azt is kénytelen vagyok megélni, hogy elvált, gyerekek láthatásától (is) függô apukaként nem könnyű a folytatás. Gyermekes elvált férfiként, felelôsségtudattal rendelkezô apukaként rendszeresen tartom a kapcsolatot ex feleségeimmel. Ez irgalmatlanul rányomta bélyegét a második házasságo elejére. Pedig akkor még "csak" egy fiammal, és az elsô házasságom múltjával kellett szembesülnie a második feleségemnek. Aki így ismert meg, tehát nem árultam zsákbacicát. A múltat nem lehet mélyre ásni, hiszen szereplôi az életem részét képezik. Ezt a "kettôs életet" nem sokan tűrik el. A hétvégé egy része a gyermeket illeti, ezen kívül általában nem ritka, hogy probléma esetén a volt férjnek kell szaladni az óvodába, iskolába, helyettesítenie kell a babysittert, vinni a csemetét különórákra, és elhozni onnan. Nem is beszélve a szabadságról, hiszen akkor akár hetekre is magára vállalja, méghozzá örömmel, a gyermeknevelés és üdültetés gondjait. Nálam ez hatványozottan így van, a nagyfiammal havonta, ha lehet, akkor kéthetente találkozom, a kicsivel minden második nap. Szerencsére. És minden második hétvégémet is vele töltöm.
Ez mind csodás, így, elsô olvasatra, hiszen azt bizonyítja, hogy a férfi gyermekszeretô, családcentrikus, aki újabb házasságaiból születendô gyermekeivel legalább ilyen odaadóan fog viselkedni. Ám az idô nagy úr, és minden szabad perc, amit megszakadt házasságából született utódokkal tölt, az új barátnôtôl, netán potenciális feleségjelölttôl rabolja el szívszerelmét. A hármas randi egy bimbózó kapcsolat elején sokat veszíthet az alkalom értékébôl. hány ilyen keseredôen bimbózó kapcsolatnak voltam, és vagyok tanúja néha! És én is magam is ráfutottam ilyen kapcsolatra. "Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz..." - volt a legkevesebb, amit néha hallottam a hölgytôl, aki számított a teljességemre, és helyette kapta az apukát...
Tételezzük fel, hogy a férfi új barátnôjének él, lesi minden kívánságát, és szabadidejét kivétel nélkül vele tölti. Ebben az esetben a gyermek issza meg a románc levét, hiszen lila ködben úszó apukája felé se néz. A friss barátnô meglehet élvezi a királynôi pozíciót, ám elgondolkodik a férfi apai magatartásán. Ha a már meglévô gyermekét hanyagolja, hogy viselkedik majd az újabbakkal. Talán azokat is semmibe veszi? Hová tűnt belôle a családközpontú gondolkodás?
Elsô ránézésre a helyzet mindkét esetben rendkívül kényes. Semmiképp nem szabad azonban azt a következtetést levonni, hogy elvált, gyermekkel rendelkezô férfivel nem szabad kezdeni - vigasztalnak a terapeuták. A megoldás a helyzetek többségében a nôk kezében van...
A válás lélektana c. tankönyvbôl részlet (nem sokkal a rendszerváltás elôtt íródott!)
A válás a házastársi kapcsolatok megszünésének egyszerre több szinten zajló folyamata. Ennek fontosabb szintjei:
* Az érzelmi leválás, a másik „elengedése”
* A válás jogi aktusa
* A szülô-gyermek kapcsolat új szerepeinek kialakítása
* A vagyonmegosztás
* A korábbi társas kapcsolatok átrendezôdése
A válási folyamat kezdete
A válás nem egyszeri esemény, hanem egy folyamat, amely látszólag a szándék megjelenésétôl a válás utáni új életvitel kialakulásáig és megszilárdulásáig tart. Lélektani szempontból azonban korábban kezdôdik a válás folyamata. A legkorábbi döntés még nem a válás mellett, hanem a „házasság ellen” szól. Amikor valamelyik fél úgy dönt, hogy már nem tud több energiát fektetni ennek a kapcsolatba, már „nem éri meg” számára az erôfeszítés, amit a kapcsolati problémák megoldásához kell. Úgy látja, hogy a másik nem partner abban, hogy közösen rendezzék a konfliktusaikat. Ez a döntés a korábbi kudarcokból következik. Nyilván sok sikertelen próbálkozáson túl vannak már, és nem látja a módját, hogy mit és hogyan lehetne még tenni. A házasságterápiának itt még komoly esélyei lehetnének. Legtöbbször azonban a válás folyamata beindul, és nem sokkal késôbb megfogalmazódik a válás szándéka. Ezzel kezdetét veszi a
Válási krízis.
Ekkor a kapcsolat már válságos helyzetben van. Ez a krízis nem vezet feltétlenül a váláshoz, szerencsés esetben a krízis kreatív megoldása a kapcsolat megújulásához vezet. A válási krízis másik lehetséges kimenetele a konzervált házasság. Ennek egyik formája az „üres héj” típusú házasság, amikor fenntartják a házasság formalitásait olyan módon, hogy a konfliktusokat elkerülik. Nem beszélnek arról, amit nem tudnak megoldani, úgy tesznek, mintha nem lenne. Idôvel persze egyre több dologról nem beszélnek, ami azzal jár, hogy lemondanak a bensôséges kapcsolatról, a közös örömökrôl, arról, amiért a párkapcsolat megszületett. A konzervált házasság másik formája az „állóháború”, amikor folyamatosan harcolnak egymás ellen, és a konfliktusok megoldása helyett csupán egymást hibáztatják és számonkérik. A fenti esetekben a házaspár nem azért marad együtt, mert házasságban akarnak élni, hanem mert elutasítják a válást.
A házasság minôsége
Egy házasságot pszichológiai szempontból két fontos jellemzôvel írhatunk le: a minôség és a stabilitás. A házasság minôségét a házasságon belüli pozitív és negatív tényezôk aránya szabja meg:
1. A házasság elônyös oldalai: elégedettséget nyújtó tényezôk, mint a kölcsönös tisztelet, elfogadás, megértés, szeretet, szexuális örömök, stb.
2. A házasság hátrányos tényezôi: feszültségek, megoldatlan konfliktusok, csalódások, stb.
A házasság stabilitása
A párkapcsolaton kívüli tényezôk határozzák meg.
1. A házasság fenntartását segítô külsô nyomások, mint a válás esetén tapasztalható negatív környezeti reakciók, vagyis a külsô elvárások, a válás utáni nehézségek, a kudarctól, magánytól való félelem, stb.
2. Más életformák vonzásai, esetleges új párkapcsolat, szexuális kalandok lehetôségei, stb.
Mindkét jellemzônél az 1. és 2. csoportba sorolt tényezôk aránya, illetve szubjektív mérlegelése után dôl el, hogy milyennek érezzük a házasságunk minôségét, illetve stabilitását.
Ezek alapján 4 lehetséges variáció áll elô:
Jó és stabil házasság
Elégedettség és erôs kötôdés jellemzi, a kapcsolati feszültségek szintje alacsony. Nincs jelentôs vágy egy jobb alternatíva iránt. A válással szemben komoly akadályok (pl. erkölcsi) állnak fenn.
Jó, de instabil házasság
A házastársak elégedettek, de jelen vannak vonzó alternatívák is, pl. új szerelmi kapcsolat lehetôsége. A válással szemben aggályok, fenntartások fogalmazódnak meg.
Rossz, de stabil házasság
Elégedetlenség, feszültségek, komoly megoldatlan konfliktusok jellemzi, valamint a vonzódás, érzelmek alacsony szintje. Nincs más elérhetô alternatíva, vagy nem megvalósítható ez meg, pl. a válás útjában komoly akadályok vannak, pl. anyagi, erkölcsi.
Rossz és instabil házasság
A kapcsolatban mindkét fél elégedetlen, a problémákat nem tudják megoldani, ugyanakkor a házasságnak komoly alternatívája is jelen van, pl. új kapcsolat, vagy az agglegény/szingli életforma lehetôsége és vonzása formájában. A válás nem ütközik fenntartásokba, a tágabb család visszatartó, segítô ereje nem érvényesül. Ez az állapot igen hamar váláshoz vezet.
Én mindegyikbôl tapasztaltam, és minden pontról beszámoltak már ismerôseim, barátaim, illetve figyelemmel kísérem egy-egy hasonló jellemzôkkel megvert/megáldott házasság, vagy párkapcsolat folyományait, ahol tudok segítve, támogatva a kapcsolatukat.
Nem egyszerű kérdések ezek.
De mostmár szeretnék jobban koncentrálni a jelenre, és a közeljövôre. Volt, ami volt, de nem "lesz ,ami lesz", hanem szeretném megtervezni, tudatosan (és azért természetesen érzelmeket is beleengedve) fölépíteni a jövôm :-)
Már épül! :-)) Ennek egy része itt, az idestova blog ban eddig is ott volt. Folytatása következik! :-)
Sziasztok! Elég szükszavúak vagytok. Pedig ez a téma sokkal többet érdemel. Irogatok egy blogot idestova blog névvel. Oda minden gondolatom leírom. Elváltam, aztán másodszor is elváltam. (Öt év volt az elsô, hét év házasság, de tíz év együttlét volt a második.) Több, mint fél éve élek egyedül, és megpróbáltam sokféleképpen átlendülni a szakadékon, amibe kis híján belezuhantam. Néhány gondolat az újrakezdésrôl:
A szerelmi csalódások, szerelmi bánatok letaglózó hatása részben kulturális okokkal magyarázható. Ez a társadalom - talán leginkább a nők esetében - a romantikus szerelmet tartja ideálisnak az önmegvalósításhoz. Képzeletünkben találkozunk álmaink hercegével, jön a várva várt nagy szerelem, persze mindkét félnél ugyanolyan hevesen, ezt követi az álomesküvő, majd a sírig tartó boldogság. Mindenki tud tucatnyi olyan klasszikus, és kevésbé maradandó filmet említeni, ahol a történetek is általában ott érnek véget, ahol a hős és hősnő egymásra talál, ölelésben, romantikában. Keserűbb ennél a valóság: számos hölgy, és férfiállat szerelmi élete maximum egy egyperces-hez szolgáltatna alapot, vagy olyan filmhez, ami megríkatja nézőit. Mindenkinek bevillan egy pár sztori saját ismeretségi, rokonsági, baráti kötelékekbôl, vagy a saját életébôl. A veszteség fájdalmának érzése mellett elcseszett csődtömegnek látják magukat. Ez egy veszélyes lejtô szélét is jelenti.
Szerencsére már a pszichológusok is ismerik a szívfájdalom börtönéből kivezető utat. Nem bonyolult, nem kell bejárni Werther, vagy Anna Karenina útját. Azok más idôk voltak. (Kedves Anna Karenina! Ne haragudj a névazonosságért, a nicked remélem nem predesztinál ;-))
Annak, aki ki akar törni bánatából és szeretné újra rátalálni önmagára, mindöösze négy lépcsőt kell végigjárnia. Figyelem, senki sem kényszeríti rohanásra, adjon időt magának a gyógyulásra, s meglátja, nem hiába igyekezett!
Voltak idők, amikor az összetört szív betegségnek számított és ennek megfelelően igen komolyan kezelték a problémát. A beteget ágyba dugták, tyúkhúslevessel és szeretetteljes légkörrel próbálták gyógykezelni a barátok és rokonok. Mindenki tudta és komolyan is vette, hogy a szerelmi bánatba akár bele is lehet halni.
Ma már nincs vigasztalás. Mit mondanak a barátnôk, barátok, rokonok? "Elment. És akkor mi van?" "Majd jön másik!", sôt: "Kutyaharapást szôrivel!" Hovatovább hajtóvadászatot rendeznek a közleben elérhetô facér hapsik / nôk becserkészése érdekében, kizárólag a barátnô kedvéért. Továbbmegyek. Ilyenkor, válás, szakítás idején mindig akad egy-két "jóbarát", akik, fölajánlják az ideiglenes, átmeneti megoldást, nevezetesen önmagukat, az általam már említett eü-dugás céljából, néha azért egy kis romantikával füszerezve.
Tavalyelôtt még konferenciát is szerveztek a szerelmi bánatról! Az ott említett gyógymódok, mint pl. komolyzene-hallgatás, csokievés, sörözés, borozás stb. tényleg segítenek, de másról szólnak, és veszélyesek. Abban a konferencián is nagyjából egyetértettek, hogy a szerelmi bánat életünk egyik legfájdalmasabb tapasztalata, a szívfájdalom tényleges szívbetegséget, például szívinfarktust okozhat. Tanulmányok mutatták ki, hogy azoknak az embereknek, akik szerelmét nem viszonozzák, sokkal gyengébb az immunrendszerük, mint a boldog párkapcsolatban élő társaiknak (No, nem csak ezért szeretnék én boldog párkapcsolatban, sôt, családban élni! De nemsokára odaérek itt is, a blogban:-)) A szerelmi bánatban szenvedők sápadtan, fáradtan és közömbösen veszik az akadályokat. Már egy kisebb, hétvégi takarítás is kifárasztja őket (ezt igazolom!:), és teljesen kiborulnak, ha főnökük letolja őket. A viszonzatlan szerelem bizony csorbát ejt önértékelésünkben is, hisz arra a következtetésre jutunk, hogy ha egy ilyen fontos személy - hisz ki lehetne fontosabb szerelmünknél - elutasít bennünket, akkor valami nem stimmel nálunk.
Dehogynem stimmel! Minden rendben van! Sôt, még kiegészítésképpen találtam egy négy lépéses gyógymódot! Az alábbi inkább a hosszabb kapcsolatok utáni hullámvölgyi majréra érvényes.
Első lépés: Friss sebek
Hirtelen jött szakítás. Nem bírjuk felfogni, mi is történt velünk. Nem vesszük komolyan, inkább reménykedünk. A szakemberek szerint eleinte segítség lehet a tagadás. Így könnyeben elviseljük a katasztrófát és időt nyerünk az erőgyűjtéshez. Kezdetben tehát hasznos, hosszú távon azonban nem segít, ha átadjuk magunkat a vigasznak: van még remény az újrakezdésre. Amíg reménykedünk, ahelyett, hogy új életvitelünk tervét szövögetnénk, nem tudunk tovább lépni. Parányi vigaszt jelenthet a tudat, hogy az is szenved, aki befejezte a kapcsolatot, hisz így is úgy is nehéz az elválás. Az egyetlen különbség, hogy a másik előrébb jár az időben. Aki szakít, az hamarabb átéli és túlteszi magát az elválás gyötrelmein.
Ha a következő jeleket észleled magadon, akkor még mindig sokkhatás alatt vagy:
* Állandóan arra vársz, hogy ex-partnered megjelenjen/hívjon/sms-ezzen.
* Nem vagy képes odadigyelni arra, amit mások mondanak, csak tönkrement kapcsolatod jár a fejedben.
* Csak a csodás, közös emlékekre emlékszel, volt partnered idealizálod és csak pozitív tulajdonságai lebegnek lelki szemeid előtt.
* Mindenáron megpróbálod visszaszerezni volt kedvesed.
Elsősegély:
* Tudassad barátaiddal, családdoddal, kollégáiddal, hogy szakítottatok. Fékezd le azokat az ismerősöket, akik megpróbálják elhitetni veled, hogy ebből még lehet valami. Nem lehet, nem érdemes!
* Kerülj mindenféle kontaktust volt partnereddel.
* Írj naplót. Érdemes megfigyelni, ahogyan lelkiállapotod hétről-hétre változik. (Ezt igazolom! :-))
Második lépés: Az érzelmek viharában
Az első sokkhatás után következik az a fázis, amikor teljesen elhagyatottnak és sebzettnek érezzük magunkat, majd felszínre tör a düh és a gyűlölet. (Ezt másoknál tapasztaltam, akikkel én magam zártam le egy kapcsolatot.) Nagyon ritkán, de már vannak olyan pillanatok, amikor a szakítást szabadulásnak érezzük. Megpróbáljuk megérteni, analizáljuk, hogyan és miért is történhetett mindez. (Ezt a házasságom végén tapasztaltam. Pedig sokáig szerettem volna helyrehozni! Nagyon. Igaz, nem akartam eléggé. Ô pedig közben megváltozott sok téren, észre sem vettem, annyira keveset kommunikáltunk.) A pszichológusok szerint ezek a heves érzelmi változások már a gyógyulás jelei, még ha nehéz is elviselni a hangulati összevisszaságot. Szakítás után önértékelésünk körülbelül a nullával egyenlő, főleg, ha magunkat hibáztatjuk. Rondának, visszataszítónak érezzük magunkat, kisebbségi érzésünk tetőfokára hág és bőszen bemagyarázzuk magunknak, hogy mindent mi rontottunk el. (Vagy átmegy az állapot egy ôrült bizonyítási kényszerbe, egy ördögi körbe, melyben bizonyítani vágyod, hogy jó nô/hapsi vagy még mindig. És, mire mész a bizonysággal? Legföljebb nyalogatod, és nyalogattatod a sebeid. Meg azért, ôsszintén szólva, jól is esik az a bizonyság, fôleg két szűk esztendô után ;-))
Az önmarcangolás az, ahol erőt kell venned magadon. Felejtsd el a negatív, romboló gondolatokat! Az, hogy partnered a szakítás mellett tette le a voksot, elsősorban azzal függ össze, ami benne játszódott le. Az emberek változnak. Szakításkor kettôtök tulajdonságai vagy az egymással szembeni elvárások nem fedték egymást. Semmi értelme annak, hogy magad hibáztasd. Szinte minden kapcsolatra hatással vannak a múlt terhei: rossz gyerekkori élmények, munkahelyi feszültségek, megoldatlan konfliktusok, félelmek. Tedd tisztába magadban: Te mindent megtettél kapcsolatodban, amit múltad és személyes beállítottságod lehetővé tett. Miután ezen a ponton túljutottál (vagy rádöbbentél, hogy nem mindent tettél meg - de ezesetben mond ki, hogy késô bánat!), lásd be, hogy a nagy ő sem volt tökéletes. Habár hatmilliárd ember él a világon, hajlamosak vagyunk szerelmünket idealizálni és boldogságunkat tőle függővé tenni. Nem is tudod, hogy ezzel mekkora hatalmat adsz kezébe, hogy értékeinkről ő döntsön. Később viszont, amikor a nagy szerelemből már csak a düh és gyűlölet marad, gyakran esünk a ló túloldalára. (Mindkettôt tapasztaltam.) Ehelyett próbálj ki inkább egy másik taktikát: tedd őt ártalmatlanná. Koncentrálj azon tulajdonságaira, amiktől mindig is a falra másztál, amik igazán zavartak. Jusson eszedbe a lustasága, a fleagmasága, a visszautasításai, az ülôke le-nem, vagy föl-nem hajtása, a szappan vízbenáztatása, a láb-, vagy hónaljszaga, a sör, és TV kapcsolata, a szexuális teljesítménye (ne a legszebb akciókra gondolj ekko, hanem a legtöbbször nyújtottra), és a legvéresebb vitáitokról se feledkezz meg, vagy épp arról ne, amikor nem tudtatok valamit megbeszélni (ezeket baráti beszélgetésekbôl, saját tapasztalatból szedtem össze, de mindenkinek számos példa juthat eszébe). Gyakorolj egy kicsit, lassacskán majd rájössz, hogy emberileg semmivel sem értéktelenebb az életed csak azért, mert valaki elhagyott.
Érzelmileg teljesen össze vagy zavarodva, ha:
* Úgy érzed minden értelmetlen és egész nap sírni tudnál (ez inkább nôi tulajdonság, a férfi másképp marcangol)
* Elképzelni sem tudod, hogy valaha az életben valaki mással együttjárj, sôt fogadalmakat teszel, vagy épp ellenkezôleg gyors vágtába kezdesz.
* Megőrülsz attól, hogy egyedül vagy a lakásban, (férfi változat: elcseszed a pénzed albérletre, miközben a volt feleséged terpeszt a kettôtök lakásában), mégsem mész el barátaiddal kikapcsolódni, nem hívod el ôket magadhoz.
* Önmagad okolod azért, amiért kapcsolatod csődött mondott és folyamatosan azon gondolkodsz, mit kellett volna másképp tenni.
* Iszonyatos dühöt vagy gyűlöletet érzel volt partnered iránt.
Ettől talán megnyugszol egy kicsit:
* Ne akard magad előtt leplezni a fájdalmat, de próbáld néha tudatosan elhesegetni a voltnagyÔvel kapcsolatos gondolataid.
* A "maradjunk barátok"-kal nagyon vigyázz! Általában nem működik, főleg nem a szakítás korai fázisában. Lekorlátoz a külvilág (értsd új hapsik/nôk) felé, és megalázó is lehet. Persze, működhet hoci-nesze alapon, de nem egyoldalúan. Tudok olyan párt, ahol az eü-dugást egymással intézték el, és megegyeztek, hogy amint lesz egyiküknek valakije, akkor elvágják ezt az utolsó tangabugyi-szálat is. Ott működött, de kétségbe vonom az általános használhatóságát e módszernek.
* Találkozz barátaiddal, még ha nehezen veszed is rá magad, és vigyázz, hogy ne csak a ti szakításotok kerüljön terítékre.
* Pakold össze partnered minden ottfelejtett dolgát és azokat a tárgyakat, amik őrá emlékeztetnek. Vidd le őket a szeretetszolgálathoz, vagy add vissza gazdájának.
* Gyerünk, legyél aktív! Sportolj, járj a természetbe, rendezd át lakásod - ha maradt :-) De belekezdhetsz valami új sportba, leginkább valami kimerítô, vagy lenyugtató hobbit kezdhetsz. Ilyen nálam az extrém sportok némelyike. Ráadásul a munkám egy részével is összefér!
Harmadik lépés: az ég tisztulni kezd
Tanulmányok támasztják alá azt a tényt, miszerint szakítás után átlagosan még három évig dühöt érzünk ex-partnerünk iránt. Sajnos érzelmeink letisztulásáig nem merünk belevágni másik kapcsolatba sem, hisz rettenetesen félünk a csalódástól. A másik nembe vetett bizalom teljesen elveszett. Abban az esetben tudunk csak újra talpra állni, ha megpróbáljuk elfogadni a történteket és megbocsátunk volt partnerünknek. Persze ne is akarjuk teljesen kitörölni az agyunkból, hisz ez is életünk egy szakasza, melynek később talán még fényképalbumot is szentelünk és kellemes nosztalgiával gondolunk vissza az együtt eltöltött időkre. (A gyermekkel is megáldott házasság kettészakadása speciális helyzet, arról nehezebben tudnék polemizálni. Azért majd megpróbálom.)
A legjobb úton haladsz vissza az életbe, ha
* Már nem burkolódzol teljesen önmagadba.
* Már nem reménykedsz az ex visszatérésében.
* Már nem mesélsz róla haraggal, vagy kalandjaidról kacagva a barátoknak.
* Egy véletlen találkozást az ex-partnerrel könnyek és a torokban érzett csomó nélkül átvészelsz. Ami utána otthon történik, az már ebből a szempontból nem számít.
Lelked teljes gyógyulásáig:
* Adj magadnak egy bizonyos időt a szomorkodásra, akár a sírásra, vagy naplóírásra.
A feszültség lassan múlni fog, kikapcsol, majd a végén már nem marad más, mint egyszerű közömbösség.
* Engedd, hogy vigasztaljanak és segítsenek mások visszatalálni az életbe. (Ezt még gyakorolnom kellene. Néha túlzásba viszem a vigasztalódást, néha meg nem akarok senkit látni. Sokszor észreveszem, hogy nem ismerem a középutat.)
Negyedik lépés: A gyógyult szív
A leghosszabb alagúton átjutottál. Talán még csak egy halovány fényt látsz az út végén, de az már a szabadság reménysugara. Mostanra lehet, hogy sikerült rádöbbenned, eddig minden igényed, és álmod, tetted, és gondolatod (a mézes hetekben, és azt követôen is sokszor) volt partneredhez igazítottad (ô erre másképp emlékszik, dehát ennél a fázisnál már ki törôdik vele?), rájössz, hogy nem volt szabad akaratod (ez mindkét nemre igaz:) Talán most újra képes leszel saját érdekeid és kívánságaid előtérbe helyezni. (Csak túlzásba ne ess! Én például minden barátomnak, a sarki kávéház tulajdonosainak, de még a gyerekem ovijának is sütöttem a magos barnakenyereket, muffinokat, mézes sütiket, mert korábban nem élhettem ki magam a konyhában, nem sok köszönet volt benne, ráadásul nekem kellett elmosogatni. És másban is túlzásokba estem...) Törekedj arra, hogy visszanyerd belső stabilitásod. Ha már letisztult a múlt, észre tudod venni azt a pozitívumot is, amit a másik segítségével nyertél, például a művészet, a film, a marketing szeretetét, a gyereknevelés anyai/atyai szépségeit, vagy a könyvek szeretetét. A love storynak vége, de amit adott, az talán örökre megmarad.
Új életed már majdnem tökéletes, ha
* Tényszerűen tudsz beszélni arról, ami miatt kapcsolatotok már a múltté.
* Ismered, és elfogadod saját igényeid és kívánságaid.
* Egyedül is jól érzed magad.
(Ebbôl azért még fejlôdnöm kell. Apukaként imédok élni, de egyedül, vagy társsal még nem eléggé. Jó úton járok, ez biztos.)
Öntudatod új erőre kap, ha:
* Örülni vagy képes mindannak, amit ebből a kapcsolatból kaptál és tanultál.
* Képes vagy önértékelési zavaraidon felülkerekedni és Önmagad szeretetre méltónak látni. Ebben segíthet, ha leírod egy cetlire jó tulajdonságaid, és egy kicsit dícséred önmagad. Akár legjobb barátaidat is megkérheted erre. (Ez elég szép része, de nem is olyan könnyű a "harcnak!"
* S hogy mi tévő légy ezután? Ne csinálj semmit, bízz mindent az időre. Ne tekerd gyorsabban, mint ahogy magától pörögne! Tényleg azt teszi, amit mondanak róla: minden sebet begyógyít.
A blog -ban mindenrôl írok, ami velem történt, történik. Jó épülést, sok ôszinte mosolyt!
