Szerintem egyezzünk meg abban, hogy fogalmad sincs a Nirvána mibenlétéről. Olyanoktól szerezted ezt a "tudást", akiknek szintén fogalmuk sem volt róla. Ez a tökéletes félremagyarázása a buddhista tanoknak.
Engem nem az álláspontja érdekel, hanem az általa felkutatott ismeretanyag. Majd én eldöntöm, hogy azoknak ismeretében milyen következtetéseket fogok levonni.
„Neked is vannak szüleid, barátaid, tanáraid is voltak nyilván, olvasmányélményeid - mondd már, hogy ezek egyike sem befolyásolta a gondolkodásodat! :))”
Készséggel elismerem, hogy minden ismeret befolyásol, hiszen a tudásunk nélkül esélyünk sincs összefüggéseket meglátni. (mivel éppen az hiányzik, ami közt meg kéne látni….)
Azonban egy adott kérdésben mások következtetése, véleménye már túlmutat az ismeretek objektivitásán.
Amikor a befolyásolásra gondoltam, akkor az adott kérdésben mások kialakult meglátását tartottam meghatározónak - amennyiben elfogadjuk - a sajátunk megfogalmazásakor a saját, eredeti, befolyásmentes gondolatainkkal szemben, ti. ha elfogadok valamilyen értelmezést, akkor szélső esetben azzal együtt a sajátomat zárom ki.
ahhoz, hogy befolyásolásmentes legyen gondolkodásunk, semmiféle hitet, dogmát, álláspontot nem szabad elfogadni,
Hát princípiumot? :))))
Esetleg Badinyi Jós álláspontját? :)))
Jóvanna, csak zríkállak, hát eleve hogy lehet befolyásolásmentes gondolkodásról beszélni?!? Neked is vannak szüleid, barátaid, tanáraid is voltak nyilván, olvasmányélményeid - mondd már, hogy ezek egyike sem befolyásolta a gondolkodásodat! :))
„A hallásból való hit és a belső megtapasztalás egymást követő lépések.”
Nem feltétlenül. Sőt, szerintem a „hallásból való hit” amennyiben táptalajra talál, máris blokkolja a saját gondolatok megfogalmazódását, de még a belső megtapasztalás mikéntjét is.
Azt gondolom, ahhoz, hogy befolyásolásmentes legyen gondolkodásunk, semmiféle hitet, dogmát, álláspontot nem szabad elfogadni, mert attól kezdve általa meghatározottá válik a gondolkodásunk.
Meg kell emlékezni, ki hogyan tért meg, milyen volt az Úrral való találkozása és azóta milyen a kapcsolat. Ebből kiderül mi is a hit, a szeretet kapcsolata.
Én azért látok egy nagy szemléletbeli különbséget abban, hogy egy "tan" ajtókat mutat, és azt javasolja, menj be, és tapasztald meg, mint az, aki "egyetlen igaz út" azaz egyetlen ajtón próbáld belökni, mondván, hogy ha nem azon mégy, akkor elkárhozol.
Ja és még annyit, hogy valószínűleg a kereszténységben sincs ez másképp, hiszen az isten egy, így a vele való misztikus egyesülés nem lehet vallásfüggő, csak a buddhisták hitelesebben képviselik.
A hallásból való hit és a belső megtapasztalás egymást követő lépések. Kezdetben a buddhizmus tanításait is el kell hinned, hallás után, különben sosem jutsz el odáig, hogy egyáltalán elindulj a belső megtapasztalás felé. Mert ugye a belső megtapasztalásról lehetetlen objektív bizonyítékot hozni, szóval mondhatja nekem akármelyik buddhista, hogy ő már ilyen meg olyan szellemi magasságokban járt, ha akarom elhiszem, ha nem akarom, nem hiszem el.
Jómagam is azon a véleményen vagyok, hogy a kereszténység un. "mystika unio"-ja és a nirvána nem igazán különbözik egymástól.
De a buddhizmus ezt leginkább belső megtapasztalás útján mutatja. A "hallásból" való hit meg annyi, hogy valaki valamilyen dogmát belesutyorog a füledbe, aztán vagy elhiszed, vagy nem.
Szerintem azért van benne valami. Valahol minden nagy vallás megegyezik abban, hogy az ember célja az Istennel való egyesülés. (Lehet azon vitatkozni, hogy a buddhizmusban nincs isten, de a Nirvána állapotába eljutni az pontosan ugyanazt jelenti, mint máshol Istennel egyesülni.) Az ember egész életében halad valamerre: minden lépés vagy Isten felé, vagy tőle el viszi. Az a lépés, amely távolít a végcéltól, joggal nevezhető hibás döntésnek, amelynek természetesen meglesznek a következményei. A vallási fanatikus pedig, aki jobban ki akarja használni a szavak manipuláló erejét, bűnnek nevezi ugyanezt, és büntetéssel fenyeget.
Istennel egyesülni hit útján: ez az egyik lehetséges út a végcélhoz. Korlátolt intelligenciáknak nincs is más lehetőségük. A kereszténység története során végig arra törekedett, hogy korlátozza az intellektust, és mindenkit beletörjön a "csak a hit, csak a hit, csak a hit" nézetbe. Innentől kezdve a "ami nem hitből van: bűn az" jelentése és célja egyértelmű (számomra legalábbis).
Azt viszont nem tudhatjuk, hogy ezek valóban Pál szavai-e. Simán lehet, hogy valamelyik önjelölt biblia-lektor püspök keze nyomát látjuk.
A hit Isten adománya, hallásból, mégpedig Isten Igéjének a hallásából. Isten szól hozzád, elmondja szeret Téged, annyira, hogy egyszülött Fiát adta érted... ezt meghallod, elhiszed. Semmink nincs, amit nem Isten adna. A szeretet is Tőle van, igen, és ezt a kapott szeretetet tudjuk visszasugározni Felé és tudjuk szeretni embertársainkat. "Szeresd embertársadat, mint önmagadat". Addig, míg nem szereted önmagadat isteni szeretettel, vagyis nem hiszed el, hogy Isten szeret, addig másokat sem tudsz úgy szeretni, ahogy kellene. Az emberi szeretet, mulandó, tünékeny valami, de az Istené nem az. Emberi szeretettel szeretett pl. Péter is, látjuk, mi lett belőle... kakasszó :)
Mivel a keresztény hit hallásból való, miként lehetne a szeret hallásból?
A Szeretet az ember alaptermészete, nem a romlottság. A Szeretet minden emberben meglévő egységes alap - Isten lenyomata.
Mert ha azt hiszed, hogy az emberben nincs szeretet, akkor azt sem hiszed, hogy az ember Isten képmására lett teremtve.
- vagyis Isten önmagát formálta meg az emberben, csak a Szeretetet hagyta ki belőle?
Másrészt meg akkor azt sem hiheted, hogy a mennyek országában létezhet szeretet. De ha igen, akkor benned is kell legyen, hiszen a mennyek országa bennünk található - se nem itt, se nem ott.
