Tibor Fischer magyar származású neves angol regényíró, novellista nem kívánja megvédeni a médiatörvényt, inkább az ország és Orbán Viktor támadóinak kettős mércéjére, képmutatására akar rámutatni. Pl.: A Guardian közölte, hogy a „vezető magyar napilapnak", a Népszabadságnak a címoldalán jelent meg, hogy vége a sajtószabadságnak Magyarországon. A Guardiannek igaza volt a vezető napilap meghatározásában, csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a Népszabadság a kommunisták hivatalos lapja volt, ma pedig a szocialisták szócsöve. „A Népszabadság éljenezte azoknak a kivégzését, akik a demokráciáért és a sajtószabadságért harcoltak. A szólásszabadság bajnokainak feltüntetni magukat olyan, mintha az SS vezetne egy emberjogi konferenciát" - érvel Fischer.
és egy kiegészítés, hogy kifejtsd az igazság minden szeletét:
1941-ben belépett a Hitlerjugendbe, mivel a tagság minden 14 éven felüli német fiúnak kötelező volt 1939 decembere után,[4][5] így kelletlenül ő is eleget tett ennek, de a gyűléseken való részvételeket megtagadta.[6]1943-ban besorozták katonának, és Magyarországra küldték, ahol tankcsapdákat kellett felállítania, majd dezertált. 1945-ben az ellenség fogságába esett. Amikor kiengedték, bátyjával együtt belépett a katolikus szemináriumba.
Sanyigyerek, a kongitiv disszonancia gyógyitható olvasással. Az említett sportot pedig meghagyom neked. Ha nem érted amit leírtam (nem lep meg), az legyen egyéni szociális problémád.
Valóban nem sok Heller féle akad. Ahhoz ugyanis hatalmas ész, bátorság és műveltség kelletik. Ezekből meg a magyar közélet gyéren val ellátva, beleértve a netes közönséget is.
Mind beszceller. Ujságíró is és bublicisztikái irodalmi kulturális lapokban jelennek meg rendszeresen. Több irodalmi díjat kapott már fiatalon.
Hellernek hány valódi könyve jelent meg. Ne számold hozzá az újból megjelenteket, amikből zsenánt részeket kihagyott. Pl a Lukács könyve amit hazatérésekor 30 év után újból kiadtak és kezdték pajzsra emelni, hogy világhírü, nemzetközileg elísmert. Ehhez elég volt az, hogy emigrációban élt, utána meg abból profitált, hogy szegény üldözött emigrácíóban élt és hazatérve járta a világot meghívásokra.
Pont olyan zárt kör, mint a müvészfílmesek akik fesztiválfilmeket gyártottak és egymást dicsérve emeltek pajzsra, s járták a világ fesztiváljait, természetesen mindeszt közpénzből.
A horthysta rezsimmel való szimpatizálás elítélése, vagy annak - szerinted! - csak mintegy tompító lehetőségként történő előrángatása mit sem von le abból a véleményemből, amit Fischer úrról megfogalmaztam - és amit te első blindre igyekeztél valamiféle egyetértéssel, mellette szólással negligálni.
Felesleges volt, mert ez vélemény, történetesen az enyém.
Később meg úgy tűnt, nehezményezed, hogy más itt élőnek/nem itt élőnek is ugyanolyan súllyal esik latba a véleménye, mint Fischer Író Úrnak: láthatóan te kívánod eldönteni, hogy kié értékesebb ...
Erre írtam, hogy az ilyen módon megjelent vélemények bizony egyforma súlyúak - aztán a befogadójuk szimpátiájától, antipátiájától függően "lesznek" értékesebbek, vagy kevésbé értékesek.
Végül: mint írtam, szíve joga mindenkinek rajongani rendszerekért, pártokért, kultúrákért, stb., másoknak meg másért.
Így vagyunk Fischer úrral is ... feltűnése - az életrajza olvastán - abszolút nem csoda, véleménye meg egy a sok közül.
Más kérdés, hogy olvasva, amiket és ahogy eddig írtál, felesleges.
Érted te azért enélkül is ..."
Nem, nem értem. Azt vélelmezem, hogy a Horthy-nosztalgiák előrángatásával a kommunista rezsimekről szóló szavaim élét szeretted volna tompítani, mintegy ellenpontozva azokat. Lehet, hogy nem így van, de amíg ki nem fejted, ezzel a munkahipotézissel dolgozom. Márpedig ez még valamiféle belső logikát is nélkülöz, csak amolyan össze-vissza csapkodás.
A vélemény elfogadása szubjektív: mindenki habitusa szerint vonzódik/irtózik dolgoktól, ebből kifolyólag részesíti előnyben az övével rokonszenvező véleményét, illetve sorolja hátrább/veti el a neki ellenszenves véleményt, amikor hallja, olvassa.
Hogyne lenne joga bárkinek bármit elmondani? De ugyan miért jelentené ez azt, hogy "mindegyikük véleménye ugyanolyan súllyal bír"? A vélémény súlya nem valami emberi jogok chartájában garantált, egyenlő alapjog, hanem szubjektív megítélés kérdése.
