Vona amellett, hogy történész diplomát szerzett, hallgatott 3 évig pszichológiát is, és bár ez semmire nem garancia, de azt következtem, hogy lévén nyitott az ilyen kérdések irányába, a saját életviteli problémáit is majd konstruktívan képes megoldani.
Egy ilyen önéletrajzzal bárhol tárt karokkal várják:
"Vona Gábor vagyok: 39 éves történelemszakos tanár, buzi, migránssimogató, a Magyar Gárda egykori elnöke, a pápa merénylőjének barátja, Simicska-csicska, iszlámimádó, Terry Black szeretője, egy törökországi terrorszervezet tiszteletbeli tagja, oroszbarát, ex-náci etc. Egyébként lebontanám a kerítést, teljesíteném a Soros-tervet, és a kiscicákat is nagyon szeretem."
Nem tudom. Azért a politika elég erős kábszer. Aki egyszer nagy dózisban megkapta, az akaratlanul is ahhoz viszonyít mindent. Szerintem nagyon nehéz egészségesen kijönni belőle. Kérdés, hogy aki már volt egyszer esélyes miniszterelnök jelölt egy tízmillós országban, az tud-e boldog lenni egy tengerparti pékségben?
A politika csak egy apró szelete az emberi életnek, én nem vagyok benne biztos, hogy folytatja - érdekes kaland volt, de vége. Olasz vagy görög tengerparti kisvárosban nyit egy pékséget és élete végéig boldogan él. A föld lakosságának nagyrésze nem politikus, ami bár kevésbé prosperáló foglalkozás, de sokkal nyugisabb és mobilisabb életmód.
Erre én is kíváncsi lennék, bár azt hiszem, hogy ő most egy merészet húzott (őszinte elismerésem): kilép az egészből, hogy amikor nélküle anarchiába süllyed a párt, akkor megmentőként jöhessen vissza. Ha meg felívelnek, akkor erről így is, úgy is lemarad, tehát marad a történészkedés vagy mittudomén. Szurkolok neki, mert szeretem, ha valaki mer kockáztatni. Ezt bírom viktorban is.
