Az úgynevezett kereszténységen belül széles körben elterjedt, szentnek tartott jelkép a kereszt. Megjelenik minden létezhető helyen és formában, épületeken, otthonokban, díszként, ékszerként, stb. Azonban kis utánajárással felismerhető, h ez is egy régóta meglevő, pogány eredetű hagyomány átemelése a főáramú kereszténységbe, aminek semmilyen Istentől, a Krisztustól vagy az apostoloktól rendelt alapja nincsen.
Mivel nő vagy , ezért hoznék 1 példát , illetve a szellemiségről is írnék valamit , és a hölgyek akaratáról :
Feleségem , mint fiatal leány 12 évesen adta át az életét az Úrnak , apósom fenyegetése ellenére . Akkor a 90'-es évek elején volt egy atyafi aki a HGy.-ben tért meg a 80'-as években , majd csatlakozott közösségünkhöz . Erős tanítása volt , pl.: a kis rövidnadrágos leánykákat hazazavarta az Istentiszteletről , hogy normálisan öltözzenek fel , ( fejlettek voltak a lányok testileg , a hasonló korú fiúkhoz képest ) tanított a festékek ellen , illetve a haj vágásával kapcsolatban is . Miért érdekes mindez ? Mert tanításra volt szükségük ezeknek a leányoknak akik roma háttérből tértek meg , és alapból nem vettek volna fel nadrágot , ha a világ szellemisége nem hat rájuk . Gondolod , hogy jól esett a lányoknak a tanítás ? Nem hiszen ! De mégis megfogadták ( elfogadták ) Isten emberének szavát . A mai napig emlegetik őt , mert ezt az alapot adta számukra . Elment az esze a testvérnek , hogy ilyen dolgokról beszélt ? Nem a Szent Lélek vezette ?
Nos , nehéz helyzetben vagyunk , mert mi azt a vizet adjuk ki magunkból , amit magunkba szívtunk :)
Nem vagyok azok ellen , akik másként gondolkodnak , más a nézetük , másként hisznek , de mi amolyan maradi szekta vagyunk .
Volt nálunk 7 hónapig 2 nevelt fiú , és bizony rászóltam a nagyobbikra , hogy vegye ki a köves fülbevalót , amit barátjától kapott , mert ez nálunk nem szokás .
Az apostoli tanítás sohasem ártalmas .
Mit mondanál ma , hogyha te ilyen tanítóktól hallottál volna az Írásból hasogatni a megtérésed kezdetén ?
Érdekes dolgon gondolkodtam az előbb :
1 Kor. 7,34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.
Én pl.: sohasem szóltam bele , hogy az asszony mit vegyen fel , de tudom , hogy úgy öltözik , ahogy nekem tetszik . Viszont
ha "parancsolnák" a feleségemnek , mint az az atyafi régen , akkor sem vétkeznék :)
Eféz. 5,22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.
Eféz. 5,23 Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.
Nem is olyan egyszerű a szellemiségről , és a hölgyek akaratáról beszélni helyes módon !
Hát, kár, hogy mondasz valamit, aztán visszatáncolsz, hogy nem is azt akartad mondani, csak úgy mondogatsz dolgokat a levegőbe. Kár, hogy nem kérdeztem semmi olyat, amire Tőled választ kaptam volna.
Kár, hogy mindig van kibúvó, ha szembesítenek a saját felfogásod képtelenségeivel.
A lényeget - amire utaltam - viszont te nem érted :(
"Ha nagyon másként akarsz valamit csinálni, mint a magyar bűnösök, akkor legyél nagylelkű, pozitív, optimista, felelősségvállaló, olyan, akinek nincs lehetetlen, aki tesz valamit önmagáért és a környezetéért, aki nem fél, aki nem a materiális dolgokban keresi a biztonságérzetet, nem hiú, képes másokkal együttműködni, keresi a közös nevezőt a közös célért."
Ha pedig mindezeket megtettem , van még fogyatkozásom , fontos ugyanis a belső és a külső szentség is !
Én mindössze néhány idézetet hoztam az apostoloktól, nem fűztem hozzá semmit. Éppen te vagy az, aki minden apró részletére az életünknek rákérdezel, aztán felháborodsz, h miért akarják mások megmondani neked a frankót. Nos, ha kérdezel valamit, arra általában válaszokat kapsz. Amikkel lehet, h nem értesz egyet. Ennyi az egész.
Krisztushoz én nem tudok közelebb kerülni, bármit tehetek vagy nem tehetek, nem rajtam múlik a dolog. Mint ahogy maga az elhívás is teljesen független tőlem, én semmivel sem "érdemeltem ki" az Isten kegyelmét, egyedül az Ő szeretete miatt ismerhetem egyáltalán Őt és az Ő törvényeit, nem én akartam ezt, és nem is tudok semmit csinálni sem érte, sem ellene. Amit megteszek, az mindössze a hálából és szeretetből fakadó engedelmesség, amennyire csak tellik tőlem, teljes erőmből, józanul, éberen odafigyelve minden dolgomban. Ezzel sem érdemlek ki semmilyen pozitív változást vagy ajándékot, nem leszek ettől nagyobb vagy jobb senkinél, egyszerűen a bennem élő új ember már nem tud másként élni, csak az Atya kedvét akarom keresni, ahogyan a gyermek szeretné megörvendeztetni a szülőt azzal, h megteszi, amit kérnek tőle.
>> "Meg kell találni azt, hogy ma a társadalom mit tart mértékletesnek, decensnek, mi az, amit helyesel a közfelfogás anélkül, hogy bolondnak látszanál."
Számomra meg ez semmit sem jelent, a közfelfogás, meg a kor szokásai, értékrendje állandóan változik, egy kereszténynek meg nem lehet az a célja, h együtt változzon a világgal. Nem lehetséges, h egy ókori és egy modern kori hívő más mérték szerint éljen, mivel az alapok, a rendelések és parancsolatok mindig ugyanazok.
Továbbá nincs keresztfóbiám, már elmondtam, hogyan viszonyulok a keresztekhez - indiferens módon - vagyis számomra nem okoz semmiféle traumát egy ilyen tárgy. Kár, hogy nem érted a különbséget az útálat és a közömbösség között.
U.I.: egy szóval sem mondtam, h nem sminkelem magam.
Azért írtam a szoknyát, mert ezzel tudnál ma Magyarországon ruhailag különállást mutatni, mint férfi. Ha nadrágot hordasz, olyan vagy, mint a "bűnös nemzetség" vagy "elferdült nemzedék". Úgyhogy nem tudod magad megfelelőképp elkülöníteni, elszakasztani, megmenteni.
Arra akartam utalni, hogy micsoda butaság ruházatban akarni elkülönülni. De nem értetted, nyilván az én készülékem hibás.
Ha nagyon másként akarsz valamit csinálni, mint a magyar bűnösök, akkor legyél nagylelkű, pozitív, optimista, felelősségvállaló, olyan, akinek nincs lehetetlen, aki tesz valamit önmagáért és a környezetéért, aki nem fél, aki nem a materiális dolgokban keresi a biztonságérzetet, nem hiú, képes másokkal együttműködni, keresi a közös nevezőt a közös célért.
És az autóról mit ír a Biblia? Milyen autója lehet egy keresztény férfinak vagy nőnek? Mi a mértékletesség és szermérmetesség mércéje? Ha nem fonom be a hajam, akkor szent vagyok? Mi számít drágának az öltözékben? Te biztos, hogy eltaláltad, mire gondolt az apostol? Az összes tanárnőt el kell bocsátani? Keresztény nő nem taníthat az iskolákban? Vagy csak férfiakat nem taníthat? Hogyan kell teljes engedelmességben tanulni? Ezt Te mind tudod? Egyáltalán, eljárhat otthonról egy nő dolgozni, vagy csak háztartásbeli lehet?
Ez az, ami riaszt a vallásban, a főfőszentek mindig azt akarják megmondani, hogy hogyan öltözködjek és hogyan éljek. Azt hiszik, hogy értik, mit akartak az apostolok leírni. Szerintem pedig tutira félreértik. Az apostoli levelek egy adott kor szokásait figyelembe véve születtek. Nem lehet a kor, társadalom, körülmények tudomásul vétele nélkül vakbuzgón keresni, hogy milyen "igét tölthetnél be", hogy jobb fej legyél, és közelebb kerülj Krisztushoz.
A Bibliának a szellemi tartalmát kell megérteni, nem pedig a külsőségeket utánozni. A szellemi tartalom az idézeteidből egyértelmű: nem a külsőségekről szól, hanem épp arra helyezi a hangsúlyt, hogy a belső szépség, a jó cselekedetek, az asszonyi feladatkör ellátása (normális életvitel) az, ami keresztényi. Az ellentétállításból sokan a tiltást szeretik hangsúlyozni, és a ruházat általuk kegyesnek tartott formájában látják a megfelelő igebetöltési módszert. Közlöm Veled, hogy száz százalékig meg vagyok győződve, hogy a ruhaválasztásod, frizurád, sminknélküliséged mitsem számít majd az utolsó ítéletkor. Ugyanúgy, ahogy az enyém sem. A többi dolog, ami az apostoli tanácsok alapján a mai korban is értelemszerűen követendő, az már igen. Mármint a szelídség, alkalmazkodás, feladatok megfelelő ellátása. Vannak apostoli tanácsok, amik az idők megváltozásával már teljesen értelmüket veszítették. Ezekből azt kell leszűrni, hogy alkalmazkodni kell a korhoz, amiben élünk, és a kor szabályai közepette kell megtalálni azt az aranyközéputat, ami nem azonosulás a "bűnnel", de nem is feltünősködés vagy különcség. Meg kell találni azt, hogy ma a társadalom mit tart mértékletesnek, decensnek, mi az, amit helyesel a közfelfogás anélkül, hogy bolondnak látszanál. Elmondható, hogy Jézus követhető anélkül, hogy folyamatosan konfrontálódnod kellene a nem keresztény közeggel, nincs ma keresztényüldözés. Nem kényszerítenek promiszkuitásra, bálványimádásra, Krisztus megtagadására. Nincsenek ilyen társadalmi elvárások. A szélsőséges különcködők elutasítása jelen van, de ez nem csak keresztényspecifikus.
Ésszel kell élni, nem vakbuzgón, és akkor azt fogják mondani az emberek, hogy jé, itt egy rendes nő, biztos az istene is jó fej, meg akarom ismerni. De ha szektáskodsz, akkor csak az elutasítás lesz a válasz. És szerintem ilyen szektáskodás a keresztfóbia is.
"A Szentlélek ugyanígy, hiszen a Fiú elválaszthatatlan az Atyától és a Lélektől is, nem csak ideiglenesen jött a világba a Szentlélek, nincs arról szó, hoyg valaha visszatér az Atyához, vagy elhagyja a nyájat"
Pl. amikor ilyen - hogy is mondjam -, balgaságokat írsz, mint az aláhúzott, akkor jövök rá, hogy mi egészen más hiten vagyunk. Mert te a sajátodból merítesz, és mindenféle hibás következtetésekre jutsz, mint, amit most írtál. Ez azért hatalmas butaság, mert az, hogy Isten elküldte a saját Szellemét, nem jelenti azt, hogy úgymond Szellem nélkül maradt a mennyben, mivel Isten maga is Szellem, sőt a Szelleméről úgy szól, mint a folyó, amely kiömlik a mennyei Templomból (Isten maga a forrása), és egyre nagyobb tóvá duzzad, máshol szélnek mondja, hogy fúj ahová akar, így van az, aki Szellemtől született. (persze Nikodémus ebből mit sem értett, holott nagy tanító volt) Szóval nem lehet az Isten Szellemről (amit hibásan Szentléleknek fordítanak magyarra, de nem pszihé, hanem pneuma) úgy beszélni, mint ami otthagyta a mennyet és ezért nincs többé ott, ha így lenne, miről beszél János, hogy látja az Isten trónja előtt ama hétágú mécsest, ami az Isten hét Szelleme? Vagy a Bárányka homlokán ama 7 szarv, ami szintén az. A menny telve van Isten Szellemével, minden mennyei élőlény is szellemben imádja az Atyát, és teljesítik akaratát. Isten maga Szellem, aki imádja szellemben is igazságban imádja Őt. (nem csak itt, hanem a mennyei lények is)
Persze tudom, hogy lelki embernek bolondság a szellemi, így valószínűleg ezt sem fogod érteni, meg azt sem, hogy mekkora balgaságot mondtál ezzel, nem is rovom fel neked, csak megemlítem, hogy... na... akinek nincs bölcsessége, kérje Istent hittel, és aki kér kap (aki persze állhatatosan kér), de nem gondolom, hogy ezt valaha is megértenéd, ahhoz Isten kellene.
Azt vettem észre, hogy te nem vitázol, nem érvekre válaszolsz, hanem elkezdesz úgymond "a felhőkben járni", és hatalmas vargabetűket írni, ami neked is sok idődet energiádat veszi el, és nekem is. Szerintem ennkek semmi haszna. Az Istenit és az olyan emberit, ami az Isteni helyére pályázik bizony, hogy szét kell választani, és ez nem nyugati gondolkodás, hanem a Bibliai gondolkodás, pl.: Krisztus maga is megkérdezi a farizeusoktól, hogy János keresztségét embertől valónak, tartják-e, vagy Istentől rendeltnek:
Mát 11:30.- A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem. 31. Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 32. Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, - félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala. 33. Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
Kol 2,18- Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.
Mát. 16:23. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
Jak 3,15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.
Az offtopicra meg:
"Ha van ilyne kapocs, akkor annak azért csak van valami konkrét jele is, nem? Vajon tényleg vannak olyan emebrek, akik együtt gondolkodnak, együtt imádkoznak ezekkel az emebrekkel? Nem, a helyzet az, hoyg a magyányos farkasoknak nincs még szellemi társuk sem."
Azon vádjaidat visszautasítom, hogy én affél egyszemélyes magányos farkas lennék/lennénk, ami undergroung láthatatlan egyházzal lenne kapcsolatban, és hasonló rosszindulatú festéseid, kérdésbe burkolt célzásaid, amikhez semmi közöm. Szó sincs róla! Nagyon is látható testvéreim vannak, akikkel nap mint nap találkozok, közösségben vagyok, életüket ismerem stb. (ha mindent nem is írok ki ide, mert a fórum nem erre való) Én is látható vagyok, megismerhető ember, akivel találkoztatsz is, ha akarsz, adataim, nevem (sőt lakhelyem is kiírtam egyszer ide) is nyilvános. Gyülekezésemről is írtam már jócskán erre a fórumra, úgyhogy ez csak a te megismerési hiányosságaidat tükrözi, vagyhogy, vagy valami rosszindulatból táplálkozik, amikor ilyeneket mondasz. Sem én nem vagyogy láthatatlan, sem a közösség, amiben vagyok. Jelek is követik/követnek bennünket, ha már erről van szó, pl. jeleink az, hogy megtartjuk Isten parancsolatait és Jézus Krisztus hitét, amiért a világtól kapunk is a fejünkre jócskán. Persze ezen kívül is tudnék erről írni, de ez itt offtopic. Mellesleg megjegyzem, hogy munyamunya is testvérem itt, ezen kívül, közösségben vagyok még egy-két (Morzsakutyám, Szombatosok) emberrel itt a fórumon, felebarátom is van itt jócskán. Szóval, ha kettőnket össze kéne hasonlítani, nem rám mondanák, hogy magányos farkas, aki afféle földalatti egyházzal tart kapcsolatot, hanem rád. Az meg, hogy felekezeted betagozódik e-világ istenének fennhatósága, államszervezete, uralma alá, éppen nem pozitívum (a hit szempontjából, mert gondolom te erre építesz), hanem hogy mondjam... nem akarok csúnya szót használi, na, afféle, mint a fenevadon lovagoló asszonyság. (aki olvassa értse meg)
Először Pál levelei láttak napvilágot, még evangéliumokból semmi, majd Lukács az oknyomó riposz nyomta hantálatait, úgy a neki mezelt evangéliumban, mint az apcselben, miért is?
Tulajdonképpen Pált nyomta, a 007-es isteni ügynököt....., aki a lótfityulát sem ismerte sem Jézust, sem istent, de osztja az észt, nem szép?
A hajviseletről, vagy bármilyen kijelentése mind zsidóellensségét, útálatát fejezi ki Izrael ellen, tehát nyílvánvaló, hogy ezt nem Pál írta, hanem Marcion és követői fircelték bele!
De lehet hinni a hazudozásokban, amiben a keresztény teológusok annyira elől járnak.... :)
Hjajj, állandóan ezekkel a tipikus nyugati szellemi zsákutcákkal kell küzdenem... Ez nemcsak a Te hibát, hanem az egész nyugati civilizációjé, amely csak a legritkábban képes egészséges módon gondolkodni lelki dolgokról. Hogy mire gondolok? Nézzük meg az első mondatot (mert már itt feltört belőlem a súhaj, és talán a többit nem is muszáj kivesézni,, mert ha ezt valami csoda folytán sikerül helyrerakni, más is helyreállhat lavinaszerűn):
"Azért én látok különbséget az Isten tálal meghatározott földi szentély (sátor, majd templom), és az Isten által meg nem határozott, ki nem jelentett, ember választotta Istentisztelet és "szentélyek" között,"
A nyugati gondolkodás egyszerűen képtelen nem széthasítani mindig az isteni és az emebri dimenziót. (Persze egyes távolkeleti gondolatok meg a másik szélsőség, amikor ugyanaza kettő). Szóval, térjünk vissza a synergia fogalmára, amit időnként elsütök, és számomnra egy tök egyszerű fogalom, mégis mindentalan azt tapasztalom, hoyg senki nem képes megérteni. Az Ortodoxia a synergia fogalmával jelöli Isten és az emebr akarata közötti együttműködést, összhangot, harmóniát, amely az Igaz Egyház alapvető dinamikája és az emebr személyes üdvtörténetének minden lépésénél ennek kell megvalósulnia ahhoz, hoyg bármiféle lelki előrehaladásról vagy egyszerűen jó tettről beszélhessünk. Vagyis a lényeg: nem kell és nem is szabad szétválasztani az isteni kegyelmet és az emebr szabad akaratát, mert a kettő EGYÜTT cselekszik, együtt hangzik fel, és minden olyan elmélet, hangozzon el akár a teológiai akadémiai szószékről, amely a kettő szétválasztásából indul ki (még ha utána valami okoskodással össze kaarja pászítani a kettőt), nemcsak hoyg hibás, hanem káros is!
De konkretizáljuk erre a témára a synergiát. Krisztsui megígérte a születendő Egyháznak, hoyg nem hagyja el az idők végezetéig egyetlen napra sem. A Szentlélek ugyanígy, hiszen a Fiú elválaszthatatlan az Atyától és a Lélektől is, nem csak ideiglenesen jött a világba a Szentlélek, nincs arról szó, hoyg valaha visszatér az Atyához, vagy elhagyja a nyájat, hanem szoros együttműködésben van az emebrekkel a Lélek, Ez egy csodálatos dolog, és ezt fejezi ki az első apostoli zsinat formulája is: "Jónak láttuk mi és a Szentlélek." Ez nem valami felengzős vagy ábrándos megfogalmazás, ahnem nagyonis valóságos kifejezése annak az élménynek, hoyg az Egyházban együttműködik a legszorosabb értelemben Isten és az ember, és ez a legtisztábban a zsinati fórumon valósul meg. Tehát hibás elválasztani az Egyházi életben az emebri és az isteni dolgot (még akkor is, ha van különbség a kettő között), de a lényeg, hoyg a kettő együtt tud működni, és ez valami csodálatos dolog. Isten és az emebr együtt voltak jelen akkor, amikor a keresztények a kazamtákba vonultak le, és már ott a vértanúk erekjéinél együtt alakítottak ki egyfajta istentiszteleti rendet. Mert hogy kezdettől fogva volt istentiszteleti rend, Titus előtt és utána is. Együtt döntött úgy az Egyház is a Szentlélek - hiszen globálisan ez történt az Egyházzal, amelyet nem hagyott el egy napra sem a Szentlélek, amikor a konstantini fordulattal megszüntek a keresztényüldözések, és béke állt be Egyház és állam között, hoyg feljönnek a föld alól a kereszténmyek, tmeplomokat építenek, és nyilvánosan bátran eljuttatják az Örömhírt minden emebrhez. Mert a lámpás ugyebár nem arra való, hogy az asztal alá rejtsük. Benne volt a Szentlélek a tmeplomépítésben, benne volt a kazamatákban, az ereklék tiszteletében, a Biblia összeállításában, a tmeplomépítészetben, a zsinati határozatokban, mindenhol. Ugyanis nmegígérte Krisztus, maga az Igazság, hoyg velünk lesz minden nap. A pronlémák nem az egységes Egyház korában jöttek, téves az a látásmód, amely szerint Isten hagyta a nyáj fő csapásirányát eltévelyedni, és esetleg - mint valami kudarcot vallott rossz pásztor, összeállt néhány lázadóval és titkos tanokat sugdosott a fülökbe, külön kedvezményekhez juttatva őket, miközben a nyáj zöme ette a szart a szakadék szélén és csak hullottak bele a barik és hullottak... Ez a gondolat - akátmilyen enyhe formában jelenik meg - a legnagyobb tiszteletlenség Krisztus ellen , felér az Istenkéáromlással, mert a Jó Pásztor képet gyalázza meg és forgatja ki!
De miért is gondolják sokan, hoyg ez történt az Egygházzal, hogyan jutnak máégis Biblaiismerő emebrek erre az őrült gondolatra? Ez a sajnálatos jelenség is lekövethető. Ugyanis az Egyház 1000 éves történelmében semmi jelentősebb dolgo nem zavarta meg az Egyház életét. Kelten ugyan voltak dogmatikai viták, de ez végsősoron kedvezett annak, hoyg az Egyház még tisztábban lássa, hoyg ki is volt Krisztus, hoyg megvédje a tévtanok ellen. Napjainkban pedig reális remény van arra, hoyg az antikhalkédóni egyházak is újraegyesülnek az Ortodoxiával, mert inkább rányalatnyi dogmatikai eltérések vannak és érzelmi kadályok már rég nincsennek emögött. 1054-ben azonban beállt a sajnálatos szakadás Róma és a többi keleti patriarchátus között. Róma, mivel egyedül volt és a történelmi szitu (leginkább a Nyugat-Róümai Birodalom bukása romján felemelkedett pápaság intézménye és az egyetlen központi patriarchátus szemben a továbbra is decentralizált Ortodoxiával), megspékelve a nyuagti kultúra nem éppen lélekbarát értékeivel sajnos a elszakadt tekintélyes római püspökség rossz irányú fejlődésének kedvezett. Az égadta világon semmi gond nem volt a nuygati keresztánysággel addig, amíg el nem szakad a keleti gyökerektől, több alkalommal pont Róma volt a pápával az élen az igaz hit biztos bástáyja, míg keleten a különböző filozofikus eretnekmozgalmak kavartak. Csakhogy sajnos elszakadt Róma a keresztányság többségétől. A nyugati civilizáció a maga erőszakos technikai fölényével szintén nem jó fejleményeknek kedvezett. A történetet mindenki tudja, sötét dolgok voltak - bár azért nem mindig annyira sötétek, mint azokat egyes felszínes valláskritikusok lefestik. No, ekkor jött a reformáció, amikor ezekből már rohadtul elege lett sokaknak.
Csakhogy a reformáció is elkövetett két nagy hibát, amelyek máig tartanak: ahelyett, hoyg csak a tipikusan katolikus túlkapások ellen lépett volna fel, elismerve az az 1000 éves synergián alapuló művet, amellyel a Szentlékle vezette a nyájat, és visszatért volna a keleti gyökerekhez, még jobban elszakadt azoktól, és nagy vehemeciával saját gyökereit is ütöttevégta, visszaesve egy sokkal szárazabb, mondhatni ószeövetségi (vagyis Krisztsu előtti) mentalitású vallásossághoz és jobban beintegrálódva a nyugatba, mint a keresztánység eredeti keleti bölcsője. A másik hiba, ami egyébként összefügg ezzel, amely máig sok protestáns - tisztel a kivételnek - és szellemi rokonuk hibája a nagy ívből való fittyethányás Krisztsu ellenségszeretetre vonatkozó parancsának! Ha a katolikusok legellenszenvesebb tulajdonsága a gőg (tisztelet a kivételnek), akkor a protestánsoké az ellenséggyűlölet (ismét tisztelet a kivételnek), legalábbis én így tapasztalom. MIhelyst kimondja a pápa, hogy egyek vagyunk mi is a sok közül és kimondják a protestánsok, hogy bocsássatok meg testvéreink, máris ázsiányi tehertől szabadul fel mindannyiuk szíve.
No de mit is akarok ebből a szóáradatlból kihozni? Azt, hogy hibás alapú az a látásmód, amely nem a valóságos szakadásokat tekinti a kereszténység problémaforrásainak. Ugynais abból nem származik semmi rossz, hogy a nyáj olyan legelőkre megy, amelyre a Pásztor tereli őket az adott történelmi szitukban, a szakadás, ellenségeskedés, gőg bűnéből viszont miylen jó származna? Ha az Egyház teljessége megy valamerre (a nagy arányokat nézve, hiszen lemorzsolások mindig vannak, de ha Krisztsu a jó pásztor, akkor a többség a jó úton halad), akkor bízhatunk bnne, hoyg jó irányba ment. Ha leszakad az Egyházról egy kisebbség, akko pedig a tények is azt igazolják, hogy azok előbb-utóbb leszakadnak Krisztustól is valamilyen szinten, olyanbűnöket állandósítva az adott felekezetben, amik korábban legfeljebb kivételesen fordultak elő, de nem a legfelső intézményesített szinten. Ha a katoliksuok nem távolodtak volna el a jó magtól valamiylen szinten, akkor a reformáció belülről is képes lett volna megújítani azt, csakhogy ez nem sikerült, hanem azóta is kerülgetik a forró kását nyugaton minden oldalról. Ha a ktolikusok számmára normális dolog volt és nem bűn elszakadni 1054-ben a többi 4 patriarchátustól, akkor miért csodálkoznak azon, hogy a protestánsok is siméán elszakadtak tőlük, és azóta szinte normális dolog az, hoyg ha valakinek nem testzik valami, az első lépésben elszakad és aztán elmegy, mert azt hiszi, hoyg nyugaton kitudja ásni azt a tiszta kutat, amelyet 2000 éve Krisztsu nmyitott meg keleten és máig ott buzog. Mikor jönnek rá végre, hoyg bárhol fognak új kutat fúrni, sosem lesz olyan tiszta a vize, mint a keresztányság bölcsőjénél élőké? A gőg sajnos elég makacs bűn... Ahogy a szakadás és ellenségeskedés is egy őrületes bűn, és erere alapozva soha nem fogja senki megoldani az alapproblémát, akármiylen tiszta evangéliumi gyülekezetet akar létrehozni, egy idő után elveszítik lekesedésüket, rájönnek, hoyg az ő kútjuk sem az igazi, és a bevett bűnt tovább örökítve újabbszakdást hoznak létre. Nem csoda, hoyg ennek ectrám esetei is megjelennek, kedves Ösztöke (vagy akár Némo), miszterint létrejönnek az egyszemélyes gyülekezetek, akik azt hiszik, hoyg ők tudják a tuttit, és véletlenül sem ők az elkóborolt bárányok, mert a nyáj kóborlt el hozzájuk képest, aztán a pásztor is elkóborolt a nyájtól és most őket vezeti egyedül, miközvben szarik mindenkire, és - a Bibliával ellentétben - nem viszi vissza az elkóborolt juhot a 99 igazhoz, hanem azt mondja, mint valami pancser kutya, akit a farka csóvál, hoyg iagzad van, nem megyek én ám vissza a 99-hez, bár megígértem, hoyg nem hagyom el őket egyetlen napra sem, de beláttam: felelőtlenül ígérgettem,, inkább ittmaradok veled, bulizzunk egyet és szídjuk együtt a nyájat. Ezek az egyszemélyes kóborok esetleg azzal vígasztalják magukat, hogy valójában nekik láthatatlan lelki kapcsolatuk van egy láthatatlan underground egyházzal, amelnyek fantomvezére, "Nagy Testvére" a rejtőzködő Krisztus - nem az evangéliumi, aki a legnagyobb nyilvánosság előtt prédiklált. Csakhogy kérdem én: ez a láthatatlan közösség mégis milyen valós tényekre alapozódik? Ha van ilyne kapocs, akkor annak azért csak van valami konkrét jele is, nem? Vajon tényleg vannak olyan emebrek, akik együtt gondolkodnak, együtt imádkoznak ezekkel az emebrekkel? Nem, a helyzet az, hoyg a magyányos farkasoknak nincs még szellemi társuk sem. Lehet, hoyg időnként belebotlanak valami hasonlóan gondolkodó egyénbe, de amint jobban megismerik egymást, rájönnek, hoyg mégsem értenek mindenben egyet, és még a hasonló egyénekkel sincs valójában semmilyen szorosabb szellemi rokonságuk, mint a hivatalos Egyház berkeiben élő emebreknek. Tehát akkor nem önámítás-e azt gondolni, hoyg mégis hozzátartonak a nyájhoz? És hogyan remélik ezek az emebrek, hoyg ha itt nem tartoztak közösségeb, akkor a mennybe majd minden gond nélkül beilleszkednek a hatalams mennyei család közösségébe? Hmmm? Nem, majd ott is el fognak vonulni minél meszzebb a magtól, a külső sötétség felé, mert ott érzik jól magukat: önamguk trsaságában, bírálva a közösséget...
Nos, kissé elkanyarodtam a tágytól, de talán hasznosabb volt ez, ha nem fáradtaatok el teljesen mindezektől, és tulajdonképpen erre az elapra telán majd fel lehet építeni a kereszt szimbolikájának téméjét is úgy, hoyg ne üres vita legyen az egész, ahnem valódi problémákat kíséreljük megoldani Isten dicsőségére! (tyúha, 3/4 óráig írtam ezt, most már nincs időm éátnézni, tuttira megint tele lesz elgépelésekkel, bocsánat.)
""kulturális szimbólum" bizony higítja, sőt értéktelenné teszi a vallás gyakorlását szerintem." - Sebaj, szerintem meg nem. Mert ugyan mivel lesz a kereszténység hígabb vagy értéktelenebb, ha egyben a kultúra területén is megjelenik? Avagy talán a kultúra a démonok dagonyázóhelye, és a keresztényslégnek ott semmi keresnivalója?
"Egyre inkább kiviláglik, hogy a szimbólum nem csakhogy pogány szimbólum, de emellett "vasránapi hívők" és hitetlenek hagyománytisztelete." - Ez meglehetősen rosszhiszemű feltételezés a részedről. Nem tudsz még csak elképzelni sem olyan nem-vasárnapi hívőt, aki a keresztet keresztény szimbólumnak tartja? Másképp fogalmazva: szerinted a kereszt kersztény szimbólumként való elfogadása kiöli a valódi hitet, vagy legalábbis vasárnapivá korcsosítja?
"De Istenben hívő, Krisztust követni akaró embernek nincs rá szüksége." - Egy csomó dolog van az életben, amire szintén nincs szüksége az embernek, s mégis él vele. Például jár színházba, hivatalt visel vagy különféle tudományokkal foglalkozik. Tertulliánusz mindezekre átkot mondott, mert szerinte bálványimádással kapcsolatosak - netán az ő irányzatát is helyesled?
"A kereszt semmivel több szerepet nem játszik Jézus megváltásában, mint mondjuk Pilátus, vagy Judás, vagy akik halált kiáltottak rá." - Ha eddig figyeltél a vita menetére, akkor tudod, hogy a kereszt mint szimbólum nem Jézus keresztjét mint tárgyat szimbolizálja (netán reklámozza), hanem az önfeláldozását. Ahogyan az apostoli tanításban szereplő "kereszt" szókép is.
"Vitte a saját keresztjét, minket is erre szólított fel, de nem faragott keresztet kell alatta érteni." - Mondd, te kivel vitázol, mikor az én hozzászólásomra nyomsz "választ"?
"Egy prédikáció alatt utalni rá, vagy a templom tetejére odaépíteni, nyakba akasztani - az nem ugyanaz." - Hát persze, hogy nem ugyanaz. De nincs is távol egymástól a kettő, ha ugyan tényleg léteznek szóképek a Bibliában. Mert az apostol sok mindent összefoglal a "kereszt" szóképpel, nem csupán a Jézus által cipelt gerendát. Egy keresztény számára, aki mindezeknek tudatában van, egy sírkereszt is többet jelenthet a golgotai kereszt egyszerű utánzatánál.
És persze biztosan az apostolok is szektás, materiális dolgokkal Istennek tetszeni akaró, véleményét másokra ráerőltető minimussolinik voltak.
"Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben." (1Tim.2:9-12)
"Hasonlóképen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók; Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék,Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék."(Tit.2:3-5)
"A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek." (1Péter 3:3-5)
Pontosan ezt írtam : "törvénykezőnek tartják a szoknyás asszonykákat ,pedig az az ő viseletük , amely jól mutatja az utálatos voltát akkor amikor férfin van"
Színesben látható ?
Mivel Csia Lajos fordítást idéztél , ezért én is bátorkodok :
ApCs 2,40 Sok más szóval tett erős bizonyságot, és úgy kérlelte őket: „mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől!"
Ismerős ugye ? Miként Szodoma és Gomora napjaiban ...
Nem a kiválasztott voltomról írtam , hanem Pál apostoltól idéztem : "Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amiképp Isten megmondotta..."
A hajviseletről :
1 Kor. 11,14 Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? 1 Kor. 11,15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki. 1 Kor. 11,16 Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.
Csia Lajos :
1Kor 11,14 Ugye, hogy a természet maga is arra tanít titeket, hogy a férfinak megbecstelenítő, ha hosszú hajat visel; 1Kor 11,15 a nőnek ellenben dicsőségére van, ha hosszú a haja? Mert a hosszú hajat fátyol gyanánt adták neki. 1Kor 11,16 Ha pedig valaki úgy véli, hogy élhet a vitatkozás kedvtelésének: nekünk ilyen megszokásunk nincs, sem az Isten eklézsiáinak!
Se rongyokról, se egyenruháról nem írtam, normális, nőies, visszafogott öltözködésről beszéltem, mint ami a külvilág felé is képviseli a keresztény asszony belső tisztaságát. Nem értem, mi ebben annyira szörnyű, hogy ekkora kirohanást kell rendezni ellene.
>> "van aki rózsafüzérrel imádkozimk, van aki sosem használ ilyesféle segédeszközt. A szíve és a hite dönti el, hogy kell-e neki használni, vagy sem."
Szerintem meg a taníttatása, a családi hagyomány, a közvetlen környezetében működő szokások döntik el, h valaki egyáltalán találkozik-e a rózsafüzérrel, mint az imádkozás "segédeszközével". Magától, a szíve, a hite alapján nem hiszem, h bárki is kitalálna magának egy ilyen tárgyat, amivel számolgatni lehet az elmondott imádságokat (amik ráadásul előre betanult, kötelező szövegek). Istennél nincs ilyen számolgatás, és tőlünk sem vár el semmi ilyesmit. Emberi kitaláció, és mint ilyen, egyrészt nem közelebb visz, hanem elválaszt Istentől, másrészt tiltott is bármi mást istentiszteleti célra felhasználni, mint amit maga a Mindenható megadott.
Hát akkor szakasszad, és férfi létedre hordjál szoknyát, mert Magyarországon az lenne a megfelelő "kiválasztott" voltod hangsúlyozására. Hajviseletben nem tudok tanácsot adni, mert ez a gonosz nemzetség mindenféle hajviseletet hord!
Én is voltam szektás. Mondjuk rajtam nem látszott. :) Merthogy ez is elsősorban belső dolog, maximum idővel a külsőségekben is megnyilvánul. Például fejkendőben. Onnan már csak egy lépés a csador. Az az érdekes, hogy a csadoros arab hölgy, a fejkendős hosszúszoknyás, állig begombolkozott, nyáron hosszújjú náljoningszagú keresztény nő meg a hasonló slafrokokban mászkáló hindu, buddhista mind egyforma. Egy hülyeség. Az egyik keresztet hord, a másik kendőt, a harmadik érdekes láncokat a nyakában vagy a derekán, pöttyöket a homlokán, kezén, stb.
Tényleg azt hiszed, hogy a külső a lényeg?
De van fejlődési lehetőség, van reménység.
Mondjuk ha szajhának tartasz mindenkit, aki sminkel, akkor ítélsz, ezt nem mondhatod, hogy nem írtad. Én régóta sminkelek, tudok is, szépen, szóval akkor leszajháztál. Én is mondhatom, hogy hmm. De természetesen nyugodtan lehetek én szajha egy szektásan viselkedő, gondolkodó szemében, ez a normális.
A kereszt imádata, az ahhoz való vallásos ragaszkodás ugyanolyan a szememben, mint a görcsös tárgyfóbia. Egy tőröl fakad. Úgy hívják: materializmus.
Énnekem az Istenem azt mondta, hogy ha a mező liliomait olyan szépen felöltözteti, akkor miért ne adna nekem is megfelelő ruhát? Hát, anyámnak köszönhetően, még amikor nem is volt pénzünk, sose jártunk rongyokban. Én erre büszke vagyok, és nem hagyom magam holmi vallásos buzgalomból egyenruhába bújtatni. Pont. De egyenvallásba se. Nekem senkise mondja meg, hogy hány keresztet tarthatok, és hol. Az én Bibliámban erről semmi sincs. Emberi szabályokat pedig csak akkor fogadok el, ha van értelmük, vagy elkerülhetetlenül szankcionálják a megsértést. Úgyhogy nálam marad a kereszt, artistás, marad az arany, meg a smink is. Meg a normális ruha.
Az a helyzet , hogy 150 éve hazánkban is dívik a frufru és a hajvágás , amely valahogy 1800 évig eszükbe sem jutott asszonyainknak . A francia forradalom ( szellemiség ) hatása begyűrűzött kis hazánkba .
Ma bolondnak , törvénykezőnek tartják a szoknyás asszonykákat , pedig az az ő viseletük , amely jól mutatja az utálatos voltát akkor amikor férfin van . Ha nő hord nadrágot , az ma már természetes viselet :"szokásból, hagyományból" .
Azután ott van az arany bőséges és kihívó használata , tudva vagy tudatlanul abból a szándékból , hogy megmutassa az illető , hogy neki mennyi vagyona van . ( szellemiség )
Az arcfestéssel úgy vagyok , hogy a természetes a legszebb : szépségkirálynőt nem láttam még kimázolva , viszont bizonyos indítékokból ( szellemiség ) a hölgyek előszeretettel mutatnak mást magukról , mint akik ők valójában . / tudva vagy tudatlanul /
A 364-ben írtad : "Most nem drága ruha dívik, hanem a puritanizmus ..."
Láttam TV-ben olyan gyülekezetet , ahol egy páváskodó atyafi nyakkendője többe kerülhet , mint az igazi puritán testvér egész öltözete amelyet magán visel .
Milyen érdekes az is , hogy pesti közfürdőbe nem látni híres-neves hazai prédikátorokat , azok ugyanis inkább elbújnak Phuket-szigetén :)
Isten megszentelt , az Ő számára elkülönült népet kíván használni , amely nem uniformizáltságot jelent - amely itt az Indexen vádként gyakran elhangzik - , hanem a kor divatjától mentes hívő kereszténységet .
1 Móz. 35,3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam. 1 Móz. 35,4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala. 1 Móz. 35,5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
2Kor 6,16 Hogy egyezhetnék meg Isten temploma bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amiképp Isten megmondotta: "Bennük fogok lakni, s majd közöttük járok: Istenükké leszek, s ők népemmé lesznek. 2Kor 6,17 Azért jöjjetek ki közülük, és váljatok el tőlük, szól az Úr. Tisztátalanhoz ne nyúljatok, és én magamhoz fogadlak titeket. 2Kor 6,18 Atyátokká leszek majd, és ti fiaimmá és leányaimmá lesztek. Ezt mondja az Úr, a mindeneken uralkodó." / Csia Lajos fordítása /
Csel. 2,40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
Értékelem, hogy "a mai társadalom általános véleményét" képviselve szektásnak kiálltasz ki engem. Köszönöm.
És nem is állítottam sehol, hogy érdekélődésből nyitottam volna a topikot, egyből a leírásban megtalálható a pontos véleményem a kérdésről. De azt sem mondtam sehol - még akkor sem, ha te túlérzékenységből számtalanszor rámfogtad, és teszed most is, ami meglehetősen tisztességtelen, hangulatkeltő eljárás, de lelked rajta - hogy bárkinek kötelezővé tennék bármit, számonkérnék, elítélnék embereket. Ilyesmit nem tudsz idézni tőlem. Én csupán a saját felfogásomat osztom meg másokkal, ahogy azt egy fórum lehetővé teszi.
>> "Szerintem meg nincs olyan külsőség, ami az égi királyság felé vezető utamat befolyásolná."
Hmm...
"Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle paráznának, tisztátalannak, kapzsinak, vagyis bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában."
Bizony fontos, hogy hogyan viselkedünk a hétköznapokban, hogy milyen törvény, milyen szabály szerint élünk, mert Istennek tetsző, szent élet csak egyféle van.
"Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk."
Bocsánat, hogy közbeszólok, de "kulturális szimbólum" bizony higítja, sőt értéktelenné teszi a vallás gyakorlását szerintem.
Egyre inkább kiviláglik, hogy a szimbólum nem csakhogy pogány szimbólum, de emellett "vasránapi hívők" és hitetlenek hagyománytisztelete. Számukra nekem sincs ellenvetésem.
De Istenben hívő, Krisztust követni akaró embernek nincs rá szüksége.
A kereszt semmivel több szerepet nem játszik Jézus megváltásában, mint mondjuk Pilátus, vagy Judás, vagy akik halált kiáltottak rá.
Vitte a saját keresztjét, minket is erre szólított fel, de nem faragott keresztet kell alatta érteni. Egy prédikáció alatt utalni rá, vagy a templom tetejére odaépíteni, nyakba akasztani - az nem ugyanaz.
Akinek pl. a párja a bolygó másik felén él hosszú ideje, a fényképét elővéve enyhítheti a hiányérzetet. De aki mellett ott él a párja, annak vajon szüksége van, hogy állandóan a fényképét nézegesse?
Akinek a szívében ott van Jézus, annak nem kell emlékeztető.
Akinek meg nincs, az akár egy tízméteres aranykereszt előtt is imádkozhat, akár Jézussal ábrázolva, akár nélküle -- az csak külsőség lesz.
A vallási egyházaknak, a vallási vezetőknek sem tárgyi szimbólumot kellene szorgalmazni, pláne nem olyant, ami egyuttal pogány szimbólum is...
"Megint ugyanaz a kérdés: minek a látvány?" - A kereszt látványa nem szükséges, de ettől nem lesz egyszersmind rossz is. Én elsőrenden kulturális szimbólumként védtem a keresztet, nem pedig hitet ébresztő tárgyként.
"ahányszor csak említi, mindig a megváltás tervének megvalósulása és ami új életünk szempontjából teszi" - Én sem akartam a kereszten való szenvedésben kéjelegni. Mindenesetre az egy igen laza megszorításféle, hogy "valaminek a szempontjából." Mert ha másvalaminek a szempontjából mutatja is Pál a kereszthalált, akkor is arról beszél, az abból fakadó áldásról, és nem az annak dacára osztályrészünkbe jutó áldásról. A kereszt tehát az áldás forrása és nélkülözhetetlen feltétele, nem pedig valamiféle rettenetes, szégyellnivaló akadálya (vagy micsoda).
"személy szerint érezhetem úgy, h számomra rettenetes dolog a kereszthalál folyamata, és bizony szégyellem, h miattam kellett a Krisztusnak keresztül mennie azon" - A kereszthalál folyamata valóban rettenetes volt: Jézus vérrel verejtékezett, Péter is visszatartotta volna őt stb. De a ténye nem rettenetes, hanem igen-igen tanulságos, utánozandó és gyümölcsöző. Szégyellni sem kell emiatt, hanem köszönetet mondani érte, követni, és Isten bölcsességeként felmutatni.
Jel. 19,7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, Jel. 19,8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
Ugyanaz Csiában:
Jel 19,7 Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát. Jel 19,8 Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék.” A gyolcs a szentek igazságos viselkedése.
A Mennyegzőre megfelelő ruha csakis rendes viselkedéssel készíthető el. Ennyire jelképes a Biblia. A szép ruha a megfelelő keresztényi, krisztusi életvitel képe.
Ebből a szempontból a tréning meg a zsírfolt elmegy, ha egyébként van "láthatatlan" fehér ruha. Viszont. Az embereket is megtiszteljük, szokásból, hagyományból, és ezért általában nem szokás emberek közé menni a helynek meg nem felelő öltözékben. Kivételek lehetnek, és ez nem törvény.
És erre is vonatkozik, amit nem győzünk itt többen emlegetni (Károli verzióban):
Kol. 2,16-23 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.
A Bárány mennyegzőjének meghívottai vagyunk , éppen ezért gyülekezetbe ( Isten tiszteletére ) nem megyünk tréningruhába , illetve az asszonyok sem zsíros otthonkába . Érdekes , hogy ezt a külső érdeklődők alapból tudják , míg a bent lévők a világ szellemiségével rendelkeznek , pedig Jézus nyilván mondotta : hajadat nem teheted fehérré , vagy feketévé . ( Máté 5,36 ) Megfontolandó tanácsként írja az apostol a Lélek által : I.Péter 1,15-17 .
Nem vagyunk egyformák, van akinek segítség egy-egy szimbólum. Van aki valamiféle "útmutatót" használ bibliaolvasáshoz, van aki "spontán" olvassa. Van aki rózsafüzérrel imádkozimk, van aki sosem használ ilyesféle segédeszközt. A szíve és a hite dönti el, hogy kell-e neki használni, vagy sem. (természetesen nem áll ez olyasmire, amire határozott tiltás van, lásd. pl. halottidéző...)
műanyag piramist, és az előtt letérdelve (ami nyilvánvalóan hitbeli cselekedet) imádkozik az Atyához.
Ez így van, jóllehet a realitásokhoz nemigen van köze:))
Más kérdés, ha valaki egy kereszt előtt imádkozik (ami azért előfordul), itt valóban az a döntő, hogy mi van a szívében/fejében. A kereszthez, vagy a kereszt előtt inmádkozik.
"A szürke-egérség, és az ápolatlanság egyáltalán nem szükségszerű következménye annak, ha igyekszem a külsőmet is a hitemhez igazítani, sőt, ennek eredménye inkább a tisztességes, visszafogott, nőies kinézet. (amúgy az arcfestés, drága ruhák, hajdíszítgetés, ékszer-túltengés egyértelműen a szajhák tulajdonsága végig az Írásokban, lsd. a nagy Babilont pl.)"
Kedves Munyamunya, a fentiekből látható, hogy olyan keresztény vagy, aki az élete minden apró szegletére bibliai idézeteket kíván alkalmazni, és saját találmányait tartja egyedül üdvözítőnek. Olyan ember vagy, aki, ha más nem fogadja el a Te Istentől származtatott törvényeidet, rögvest sátánozod, szajházod. A kereszt és a ruha nem kötelező előírások tárgyai az Újszövetségben, a törvényi kifacsart szabályokat csak Te és társaid találjátok meg, hogy másokat ezzel úgymond vádolni, kárhoztatni lehessen.
Én meg az ilyen emberekre a mai társadalom általános véleményével egyetértve azt tudom mondani, hogy szektás (gondolkozású).
Nyilván nem érdeklődésből nyitottad a topikot, hanem azért, hogy a véleményeddel másokat is a saját magad alkotta igarendszer alá vonzzál, és a véleményedet egy csöppet sem fogod megváltoztatni. Ezért vagy valószínű szektás. Köznapi értelemben. Szerintem az ilyen szektásság az új farizeusi felekezet utódképzete. A lényeg, hogy elhordozhatatlan terhekkel pakoljad meg a szomszédot, és fennen imádkozzál, hogy sokan tudjanak róla. Most nem drága ruha dívik, hanem a puritanizmus, sebaj, az idők változnak. Ha az Ószövetségre hivatkozol, akkor olvasd el egészében. Látni fogod, hogy Isten népének micsoda gazdagsága, szépsége, eleganciája volt. Gondolj csak a gyűjtésekre, mennyi arany, drágakő és ékszer folyt be. Nem listázom azokat a prófétai képeket, amikor Isten épp a szépséggel ruházta fel a népét. Gondolj Józsefre, akinek az apja színes ruhát adott. De mindegy, ez úgyse fog meghatni, ha ragaszkodsz a téveszméidhez.
"Nincs olyan, h én a bensőmben követem Istent, de külsőségekben másféle tanítások után járok."
Szerintem meg nincs olyan külsőség, ami az égi királyság felé vezető utamat befolyásolná. Óriásit tévedsz, ha materiális dolgokkal akarsz Istennek tetszeni, hiszen ezzel mész vissza az Ószövetség alá. De a törvényt nem tudod betartani, mert a Biblia ezt mondja, és ezért menthetetlen vagy, mert amiben másokat ítélgetsz, önmagadat kárhoztadod, azaz ítéled el.
Amíg ebből a szektás, ítélgetős, törvénykezős, szabályra új szabály, parancsra új parancs, itt egy kicsi, ott egy kicsi gondolkodásmódból nem szabadulsz, az Írás alapján sajnos menthetetlen vagy.
Ha Te magad miatt, csöndben öltözködsz csadorba, és ezt nem próbálod mások által követendő, "Isten által rendelt" szabálynak feltüntetni, egy szavam sincs. Szabad vagy, hogy úgy öltözz, ahogy akarsz. De, az, hogy másokra kényszeríted a vallásos tévképzeteidet, és ezek alapján ítélsz, rendkívül bosszant. Ha nem Istent használnád arra, hogy másokat rendszabályozz, azt mondanám, íme, egy újabb minimussolini, semmi érdekes. De Istent és a Bibliát ilyesmibe keverni, hát, számomra disznóság, és gusztustalan.
>> "Ha valaki a keresztet imádja/tiszteli, az épp olyan bálványimádó, mintha egy totemoszlophoz imádkozna."
Egyetértek. Az emlékeztetés funkciót már többször megkérdőjeleztem itt, nekem semmilyen szinten nem igazolja a kereszt létjogosultságát, még kevésbé kizárólagosságát "keresztény szimbólumként" az, h ha valaki ránéz, annak ez vagy az jut róla eszébe.
Jézus tanítását (szellemben és igazságban imádni) én is idéztem már ebben a topikban, pontosan tudom, mire vonatkozik. Nem is a földrajzi helyszínnel van gondom, vagyis azzal, ha történetesen Gízában egy piramis mellett imádkozom Istenemhez, hanem azzal, h mondjuk valaki tart otthon egy kis, műanyag piramist, és az előtt letérdelve (ami nyilvánvalóan hitbeli cselekedet) imádkozik az Atyához.
