Általános trslgás, trsdlmi, pszihlgiai, és egyéb kérdésekről főzőcske közben. Leginkább magammal beszélgetnék, de minden barátságos nicket szívesen látok. Eredeti méret.
Én is csak úgy jövök-megyek, mintha mindig itt volnék. Pedig nem. :)
Najó. Ha úgy vélem, hogy a partner még várna valamit, akkor azért elköszönök/jelzem, hogy "megyek".
Sörben kérlek sose voltam szakértő (kétféle sört ismertem: a rosszat, meg a még rosszabbat), a covid óta pedig gyakorlatilag mindenféle szesz pocsék ízű, amit csak kóstoltam.
A szőlőt tartalmazó szeszek (legyen az bor, pezsgő, konyak, akármi) rohadt mazsola ízűek, a vodka avas gépolaj, a sör meg csak egyszerűen kapott valami dohos mellékízt. Egyedül tán a teljesen szintetikus (alkohol+cukor+aroma) likőrök maradtak, amik.
Elméletileg mindkettőt ittam valaha, de még covid nélkül is elém tehetnék bármelyiket - fel nem ismerném.
Tényleg jó sört azt mindösszesen egyet ittam, még az egyik BNV-n: csapolt Tuborgot. (Dobozosban régen lehetett kapni aranyszínűt. Na, az még hasonlított rá! A mostanában kapható zöld már szinte semmivel sem különb, mint a többi.)
Esetleg talán még az üveges Millert tudnám ajánlani, vagy a Bittburgert.
"Alkoholmentesben"* viszont eddig a Gösser Natur Zitrone volt az egyetlen iható (a többi gyártó valószínűleg azt hiszi, hogy citrom=citromsav és kész).
mind1 ... nagyon fáj mindenem, nézd el az uvriassgi formlk hiányt ...
te sörszkrtő is vagy? mi a hajdnvlt nektársör mai megfelelője? a Bak picit hsnlít ... , de van olyan, ami "olyan"? (nem kell mnstni, tom, h mindnki utálta)
ne diagnosztizálj kérlek ... azért khm ... kedvellek, mert nem sűrűn kövecc el ilyesmit ... kritika, tanácsosztás, tedd ezt, demiértnem, stb ... nincs ezekre szükségem ... a fájdalom, az észrevehetően pipaszár lábaim, a bordáimon keresztül kitapintható pulzáló szívem, a tüdőm szörcsögése, a hányásaim, hogy a vizet is kihányom, éppen eléggé rémisztőek, fogyó tartalékaim időhatárt is szabnak ... ez nem diagnózis, hanem maga a rettegés, a félelem, a kétségbeesés, és ha erről nyilatkozom, a következőkre van szükséégem: végtelen mennyiségű tutujgatás, ugyu-bugyu, témába nem vágó szórakoztatás, még egy kis tutuj, és még egy kis szórakoztatás ... sémákat, közhelyeket, hülyézést bárkitől kaphatok ...
Hát... jó szarul nézel ki! Mármint így; olvasva. :)
Hogy ződeket beszélsz, az hagyján, mer' a depresszió az egy ilyen dolog. Amit pedig én arról tudok, az az kérlek, hogy szar kedvvel csakis szar döntéseket hoz az ember.
Ps.
Nafaszom... hát rittig elfelejtettem tegnap, hogy mit is akartam előkotorni erre. No, majd most!
Addig meg marad a duma.
Szóval... vót anno egy nagy lemez (nem egyszerűen nagylemez, hanem télleg nagy. Mármint nagyszerű, na!). A Világok háborúja musical feldolgozásban.
Olvastam anno az eredeti H.G. Wells-féle művet, és hát hogyismondjamcsak... nem voltam tőle elragadtatva. Szerintem annyira avíttas volt, hogy Jules Verne pl. egy kortársként hatott mellette, pedig mai szemmel nézve már az is khmm...
Nade zenével!!!!
Hát én kérlek úgy utálom a musical műfajt, mint a sugaras fosást: nekem jöhetnek a Hair-rel, meg az összes többi "nagy" musicallel, nálam kábé az operettel és a lakodalmas trottyoszenével egy kategória mind.
Ezt az egyet kivéve! Persze ehhez kellett egy Koto-féle feldolgozása a fő dallamnak, akit én atommód szerettem: a legelső zene, amit életre-halálra meg akartam szerezni - és éveket kellett rá várnom, mire sikerült -, az vagy a Moonlight shadows volt Mike Oldfieldtól, vagy a Visitors - tőle. Arra már nem emlékszem, hogy melyik volt pontosan az első a kettő közül. De arra igen, hogy szerelem volt első hallásra.
Ha nem hallottál volna róla (ki nem hallott minden inváziós film közös őséről? Pár éve még meg is filmesítették Tom Cruise-zal a főszerepben.) a sztori:
A zidegenek (marslakók) kurvára megtámadják a Földet. Nem másért, mint vérért. Merthogy ők ilyen kis vérszívók. Szóval elpusztítanak mindent, ami az útjukba kerül, az embereket meg összefogdossák és viszik szivornyázni.
És frankón vesztésre is állunk, merthogy erősen övék a technikai fölény.
És van egy rész ebben a műben, ahol a főhős totál ki van borulva és már minden reményét elvesztette.
A felesége meg nem is két - legalább hat kézzel tölti bele a hitet.
"There must be something worth living for
There must be something worth trying for
Even some things worth dying for
And if one man can stand tall
There must be some hope for us all
Somewhere, somewhere in the spirit of man"
És elfelejtettem letölteni, mer' ugyan most is "hallom", de most meghallgatnám rendesen is.
A minap már keresgéltem, de csak a második legjobbat találtam meg (ott Tara Reid énekli a nőt aki stúdióban simán volna olyan jó, mint a lemezen lévő hang, de mivel élő színpadi felvétel, hát csak a második. És egyébként a videó is csapnivaló minőségű volt.).
van oka, de nem tartozom magyarázattal ... kezdtem az elején, de úgy döntöttem, nem fogok hason csúszni, azért, ami jár, diagnosztikai eljárásokért privát fizetni, amit aztán félresöpör a szakorvos, 3-4 hónapos vérképekre, EKG-ra sorbanállni, miközben fájdalmat nem csillapítanak, kórelőzmény felvételekor telefonon 25 másik beteget diagnosztizálnak, én meg ott ülök, és 15x megszakítva a kínjaimról beszélek, és ki tudja, h a 10 perces vizit alatt melyik 20 másik beteggel kever össze az orvos, mert összekever ...
arra kérlek, ne told rám a magyar mészárszék egészségügy felelősségét, ne testálj rám azért felelősséget, mert legalább a méltóságomat igyekszem őrizni a végsőkig.
a tockos nő aljadékságának semmi köze ahhoz, h miért nem fordulok orvoshoz ...
és vagy legyek hiteles neked pöcsétek nélkül, és ne basztass orvoshoz menéssel, fogadd el, hogy tapasztalat alapján nem megyek, okom van rá, vagy vegyünk érzékeny búcsút a picsába, mert állításaimat nem fogom oknyomozó újságcikkekkel, nyomortanulmányokkal, amiket mindenféle tanárok szignóznak igazolni, mert az én szavam, tapasztalatom, megéléseim hiteltelenek, azokat mindenféleképpen valamilyen tekintélyszemély(ek)nek hitelesíteni kell ...
a piacon felejtettem ... a felnőttem kísért el, minden sor után meg kellett pihennem, de ugye a fáradtság is mind hamarabb, és nagyobb ütemben érkezett, és amikor egyszercsak lecövekeltem, mert nem tudtam már tovább menni, hátulról érkezett egy nőtől egy tockos ... odavetettem neki, h jézusa születését már nem kell velem ünnepelnie ezen a világon, de vegyen rá garanciát, h érte visszajövök, és most legyen boldog, és elégedett, mert legalább bánthatott valakit, aki még itt van ... eléggé beszart, még keresztet is vetett :DD ...
deee ... nem, nincs szó, nem akarom elemezni ... mennék már ... ha kérdenéd, h egy piaci affér miatt-e, hát akkor azért ...
köszben megnésztem a XII. kerületi turul sztorit, amit II. VH-s áldozatok emlékműveként aposztrofálnak, egy csomó névvel feliratozva ... zsidókat foszogató nyilasokkal a felsorolások között, és nem 1-2 van említve, hanem több tucat ... akik módszeresen kínozva küldték a halálba őket, szűzeket gumibottal becstelenítettek meg, férfiaknak kalapáccsal verték szét a péniszüket, sokszor élőket is elevenen meggyújtva az áldozatokkal megásatott halálgödrökben ... és nésztem a dokufilmet, és látám a hegyvidéki önkori szavazását a gyalázat további sorsáról egy közelmúltbéli ülésről a szobor további életével kapcsiban, és Kovi Gerivel együtt összesen négyen mondtak nemet rá ... Pokorni aszitte, etikus, mikor azt monta, h ő nem szavaz, merthát mégiscsak a nagypapi is benne vót' a legkegyetlenebbek között ... és ezeket látám, és gondolám a piaci tockost osztó nőről, akit fizikailag zavart a 48 Kg-m a térben, és gondolom, h ő az aki jelent, aki ruhákat, jegygyűrűket válogat a fosztogatásokból, és utána emlékműveken szerepel a neve ... vagy éppen lesz belőle kerületi PB-elnök ...
miről írjak, beszéljek, mikor ezeket a sorokat írom immár bő 20 perce, lihegve, kimerülve, beszakadó háttal, hogy ezeknek a fizikai megterheléseknek mi a hasznuk vajon? kit szórakoztat ez, kit gondolkodtat ez el, ki nem szarja le, és ki demhedne fel a nyilasok, vagy a tockos nő védelmezésére, lelne pillanatot életükben a hősiességre?
köszben nézem a Fehér Könyveket is 18-28 éves gyerekek kibelezett fotóival, akiket ugyanezek daraboltak miszlikbe ... 10 Ft-s kurvák, stricik, rablók, akik ma hősök, és ilyet kimondani is bűn ...
hallgatok a technológiai fejlődés gyorsaságát követni nem tudó emberekről, generációkról, hogy hülyülnek bele, őrülnek megfele ... a Földnek is hamarosan vége ...
nem, nincs szó, se remény ... és ahhoz képest meg kimerít az írás is ... értelmetlen minden ...
