Olvasható volt a DMben 1 cikk 1 párról akik a 8. gyereküket várják. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekelne, hogy a mai világban ki az aki hazánkban mer vállalkozni ennyi gyerekre és miért.
Szerintem kimondtad a varászszót: alkalmasok vagytok rá. Mármint, hogy mindketten. Te is és a férjed is. mert ez csak így működik, ha mindkét fél teljes szívből fel tudja vállalni a sok gyerekkel járó nehézséget. (az örömet ugye nem nehéz:-) ) És ha ez rendben van, akkor a gyerekek is ezt a mentalitást veszik át,nekik sem tehet lez a kistesó - bár lehet valamelyik gyrekenek más az alaptermészete és ő alapvetően önzőbb lesz -, és szerintem laptop, számítógép és telefon nélkül is meglennének. (bár az nyilván nem baj, ha van)
hát ez a gyakorlatban ugy néz ki, hogy a két kicsi van egy szobában és a két kisebb fiú, no meg a gyámlányok, de a többiek saját zugban élnek...Viszont van a házban egy kis garzon is egész méretes szobával, zuhanyzóval, stb, stb...oda is leköltözhetne bármelyik nagy, bármikor...A nagyok már alig alig vannak itthon. Anna szerint arra az esetre, ha tényleg nevelöszülöségre adjuk a fejünket,akkor ő simán összeköltözne az egyemista tesoval, hisz igy is alig vannak itthon. Ráadásként a nagylányom ha végez elég kis eséllyel jön vissza ide és az is nagy eséllyes, hogy pár évre külföldre megy...(olyat tanul, ami sokfelé keresnek a világban), a másik nagy srác szintén olyat, ami sokfelé keresett dolog és a gyámlányoknak van saját lakása, ha tartosan visszajönnének akkor ugyis ott laknának...Tehát a 10 gyerekből egy már szó szerint elrepült, 4 hamarosan el fog...és a ház ettől nem emgy össze...és ez csak a kezdet...és ez a ház nagy és mi azt hiszem emberileg alaklmasak vagyunk erre, akkor már csak két dolog aggaszt...
az egyik, hogy megszeretném és elvinnék...
a másik, hogy nekem a gyámlányok után van némi tapasztalatom arról, hogy milyen szinten kell elszámolni mindenről, amit a dedekre költök és nem tudom, hogy tudnám-e az adminisztrációs részét csinálni...az akkor sem volt életszerű, hogy mindenről mindig számlát kérni...
AMugy a nagyoknak van saját gépük, az egyetemistáknak laptopjuk...a kicsiknek meg közös, tévé van vagy 3 és telefont utálja mind, elméletben van 10 felett mindnek, de szinte sosem használják...Nem is akarnak többet...
haggya man,eleg ha elolvasom a keruleti ebrendeletet...Mindenre koteles vagyok es meg is csesznek erte,ha nem,de a gyereket meg soha senki nem ellenorizte,hogy pl nem ezert ilyen girnyo-e,mert nem adok neki enni es a puklii tenyleg esestol vannak-e es nem azert,mert rendszeresen verjuk...
Én nem tartottam görény hozzáállásnak.Vki kitanul 1 szakmát, elhelyezkedik , azt hiszi hogy sinen van az élete, aztán szép lassan kirepülnek a gyerekek és kérdésessé válik a fennmaradás. Persze , hogy aggódik.
,,A másik az volt, hogy az intézetben nagyon sopánkodtak, hogy már alig van gyerek, majd bezárják az intézményt és állás nélkül maradnak. "
Na,az ilyen görény hozzállásuk az,amivel szépen biztosítja magának a gyámügy a munkahelyet .
Az is hozzátartozik az igazsághoz,hogy a roma származású gyerekek itthon a rossebbnek sem kellenek,de az már pofátlanság,hogy a létszámtartás miatt minden örökbefogadást úgy elhúznak,hogy a szegény gyerekek már ,,túlkorosak",mire sikerül örökbe fogadni őket .
pedig az a bevésődési időszak,vagy mi a rossebb,az nagyon fontos .
Aztán ott van az idióta szabályozás,hogy ameddig a szülő nem mond le a gyerekről,vagy évente legalább 1 darab képeslapot küld neki .....
Te biztosan vmi nagyon tudatos határozott egyéniség vagy.
Én is gondolkodtam a nevelő szülőségen mert a 3. gyerek olyan soká született a tesők után, hogy tulképpen egykének is lehet tartani.
De visszarettentett 2 dolog. Egyrészt ha ugyanúgy szeretem mint a vér szerinti gyereket akkor az nem veszi e zokon és megviseli, ha meg nem tudom szeretni akkor a nevelt gyerek érezné rosszul magát (így hittem ) Te nem aggódnál ilyesmin?
A másik az volt, hogy az intézetben nagyon sopánkodtak, hogy már alig van gyerek, majd bezárják az intézményt és állás nélkül maradnak.
hát az biztos, hogy a tudatosan vállalt nagycsaládok közt arányaiban több a keresztény, de nem hinném, hogy a nemzettudat erre vezérelne...mert nekem ezt nehéz elképzelni, hogy csak a magyarságért...vagy egyébb fenséges célokért
anyám barátai közt hívő emberek voltak sokan, de ismerek más nagycsaládokat, amolyan művészféléket vagy csak mezei löktteket...de olyat nem aki valami nemzetfelemelő cselekedetként lett volna sok gyerekes...
Egyébként igazán felelös és jó választás volna nálunk a nevelöszülösdi, ráadásként ugye munkaviszony és minden, ami azzal jár és ugye igy 45 éves kor elött ez egy kiscsapattal pont időben lenne, hisz nagykoruságik beférne. Nem kéne következő csapatot fogadni és igy az összes maradhatna ha nem is névszerint, de szív szerint sajátként. Szóval meggondolandó volna ez, hisz 4-5 gyerek elférne itt és még ha kicsik volnának is azért beleférne,de...
A férjemmel beszéltünk erről és odáig neki is tetszik, hogy itt legyen nálunk ennyi plusz gyerek és akkor én ezt csináljam főállásban, de azt mondja, hogy az a tuti, hogy ha ő nevel egy dedet 3-4 éve és idejön a lepukkant mami, hogy neki most köl a kölök, akkor ugy hajtaná el az anyukát, hogy a lába nem érné a földet...és ugye a nevelöszülöség nem igy müködik.
Pedig elméletben szép volna, hogy idejönne valami olyan csapat, akik valamiért nem örökbeadhatóak, mert mondjuk vannak öten tesok és akkor az idővel ugyis isten igazából szívszerinti mieink lennének és bonuszként volna elég szolgálasti időm, nyugdíjam...Max nem a 10, hanem 15 gyerek után várnám haza az unokákat...
Egyfelöl én mindig is nagycsaládra vágytam, ami ha igazán mélyen magamba akarok nézni, akkor egy pszichés reakció a saját tarumáimra...Tudom ezt lehetne mással is kezelni, de tény, hogy már kislányként is sok gyermekre vágytam és tény, hogy mint gyerek átéltem a testvérvesztést, mikor meghalt a 3 éves öcsém és pontosan emlékszem, hogy a temetése napján tudtam meg, hogy volt még 3 bátyám is az élő egy bátyámon kivül is...aztán a bátyám is meghalt 38 évesen hirtelen...
Tehát egyrészt ez egy belső ok és talán ezért tartozok azon kevesek közül, akik tök átlagos családban nöttek fel 1gy fiú egy lány gyerekkel és mégis mást akartak...
Másrészt én magam körül sok olyan családot láttam a szüleim baráti körében, ahol sok gyerek volt. S volt azoknak a családoknak valami vonzó varázsa...Ráadásúl én azokat a családokat láttam, ahol müködött ez, ahol a gyerekek jól tanultak a szülök ott voltak teljes egészében a családok életében. Talán nem haragszik meg Iványi Gábor, ha elmesélem, hogy egyzser, mikor hozzájuk értem valamikor 16-18 évesen akkor azt láttam, hogy Gábor anyukája valamelyik gyerekkel mosogatás közben angolul beszélt, a srácok szobájában rendes fiús kupi, miközben egy rakás gyerek és unoka az udvaron szaladgált, fára mászott...Nekem ez nagyon megkapo volt...
Szóval azt láttam, hogy lehetr ezt jól is csinálni ugy, hogy mindenki a tehetsége szerint tanulhat és köteles is tanulni, de közben igazán jól élnek és baromi sok emberi melegséget megélnek..
S az mi sorsunk anyagilag egészen jól indult, mert fiatal házasként a férjemmel már saját tehermentes házba költöztünk..Ráadásúl egy udvarban a szüleimmel, akik bármikor örömmel voltak a gyerekekkel. Söt házaságunk első éveiben még anyáméknál laktak a bátyámék is, akiknek szinte azonos korú gyerekeik voltak...nekik akkor már 3 és az ő gyerekei meg a mieink folyton ott voltak nálunk és láttam, hogy nekem ez bejön. Nekem élvezet ennyi majdnem egykorú kölökkel folyton együtt lenni. Gyakorlatilag a fülemen is kölök logott, mikor elmentünk sétálni együtt minimum 5db 3 év alatti gyerekkel...
Szóval egyfelöl láttam, hogy ez nekem megy...másfelöl nem voltak részleteink, tehát anyagilag és lakás körülményeinkben ez belefért....
S igazából mi nem éreztem azt sosem, hogy olyan kurva nagy tehet a + gyerek, mert valahogy mindig jutott az igazán lényeges dolgokra...Voltak könyveik, vettünk hegedüt vagy zongorát,mikor zeneiskolások lettek, vagy mehetett sportolni az, aki akart, mert ezekre a dolgokra mindig jutott.
S ahogy telt az idő és az eleje iskolás lett, akkor meg azt is bizobnyitotta nekünk azt, hogy elég jó ez igy, ahogy a suliban teljesitettek. Igaz voltak vannak gondok diszgráfia, stb, de azért minden kölök esetében az volt, hogy ja mert ezek a kölkök olyan okosak, müveltek és széleslátókörüek...és baromi jószándékuak.
Megjegyzem, hogy szerintem nincs itt semmi extra, csak hát minden gyerekben ott van az a plusz...és minden gyerek szeret valamiben kitünni a többi közül ezért egy ekkora közegben ugyis megkeresik azt amiben erösebbek és ha megkapják a lehetöséget akkor maguktól is fejlödnek ebben gyorsabban és elég feltünöen...
Szóval mivel azt láttuk, hogy szülöként elég jól müködünk és a gyerekek gyerekként szintén, ráadásúl a testvér funkció is egészen rendben van ezért nem éreztünk nagy félszt az ujabb gyerek vállalásánál.
s opersze azért azt is láttam, hogy oké ezek sokan vannak, de alapból egy élményekkel teli életet élnek. A párom elég kreatív pasi, aki minden este vicces mesékkel szorakoztatta őket, bábozott nekik, vetitett diákat vagy bolondozott velük bármikor. S molyan pasi akivel lehet bármiről beszélgetni és aki amikor tesom gyerekei elárvultak, akkor gondolkozás nélkül felvállalta őket is....
Aztán már 5 gyerekesként ugy alakult, hogy költöztünk és találtunk egy városszéli nagy házat, ami nem is régi épitésü, sok viszonylag apró szobával hát megvettük ezt, ahova simán elfért a hatodik és a hetedik is, söt még a testvérem gyermekei is...
Van 8 szobánk és van még egy kis garzon az udvaron...Van 7 gyerekünk meg velünk lakik a tesom 2 gyermeke...a harmadik már kirepült...ráadásúl most pont repül a föld másik felére a párja után, aki ott ösztöndíjas...
Az itt lakó 10 gyerekből 4 egyetemista...jövöre már 5 lesz az...Hát hétközben ők sem zavarnak sok vízet és sokszor olyan, mintha üres lenne a ház...és ezt nem szeretem...
A legkisebb igaz még nincs 1 éves, de ha lehet ő az összes közt a legtervezetebb gyerek... Igaz mire érettségizik már ott leszünk a nyúgdij közelében és igaz, hogy már a legidösebb tesoi is negyvenesek lesznek, de szerintem szép élete lesz...
Ezek a kicsik annyi, de annyi figyelmet kapnak, és annyi személyes gondoskodást a család minden tagjától, hogy szerintem ők igazán nagy elönnyel indulnak már csak ezért is a nagybetüsbe...Sokan szülnek a negyven közelében még azt sem lehet mondani, hogy annyira öregek a szülei...max másnak nincs annyi tesoja...Viszont az ország/esetleg a világ több pontján lesz majd egy tesó/unokatesó, akit majd meglehet látogatni, akivel majd megbeszélheti azt, amit vele akar...
A saját nagyjaim ugye mint egyetemisták még itt vannak, de belátható, hogy mikor végeznek és mindegyik olyat tanul, amivel nem lesz elhelyezkedési gondja...és azt hiszem ezzel az én szerepet az ő életükbe igazán minimálisra korlátozodik...
Az az igazság, hogy idönként azt gondolom, hogy a leghelyesebb az lenne, ha nem vissza mennék dolgozni, hanem elmennék főállásban nevelőszülönek...Itt van egy nagy ház, sok szoba és ez a gyereknevelösdi egészen jól bejött, hát akkor miért ne...
Mellesleg most igy a mai világban azt látom, hogy bár lehet, hogfy vannak komoly anyagi gondjaink idönként, de nem több, mint sok 2 gyerekes családnak...Nem élünk nehezebben, mint a hasonló kvalitású szülökkel megáldott 4 tagú család...Kissé feszitett a költségvetés, de ma ebben az országban sok családnál ighy megy ez...Talán az az indulási elöny, hogy volt házunk, na az nem olvadt el mára sem teljesen és ez adta meg azt a lehetöséget, hogy igy vállalhassuk be az életünket...
viszont én nem merném mondanui, hogy ez a tuti, mert nekünk igen, de az ettől más családnál nem biztos. S lehet van ahol az egy gyerfek a felelös döntés, van ahol a több...mert jól csak ugy lehet csinálni, ha jól érzik benne magukat a tagok...és ha egy szülő feszültségementesen ezt csak egy gyerekkel tudja megélni, akkor tegye ugy és szarja le, hogy mások mit gondolnak róla...
Ha jól veszem ki az írásodból akkor ti is 6-7et neveltek, és a legkisebb nálatok is még babakorú, ugye? Akkor ti a leginkább meg tudjátok válaszolni, hogy mi vesz rá benneteket a következőre?
Nem tudatos vállalás, hanem védekezés nélkül ahogy a sors adja úgy fogadjátok a következőt? Vagy eltelik 1 kis idő és már hiányzik a babázás?
Nincs bennetek félsz, hogy a legkisebb mire kamasz lesz milyen korúak lesztek és milyen fáradtak hozzá képest?
Tudom máskor már feltettem ezeket a kérdéseket és túl léptél rajtuk, pedig intelligens , tanult nő vagy, akitől csak több konkrétum várható mint a hottentottáktól, akiket ilyenekkel szoktak vádolni, hogy temérdek gyerekük van.
És most be is léptél 1 olyan topikba aminek ez a témája, így talán nem zaklatás a kérdés.
