Nem feltétlenül az alábbiak szűrőjén lehet vizsgálni trsdlmi folyamatokat, de nagyon jól megmutatja a tömggondolkodást, amit a nőkkel tesznek a tömegek. Nem ffi-női ellentétekről van itt szó, hanem nagyon komoly trsdlmi folyamatokról. A Zindex megajánlott egy „dokumentum” filmet, mert ma nekünk a most is „barát” oroszokat utálni illendő egykori fasisztaként. A film a szovjet katonák által megerőszakolt nőkről óhajt beszélni, miközben én kontextusba helyezem a történeteket az akkori történelmi, és trsdlmi valósággal. Mégcsak a film felénél tartok, de már két eset is megpiszkálta az igazságérzetemet.
Az egyik egy elejtett mondat, h tudniillik az egyik áldozat „megzavarodott, beleőrült”, végül öngyilkos lett egy ilyen erőszak után. Ugyanis a kérdés(em) az lenne, h vajon miért is lehet belezavarodni egy ilyen eseménybe, amit ellenünk követnek el? Hiszen, ha szerető, vigasztaló közegbe kerülünk vissza a trauma után (és itt most nem feltétlen az elégtételre kell gondolni), akkor feltétlenül felgyógyul a sérült személy nem? Vegyünk csak egy fizikai sérülést. Ha mondjuk nyílt törést szenvedünk, és azt megfelelően ellátja az orvos, majd a nővér gondoskodik az állapotunknak megfelelő kiszolgálásról, orvosi utasítás szerinti gyógyszerezésről, illetve a rehabilitáció során megtanítják újra használni a törött testrészünket, kizárt, h belezavarodnánk, vagy öngyilkosok lennénk. Ahhoz, h vki belezavarodjon, és öngyilkos legyen agy nyílt törés miatt, a közegnek, amiben elhelyezkedik, azt kell sugallnia, vagy akár egyértelműen közölnie az illetővel, h a törés miatt a továbbiakban értéktelen, semmirekellő, gyakorlatilag egy hulladéka a közegnek, amibe addig ágyazódott. A közlésnek ollyan erősnek kell lennie, h a törést szenvedő el is higgye. Szvsz nem lehet csak úgy belehülyülni egy nemierőszakba. Ahhoz feltétlenül „társ(adalom)ak” kellenek. Ugyanis tisztán a tényeket tekintve mi történik? Egy aberrált aljas ösztöneinek engedelmeskedve hatalmat gyakorol egy nála gyengébb személy felett. Ezt simán fel lehet dolgozni, jó nem két nap alatt, de ha a törés allegóriáját vesszük, megfelelő fizikai, és lelki körülmények mellett rehabilitálható lenne a sérülést szenvedett személy.
És álszent módon most siratjuk a fasisztáinkat, rehabilitáljuk a „méltatlanul” elfeledett Wass Albertet, gyűlölni kell a gonosz szovjet katonákat, akik a faszukkal öngyilkosságba kergették a mi ártatlan mártírjainkat, asszonyainkat, lányainkat. Nem, nem mi voltunk… Ők voltak…
A következő már egyértelműbb Maupassant-i pontossággal mondja el, h a cúna, gonosz szovjet katona egy kb 45 lakásos házból kikért 5 lányt olyan módon, h megfenyegette a lakókat, hha nem adnak nekik 5 lányt, akkor nagyon nagy baj lesz. Na, a házból össze is szedtek öt nőt, jellemzően (!) cselédeket, szolgálókat, Édes Annákat, h koncnak odavessék (sük, mi hithű fasiszták) a gonosz bolsiknak. Majd amikor ezek a kizsigerelt, szarráalázott nők visszatértek, a ház lakói bátran leköpdösték, lekurvázták megmentőiket… Igazi jófasiszta erkölcs. Olyan hithű magyarosch, de bizton legalább revizionista. A Hazáért Mindent!
Nahát erről lenne itt nagybaszó. Mégeccer: nem nőkről, feminizmusról, fasizmusról, és a többiről, hanem a TRSDLMI VÉRSZOMJ-ról…
