t. Az öt tengerentúli megyéjéről van szó, amelyek az Európai Unió szerves részei. Mind az öt gazdasági fejlettsége, GDP-je elmarad az EU átlagához képest. A rafinált franciák elintézték, hogy, mint az EU részeit, ezeket is a magyar családok pénzéből etessék. Meg persze a többi 25 EU-tag családjainak pénzéből is.
Haiti soha nem volt az USA gyarmata, de jellemző, hogy az is francia gyarmat volt. Csakhogy ott a feketék már a 19. század kezdetén megunták a franciákat, és elkergették őket, aztán maguknak csináltak koldustelepet a saját országukból.
Kizárólag a francia gyarmatok leledzenek ma ilyen lepra állapotban. A holland, dán és spanyol gyarmatok (Ceuta és Melilla) nem. A brit gyarmatok közül a Brit Szűz-szigetek a legótvarosabb hely, de még az is földi paradicsom a franciák legújabb tengerentúli megyéjének volt fővárosához, Dzaoudzihoz képest. Nem mintha Mamoudzou jobb hely lenne Dzaoudzinál, de az utóbbi nem a főszigeten, Mayotte-on található, hanem egy kis szigeten Mayotte-tól keletre, és még 1977-ben Mamoudzouba tették át a fővárost, mert Dzaoudzi fekvése periferikus volt. Ahogy elnézem, azért Dzaoudzi is rászorul a pénzünkre:
A csigazabáló, Trianont ránk sózó és kioktató "grande nacional" eddig még nem tudta (akarta?) felfejleszteni európai szintre a maradék gyarmatait? Pedig tudtommal jó pénzt fizet neki az összes volt gyarmata.
Amúgy az Afrikába nemrég nyomuló Kína sem különb, mert annak aztán édesmindegy, hogy valami mocskos diktátor országába fekteti-e be a pénzét, illetve épít-e valamit, a lényeg, hogy jövedelmezzen neki. Emberi életek és sorsok? Mit számít az! Hiába no, Kína vadkeletté vált.
Ilyenek ezek a naggyá vált országok: a szart keverik a saját érdekükben, mi meg kavargunk benne. De ki kell vergődnünk valahogy ebből az állapotból!
Francia Polinézia ugyan szerencsére nem tagja az EU-nak, de azért a biztonság kedvéért jó, ha az ember csak Tahitira vagy Bora Borára látogat el, mert megehetik (!):
Arról nem is beszélve, hogy pl. a nigeri uránbányák, a mauritániai vasércbányák, a kemeruni fakitermelés, a gaboni mangánércbányák stb. mind francia cégek kezén van.
És a kb. 1960 óta eltelt hosszú évtizedek során a franciák meggyilkoltak legalább 6-8 olyan fekete-afrikai államfőt, kormányfőt, aki változtatni akart e félgyarmati pénzügyi függésen.
A Belmondo-féle A profi c. világhírű film is éppen erről szólt...
"Jelenleg 14 afrikai országot kötelez a gyarmati szerződésük arra, hogy devizatartalékuk 85 százalékát a francia központi bankba, és ezzel a francia pénzügyminiszter ellenőrzése alá helyezzék. 2014-es adatok szerint Togónak és még 13 másik afrikai államnak kell gyarmati adót fizetnie Franciaország számára. Az ellenálló vezetőket vagy meggyilkolták, vagy eltávolították a pozíciójukból. Akik engedelmeskedtek, most a franciák pazar életmódját támogatják, mialatt a saját népük mélyszegénységtől szenved.
Franciaország csak papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. “Együttműködési megállapodást” íratott alá velük, melyben részletezte kapcsolatuk természetét, biztosította a frank, és a francia oktatási rendszer pozícióját az országokban, és meghatározta a katonai és a kereskedelmi preferenciáikat."
Martinique, Guadeloupe és Réunion nagyjából egy kategóriába tartozik az egy főre jutó GDP-t tekintve. Francia Guyana és Mayotte hozzájuk képest igazi nyomortelepek. Egy-egy életkép az utóbbi kettőhöz mérten viszonylag fejlett EU-terület Réunion és Martinique bádogvárosairól (francia szakszóval: bidonville-eiről):
Látszik, hogy a dörzsölt franciák tudják, hogy mit művelnek. Kell az EU-pénz a "megyékbe", hogy azok fölzárkózzanak a bolgár, horvát, román, magyar, szlovák, lett és litván megyék mellé. Íme Saint-Laurent-du-Maroni, Francia Guyana harmadik legnagyobb városának (30ezer fő) turisztikailag kiemelt fontosságú látványossága, egyben a helyi közösségi élet gyújtópontja, találkozóhelye:
A párizsi fejesek 1985-ben azért már érzékelték a saját pofátlanságukat, amikor a Kanada keleti partjánál fekvő szigetcsoporttól, Saint-Pierre és Miquelontól elvették az általuk 1976-ban adományozott tengerentúli megye státuszt. Azóta ez a gyarmat csak tengerentúli közösség, amit remélhetőleg csak az anyaország pénzel, nem pedig az EU. A visszaminősítés oka alighanem az lehetett, hogy itt csak kevesen ének - ma kb. 6300 fő; breton és baszk halászok leszármazottai -, és ez azért megyének igencsak mikroszkopikus. Ez manapság feltűnne Brüsszelben, Strasbourgban is.
Olyan nüanszokba ne is menjünk bele, hogy Franciao.-nak az említett haton kívül is vannak gyarmatai. Ilyen-olyan lepapírozással oda is lehet csorgatni egy kis EU-zsozsót, ez csak finanszírozástechnikai kérdés. Ott van pl. az óceániai Új-Kaledónia, amely a maga 270 ezres lakosságával Franciao. ún. "különleges közössége" (collectivité sui generis (sic!)). Az itteniek új-kaledóniai állampolgárok, egyben francia állampolgárok, tehát EU-állampolgárok is. Így tehát alkalom nyílhat pl. innen pénzekért pályázni az EU-hoz. Amint látjuk, van is rá igény:
Amit a franciák eljátszottak a Madagaszkár melletti nyomortelepükkel, Mayotte-tal, az megér egy misét. Egyébként a hat inkriminált terület közül ez a legszegényebb.
Történt, hogy ezt a szigetet, amit a francia gyarmatosítók a Komór (Comore)-szigetek 1975-ös függetlenné válásakor "elfelejtettek" átadni az új szigetállamnak - amely azóta is igényt tart rá -, 2011-ben egy népszavazás után nyilvánították tengerentúli megyéjükké. A népszavazás Mayotte-on volt, és nem az anyaországban, nem a Komór-szigeteken vagy nem az akkori EU-tagállamokban. Az EU illetékes gittegyletei mégsem tiltakoztak, mégsem indítottak hetes cikkely szerinti eljárást Franciao. ellen. A franciák a hátsó ajtón át becsempészték a szegényházukat az EU-ba. Íme a tengerentúli megye székhelye, az EU-szerte közismert világváros, Mamoudzou (erősen látszik, hogy rászorul a szubvenciónkra):
Guadeloupe: Kis-Antillák, 390 ezer fő, túlnyomó része fekete.
Martinique:Kis-Antillák, 370 ezer fő, túlnyomó része fekete.
Francia Guyana: Dél-Amerika karibi partja, 270 ezer fő, túlnyomó része fekete.
Réunion: az Indiai-óceánban, Madagaszkártól keletre, 860 ezer fő, kb. kétharmada fekete, egyharmada ázsiai.
Mayotte: Afrika és Madagaszkár között, 260 ezer fő, szinte mind fekete.
És kakukktojásnak egy ún. tengerentúli közösség, Saint-Martin: Kis-Antillák, 36 ezer fő, túlnyomó része fekete.
Összesen 2 186 000 fő, akiket etethetnek az EU-állampolgárok.
Rafkósak a franciák, mert a hollandok is megtehetnék a karibi gyarmataikkal, hogy hipp-hopp tengeren túli megyékké nyilvánítják ezeket, hogy ezek az EU részeivé avanzsáljanak. De mégsem teszik; vagy a britek is megtehették volna ugyanezt a megmaradt néhány gyarmatukkal, de mégsem tették, mert úriemberek.
Fel kell hozni a lepapírozással EU-területté nyilvánított francia gyarmatokat. Mi, az egykori vasfüggönytől keletre fekvő tagállamok adófizető állampolgárai igen örvendünk ennek. Hasznos, termékeny célra költik a franciák a mi pénzünket.
