Két nappal az utcai csatákba torkollott Meleg Méltóság napi melegfelvonulás után ismét fizikai bántalmazás ért melegeket Budapesten. A szóbeli inzultust nyomatékosítandó az egyik támadó ököllel arcba vágta a pár mindkét tagját.
Igazad van. :) Akkor 20néva lány-40s anyuka páros? A széfben volt már 1-2 dögös páros. :) Bár a multkor azt a szolizott kigyurt bájgunárt is kinéztem magamnak. :)
1 dolog az utcára vonulni, hogy másokot elött mutogasd magad és egy másik bevallani az asszony elött, hogy jobb szereted, ha p@cse van a mennyasszonynak.
Rajtad és a családodon kivül nem tartozik másra, hogy milyen neműek iránt vonzodsz. Ettől még járhatsz kézenfogva a pároddal, de nem kellene rendöri felvezetést kérned hozzá.
Bár lehet, hogy csalódott lesz, ha valóban az fullöregeket szereti. Én hál' istennek elég jó karban vagyok. Monjuk, ha a jó karban lévő ötvenes a gyengéje, én nem állok ellent.
Soha nem tüntettem, sem pro, sem kontra. Nem vagyok semmilyen szempontból szélsőséges, nem hiszem, hogy ma, tüntetésekkel bármit meg lehet változtatni. Ahhoz túl sok embernek, túl sok vesztenivalója van. Elmúlt a forradalmak kora, hacsak nem lesz valami orbitális változás.
A gyerekek háromhetes korában egyrészt törödtem velük, másrész az anyjukkal, harmadrészt meg a napi dolgommal. Ha ebbe beletartozott volna a bármi melletti vagy elleni tüntetés (na jól valagba is rúgtak volna akkoriban, de ezt most felejtsük el), akkor azzal is fogalkoztam volna. Szerintem ez ilyen egyszerű.
"Beszéljünk egy pillanatra a homoszexualitásról. Kinek van ahhoz köze, hogy én kivel szeretkezem, egy férfival vagy egy nővel? Ha egy gyerekkel akarnék szeretkezni, akkor elhiszem, hogy valaki jogosan vonhatja össze a szemöldökét. De ahhoz, hogy öreg emberrel, öreg nővel, fiatal emberrel vagy fiatal nővel akarok szeretkezni, ahhoz kinek van köze? Miért érdekli ez az embereket? Nem régen, öt vagy hat évvel ezelőtt, az amerikai pszichiátriai társaság kihúzta a nagy könyvből a homoszexualitást, mondván, hogy az nem betegség. A többség azonban még mindig azt hiszi, hogy betegség. Politikai okok miatt kihúzták a könyvből, s azt mondták – „Jó, jó, jó, nem betegség.” De közben azt gondolják, hogy „Dehogynem, ez betegség!” Miért érdekel az valakit, hogy két felnőtt ember mit csinál önmagával, vagy egymással, ha azok teljes beleegyezésükről biztosítják egymást? Voltak olyan kultúrák, ahol homoszexualitás nélkül az ember nem lehetett politikus. Most csak férfi homoszexualitásról beszélek. A görögöknél, ha egy fiatalember kezét nem kérte meg egy idősebb, okos, bátor férfi, akit hősként könyveltek el a környéken, akkor az a fiatalember a család szégyene lett. Ha például nekem lett volna egy tizenhat éves fiam, akkor már nagyon vártam volna, hogy egy egyetemi tanár megkérje a kezét, hogy jöjjön, s azt mondja, hogy „Nagyon szeretném elvinni a fiadat azért, hogy éljek vele, s én lennék a tanítója.” S ha ő valóban becsületes ember, s jó neve van az egyetemen, akkor azt mondanám, hogy nagyon örülök, viszontlátásra fiam, menj ezzel az idősebb emberrel. Van egy görög szó arra, ami a legjobb a férfiban: bátorság, ész stb. Csak egy szavuk volt rá, az „arete”, s „arete”-t csak úgy kaphatott meg egy fiatalember egy idősebb embertől, akinek már ilyen nyilvánvalóan volt, hogy vele élt, vele lakott, s az idősebb ember belejuttatta a magját a fiatalemberbe. Enélkül nem lehetett a fiatalember becsületes, okos, bátor. Tehát a görög államban, nem lehetett politikus olyan férfi, akinek fiatalkorában nem volt idősebb férfi szeretője. Mert az nem volt becsületes ember, az nem kapta meg a transzmissziót. Az nem kapta meg, amit egy férfi meg tud tanítani egy férfinak. Nyilvánvaló, hogy teljesen feje tetejére van állítva a dolog. Ma egy politikusnak el kellene titkolnia, hogy homoszexuális, nem? Különben valószínűleg bajba kerülne. Ott azt kellett eltitkolni, ha éppen senkinek sem tetszett. Tehát nagyon kell vigyázni arra, hogy mit ítél el az ember. S arra is, hogy kinek van joga mit csinálni, kivel, s mikor. Ezt hívta Laing az élmények politikájának. Van egy olyan hatalom a mi rendünkben, amely ellenőrizni akarja az élményeinket. Szerintem ezt nem szabad. Minek? Miért kell nekem ellenőrizni valaki másnak az élményeit, s miért engedjem meg én, hogy valaki kontrollálja az én életemet? Miért nem lehet olyan élményünk, amilyet akarunk, ha az, amit csinálunk nem tör be a másik életterébe?"
Feldmár András.
Gondolom sokan arra gondolnak ha Feldmár szóbakerül, hogy ő csak egy drogos volt, aki olyan könyveket írt mint a A tudatállapotok szivárványa.
Lehet. Az, hogy mitől vagy rosszul, magánügy, persze. De azért te sem vernél meg senkit, úgy gondolom, bármi is legyen a véleményed. Egy ilyen szituban ezért egyértelmű számodra, ki ellen kell állást foglalni.
Nehezen hiszem. Persze, ha négy sajátot felneveltél, akkor lehet.
VIszont akkor is nagy ostobaság azt írni, hogy a szülők, kizárólag a gyerekkel törödnek. Ez olyan fokú ostobaság, amit csak az hangoztathat, akinek soha nem volt saját gyermeke, vagy, ha volt, beteges rajongással nevelte. Szerintem fordulj pszichiátrehez!
A zsidó vallás és a Zoroaszter-vallás következetes ellenségességét a homoszexualitással és a szexuális deviancia idevágó formáival szemben alkalmasint érdemes szembeállítani egy másik olyan kultúra, az ókori Görögország attitűdjeivel, amely nagy hatással volt a nyugati civilizációra. Az ókori görögök bizonyos értelemben merőben különböztek a zsidóktól: olyan népet alkottak, amelynek határai kétségesek és mégis háborítatlanok voltak, és amely soha nem állított fel erős, szilárd és következetes tabukat a homoszexualitással, az állatokkal való fajtalankodással vagy a transzvesztitizmussal szemben (Bullough 1976, 119. old.). A görögök „mindaddig megtűrték a legtöbb szexuális tevékenységet, amíg az nem veszélyeztette a család fennmaradását” (Bullough 1976, 119. old.), és „a szex kevés aspektusát tiltották rituálisan” (Bullough 1976, 119. old.). A homoszexualitás ellen irányuló tabuik ingatagok és következetlenek voltak (Bullough 1976, 100–102. old.; Karlen 1971, 26–38. old.)11, és az idő függvényében változtak.12 Jellemző, hogy a klasszikus időszakban egyes városokban13 bizonyos társadalmi csoportok14 elfogadható és jóváhagyott magatartásformája volt a homoszexuális interakció.
