"Nekunk minden pàrtban benne kell lennunk ez a mi biztonsàgunk...nekunk soha nem szabad azt mondani hogy minden rendben van nincs veszély ami fenyegetne minket... nekunk mindig emlékeztetnunk kell a korulottunk élo tobbséget a buneire velunk szemben akkor is ha nincs...ez a mi biztonsàgunk"
Kell-e félni ma itt valamitől? Akár ettől, akár mástól? Kell-e, illetve ha nem kell, miért félnek mégis egyre többen? Nyilván nem a fizikai bántástól, de az egzisztenciájukat már féltik.
Az, hogy a mai magyar társadalomban igaz-e az, hogy van öncenzúra, mivel "fortélyos félelem igazgat", már nem nagyon kérdéses.
Éppen ma jelent meg a hír, hogy egy iskolában az igazgató betiltotta a gyerekek március 15-i megemlékezését, mert abban elhangzanak olyan jelszavak (amit évtizedek óta szerepeltetnek a márciusi ifjakra emlékezve, és őket megszemélyesítve), mint például hogy "le a cenzúrával!" és "sajtószabadságot!".
Ez mág a hetvenes évek kádári rendszerében is elhangzott a megemlékezésekben, többek között az "induljunk Táncsicsot kiszabadítani!" mellett, hiszen előbbiek szorosan összefüggenek a 12 pont kinyomtatásával a Landerer nyomdában.
Az igazgató viszont fél, fél a felsőbbségtől, a tankerülettől, és betiltja a gyerekek hónapokig betanult, elpróbált előadását, megemlékezését.
A topik indítója kijelentette, hogy fél, mert nem keresztény.
Nyilván nem maga szerint, mert az nincs ráírva, hanem a hivatalos definíció szerint.
Az, hogy egy magát kereszténynek definiáló államban ki számít kereszténynek, nyilván meghatározható.
Ha mindenki maga döntheti el magáról, hogyvalamilyen tekintetben ilyen vagy olyan, akkor nyilván félnivalója nincsen.
Amikor félni lehet, akkor az pont azért van, mert róla mások döntik el, hogy szerintük megfelel-e egy adott követelménynek... Ami ezek szerint nyilván pontosabban is meghatározható.
Minden formális logikai probléma megoldóadik azzal a definícióval, hogy az a keresztény aki annak tartja magát. Ez nem tyúk-tojás probléma ahol mindkettő szükséges feltétele a másiknak, mert hogy kereszténynek tartsa valaki magát annak lehet valami harmadik oka, vagy akár ok nélkül is megtheti bárki.
Ugyanilyen jól használható az a szociológiai definíció, hogy az a keresztény akit a környezete annak tart. Példaként említhetném a római pápát akiről tulajdonképpen semmit nem tudok, de elfogadom kereszténynek pusztán azért mert mások kereszténynek tartják.
Lehet kétféle vagy ötféle definíciója valaminek? Hát persze! Lehet hogy egyik szerint keresztény valaki másik szerint nem? Hát persze! (különben nem is lehetne veszekedniük miatta) Lehetne alkotni további definíciókat? Hát persze!
Fentiekből levezethető egy nagyon gyakorlatiasan használható tartalmi definíció is, hogy a kereszténység az az emberi viselkedési mód, ahogy a magukat/egymást kereszténynek tartó emberek viselkednek. Szvsz endi pont ettől fél :-)
