Nem tudhatjuk, hogy az ősrobbanásunk hatókörén kívül, mondjuk 100 milliárd fényévre innen létezik-e tér?
De ha létezik, akkor valószínűleg időben sem lehet korlátozott, ha már térben esetleg nem.
Akkor pedig lehetséges, hogy például a Hubble Ultra Deep Field felvételén nemcsak ősi, a felvételen fiatalnak látszó galaxisok láthatóak, hanem lehet, hogy egy-egy fénypont távoli, akár sok-sok ezer milliárd fényévre lévő világegyetem?
Jól ismerem ezeket a mondásokat és a maguk helyén egyet is értek velük. Mindezek ellenére eddig még senkinek sem sikerült tűzfüggönyön keresztül képet készíteni. Mármint fényképet, de pl. az ultrahangos képalkotás is necces plazmán keresztül.
A fény a térben terjed. Ha a "szomszéd" univerzum fényét látnánk, az azt jelentené, hogy az a fény ideért valahogy, tehát a szomszéd univerzum és a mi univezumunk között folytonos a tér. Akkor sem a tér, sem a fény nem része egyik univerzumnak sem, hanem azoktól függetlenül léteznek. Nem tudom miért, de nekem ez nem kerek.
Tegyük fel, hogy a tér is, meg a fény is részei a világegyetemnek. Ha elfogadjuk, hogy a fény a leggyorsabb, akkor az ősrobbanás fénye gyakorlatilag az univerzum határát jelenti. Ha a szomszéd univerzum fénye itt van, akkor ő maga is itt van, tehát a két univerzum átfed egymással. Ez esetben lehet-e egyátalán két univerzumról beszélni?
"Akkor pedig lehetséges, hogy például a Hubble Ultra Deep Field felvételén nemcsak ősi, a felvételen fiatalnak látszó galaxisok láthatóak, hanem lehet, hogy egy-egy fénypont távoli, akár sok-sok ezer milliárd fényévre lévő világegyetem?"
Ez nem lehetséges, mégpedig többek között a következő ok miatt nem: az ősrobbanás utáni első háromszázmillió évben a teret forró plazma töltötte ki, mely minden elekromágneses sugárzást elnyelt. Tehát ha jött is fényjel "a szomszéd univerzumból", az elveszett számunkra. A kozmikus horizont miatt csak 13.7 milliárd fényévnél közelebbi dolgokat láthatunk.
"Feltehetően sokkal régebbi, mint a mi ősrobbanásunk"
A földhözragadt időfogalmunk... Mintha lett volna az ősrobbanás előtt idő, az az idő ami vele együtt jött létre (bár nem létezik csak a jelen és a változás).
Egy kicsit olyan ez mint a 0 valószínűségnél kisebb valószínűség. Kimondani ki tudjuk - mert ilyen az emberi nyelv -, de nem létezik.
Ha nem volt ősrobbanás, akkor hamar belebotlunk a végtelenbe, és azt hazudhatunk amit akarunk, és mindenki elhiszi...
"De a nulla speciel létezik: például a Földön a 10 km magas beszélő kutyák száma határozottan nulla."
Ez a "nulla" csupán emberi illúzió. Illúzió, mint például az idő létezése (pláne mint dimenzió(???)).
Ezt nevezem én - kissé pejoratív módon - földhözragadt szemléletmódnak. Mások talán antropocentrikusnak szépítgetik ezt a tényt, de tény, hogy az egész világot - születésünktől fogva - nem a maga valójában, hanem - kizárólag emberi szemszögből figyeljük. Aztán igyekeznénk a valóság felé igazodni, de sikertelenül. Időről, távolságról, sebességről, és még sokféle fogalomról (részecske, mező, hullám) beszélünk, de amikor meg szeretnénk határozni ezeket, akkor kicsúszik a kezünkből. Mert lassan már minden relatív, és a fénysebességhez közel minden addig fixnek hitt dolog megváltozik, mintha nem lenne egy szilárd fix pont ebben a létben. Talán a fénysebesség lehetne ami állandó, de sokan már ezt is tagadják...
A nulla nem mennyiség, hanem minőség. A dolgok vagy vannak, vagy nem léteznek. Amikor valamiről azt mondjuk, hogy nulla, akkor még a dimenzióját is elveszti. Nullát bármihez hozzáadhatunk, mert nincs dimenziója, legfeljebb csak a képzeletünkben. Ez egy mélyen emberi gyökerű fogalom, mert véges voltunknál fogva képtelenek vagyunk másképp kifejezni amit mondani akarunk, pedig ez csak egy mindenki által elfogadott (hitt!!!) illúzió. Tudjuk, hogy a természetes számok (helyes értelmezésben) 1-től kezdődnek. A nulla valójában se nem pozitív, se nem negatív szám, legfeljebb önkényesen a pozitívakhoz soroljuk, vagy a számítástechnikában pozitívként kódoljuk.
Mennyiségként az alábbi minőségek léteznek:
1. Valami nem létezik (nulla?)
2. valamiből csak 1 van összesen (soha, sehol nincs se több se kevesebb)
3. Valamiből megszámlálhatjuk, hogy mennyi van.
4. Valamiből végtelen sok van.
Ezekből azonban valójában csak a 3. az ami mennyiségnek mondható, a többi más minőség. A 4.-ből is a matematika kétfélét definiál.
Minden értelem megszületésével egy új világmindenség születik meg a saját véges-végtelen képzeteivel. Ahogyan azt a megszületett értelem önmaga számára leképezi. Mindannyian így képeztük le a világainkat. Ebben az értelemben a felvetésed megalapozott. Természetes következménye az önközpontúságnak.
Az objektivitás alapelvei közé tartozik az elvonatkoztatás szükségessége. Ezért objektív szemlélettel fel sem merülhet olyan tévképzet, hogy a tér és az idő a szubjektum képződésével vagy képződése feltételének születésével együtt keletkezhetett.
Véges képességű tudat számára a végtelen kitöltése paradoxont teremt, ezért elképzelni sem képes. Ellenben ha ugyanazon korlátos képességű elme a végtelen határolásának paradigmáját oldja fel értelmet nyer számára a határtalanul végtelen fogalma is.
Csak fel szeretném hívni a figyelmet - ahogy más topikban is próbálkoztam ezzel - arra, hogy nagyon veszélyes dolog bármit is végtelennek tekinteni.
A fizikusok már vagy száz éve rájöttek erre, s legalább ők óvakodnak bármilyen elméletbe, modellbe belecsempészni a végtelent.
Sajnos az utóbbi időkben elterjedt néhány olyan dilettáns tudományos fejtegetés, amely fittyet hány erre az óvatosságra, és ezáltal a paratudományok körébe süllyeszti önmagát.
Jegyezzük már meg: a végtelen, és mellette a nulla is, nem közönséges mennyiség, sőt a való életre (valóságra) vonatkoztatva NEM mennyiség. A matemetika is teljesen külön, különleges módon bánik velük, és nem jelenthetjük ki lazán valamiről, hogy nulla, vagy végtelen.
Ha nem így teszünk akkor annak súlyos következményei lesznek a fejtegetéseink következetességével összefüggésben. Észrevehetetlen ellentmondásokat generálunk, és igaznak vélünk majd olyan hamis állításokat (következtetéseket), amelyek a logikai folyamat révén igaznak tünnek.
Számos cseles matematikai bizonyítás épül erre, amelyekben akár azt is bizonyíthatjuk (könnyedén), hogy 1=2.
Észre kellene már venni, hogy az emberi elme nem képes megbírkózni a végtelen mennyiség fogalmával, és ha mégis így gondolnánk, akkor az csak olyasfajta hit segítségével lehetséges, amely túlmutat akár az istenbe vetet hiten is. Akkor is, ha ezt nem vesszük észre, mert egy gátlástalan logikai bukfenc révén valakitől vakon elfogadjuk.
Én az javasolnám, hogy állapodjunk meg: a fizika nem ismer végtelent. Ha mégis fölmerülne ennek a lehetősége, akkor azt a témát a filozófia tárgykörébe kellene utalni (sajnos nincs metafizikai topikcsoport, pedig oda való). Vagy ha mégis tudományosan akarnánk róla gondolkodni, akkor nincs más helyes út, mint tovább gondolkodni azon, hogy a végtelent hogyan tudnánk kikerülni. Az összes fizikus ezt teszi a világon, vagy ha mégsem, akkor csak valaki elhiteti velünk, hogy az a személy "fizikus", noha valójában csak jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező filózófus, aki a földi realitás helyett a misztikum felé próbál minket rángatni.
Nem lehetséges. Az ősrobbanás nem a térben volt, hanem a tér (és idő) megszületése volt. Ennek ellenére nem zárható ki más univerzumok léte, de azokkal nem állunk oksági kapcsolatban, tehát fényjelet sem köldenek.
Kockának szerintem nem sokan gondolják, amikor nem végtelennek tartották, akkor egy négydimenziós gömb háromdimenziós "felületeként" képzelték el. Mintha 2D-s lények egy nagy lufi felületén élnének. Vagyis a világ mérete lehetne véges úgy is, hogy sehol sincs "vége".
Az univerzum születéséről szóló feltételezéseket persze soha nem fogjuk tudni első kézből ellenőrizni, csak az egyébként jónak bizonyult elméletekkel tudunk extrapolálni. Mindenesetre elképzelhető olyan téridő, aminek volt "kezdete", így ha ez az elképzelés helyes, akkor értelmetlen a kérdés, hogy "mi volt előtte". Meg lehet kérdezni persze, hogy _miért_ lett, de ha volt ősrobbanás, akkor _előtte_ semmi nem volt. Üres tér sem. Elképzelhetünk persze más világokat, amik a mi univerzumunk létrejöttét okozták, de azokban ha volt/van is tér ill. idő, ahhoz a miénk nem kapcsolódik folytatólagosan.
Az én teljesen egyszerű agyam is azt mondja erről, hogy ha a jelenleg általunk ismert világegyetemet egy kockának fogjuk fel, akkor a kocka oldalai mögött is van valami, ráadásul omnidirekcionálisan!
Valami végtelen létező az ősrobbanás előtt is kellett, hogy legyen, mert "csak úgy" idepottyanni nem lehetett ekkora világmindenségnek!
Mondjuk hihetetlen mennyiségű teória született erről a hatalmas tudományos koponyák fejében, nomeg rengeteg laikus érdeklődő fantáziál ezen dolgokról, készül ezen teóriákról csodálatos HD-animációk, 3D-filmek sora, de szerintem ezen témához mi emberek nagyon aprók vagyunk.
Egy olyan életközösség, mint az emberiség még csak a Holdig jutott el, így fogalmunk sincsen sem a térről, sem az időről.
Akkor mi alapján írunk le bármit a világmindenség természetéről?
Kérdezi magát is az érettségit is nélkülöző Maratonista komátok.
Lehet, ezügyben még időnként változik a közvélekedés :) Annál biztos nagyobb, mint ameddig ellátunk, sőt ezek szerint ebben a tartományban jelenleg "síknak" gondolják. Gondolom, azt nem tudják kizárni, hogy véges, csak épp bazinagy a görbületi sugara. De végülis számunkra ennek már alig-alig van jelentősége :)
Végtelen messzire egyébként azért sem láthat a Hubble, mert távolodva ugyebár egyre régebbi állapotokat lát, előbb-utóbb a háttérsugárzást látjuk, ami az univerzumnak egy korai állapota, amikor forró, átláthatatlan, világító plazmaállapotban volt még az anyag.
A ma elfogadott kozmológia szerint nincs olyan, hogy "az ősrobbanásunk hatókörén kívül". Az idő és a tér (a miénk legalábbis) ott és akkor jött létre, azóta fúvódik egyre nagyobbra, és nagyjából egyenletesen töltik ki a galaxisok. Határa nincs, de valószínűleg a mérete véges (ezesetben önmagába kell záródnia). Ha esetleg mégis végtelen, akkor meg azért nincs semmi a hatókörén kívül.
Nem tudhatjuk, hogy az ősrobbanásunk hatókörén kívül, mondjuk 100 milliárd fényévre innen létezik-e tér?
De ha létezik, akkor valószínűleg időben sem lehet korlátozott, ha már térben esetleg nem.
Akkor pedig lehetséges, hogy például a Hubble Ultra Deep Field felvételén nemcsak ősi, a felvételen fiatalnak látszó galaxisok láthatóak, hanem lehet, hogy egy-egy fénypont távoli, akár sok-sok ezer milliárd fényévre lévő világegyetem?
