A Zsolnayban számtalan ismerősöm dolgozott, vezető is.
Többszörösen összetett módon csinálták ki. Sajnos a helyi politika mindkét pólusa balfax módon állt hozzá, tette hozza a magáét ..., és nem mellesleg extra dilettáns módon.
Nemrég olvastam róla, hogy Meiseni porcelángyár is tönkre ment, ami szintén nem nagy boldogság, de valahol mutatja a tendenciát, ami erre az iparágra ma jellemző.
Mohácson kifejezetten a túrista hajós népek miatt működik egy Zsolnay bolt, ahol szerintem nagyobb a forgalmuk, mint a pécsinek.
Az is tény, hogy iszonyat árakat látni az ácédulákon, 1-1 db cucc simán kerül fél millába is, ami azért nem az átlagemberek szintje, ez is erősen befolyásolja az igényt.
Hogy miért nem fontosak ezek az államnak, az egy hatalmas kérdőjel, miközben pl a F1-es díj is hiányzott Vetteléknek, amikor nem a Holloházit kapták.
Szóval érthetetlen a sztori mindhárom maufaktúra esetében!
Igen, ez teljességgel igaz, ámde mégis, mitől lett világhírű a cég ? Nyilván nem a porcelánszigetelők garmadától, hanem a mindmáig tehetséges tervezők és a kvalifikált poecelán edény-készítő munka-társak munkájának hála, a gyárból kikerült minőségi termékektől.
A zsolnay azert kb nyolcvan szazalekban az ipari orcantermekeibol.elt, es ezek miatt is ment csodbe. Herens meg Hollohaza csak etkezesi meg vitrinporcelanokat gyartott. Bizonyos fokig mindkettore csokkent a kereslet.
Régi és hű kedvelője voltam (mindig is) és vagyok is a Zsolnay porcelán Manufaktúrának. Számomra teljesen felfoghatatlan, az ami történt Pécsett, ezzel a valamikor világhírű gyárral, amelynek egykori tulajdonosai (Zsolnay Vilmos és utódai) joggal foroghatnak a sírjukban. Sajnos az az abszolút outsider véleményem, hogy ez a szétzüllés nem egy, de több "gengszterváltást követő" kormány és gazdaság- politika csődje, de ebből is legfőként az elhamarkodott, elcseszett és főként teljesen koncepció-nélküli rabló privatizáció, ami a züllés peremére sodort egy ilyen lehetőségekkel és adottságokkal megáldott gyárat. Pedig emlékszem, amikor a gyári tervezők lehetőséget kaptak távol-keleten (a porcelán egyik őshazájában) kutakodni és mennyi jó elképzelés, terv és termék született annak nyomán itthon. Mára pedig itt maradt, ami maradt.
Nem tudom, hogy Herend meddig lesz még Herend, vagy esetleg azt megmentheti az a manufakturális tulajdoni szerkezet, de csak remélni lehet, tudni nem lehet ezt sem.
Hollóháza pedig . . . Emlélszem, micsoda hírveréssel jött a Szász - korszak, amitől a helybeliek szinte csodát reméltek, aztán pedig rögvest ideérhet a szomorú valóság.
Sajnos valami módon igaz az, hogy mi a gazdaság - a gazdálkodás minden formációjából is képesek vagyunk a legrosszabbat kihozni, még spontán módon is, irányított formában pedig azután végleg el tudunk baltázni szinte mindenünket, még a leg - sokat-ígérőbbeket is..
Alapvetoen a mi hibank, hogy nem veszunk otevene uj hollohazi vagy zsolnay porcelankeszletet, mert meg mjndig kitart a nagymama altalotven eve vasarolt keszlet bar a tizenkettobol kettot mar osszetortunk gyerekkorunkban, de azota se sikerult tiznel.tobb embert osszehozni unnepi ebedre vagy vacsorara.
