>>Bőgatya ide vagy oda, a csárdás mégiscsak valami izé... olyan zsidós dolog... :)))
Megatútót zsidós dolog, nem kéne a magyarságtól mindent elvitatni. A csárdás nevű népitáncot nem Rózsavölgyi teremtette meg, de korának leghíresebb zenészeként sok csárdáshoz szolgáltatta a muzsikát és igen sok zenét szerzett, amire az alsóbb társadalmi rétegeken kívül a vármegyei establishment vállalkozó tagjai is csárdást táncolhattak. Csárdás: A romantika korára oly jellemző elnevezése csak fokozatosan terjedt el a népi szóhasználatban, s mellette az egyes részek tempójára vagy a jellemző mozgásokra utaló névadás volt az általánosabb. Ilyen, a csárdást jelölő gyakoribb elnevezések: lassú, csendes, friss, sebes, szapora, rezgő, sétálós, jártatós, kettős, forgós, ugrós, libbenő, bukós, mártogatós, szökős, és a csárdásnak két nővel járt változata, a → hármas csárdás stb. Általában két részből, a → düvővel kísért ( = 120180) lassúból és az → esztam kíséretű ( = 160240) frissből áll, de néhány változata megőrizte a korábbi páros táncok jellemző hármas tagozódását (→ három a tánc). Szervesen kapcsolódott a csárdáshoz a táncot bevezető szóló verbunk, amely egyes vidékeken (nyugati dialektus) a lassút is helyettesítette. Egységes stílusjegyei ellenére is jól elhatárolhatók egymástól az egyes táncdialektusokra jellemző csárdástípusok.
Rózsavölgyi Márk a körmagyar nevű tánc atyja, amit Szőllősy-Szabó Lajos táncművésszel együtt, mint az első szabályozott társastáncot mutatták be 1941-ben, sokat merítve a Les lanciers kontratáncból és a mazurka stílusából. A körmagyarral a csárdás bekerült a báltermek világába, az úri közönség nemzetközi standard etikett által felállított követelmények mentén táncolhatta a korábbi népitáncot.
Libera wazze, Te súlyosan hazucc immár többedik esetben, hogy a magyarság kárára civilizációs teljesítményt kedvezőtlen színben tüntess fel. Ugye nem csodálkozol, ha legörényezlek?
Lakájmédiája a "jobboldalnak" van - s kétségtelenül gyűlöli azokat a magyarokat, akik nem tartoznak híveik közé. De ez nem "magyargyűlölet", hanem demokráciagyűlölet...
Pontosan erre gondoltam én is. Bár ekkora államadósággal csak púp lennénk a hátukon. Belegondolva viszont, amenyire sikeres volt Haider, nem biztos, hogy elzárkoznának egy új államforma kialakításától. Nagyobb súllyal tudnánk fellépni Erdély autonómiájáért is. + megszabadulhatnánk a jelenlegi pártszerű ballasztjainktól is. Alsó-, Felsőházzal, Kancelláriával elzakatolnánk egy kicsit jobban szvsz.
Én köztársaságpárti vagyok, de ha nem volna az Európai Unió, sokszor eszembe jutna a kiegyezés után és az első világháborúig tartó monarchia-időszak. Szar időszak volt az is sok szempontból, a liberálisok nem voltak demokraták, hatalmas korrupció fertőzte meg az államigazgatást, nem volt általános választójog sem - de szinte minden akkor született, amit ma Budapestnek, iparnak, kereskedelemnek, polgárosodásnak, kapitalizmusnak nevezünk Magyarországon.
Petőfi szép verset írt Mordchel (Mordeháj) Rosenthal alias Rózsavölgyi Márk, a magyar csárdás megteremtőjének a halálára. Bőgatya ide vagy oda, a csárdás mégiscsak valami izé... olyan zsidós dolog... :)))
RÓZSAVÖLGYI HALÁLÁRA
Vén muzsikus, mit vétettem én neked, Hogy mindig csak szomorítasz engemet? Keseregtem, mikor szólt a hegedűd, Hej, nem szól már, s ez nekem még keserűbb, Ez nekem még keserűbb!
Régi sorsa magyaroknak a bánat, E nélkül már tán élni sem tudnának, Ha már igy van, ébredj föl vén barátom, Hadd busúljunk legalább a nótádon, Hadd busúljunk nótádon!
Cudar nemzet biz a magyar, hiába, Nem igen néz se' előre, se' hátra, Elfeledte, ami történt ezelőtt, A jövő meg? bánja is ez a jövőt. Bánja is ez a jövőt!
Egyszer ember csak a magyar, mikor a Fülét, szivét megtölti a muzsika, Könnybe lábbad a két szeme olyankor, Eszébe jut a siralmas hajdankor, A siralmas hajdankor.
Sirathatjuk is a multat, Mohácsot, Kiket ott a török fegyver levágott; Ha őket eltemették vón rendesen, Húszezer sír állna ottan egy helyen, Húszezer sír egy helyen!
És mikor már kibusúltuk magunkat, Megfeszítjük lelkünket és karunkat, És ha akkor ott volna az ellenség, Ha mégannyi volna is mind elesnék, Mind egy szálig elesnék!
Akkor aztán bízni kezdünk magunkba', Hogy telik még mitőlünk is nagy munka, Hogy kivirít még a magyar nép fája, S lombjait majd isten, ember csodálja, Isten, ember csodálja! -
Ébredj föl, vén muzsikus, vén barátom, Hadd busúljunk, lelkesedjünk nótádon, Olyan istenigazában tudtad te, Hogy hol fekszik a magyarnak a szive, A magyarnak a szive.
Mért hagytál el? hiszen mi rád nem untunk, Pedig veled ötven évet mulattunk, Gyere vissza, áldom azt az istened, Kezdd el újra, kezdd el azt az ötvenet, Kezdd el azt az ötvenet! -
Addig híttam, hogy sírjából megjelent, Megjelent, de csak addig volt idefent, Míg kezével hajlékára mutatott... Mi van benne? hegedű és koldusbot, Hegedű és koldusbot!
Hajdanában én is belementem némely vitába. Most csak akkor, ha feszült vagyok és kell valami levezetés.
De amiről írtam azaz elmúlt hónapokban estek meg! Lehet máshogy is építkezni, mint leállni minden egyes téglát "megvédeni".
Fontos, hogy ilyen topic is legyen. De szerintem ne kommentáld! El lehessen olvasni, hogy mik történtek, oszt jónapot! Aki ért belőle, annak úgyse kell magyarázat...
nem! ezek a tettek iránymutatóak (nem cask nekem segítenek!) és éppen azokat a nemlétező hiányokat erősítik, amiket felsoroltál! És természetesen mivel a jóság körbejár - úgyse lehet meghálálni azoknak akitől kaptál eléggé - így másokat kell segíteni!
Kérlek menj le egyszer Keszthelyre és a főutcán menj be a három múzeumba (történelmi panoptikum, csiga múzeum, baba múzeum ). Menj be a kis utcákba majd...télen nézd meg a gyerekek az iskolába milyen ruhába mennek.. főtér...minden él! Megindult valami!!!!
Azt, hogy nem tudunk összefogni, ez a topik is fényesen igazolja: ahelyett, hogy egymással beszélnénk, a provokátorokkal vagyunk elfoglalva, mert mindennél fontosabb, hogy "nekik jól beolvassunk".
Ezek szép dolgok, de szerintem egyedi jelenségek. Összességében azonban, mint magyarok Magyarországon, sehol sem vagyunk összefogásban, magyarságtudatban, szolidaritásban.
Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek; Midőn a népek gyermekek valának, Magoknak czifra, ragyogó játékszert, Bibor karszéket, s koronát csináltak.
[...]
De nagykorú lett a világ, s a férfi Nem gondol többé gyermekjátékával, Le hát a bíborszékekről, királyok, És fejetekről le a koronával! Ha nem teszitek azt le fejetekrül, Leütjük, s majd a fej is véle gördül.
személyes élmény: Munkáimhoz külföldön letelepült magyarok nyújtottak hietetlen sok segítséget (2 külön ország). Megkérdeztem , hogy ez miért jó nekik, mert a bement (pénz, erőfeszítés, idő) és a kimenet (eredmény) nagyon nem volt "rentábilis". A válasz csak annyi volt, hogy ahova Ők eljutottak, ahhoz kellett az itthoni környezet (iskola, barátok, kitörés, stb.) és ez csak a minimum, amit visszatudnak adni...no meg a bizalom!!! Ráadásul nem könyörgésen alapultak ezek a jótétemények, hanem belülről...ez visszaadta hitem mindenben!
A királyi koronának a múzeumban a helye. Nem az olvasztóban és nem is a köztársaság országgyűlésében. Mi nem haragszunk rá annyira, mint Petőfi. De nem is vagyunk királypártiak.
Nincs igazad! Az ember a világot nem tudja megváltani, a környezetét viszont igen. Alulról jövő építkezéssel -megvan már! - szépen lassan rendbe lehet hozni mindent. Akadályozni lehet, persze...de már más a metódus. Eddig a nyíltság volt az előnyünk és a hátrányunk is egyben. Most csendben kell és néha meghajolva építkezni.
