Miért van az, hogy a címben szereplő szó egyáltalán értelmezhető az emberiség körében? Pláne miért van az, hogy időtálló, sőt -gyakorlatilag- pozitív értékkel van felruházva? Mit mond el mindez az emberiségről?
Nekem nem a ruha iránt támasztott igényességgel van bajom, hanem azzal, hogy az igényeket automatice alárendeljük mások szubjektivitásának!
Azzal van bajom, hogy egy és ugyanazon ruhadarab egyszer "igényesnek" számít, máskor meg már "igénytelennek", és ezt csupán az dönti el, hogy éppen milyen számú esztendőt írunk a naptárba éppen.
nem tudom. ebben nem tudok nyilatkozni, mivel nem követem a divatot. de valószínű az újdonság ereje az, ami hatással van. hogy fogékony vagy az újra, és tudod is viselni. meg pénzed is van hozzá meg minden.
de ezek az igényeim időtállóak, nem változnak meg nyakra-főre, főleg nem abból a célból, hogy mások még jobban megtömhessék a pénztárcájukat!
én a kínai álláspontot képviselem. ami pedig az (volt), hogy a formatervezés nem kerül pénzbe. azért nem kérnek extrát, mert valami jól néz ki. a jó kinézet profitja az, hogy sokaknak el tudják adni. mert abból van a sok pénz, nem abból, hogy kettőt eladnak valami nagyon gazdagnak. egyébként meg a méltóság nélküli fos kinézetű dolgokkal a saját környezetemet pusztítom. soha nem fogom megérteni miért csinálnak szart egyesek.
Én pl. meglehetősen igényesnek (na jó, válogatósnak :-)) gondolom magam a Hölgyek öltözködése témájában (még saját öltözködésem tekintetében már jóval igénytelenebb v'ok ;-)),
milyen az az igényesség? a szoknyán túl...
A ruhákkal kapcsolatban úgy vélem, az esztétika, a kényelem, a célszerűség mind olyan meghatározó szempontok, amelyeket nem változtat meg az idő! Vagy legalábbis csak sokkal tágabb intervallumban, mint ahogy a divatdiktátorok kifejtik áldatlan tevékenységüket.
esztétika, kényelem, célszerűség, MINŐSÉG. a ruhát meghatározza a minőség. pocsék minőségű ruha soha nem fog jól kinézni. engem az bosszant, hogy magyarországon nem létezik minőség. amennyire követem, ez pár év alatt kopott ki. én szégyenlem magam, amikor ruhát keresek magamnak, hogy egyáltalán hozzáérek azokhoz a szarokhoz, amiket elénk tesznek. úgy néznek itt ki az emberek, mint a guberálók.
(Persze vagyok olyan önző, hogy számomra a kényelem meghatározóbb szempont az esztétikánál, még a Hölgyekkel szemben feltétlenül ez utóbbit részesítem előnyben, akár a kényelmük rovására is! ;-))
mit számít neked hogyan öltöznek a hölgyek, hogyha kinyitják a szájukat és trágyalé folyik ki belőle? merthogy ha valaki "hölgy", az egyben azt is jelenti, hogy trágya folyik a szájából. vagy világosíts már fel mitől hölgy valaki, és nem ember. (na jó, ezeket csak úgy mondom. csak nekem herótom van a hölgyezéstől, olyan, mintha megcsonkítanának, hogy bizonyos dolgokat nem csinálhatok. mer mér ne? és akkor már direkt azokat csinálom. és akkor jól rácáfoltam, hogy hölgy lennék. ettől persze lehetnek nőies dolgaim, de azok nem abban vannak, amit annak hisznek, vagy ahogyan azt látni akarják.)
(Pl. számomra egy Hölgy szoknyában, vagy egyberuhában az igazán csinos, még ő esetleg nem hajlandó felvenni, csak nadrágot, mert neki az a kényelmes. Ugyanakkor számomra meg sokkal esztétikusabb, ha egy Hölgy nem nadrágban van! És ez nem valamiféle konzervativizmus, hanem tisztán esztétikai igény!)
mitől esztétikai igény ez? kifejtenéd?
Helena, te mit értesz konkrétan szarul öltözködés alatt? Mondanál konkrét (fiktív) példákat?
hát ez elég nehéz. igazából csak a tudatossággal van bajom. mert ha valaki direkt vesz fel ruhát, azt tudom csodálni. de amikor valaki nem "viseli" a ruhát, azt nagyon nem bírom. a ruha passzoljon az ember lelkéhez. attól már eleve jobban érzi magát. az mindegy milyen, csak passzoljon. ez nagyjából már önmagában garantálja, hogy jól fog kinézni a szememben.
Pl. számomra egy Hölgy szoknyában, vagy egyberuhában az igazán csinos, még ő esetleg nem hajlandó felvenni, csak nadrágot, mert neki az a kényelmes. Ugyanakkor számomra meg sokkal esztétikusabb, ha egy Hölgy nem nadrágban van! És ez nem valamiféle konzervativizmus, hanem tisztán esztétikai igény!
egyébként meg eszembe jutott, hogy nekem meg a szoknyás férfiak tetszenek. úgyhogy tényleg lehet valami a szoknyában :) de komolyan. persze nem akármilyen szoknya, hanem olyan körültekert izé. az nagyon jól néz ki. amilyet indiában is hordanak.
a hölgy szótól okádnom kell. fénykoromban sem voltam hölgy, és ha nekem valaki ilyet mond, akkor mérgesen dünnyögök az orrom alatt. azt' ha folytatja, akkor kioktatom és elküldöm a francba. anyád a hölgy. ezt szoktam mondani.
akkor én nem vagyok az eseted :) én gatyás csaj vagyok. és vannak durvább dolgaim is. azt nem tudom a szoknya miért esztétikus? max neked az tetszik, de miért lenne esztétikusabb a nadrágnál? ez tetszik neked?
Divat alatt elsősorban a gyors változásokra gondoltam, melyeket semmiféle egyéb szempont nem indokol, mint a megfelelési kényszer.
Hivatkozol a sportosságra, ebben már számomra fellelhető (ha tévedek, engem is javítsatok!) némi célszerűségi szempont is, nevezetesen a kényelem. De a divatirányzatok többségére, szerintem, ennyi pragmatizmus sem mondható el!
Mondok egy élő példát: Nem túl régen, ha mondjuk kilyukadt a nadrágod, az nagyon ciki volt, és ha nem lehetett úgy megfoltozni, hogy ne lássék, mehetett a kukába.
Manapság meg "gyárilag szétlyuggatott" farmernadrágokat hordanak. És nem csak a tinik, akik még -úgymond- keresik az identitásukat, ezért jobban befolyásolhatóak, hanem sokszor a negyvenes, ötvenes celebek is, amikor színpadra lépnek. Vagy nem csak színpadra... Vagy nem is csak a celebek... Ezen pl. sosem tudom, röhögjek-e, vagy sírjak inkább?
A használt cuccos dologhoz hasonlóról én is hallottam, ott valami "zöld" szemléletre hivatkozott az érintett.
Nekem nem a ruha iránt támasztott igényességgel van bajom, hanem azzal, hogy az igényeket automatice alárendeljük mások szubjektivitásának!
Azzal van bajom, hogy egy és ugyanazon ruhadarab egyszer "igényesnek" számít, máskor meg már "igénytelennek", és ezt csupán az dönti el, hogy éppen milyen számú esztendőt írunk a naptárba éppen.
Én pl. meglehetősen igényesnek (na jó, válogatósnak :-)) gondolom magam a Hölgyek öltözködése témájában (még saját öltözködésem tekintetében már jóval igénytelenebb v'ok ;-)), de ezek az igényeim időtállóak, nem változnak meg nyakra-főre, főleg nem abból a célból, hogy mások még jobban megtömhessék a pénztárcájukat!
A ruhákkal kapcsolatban úgy vélem, az esztétika, a kényelem, a célszerűség mind olyan meghatározó szempontok, amelyeket nem változtat meg az idő! Vagy legalábbis csak sokkal tágabb intervallumban, mint ahogy a divatdiktátorok kifejtik áldatlan tevékenységüket.
(Persze vagyok olyan önző, hogy számomra a kényelem meghatározóbb szempont az esztétikánál, még a Hölgyekkel szemben feltétlenül ez utóbbit részesítem előnyben, akár a kényelmük rovására is! ;-))
(Pl. számomra egy Hölgy szoknyában, vagy egyberuhában az igazán csinos, még ő esetleg nem hajlandó felvenni, csak nadrágot, mert neki az a kényelmes. Ugyanakkor számomra meg sokkal esztétikusabb, ha egy Hölgy nem nadrágban van! És ez nem valamiféle konzervativizmus, hanem tisztán esztétikai igény!)
Helena, te mit értesz konkrétan szarul öltözködés alatt? Mondanál konkrét (fiktív) példákat?
Tehát (elmondhatjuk, hogy) aki nem követi a divatot, az (többnyire) antiszociális? Ez tetszik!
Számomra az 'antiszociális' szó pozitív jelentésű! ;-))
Úgy tűnik, az a tény, hogy sokan mást sem tudnak, mint igazodni másokhoz, egyesek számára hatalmas üzlet!
(Sokszor szidjuk a kapitalizmust, hogy sokan, sok munkával, kevés fizetésért biztosítják kevesek igen jelentős bevételét. Szerintem ez valahol hajaz a divatra, amit ráadásul önként és dalolva követnek az emberek, saját pénztárcájukból táplálva azokat, akik ezen nyerészkednek nem kis mértékben.)
Hát, az igaz, hogy szerencsére a szabad választásunk még megvan, hogy kövessük-e a divatot, vagy sem. De azért a "követők" úton-útfélen megbélyegzik a "nem követőket". Ez már valahol felfogható burkolt manipulációnak, ami rokon természetű megnyilvánulás az erőszakkal. Szerintem...
én úgy tudom, hogy most a természetes és sportos a divat. ill az egészséges életmód, és leáldozóban a műszempilla- és köröm. de javítsatok ki, ha nem így van valójában. az egyéni tapasztalatom pedig az, hogy bárki bármit bármivel meggyőződéssel/ kényelme /kedve szerint felvesz, és általában az ember vállalják is hogy esetleg nemtetszik.
A tucatra gondolsz, vagy mire, a divat alatt, NKT?
Használt. Hallottam olyat, aki mindenből használtat vesz, háztartási dolgok, használati cuccok, ruhák, és gyereket sem szül, ezen elmélet alapján inkább örökbe fogad. Kinek hogy.
én lenézem azokat, akik nem tudnak öltözködni. pontosabban azokat nézem le, akik nem tudnak akármilyen ruhát feljavítani a kisugárzásukkal. a divat arra jó, hogy ha nincs ilyen képességed, akkor ezt az általánosan divatosnak tartott holmikkal leplezd. de szerintem a cél, hogy olyan kisugárzásod legyen, hogy akármit felvehess. mert a tény az, hogy vannak szar ruhák, de az öltözködés pont olyan, hogy ha megvan a képességed, akkor szarból is tudsz vaskarikát csinálni.
a magyarok nagy része azonban szarul öltözik, és úgy is marad, a fos ruha fos lelket tükröz. azért öltöznek szarul, mert igénytelenek. a magyar teskó nemzet. gyalázat milyen lepattant igénytelen egy társaság. aki divatozik, az is egy tuskó belül, csak leplezni próbálja.
E fórum keretei között, nehéz volna erre a problémakörre helytálló, kielégítően alapos, főként a miértjeit kiveséző eszmecserét folytatni.
Alapvetően(?) a valahova/valaki(k)hez tartozás illuzórikus igénye (beteljesülni látszó reménye) vezérli az egy időben létező, rendszerint merőben mást kifejezni óhajtó (divat)irányzatok követőit. Ezért (is) több mint általános a követésre való hajlandóságunk; amikor is (ahol) azok az egyedek a ritka kivételek, akik racionális praktikusan pragmatikus (kvázi önálló) döntéseket hoznak – mint minimum különc, de jellemzetten antiszociális morzsalékok.
A divat, mint jelenség, csupán marginális kivetülése annak a felületesen igaz megállapításnak, ami szerint mind (szinte minden értelemben) másolatok vagyunk; amit persze legalább annyian kérnek ki maguknak, mint ahányan (akárcsak öntudatlanul is, mindazonáltal másokat követve) igazodni akarnak – vagy (csak) mást se tudnak.
(...)
Amíg az úgynevezett divatdiktátorokat (vonatkozóan, ide értve az önjelölt véleményvezéreket, vagy akárcsak a huszonévesen kortalan szakértőket stb) szinte mindenki lelkesen és odaadóan, már-már elvártan követi majmolja; addig az önálló döntés, amiből következően nem a választás jogát/lehetőségét vetjük el – tehát minden, a lehető legnagyobb rendben (is) van! De meg volt és lesz is – ha és amíg szabadon választhatunk, azaz dönthetünk!
Utánozó majom, állatkertbe való! -kiabáltuk néha egymásra gyerekkorunkban.
Vajon nem ugyanilyen utánozó majmok a felnőttek is, akik tudatosan követik a divatot?
Egy ruhadarab viselése egy időszakban "menő", később meg "ciki", és ez sokszor teljesen független a kényelmességétől, vagy a célszerűségétől! Miért lehet mégis ez alapján megbélyegezni másokat! Magukat értelmesnek mondó emberek élnek-halnak a divatért, mindenkori életük egy fontos viszonyítási alapja a divat! Miközben az egész másról sem szól, minthogy egyesek halálra keresik magukat mások utánozó majomszokásán.
Lehetnek a divatnak még durvább megnyilvánulásai is. Bizonyos időszakokban divat lehet másokat lenézni a származásuk okán, a vallásuk okán, az életelveik okán, stb. Ez már egészen bestiális tettek, sőt, intézmények előtt is megnyithatja az utat!
Mi értelme hát a divatnak? Vagy inkább van-e egyáltalán értelme, ha úgy elfogulatlanul nézzük?
Nem az emberi faj kreténségét példázza az is, hogy ilyen (mármint, hogy divat) egyáltalán létezhet?
Szerintem de, azaz igen, pontosan azt, azaz az emberiség kreténségét bizonyítja ez is (sok más mellett)! Elsősorban a morális értelemben vett kreténségét, mely kreténségből sok más, nyomorult, netán aljas dolog is származik...
Mindez az én véleményem, de azért kíváncsi lennék a ti gondolataitokra is a témában!
