Ha a bulvársajtó nem kíméli az élőt, miért tenné azt a halottal, aki már megvédeni se tudja magát? Egy hír annál értékesebb, minél inkább eladható.
Pusztán az, hogy valaki idejekorán távozik az élők sorából, már nem elég érdekes nekik. Mindenáron bűnt, mocskot, visszaélést kell sejtetniük a történés mögött. És miközben az önmaguk által kreált szenzáción csámcsognak, észre sem veszik, hogy a lényeg sikkad el. Egy ember elvesztése ( ahogy te is írtad: a veszteség ) így válik nyereséggé: újabb információt, szenzációt nyernek általa.
Ha ezt a szót mondanád nekik: kegyelet, nem értenék, miről beszélsz.
Ma olvastam ezt a cikket, szerintem jó lett a fordítás. Megható egy cikk volt, ráadásul olyan nagyszerű embernek mutatta Heath Ledgert, amilyennek elképzeltem. Az utóbbi héten inkább felhúztam magam a halálával kapcsolatos híreken, mert mindenki csámcsog a körülményeken, és alaptalanul ítélkeznek felette. Nolan elérte, hogy megkönnyezzem ezt a veszteséget, mert ez bizony az. Hiányozni fog.
Itt az eredeti: http://www.telegraph.co.uk/arts/main.jhtml?xml=/arts/2008/01/29/bfheath129.xml
Előrebocsátom, szutyok éjszakám volt, ezért csak egy szabad fordítást ütöttem össze, az esetleges hibákért én kérek elnézést. Lektorálni szabad. Íme:
Egyik éjjel, amint Chicagoban, a LaSalle Streeten állva próbáltam beállítani a Dark Knight egyik jelenetét, egy asszisztens gördeszkázott a látóterembe. Csendben elátkoztam a pillanatot, amikor Heath először deszkázott be a díszletbe teljes sminkben. Aggódtam, milyen képet vágnak a Batman- rajongók egy deszkás Jokerhez, de a valódi hatása az volt, hogy a fiatalabb stábtagok is rákaptak a gördeszkára. Ha megkérdeznénk őket, miért hozták be a munkahelyükre a deszkát, őszintén azt felelnék, fogalmuk sincs. Ez az igazi karizma: oly láthatatlan és magától értetődő, mint a gravitáció. Ez volt Heath birtokában is.
Heath teli volt kreativitással. Benne volt minden mozdulatában. Egyszer elmondta nekem, hogy szeret két munka között addig várni, amíg fel nem ébredt benne a kreatív éhség. Amíg újra szükségét nem érezte. Ezzel a hozzáállással jött dolgozni minden nap. Nem sok olyan színész van, aki mellett elszégyelled magad, hogy milyen gyakran panaszkodsz a világ legjobb melójának végzése miatt. Heath közéjük tartozott.
Egyszer egy másik színésszel egy bonyolult jelenetet forgattak. Két napunk volt a felvételre, és az első nap végére ráleltek valamire, és Heath aggódott, hogy ha szünetet tartunk, másnap már nem lel rá. Folytatni akarta a felvételt, befejezni.
Nehéz túlórázni kérni a stábot, amikor mindenki tudja, hogy másnap rengeteg idő lesz a befejezésre. De mindenki érteni látszott, hogy Heath valami különlegeset érez, és hogy rögzítenünk kell, mielőtt tovaszáll. Hónapokkal később tudtam meg, hogy aznap éjjel, amint Heath hazaindult a forgatásról, halkan megköszönte minden egyes stábtagnak, hogy olyan későig maradt. Diszkréten. Nem célozgatott semmire, csak kifejezte háláját, amiért lehetőséget nyújtottak neki az alkotásra.
Azok az éjszakák Chicago utcáin tele voltak kaszkadőr- felvételekkel. Ezek időnként unalmasak lehetnek a színész számára, de Heath-et lenyűgözték, lelkesen fogadta el a kamera kocsiba szóló meghívást amellyel a járműveket üldöztük a moziforgatagban. Nem csupán a buli kedvéért, hanem hogy a részese lehessen. Mindennek. Magával hozta a laptopját is a kocsiban, és tartottunk egy nagysebességű vetítést két folyamatban levő munkájából: rövidfilmekből, melyek egyszerre voltak izgalmasak és nyugtalanítóak. Túláradó gazdagságuk láttán tompának és nehézkesnek éreztem magam. Sosem éreztem magam olyan öregnek, mint azt látva, Heath hogyan térképezi fel a talentumát.
Azon az éjszakán tettem neki egy ajánlatot - tudván, hogy úgyse kéri számon rajtam -, hogy nyugodtan jöjjön ki a forgatásra amikor szabadnapja van, hogy lássa, mit csinálunk.
Amikor beülsz a vágószobába egy film leforgatását követően, felelősséget érzel a színész iránt, aki megbízott benned, és Heath mindent beleadott nekünk. Ahogy elkezdtük az én vágásomat, minden jelenetnél eltűnődtem, minden vágásnál. elképzeltem a vetítést, ahol meg kell mutatnom neki a kész filmet, három-négy sorral mögötte ülve és a feje mozdulatait figyelve, hátha kitalálom, mit gondol arról, amit összeraktunk abból, amit tőle kaptunk. Ez a vetítés már sohasem valósulhat meg. Minden nap látom őt a vágószobában. Vizslatom az arcát, a hangját. És rettenetesen hiányzik.
A LaSalle Street-en állva odafordulok a segédrendezőmhöz és szólok neki, hogy tüntesse el a deszkás kölyköt a szemem elől, amikor ráébredek: Heath az, a kötött sapkát a szemébe húzva, beugrott a szabadnapján, hogy éljen az ajánlatommal. És önkéntelenül elmosolyodom.
Szánalmas és lehangoló, hogy egy lelkipásztor azt tekintse hivatásának, hogy a gyűlöletről prédikáljon. Ahelyett, hogy Isten végtelen szeretetéről és kegyelméről beszélne. Különösen olyankor, mikor az ittmaradottaknak a leginkább van szükségük vígasztalásra, bátorításra.
Hát itt van ez a Phelps tiszteletes, aki (vagy akihez hasonló tiszteletes) az értelmi szerzője, vagy sugalmazója az ilyen "kiáltványoknak".
Előttem nem kétséges, hogy kettejük közül (mármint Phelps és Ledger) melyik való a Mennybe és melyik a Pokolba.
De tovább megyek: azok a férfiak akiknek élete hasonlít ahhoz a szerephez, amit Ledger eljátszott a Brokeback Mountainban is inkább fognak a Mennybe kerülni, mint ez a tiszteletes.
Amugy en sem akkor lattam a filmet amikor a mozik vetitettek. Azt hiszem a cowboy-os tema vette el a kedvemet. Aztan tavaly nyar elejen meglattam a filmet a DVD-esnel es akkor immel-ammal megvettem,gondoltam lesz ami lesz...Azota is banom,hogy nem moziban lattam. A film utan a novellat is azonnal elolvastam.
Én meg úgy tudom, hogy a Terry Gilliam film miatt kellett kicsit fogynia, sápadnia. A forgatásról mintha láttam volna valahol pár fotót, és ott is eléggé beesett arca volt. De hát sajnos ezt a filmet már nem tudta befejezni.
Before he died, Heath Ledger had two films in production: "The Dark Knight," the latest chapter in the Batman saga, and "The Imaginarium of Doctor Parnassus," Sci-Fi the latest film from director Terry Gilliam.
1 hónappal ezelőtt készült fénykép, már ezen is nyúzott volt.
Sad unveiling ... his portrait of Ledger by Vincent Fantauzzo was to be entered for the Archibald Prize. Ledger sat for the artist in Perth only last month.
Nem tudom miért vártam eddig, hogy megnézzem ezt a filmet...Felemás érzésekkel fogtam hozzá, nem tudtam mire számíthatok. Abszolút kellemesen csalódtam, az egyik legszebb film, amit valaha láttam, teljesen földhöz vágott! A végén úgy sírtam, mint egy kis pisis :-)
Elismerésre méltó alakítás volt, mind Heath Ledger és mind Jake Gyllenhaal részéről!
Az tenyleg furcsa lehetett. A Brokeback Mountain amugy is egy olyan film ami uresseget hagy az emberben. Csak ugy mint Heath Ledger halala. Szerintem is megerdemeltek volna 1-1 Oscart.
