Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Én eddig azt hittem, érted a relativitáselmélet alapvetését arról, hogy az egyidejűség rendszerfüggő. Így pl. az se abszolút érvényű, hogy az "eseményhorizonton áll az idő". Ez csak a távoli megfigyelők rendszerében igaz. Az eseményhorizonton éppen átzuhanó megfigyelő rendszerében nem. Abban mérve nem történik semmi különös dolog az eseményhorizonton, hasonlóan gyorsul tovább, mint előtte és utána, s közben egyre nagyobb árapály erők nyújtják. Az eseményhorizont csak egy koordinátaszingularitás.
A szökési sebesség nem csak a nyugalmi tömeggel rendelkező dolgokra vonatkozik, hanem például a fényre is, aminek nincs nyugalmi tömege. Történetesen éppen azért nem tudja elhagyni az eseményhorizontot, mert onnan 300.000km/sec lenne a szökési sebesség.
De érdekli. Ugyanúgy, mint a fényt. Hasonlóan retardált "potenciál" réván születik, és fénysebességgel terjed. Az erős gravitáció visszahúzza, és szerintem frekvenciában is (csak az esemény felpörgése ez utóbbit elfedi, felülmúlja). (Végül is a kb.100 Hz nem tűnik nagynak.)
Jó, akkor vezesd le, számold ki az egészet az összes részlettel együtt, és akkor szólj, ha készen vagy, csináltál egy tökéletesen helyes látványszimulációt is.
A frekvencia csökkenést csak blöfföltem a szökő fény esetének mintájára, de valszeg a gravitációs "hullámok" (amik az ottani erős gravitációnál nem is hullámok...) nem úgy viselkednek. És akkor lehet az nem csökken. De az eseményhorizont jelentése akkor is ugyanaz minden esetben.
Valójában akkor már egyáltalán nem két külön eseményhorizont lehet ott, amiken kölcsönösen áteshetne a másik fekete lyuk valamije, hanem a korábban különálló téridők egymásba gyúródnak.
Ha a két külön lyukra vonatkozó megoldások geometriájából próbálsz kiindulni, mindenképp bajba kerülsz,de ez nem valami fizikai paradoxon, hanem alkalmatlan fogalmak alkalmazásának következménye:
Min esne át? Az eseményhorizonton? Annak léte és holléte még csak nem is abszolút dolog. Hanem egyfajta koordinátaszingularitás, ami bizonyos vonatkoztatási rendszer szerint létezik, mások szerint meg nem létezik (akár a Föld É sarka). Ha az egyetlen pontba képzelt tömeg körüli téridőt egy végtelen távoli megfigyelő szerinti Schwarzschild koordinátákal írjuk le, abban lesz egy gömb alakú koordinátaszingularitás, de ha pl. Eddington-Finkelstein koordinátákkal, akkor meg nem is lesz.
És mi esne át? A másik lyuk tömege? De ilyen ott nem lehet, mert a tömegeket a centrális téridejű megoldásokban mindenhonnan kisöpörtünk, s egyetlen középponti valódi szingularitásba száműztük (különben nem is tudnánk megoldani az Einstein egyenletet). A valódi szingularitás meg a téridőnek azt a pontját jelenti, amiről már semmit se tudunk mondani, mert ott a megoldás végtelen értékeket vesz fel.
A fekete lyukak egymásba spirálozását nem lehet az egyszerű centrális téridők fogalmainak ennyire merev alkalmazásával elképzelni. Pláne nem kellene a tudás ilyen szintjéről ennyire kategorikus következtetéseket levonni: "Fuccs a holografikus elvnek." És ezzel ismét elérkeztünk arra a jól ismert pontra, ahol meguntam a hebrencs csapongásaidat.
A csúcspont minden ilyen esetnél az, amikor már elég közel van, tehát felgyorsultak a dolgok, de még annyira nem közel, hogy belassulna az ideérése a jeleknek. Végül az utóbbi győz számunkra, és ez hirtelen lecsengés. Ezt véled te bezuhanásnak, pedig számunkra kint csak felkenődés. Annyira béna vagy! Hagyd abba a fizikázást, mert egyre erőszakosabban akarod ránkerőltetni a hibâs meglátásaidat, pedig mi jól tudjuk, de mégis te akarsz folyton az okosabb lenni.
Hát nem érted? Hogy mikor elérik egymás eseményhorizontját majdnem, akkor onnan már a gravitációs hullámok is számunkra végtelen idő alatt érnek ide, és végtelenül lecsökken a frekvenciájuk, energiájuk, a detektor már érzékelni se tudja.
Te tényleg ennyire nem vagy képes az elemlámpás esetről asszociálni?
Tehát, az elektrodinamika egyenlete vákuumra hullámegyenlet ==> retardált vektorpotenciál. Az Einstein egyenlet vákuumra nem hullámegyenlet =/=> retardált potenciál (metrikus tenzor).
Ha kis metrikaperturbációkat vizsgálunk egyenes Minkowski-háttéren arra kapunk hullámegyenletet, és ezekre természetesen retardált megoldás van. De ezek csak a metrika terjedő perturbációi, a gravitációs hullámok, és nem a gravitációs kölcsönhatás.
A QED az előbbi alapján virtuális részecskéket kreál az elektrodinamikai kölcsönhatás leírására. Utóbbinál hasonló "QGD" nem lehetséges, ami látszik is a különbségből.
Persze ez a folyamat alapvetően nem fekete lyuk bezuhanásáról szól a fekete lyukba, de szerintem lehet arra extrapolálni, úgy, hogy ami kijön az ergoszférából, az gravitációs hullám kisugárzás, amiáltal a bezuhanó feketelyuk részben negatív energiájú pályára áll. Így kicsit csökkentve egymás tömegét, ami az egybekelt megnyugvás után deficitet jelent.
>A gravitáció hatása pedig nem terjedhet az invariáns sebességnél gyorsabban.
#A kölcsönhatás hatás nem olyan dolog, mint egy kilőtt puskagolyó. Téves azt gondolni, hogy a hatás minden esetben ilyenszerűen terjed. (a virtuális részecskékkel is ilyesmi képet állítanak be...) Bár az elektrodinamika egyenlete ilyesmit sugall (retardált vektorpotenciál), de más területen (mint pl. a gravitáció) ez nem így működik.
>Nem tudom, hogy ez a kvadrupol sugárzással hogyan egyeztethető össze.
#Sehogy. Ez nem olyanféle, mint amiről előbb beszéltem. A sugárzás az tényleg olyan, mint valami kilőtt és terjedő dolog.
"Diese Energie des Teilchens bleibt während des Falls ins Schwarze Loch konstant. Beim Eintritt in die Ergosphäre zerfällt das Teilchen in ein Teilchen mit zusätzlichem positivem Drehimpuls und Energie sowie in ein Teilchen mit negativem Drehimpuls und Energie. Drehimpuls- und Energieerhaltung besagen"
Ez nekem új, hogy valaminek be kell mennie. Eddig ezt mindenki úgy magyarázta, hogy ott bent a vákuum fluktuáció hoz létre egy részecske-antirészecske párt. És ezek közül az egyik lehet negatív energiájú.
És rákérdeztem. Az volt a válasz, hogy nem feltétlenül az antirészecskének negatív az energiája.
