már ahol, ugye. van ám olyan ország ahol ugyanígy nem volt véres, és nem kicsit járnak előrébb ma már. nomármost ez az örökség az, amit Te valahol bölcsességnek neveztél... hát, nem tudom.
A "harcnak" nem lehet része a sejtetés, a duplagondol, a félresiklatás. Ezek irracionális, felvilágosodás előtti eszközök. (Elég lett volna annyit írnod: tévedtem, ezeket a sorokat Szolzsenyicin írta.)
Ne izélj már vazze. Nem szoktam én veled kötekedni. Csak helyesbítettem, mert az volt a véleményem, és most is az, hogy egy kicsit elfogultan tekintesz az akkori folyamatokra.
Én mást mondtam. Arra céloztam, hogy néhány évtized után valóban nem lehetett tisztában az otthon helyzettel, valahol Amerika közepén élt remeteként. Ráadásul eleve elfogult volt, ami az ő helyzetében érthető, de az objektivitásnak még a látszata is elkerüli. Ehhez jött a korából következő szellemi merevedés. Ha figyelted a pályafutását odahaza, láthatod, mennyire idegenül mozgott az otthoni környezetben a rendszerváltás után is. Remélem így már érthető. A lényeg, hogy akár tőle származik az idézet (méghogy Wiki, ilyenkor egyszerre megbízható forrás...) akár nem, aligha több némi kommunistázásnál, objektíve nincs jelentősége.
Csakhogy esze ágában sem volt kitartani. A fiatalabb nemzedék (de még Nyers Rezső és társai is), tudták, hogy ezt félre kell takarítani. Persze hogy igyekeztek megúszni, de azt te se tagadhatod, hogy simán ment a dolog. Ez legalább fele részben az ő érdemük is. Azt akarom ezzel mondani, hogy egy részük bexart, de más részük belátta, hogy újítani kell.
Ha a második link nem egy fasiszta hazugság, akkor a Szolzsenyicin egy okos ember volt mondatodat is lehet, hogy újra kell gondolnod. Duplagondol-gondolkodással nem fog nehézséget okozni. :-))
Ha tényleg ezt írta, amiben kételkedem, akkor nyilván már meszesedett az öreg, vagy elvakította a gyűlölet, mint itt számos olvtársunkat, csak neki volt is rá oka.
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”
