Hogyan tudjak az ukranik tavolbol megbecsulni egy varosban meghalt civilek szamat, kulonosen hogy nagy reszuk nem az utcan halt meg? Raadasul messzirol meg a nemzetiseguket is megallapitjak feltehetoleg szaglas utjan.
Azt is kell tudni, hogy mindezt nem csak egy majd 100 éves mű támasztja alá!
Az utóbbi pár évtized tudományos eredményei az agykutatásban, illetve a hormonrendszerünk területén egyre pontosabb biokémiai, és pszichológiai magyarázattal szolgálnak arra, hogy az emberi szexualitás természete nem olyan, mint az véljük, a szexforradalom óta elterjedt hiedelmek kapcsán.
A tudatos, és egy életre szóló monogámia valóban tartóssá teszi a kapcsolatot azok között, akik értelmileg is alátámasztott döntéssel egymáshoz kötik így az életüket. Náluk automatikusan - azaz erőfeszítés nélkül - teljesül a hűség (ritka kivételektől eltekintve), s a gyermekvállalást sem ódázzák el. A családjaik sokkal boldogabbak, mint az a ma törvényszerűen mindennaposan szétbomló ál-család, amelyből a ritkán még megszülető utódok is komoly pszichés zavarokkal kerülnek ki az életbe. S ez akkor is igaz, amikor külső látszatra mintacsaládnak látszik az életük, ugyanis a ma elterjedt, s egyeduralkodó liberális nézet a hamis jóságok hangoztatásával torz személyiséget alakít ki a fiatalkorúakban.
A dopamin nevű hormonunk hatásmechanizmusát pár éve feltárva, rádöbbenhettünk arra, hogy nem attól leszünk boldogok, hogy mindenben keressük a jót. Ez ugyanis ugyanolyan függőséghez vezet mint pl. a drogok, és példaként a siker hajszolása nem boldoggá tesz, hanem csak egy rövid sikerélményt ad, majd megnyomorít, mint ahogyan megnyomorított már számtalan fiatal sztárt, figyelvén a sikerüket követő sorsukat.
Durva, de következtetésként azt lehet csal levonni, hogy az emberi természet, az agy, és a hormonok nem arra készítenek föl, hogy egy elkényeztető társadalomban boldogokká váljunk. Helyette azt a létformát kényszerítik ki, amelyet sok más népeknél a kultúrájukban többé kevésbé megjelenik. A függőségből adódó állandó dopamin-éhségünket csak úgy tudjuk kezelni, ha "dopamin böjtöt" tartunk, azaz közel aszkéta szerű élettel, és az élvezetnek tartott örömök jelentős korlátozásával. Ezzel ugyanis garantált a boldogság, míg a boldogság hajszolása végül mindig egy nagy szenvedést okozó boldogtalanságba torkollik.
Ebben az a jó, hogy mielőtt még kiirtjuk önmagunkat, tudhatjuk, hogy mindezt mi okozta.
Talán egyszer, pár száz, vagy ezer év múlva az Afrikában megmaradó maroknyi népek egyikében megszületik egy újabb Unwin, akinek munkájára nagyobb figyelmet fognak fordítani.
Milyen érdekes, hogy az említett mű elfeledésre (elfelejtetésre?) került. S pont a Római Klub idején történt ami megtörtént. Mintha valaki olvasta volna, hogy mi a magoldás a népességcsökkentésre.
Nem először történik ez meg a Földünkön. De az is igaz, hogy nem annyira globálisan voltak már ilyenek, mint manapság.
J. D. Unwin művét ajánlom (Sex an Culture), amelyet még 1934-ben adott ki, és a részletes kutatási eredményét tárja elénk. Mintegy 15 alkalommal történt meg, különböző korokban, különböző földrajzi területen, és más és más emberi rasszokkal (tehát kultúrafüggetlenül).
Az általa feltárt folyamat megdöbbentő! S bár a vizsgált népek között volt még 80 olyan, amelyben nem virágzott fel a civilizáció, így le se hanyatlott soha, ebben a 15-ben azonban igen! S mindben pontosan ugyanúgy. A trükkje az volt, hogy racionális okokra visszavezetve, hosszú viták eredményeképpen mindben, egymástól függetlenül, bevezették a szigorú monogámiát: Házasság előtt tilos a szex, alatta csak a házastárssal, s megszegés esetén szigorú szankciók!
Fogalmuk sem volt a következményekről, de kb 2-3 generációt követően (kb 50 év) a kultúrájuk mindnek fellendült, s a felvirágzás jelentős eredményeket produkált. Mindig emiatt, és soha sem mástól, azaz szigorú monogámia nélkül sohasem történt ilyen. A hanyatlás pont fordítva zajlott le: Harcok indultak a monogámia ellen, mert elnyomásnak vélték egy idő után. Demokráciák alakultak ki, feminista nézetek terjedtek el, majd a harc sikerre vezetett, és lazítást eredményezett. 2-3 generációig alig látszott változás, mindenki csak élvezte a felszabadított szexet, ám aztán nyilvánvalóvá vált a megszüntethetetlen hanyatlás. Mindnél ugyanúgy zajlott le, sohasem más okokból.
A szexforradalom a nyugati világon alig több mint 50 éve söpört végig.
Most úgy tűnik, mintha ez a világ önmagát irtaná ki. Valóban kellett hozzá az a több generációs késés. A megcsalások, a szakítások, az elhagyások, a válások miatti traumák következtében, a párkapcsolati bizalmatlanságok folytán lecsappant a szülési kedv, a családokban állandó feszültségek lettek úrrá, amelyet a gyerekek szenvedtek meg, s ők már traumatizáltan ugrottak ugyanabba mint szüleik. A szakmailag képzettek aránya a fogyás miatt alacsonnyá vált, mert többségbe jutó idősek kiestek a munkából, s most lassan ellehetetlenül az eddig stabil társadalmi szerkezet fenntarthatósága. Nem maga a világ oka a kiirtásnak, hanem azok akik sikerre vitték a forradalmat. Azaz a mai fiatalok nagyszülei. De sajnos köztük vannak a fogyatkozóban lévő szakértők is, még nagy, de nem elegendő számban.
Ugyanis a népességfogyás következményeként (azaz a katasztrófába forduló szakértőhiány miatt) az összes fejlett nyugati ország népessége önmagától lesz kiirtva, nem lévén majd képes a bonyolult infrastruktúráját működtetni. Ám, hogy ez ne legyen annyira feltűnő (mert egyébként világbotrány lenne), kellene valami ürügy, amivel az összeomlást magyarázni lehetne a népeknek. Jól jönne már valamiféle járvány, vagy valamilyen háború, de egy természeti katasztrófa is megtenné. De sajnos ezzel a Covid miatt, na meg a világháború veszélye miatt, sőt a klímakatasztrófa közelgése okán senkinek sem jut eszébe foglalkozni, s így nem marad ürügy. Hát így jártunk. Kiirtódunk ugyan, de nem aktívan (gyilkolásokkal), hanem passzívan: az utódok pótlásáról elfelejtkezve. A Civilizációnk így önmagát számolja fel.
A demográfia tudomány ismeretében, egy fogyatkozó népesség esetén ezek a számok törvényszerűek mindenféle járvány nélkül is! Ezek az adatok mutatják már évek (sőt évtizedek) óta, hogy fogy a népességünk, s ugyanúgy fogy, mint a fejlett nyugati civilizáció összes államában.
Ja, és éppen ezt hívják demográfiai válságnak, amelyet egy Covid csak tovább súlyosbít. De - mint tudjuk - ez a járvány spontán módon keletkezett, és sok más jelenség is ami a népességet fogyasztja évtizedek óta, csupán spontán kialakult folyamat. Pedig a Római Klub már 50 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a túlnépesedés veszélyére. De senki sem tett semmit, hiszen azóta helyi szinten beállt egy megszüntethetetlen fogyás. Ennek eredménye: túlnépesedünk!
(Tényleg ez az eredménye, mert a fogyás miatt egyre kevesebb a magasan képzett szakértő is, akik foglalkozhatnának az üggyel)
mondjuk amikor nyitottam ezt a topikot, nem a covidra gondoltam...
hanem arra több millió vagy akár többtízmillió emberre, akiket a saját népük irtott ki, állítólag kína vezet ebben
más topikból:
Szerintem számszerűleg Kína, kb 60 millió az ottani kommunizmus áldozata. Arányaiban pedig Kambodzsa, ott állítólag az ország harmadát irtotta ki Pol Pot és rezsimje.
Az akkori szovjet nagykövet emlékiratai szerint csak 1960-61-ben kb. 30 M kínai halt éhen.
Szerintem Orbán nélkül egy halott sem lett volna! Sőt, további elhunytak is feltámadtak volna a Covid-tól. De gondoljuk csak végig: az egész világ Covid halottainak száma is sokkal alacsonyabb lenne. Valamint nem lenne a klímaválság sem, sőt nem akart volna ideköltözni délről senki. A BLM se robbant volna ki. S mindkét WTC stabilan állna a helyén! De nem viccelek: még a tatárok sem jöttek volna Magyarországra. S a vízözön is neki volt köszönhető. S nem feküdnék itt lekötözve, nyugtatókkal telenyomva, és várván azt, hogy hoznak mellém valakit innen a fórumról.
