Mese az együgyű gazdáról és a Rókáról
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy együgyű gazda. Egész életében tett vett, dolgozott keményen, mégsem jutott ötről a hatra egész életében.
Történt egyszer, hogy észrevette, fogynak a tyúkok a tyúkudvarból. Hiába próbálta nyakon csípni a tolvajt, sehogy sem sikerült. Gondolta, keres magának egy őrzőt, aki megvédi a baromfikat a titokzatos tolvajtól.
- Válassz engem. - mondta a kutya. - Jó a szemem, jó az orrom, éles a fülem. Meghallom, meglátom, megszagolom, ha jön a tolvaj. Akkor majd sarokba szorítom, hangosan ugatok, és te elfoghatod.
- Válassz inkább engem - mondta a róka. Az én fülem élesebb, az orrom jobban szagol, a szemem jobban lát, mint ennek itt. - és a kutya felé bökött, - Én nem verlek fel ronda ugatással éjjeli álmodból, hanem lefogom helyetted a tolvajt. Ezt a ronda korcsot meg zavard el, mert ahogy látom, csak a tyúkjaidra fáj a foga.
Tetszett a gazdának a róka beszéde, meg aztán csinosabbnak is látta, mint a gubancos szőrű kutyát. Felfogadta hát a sima beszédű vörös komát a tyúkudvar őrzésére. Látszólag minden rendben volt, a róka minden reggel tisztelettudóan jelentette, hogy az éjjel nem történt semmi, mind megvannak a tyúkok, csak a kutya ugatott hangosan a kerítésen túl. A gazdának tetszett ez a nyájasság és tisztelet, és megerősítette a rókát tisztségében, bár mint ha tyúkok kevesebben lettek volna, mint annak előtte.
Történt egy éjjel, hogy a gazdát zaj verte fel éjjeli álmából. Kiszaladt az udvarra, és látja ám, hogy a róka épp egy tyúk tollát tépdesi veszettül, és a nyakát próbálja átharapni.
- Mit művelsz ?! - rivallt a gazda a rókára.
A róka azonnal elengedte a tyúkot, és így szólt a gazdához:
- Hazudtam neked. Bizony én fosztogattam az udvarodat, én loptam a csirkéidet és tyúkjaidat, én rágtam össze a tojásokat. De csak mostanáig. Direkt csaptam zajt, hogy meghalld, és kigyere. Sőt, örülök neki, hogy most minden kiderült, mert egyébként épp mától vegetáriánus lettem, megundorodtam a húsevéstől és a hazudozástól, hogy be kellett csapnom téged. Amúgy meg a kutya sokkal több csirkét lopott volna, és még jobban becsapott volna téged. Én csak meg akartalak óvni ettől. Látod, most igazat beszélek, úgyhogy tarts meg hivatalomban, mert innentől kezdve már bízhatsz bennem...
Az együgyű gazda hitt a Rókának, és bízott benne. Meg is maradt a Róka hivatalában.
Egy nap csirkehúslevest szeretett volna enni a gazda.
- Lám-lám, milyen egészségtelenül táplálkozol te gazdám! Nézz rám, én amióta nem eszem csirkét, milyen vidám vagyok. Testi-lelkimegtisztuláson, katarzison estem át. Én hozzásegítelek, hogy te is megtapasztald a nagy élményt. Tulajdonképpen, meglepetésként, pusztán együtt érző szeretetből eddig is dolgoztam sorsod jobbításán. Összesen már csak két nyamvadt csirke próbálkozik, hogy egészséged tönkre tegye. A többit már sikerült eltakarítanom. Sokat fáradoztam rajta, de remélem, hálás leszel fáradozásomért.
- Micsoda gondos róka vagy te! Sokat olvastam már az egészségtelen táplálkozásról. Magam is érzem, hogy elnehezültem az utóbbi időben. Köszönöm Róka.– mondta az együgyű gazda.
- Ne is hálálkodj gazda! Én hivatástudatból teszem a dolgom. Egyre viszont figyelmeztetlek. Csak úgy tudod legyőzni rossz táplálkozási szokásodat, ha bizonyos mértékig állandóan kiteszed magad a kísértésnek. Ezért gondoskodj róla, hogy mindig tarts néhány csirkét, tyúkot, ezt-azt az udvarban. Nekem majd lesz rájuk gondom. Amikor nagyon teszi magát egyik–másik, hogy megkísértsen téged, én majd elintézem őket.
- Hálás vagyok Neked, Róka. Én ismét megerősítelek hivatalodban. Hány csirkét, tyúkot és egyéb kísértő baromfit hozzak az udvarba?
Így élt a Róka aztán az együgyű gazda hivatalában egészen addig, míg az együgyű gazda meg nem halt.
rokaferoka.blogter.hu
