Mostanában sokszor gondolkozom ezen. Keresztény emberek, gyülekezetek életében azt figyeltem meg, hogy betegségek, "csapások", sőt halál jut azoknak osztályrészül, akik a sok esetben nyilvánvaló visszásságok de legalábbis kérdéses ügyek, dogmák ellen emelik fel a szavukat. Az emberi igazságérzet azt kívánná, hogy az isteni igazság a gonoszokat érje utol, mégis sok hamis szolgáló él és virul, aki pedig elszenvedője az pórul jár. Itt a Valfilen is ismerünk ilyen esetet és személyt én személy szerint többet is. Jól látom? Vagy akármit tett Saul, Isten felkentje ellen szólni nem lehet?
A jók is, meg a rosszak is ugyanoda mennek - a sírba.
A mi időnk mindig készen áll - ahogy Jézus mondta. Az Úr soha, sehol nem ígérte, hogy hosszú életűek leszünk. Az sokmindentől függ. Azt ígérte, hogy mindenkit meg fog ítélni, igazságosan. És hogy az Övéit magához fogja venni a feltámadást követően.
Nagyon örülök ennek a topiknak, fontos témát vetettél fel, szinte tabu számba megy.
A keresztények nagy része nem tud mit kezdeni a "korai" halál tényével, különösen, ha családtagját érinti. Rengeteg kérdésem, gondolatom támadt, de elsőre hadd kérdezzelek: az elragadtatásban mindannyian szeretnénk részt venni, - (valószínűleg ez így volt és lesz minden időben ) - de ahogyan Jézus mondja: imádkoznunk kell, hogy megállhassunk az Emberfia előtt.
Tehát nem mindnyájan tagadtanak el a hívők, lesznek, akik itt maradnak. Kérdésem az lenne, hogy az itt maradóknak vajon mi különbség van az elragadtatás és az Úrhoz való költözés között? Nem inkább sajnálni fogják, hogy ők nem mehettek? Most miért ez a nagy gyászos hozzáállás a keresztények részéről a halálhoz, amit a Biblia a hívők esetében következetesen elalvásnak nevez?
Igen, én is őrá gondoltam, de többet is fel lehetne sorolni. De nem egyfajta meg ideologizálása ez annak, hogy nem értjük a dolgot, hogy ti. Isten megkönnyítette a helyzetét mert így nem kellett döntést hoznia? És a család, az árvák? Nem gondolnám, hogy Istennek nem volt jobb ötlete. Valami nem stimmel, csak azt nem tudom mi.
Nehéz ügy. Én is megfigyeltem már, hogy valahogy Isten nem kéri ki az én véleményemet arról, hogy kit szólítson magához. Sok ember esetében másképp döntöttem volna. Van olyan eset, amit meg tudok magyarázni. Például amikor egy igencsak hűséges vezetőt vett magához egy nagy szakadás előtt. Így az illető megúszott egy nagyon nehéz döntést.
De azt nem gondolnám, hogy Isten így takarítaná el a rossz vezetők elől a jó embereket.
Mostanában sokszor gondolkozom ezen. Keresztény emberek, gyülekezetek életében azt figyeltem meg, hogy betegségek, "csapások", sőt halál jut azoknak osztályrészül, akik a sok esetben nyilvánvaló visszásságok de legalábbis kérdéses ügyek, dogmák ellen emelik fel a szavukat. Az emberi igazságérzet azt kívánná, hogy az isteni igazság a gonoszokat érje utol, mégis sok hamis szolgáló él és virul, aki pedig elszenvedője az pórul jár. Itt a Valfilen is ismerünk ilyen esetet és személyt én személy szerint többet is. Jól látom? Vagy akármit tett Saul, Isten felkentje ellen szólni nem lehet?
