Nem akarom a többieket untatni, az 1059-ben és az 1078-ban leírtam, amit tudok az ügyről. Röviden: ha valakinek vizeletmintát kell adni az olimpiai aranyéremért és nem ad, az szerinted miért cselekszik így? Ha neked ebből nem nyilvánvaló, hogy doppingolt, azzal én nem tudok mit kezdeni és nem is akarok. Önmaguk adták a bizonyítékot az elvonulásukkal. Formálisan ez persze valóban doppingvétség, de mert nyilvánvaló a dolog, egyenértékű, így is kezelik.
Abban nem értünk csak egyet, hogy szerintem az nem hoz létre maradandó értéket, aki pusztán a saját teste fejlesztésével képes egyre nagyobb tömeget, egyre nagyobb távolságra eljuttatni. Mindez kétségbevonja a technika feljődését, mert pl. az egyszerű gép, az emelő már régóta létezik, és nem felesleges. Egyre nagyobb erőgépeket, darukat építünk, amivel kiküszöbölhetjük testünk korlátait, és akkor jön egy kalapácsvető, bármelyik gépész kineveti!
A testi erő nem éli túl az adott korpuszt, de az általa létrehozott alkotás igen!
Nézzük még nagyobb távlatból!
Ötszáz év múlva mennyire lesz ismert a Földön Zsívótzky. és hány ember fogja ismerni pl. Mantegna nevét?
Nem baj, hogy nem értünk egyet. Én ugyanis értéknek tartom Bachot, bármennyire nem kalapácsvetés, de értéknek tartom Zsivóczkyt is, bármennyire "csak" kalapácsvetés. És emlékszem arra a 68-as éjszakára, mikor a magyar rádióban Szepesi élőben énekelte a himnuszt bajnokságának okán. Itt, a sportban - szerintem - ez az "alapgondolat", az ünnep, a dicsőség, a konkrét távolság csak a "hordozó", amit idővel, ha valaki úgy gondolja, aktualizálni, átszámolni lehet.
igy megy ez... én is lesem kb 5 percig a női 100 m sikot nemrég ... nézem is ugyan vajjon mekkora csöcsökkel szalannak manapság ...közben meg már totál csöcsetlen fekete nők -vagy mik - rohangáltak... a seggüket már a kamera se mutatta , mert az is kockakő
de még nőiesre emlékeztető arcvonásokat se látni mint régebben , izmos kis fekete elgyötört arcú ám töketlen bányászokat láttam szaladni akiknek lassan már tényleg sötétben kell futni , mert mire végigérnek kinő a körszakálluk is , azt vagy hasraesnek benne , vagy épp viszik a borotvát meg az aftershave-t...
Továbbra sem értünk egyet, de remélem, ez nem baj. Szerintem a nyelvezet csak hordozója az információnak, persze, hogy aktualizálni kell. Nem érvényes viszont ez az alapgondolatokra, mert azok változatlanok.
Nézzünk más példát is:
Bach 1750 óta nem csinált semmit (mondhatni teljesen passzív :) ), nagyon kevés utalást tett kottáiban az előadásmódra, a tempóra, a regisztrációra, mégis működik a mai napig is. Érték, és mégsem kalapácsvetés.
Nem. Úgy gondolom, hogy korabeli teljesítményét folyamatosan korrigálni kell, hogy eladható legyen. A nyelvezet ugyanis elévül idővel, mint a kalapácsvető rekord. Szabó Dezső nagyhatású író, gondolkodó volt a múlt század első felében, mára csak az ínyencek "élvezik" a stílusát. Lehotay Árpád szavalása a maiakhoz képest kissé tán megmosolyogtató. Csak hogy szellemi teljesítmények sem feltétlenül értékállók minden tekintetben, bár a maguk korában igen értékesek voltak, és ezt az emléket meg is őrizzük róluk.
Bocs, de ezt most nem értem. Úgy gondolod, hogy a kiváló angol (na ezt is vitatják) versenyző pusztán a sikeres magyarra fordításai mián lett világhírű?
A jeles angol versenyző drámáit mi a XIX. századi Arany János fordításaiból ismertük meg, ám ma már még újabb fordításokkal próbálják meg közelebb hozni a nézőkhöz. Vajon volt-e korabeli fordítás, és az mennyire volna ma fogyasztható "érték"?
