Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
A virtuális részecske egy instabil objektum, véges élettartammal. Az eletronból van valós, és virtuális részecske is(mint a Compton-szórásnál, mint közbenső állapot). A valós elektron tömege, szigorúan az elektrontömeg, és végtelenségig létezik A határozatlansági reláció megengedi, hogy a négyesimpulzusát 100% pontossággal lehet meghatározni, mert végtelenségig létezik, ezért az ennek négyzete, a részecske tömegnégyzete is pontosan meghatározott. A virtuális elektron tömege eltérhet az ismert elektrontömegtől, de véges ideig létezik, így a négyesimpulzusa bizonytalan, így a tömege is bizonytalan, az eredetitől eltérő lehet. Bár ez a virtuális részecskék változó tömegére egy kváziklasszikus szemlélettel belemagyarázott magyarázata, amit nem lehet komolyan venni, de a virtuális részecske fogalom is ilyen.
Ez igaz. Csak sok múlik azon, hogy hogyan akarják ezeknek a rezgésállapotoknak a kapcsolatát létrehozni. Én is elhiszem, hogy az eltérő részecskék, ugyanazan kiterjedt
rezonátornak, eltérő rezgési módusai, csak abban nem hiszek, hogy a részecskefizika jelenlegi ismereteivel ezeket ki lehessen bógozni. És, hogy jelenleg bármit is lehessen nyilatkozni a gravitáció és a többi kölcsönhatás viszonyáról.
Nulla tömegű, és kettes spinű. Vagy esély, hogy az a graviton. De semmi kísérlet eddig sem garantálja, hogy akár a SUSY, akár a húrelmélet a valóságban megvalósul.
Ez a szuperszimmetriából adódik. Amit a szuperszimmetrikus húrelméletek felhasználnak. Ezzel szeretnék egyesíteni a gravitációt a többi kölcsönhatással.
igen, de a négykomponens, nem a téridődimenzióval kapcsolatos, hanem az a spinortér dimenziója. 1.komponens: pozitív energiás, felfele spinű elektron hullámfüggvénye
2.komponens: pozitív energiájú, lefele spinű elektron hullámfüggvénye
3.komponens:negatív energiájú, felfele spinű elektron hullámfüggvénye
4.komponens: negatív energiájú, lefele spinű elektron hullámfüggvénye
negatív energiájú elektronnak nincs fizikai jelentése, hanem a negatív energiájú elektronok tengerében az elektronhiánynak van, ez a pozitron.
Imaginárius időt a Wick-forgatás kapcsán szokták bevezetni. Hogy a hatás általában oszcilláló függvényéből, egyértelműen lecsengő függvényt hozzanak létre, amit probléma nélkül lehet integrálni.
Úgye a Dirac-egyenlet általános megoldása pozitív és negatív energiás síkhullámok, tetszőleges együtthatókkal vett lineárkombinációja. A Dirac-egyenlethez pedig hozzá kell venni a perem- és kezdeti-feltételeket. Ezek határozzák meg, hogy a síkhullámokból milyen hullámcsomagok jönnek létre.
de te síkhullámokat nézel. Az ehez tartozó impulzus a síkhullám impulzusa (m*vf, ahol vf a fázissebesség). De a részecskék síkhullámokból kevert hullámcsomagok tartoznak, és azok m*vcs az impulzusuk, ahol vcs a hullámcsomag csoportsebessége, ami a részecske sebessége.
Értem, te a pozitív és negatív energiás síkhullámokat nézed. És a negatív energiás megoldást is pozitív energiásnak veszed, csak az időirányt fordítod meg.
Susskind egy kerdesre valaszolva probalta roviden osszefoglalni, de kis gondolkozas utan feladta. Rajott, hogy laikusoknak egyenletek nelkul ugyan el lehet mondani, de a lenyeget nem fogjak latni.
Van a neten QFT eloadas, asszem Cambridge. Na ott tomeny keplet megy, nincs sok szemleletes kep.
Nagyon erdekes, hogy az eloado ott is azt hangsulyozza, hogy csak reszecskek vannak. Ennek ellenere hamonikus oszcillatorok sokasagakent irhato le az elektron terjedese.
Szoval a spin. Susskind annyit mondott, hogy igazabol nincs ertelme beszelni konkret spin-iranyrol, amig az elektron nyugalomban van. Ha boostoljuk /kozel fenysebessegre gyorsitjuk/ az elektront, akkor a spin vetulete /a helicitas/ egyre hatarozottabban a mozgas iranyaba fog mutatni.
Ez a viselkedes az altalam felvazolt keppel megertheto. A nyugvo elektron spinjet a korulotte levo virtualis reszecskek osszspinje adja ki. Mivel a fenykupon ezek mindenfele nyulnak a teridoben, ezert nincs hatarozott terbeli spin-vetulet /helicatas/.
