szerintem ezt ne eroltessuk... (vagy csak en nem ertek valami remek jo poent?)
Dr. Egely,
megneztem az arckepcsarnokot. Arcra igen (igen-igen) szimpatikus egy tarsasag. Sok esetben hasonlit a kep arra, amit elkepzeltem. Neha nagyon nem (Wagner ur, Yfel, Mr. Spock).
U.i. ugye engem azert senki nem kepzel fonotthaju, fekete napszemuveges kozepkoru fekete manusnak, akinek egy szinti log a nyakaban?!
Nézz körül kedves bcsi! Az emberek egymáson túllicitálva bizonyítják nap mint nap, hogy igen, lehet nagy baromságot kérdezni!
Most akkor hirtelen meg is fogod kérdezni, amit meg akarsz kérdezni???
Lehet nagy baromságot kérdezni, ha előre bejelenti az ember, hogy senki idegrendszerét nem kímélve felteszi a sokak által már epedve várt, és mint azt az előbb jeleztem, előre bejelentett módon szinte magától értetődően jól kiprovokált, és mások érdeklődését és óriási kíváncsiságát felkorbácsoló KÉRDÉST ?
Az arcképcsarnok az "Iszolda" része. Ezt pedig a fejlécen találod.
Nekem egyetlen esetben okozott örömöt, hogy illusztrációval korlátozták a fantáziámat. Mikor megjelentek a Rejto regények képregény formában a Fülesben. Azóta sem tudom máshogyan elképzelni Csülök, Tuskó Hopkins stb. alakját.
Nekem olyan mintha konyvet olvasnek. Ott is a keves leiro reszbol es a szereplok hozzaszolasaibol, cselekedeteibol all ossze egy kep. Azert is nem szeretem a filmen latott dolgokat utolag elolvasni, mert ott a fantaziam mar meg van kotve, es nehez elvonatkoztatni.
Dr. Égely Palánk:
Pedig én vízuális alkat vagyok, de ennyire konkrétan (barna, alacsony stb) senkit nem képzelek el. Csak úgy, olyan elvontan, bennem élő fogalomként érzem azokat, akikkel beszélgetek, vagy akiket sokat olvasok.
nekem a nagy döbbenet az volt, hogy ugyan senkiről se képzeltem el semmi konkrét arcot, de amikor először láttam az illetőt IRL teljesen passzolt a valódi lényhez amit az írásai alapján vártam volna /mondom nem konkrét bácsi néni fejre gondolok, hanem : gesztusok metakommunikáció egyebek.../
Az, hogy szimpátia-unszimpátia kötodés tartósan kialakulhat, azt hiszem természetes. De hogyan alakul ki egy virtuális kép? Na jó, akkor én személyeskedni fogok: nekem mint nick név a Meggymag volt a kedvencem, amibol késobb Meggyes lett. Mindkettohöz egy nagyon aranyosan szép lányt képzeltem el. Nem túl konkrétan, inkább mint kategóriát: aranyosan szép. Talán annyi konkrétum mégis volt benne, hogy egy átlagosnál alacsonyabb, barnáshajú lányra gondoltam. Könnyu helyzetben vagyok, egyetlen találkozón sem voltam, és az arcképcsarnokon kívül senkit nem láttam még (és persze engem sem ismer senki, vagy ki tudja???).
Az hogy mit irsz rajtad áll. A hova a kérdés!!!
Keress egy topicot, aminek a szerzöje a Flame (ha sietsz még benne találod az elsö 10-ben).
Olvasd el mit kell tenned, majd tedd meg!
Ennyi...
Húha, mi lesz velem, ha mindenki így áll majd a kérdéshez? Ronggyá kell írnom a kezemet majd ahhoz, hogy megtudjam ki mit gondol? Nem engedek a zsarolásnak! Hány sort kéne írnom, és milyen betuvel kezdjem?
Dr. Égely Palánk:
A nickekhez én nem arcokat, hanem stílust, hangulatot, szimpátia benyomást kötök. Valahogy olyan, mint mikor az újságban olvasok riportot valakivel, kialakul bennem egy kép az illetőről, ami biztos távol áll a valóságtól, de bennem az lesz azontúl ő.
Szóval hülye vagyok, de nemesebb értelemben.... Mondjuk hülye, mint a nemespenész, vagy mint a nemesvakolat... Végülis mindketto lehet palánkon. Meg aztán engem be is választottak már a nagyon hülyék közé a Tasztalon...
Visszatérve a topik magvas gondolatköréhez: én vizuális értelemben kérdeztem rá a dologra.
Tökéletesen egyetértek, én is vizuáls benyomásokat társítok egy-egy nickhez. Akkor most játszuk azt, hogy akik még nem látták egymást, azok meséljék el, hogy milyennek képzelik a másikat...:-)))
Ez érdekes. Én is nagyjából így vagyok vele, nem nagyon befolyásolnak a korábban látott képek, elfelejtem oket. Egy kivétellel, ahol az undorító stílus számomra meglepoen taszító arcképhez, arckifejezéshez társult. Nem mondom meg, kire gondolok...
Sokáig meg sem néztem a találkozók fotóit, de aztán győzött a kíváncsiság.
Az az érdekes, hogy nem bírom kötni az arcokat a nickekhez, továbbra is arctalan, inkább stílusból álló embereket olvasok.
A másik érdekes dolog a találkozón az, hogy emberekről az az érzésem, hogy valahonnan már ismerem őket. Ezek után leülünk, végigcsekkoljuk gyermekkorunkat-felnőttkorunkat és kiderül, hogy még TV-ből sem ismerhetjük a másikat.
Erre ott válaszoltam.
Nicknév az emancipációban való vitatkozáshoz jól jött. Én ugyan sose mondtam, hogy férfi lennék, de ők egyenrangúnak tekintettek :))) sőt árulónak :DDD
Még szép, hogy Te nem! A rendelomben kellett kiderülnie, hogy a pörölyt forgató szakállas óriás helyett egy hölgyet tisztelhetek önben. Apropó, mi lesz a libazsír helyett ígért cuccal?
Arra vagyok kíváncsi, hogy a nicknév, és a hozzászólások alapján elképzelitek-e, hogy hogy néz ki a másik Tasztal tag. Ez persze csak azokkal kapcsolatban merül fel, akikkel nem találkoztatok az életben, vagy nem láttátok a fényképét az Iszoldában. Bennem általában kialakul egy elnagyolt "virtuális kép" a másikról azalapján, hogy a stílusa melyik ismerosömére emlékeztet. Veletek hogy van ez?
Palánk
