Nagy Péter beszámolója az Enduropanorámáról 2014 május 2-4 Gyelár (Ghelari) Enduro Panoráma 2014-ben 6. alkalommal a Club Haita által került megrendezésre a Panoráma Extrém Enduro verseny. Az első kivételével az összesen részt vettem eddig, így megtapasztalhattam, hogy az elösször 60-70 indulót felsorakoztató verseny szépen kinőtte magát. Mára a világ számos pontjáról utaznak ide riderek, hogy megmérkőzzenek a heggyel. Idén a hegyen kívül az időjárás is ellenséggé vált, hisz a verseny alatt 3 napig esett az eső. A rendezőket ez különösebben nem zavarta gyakorlatilag a nyomvonalon nem változtattak a száraz pályához képest. Ennek eredménye képpen a 350 indulóból 50-en tudtunk célba érni. A hely csodálatos, a depó 820m magasan a Panoráma Panzió mellett kapott helyet. A panzió sem véletlenül kapta a nevét, minden irányban lélegzet elállító a kilátás. A környező hegyek tagoltsága miatt 100 métert nem lehet egyenesen megtenni, mert minimum egy völgy, vagy egy patak állja utunkat. A verseny 3 napból állt: első nap egy 30km-es prolog várt rank, ezt követően szombaton 90km, vasárnap 80 km volt a teljesítendő táv. A pálya a B nyomvonalon haladt, melyről 8 alkalommal volt Kitérő az A osztályba nevezett profiknak. Természetesen ezek a kitérők minden alkalommal komoly kihívást jelentettek. A prológon nevezési sorrendben 15 másodpercenként indultak el a veersenyzők, akik közül 90-en A osztályban 250-en B osztályban indultak. Az eső miatt csúszóssá vált terepen jelentős torlódások alakultak ki a nehezebb szakaszokon. A később indulók nak ez nagy hátrányt jelentett. Én idén elösször B kategóriában a 370-es számommal eléggé hátulról indultam. 3-4 helyen sorba kellett állnom, de néhány helyen jó helyezkedéssel és nagy gázzal ki tudtam kerülni a nehéz helyzetbe került pilótákat. A sorbanállások ellenére is sikerült a 6. helyet megszereznem 7 perccel lemaradva az első pilótától. A köridőm 1 óra 3 perc volt. Ez bizakodásra adott okot, mert kb 10 percet várakozással töltöttem el. Második nap a hatodik helyről elrajtolva, már sokkal job helyzetben voltam, gyakorlatilag sehol nem akadtam meg mások miatt. A pálya a korábbi évekhez képest nehezebb volt, a sok eső pedig extra nehézzé tette. Korábbi tapasztalataim alapján nem a megszokott FIM gumit választottam, hanem a MITAS Extrémet, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Talán egy vagy két helyen okozott gondott feljáró, inkább a nagyon hosszú és meredek fekete földes-sáros lefelékkel voltak bajok, többször gatyaféken érkeztem meg az aljába. Rengeteg köves patak volt amik szívták le az ember energiáját. Összességében 3,5 óra alatt teljesítettem a távot, a második helyen értem be 2 perc lemaradással. Így összetettben is második lettem 7 perccel az első pilóta mögött és 5 perccel a 3. Pilóta előtt. Vasárnap szép napra ébredtünk: egész éjjel esett az eső, és nem hagyta abba, köd, és kb 6 fok. Ennek is köszönhető, na meg az előző napnak, hogy összesen kb 80 versenyző állt rajthoz. A második helyről rajtolva csakis a győzelem lehetett a célom, 7 percet kellett behoznom. A nap elején rengeteg oldalazó volt, a gumin sok múlott. Előző nap este lecseréltem a kopott gumimat egy MICHELIN Starcrossra puha mousse-zal (nagyon köszönöm Márkus Robinak aki kisegített). A csere nagyon jó döntésnek bizonyult, mert az előttem startoló pilóta ezt nem tette ezt meg és ez jelentőssen le is lassította. Szóval az előzés hamar megvolt, már csak a perceket kellett gyűjtenem. Sok nehézséggel, de különösebb probléma nélkül teljesítettem 3 óra a latt a pályát. Az utolsó szakaszon feltekertem egy drótot, amíg a szétszedéssel bíbelődtem a mögöttem induló pilóta utolért és leelőzött. Egy perccel később egy oldalazós helyen lecsúszott és elég reménytelen helyzetbe került a roman srác. Nem tudtam, hogy mennyi az előnyöm, de megálltam segíteni neki, ketten fel tudtuk húzni a motorját a pályára. Mondanom sem kell nagyon hálás volt, mint később kiderült ő ezzel 3. lett. Végül elsőként értem be a célba, közvetlenül mögöttem ért be a roman srác. Vasárnap 12 percet adtam az elöttem induló lengyel srácnak, így összetettben 5 perccel nyerni tudtam. Külön értékelték a rendezők a Veterán kategóriát is melyet jelentős előnnyel tudtam megnyerni. Összességében egy nagyon színvonalas rendezvényen voltunk. A kiutazó kb 40 magyar versenyző igazi extrém pályát kapott. A rendezők munkája elismerésre méltó. A pálya nyomvonala, kijelölése hibátlan volt. Jól éreztem magam, ha tehetem jövőre is ott a helyem. Nagy Péter
Az endurocross bajnokság soron következő fordulóját már nagyon vártam, hiszen a kezdés nem úgy alakult ahogy azt szerettem volna, de bíztam benne, hogy most minden másképp lesz. A szombati napra az előrejelzés azt mutatta, hogy esőt várhatunk délután 1 órára, amit szorgalmasan vártunk is, mivel a pálya elég poros volt. A felvezető körben próbáltam figyelni a pálya új részeire, volt is bőven ilyen az erdőben. Igazából, már a felvezető kör alatt nagyon megtetszett a pálya, egy olyan ritmust találtam az enduro nyomon, ami nagyon-nagyon tetszett. A rajtom kiválóan sikerült, ami nagyon meglepett igaz, hogy a tokodi futamon is sikerült 4.-nek eljönnöm a rajtnál, de ezúttal az 1. helyen voltam a rajt utáni kanyarban, emlékeim szerint utoljára 2009-ben a II. osztályban volt egy ilyen rajtom. Kulcsfontosságú és egyben elengedhetetlen volt ez a rajt ahhoz, hogy így sikerüljön a verseny. Az első körben 3-an próbáltunk kicsit elszakadni a mezőnytől és én voltam az élen. Igyekeztem minél kevesebbet foglalkozni a mögöttem zajló eseményekkel és annál többet figyelni előre.
Az első kör végére nem tudtam jelentősebb előnyt összeszedni így a 2. kört is szinte együtt kezdtük meg. A pálya felénél volt egy feljáró, ami nem volt egy nehéz feljáró egyikünknek sem, viszont nagyon meglepődtem amikor odaértem, és a közel 100 fős mezőny végével találkoztam, akik az első körüket próbálták abszolválni. Tudtam, hogy ez a feljáró akárcsak a rajt vízválasztó lehet a verseny folytatását nézve, itt ugyancsak szerencsém volt, hiszen a 25-35 emberből álló sorban találtam 1 méter széles folyosót, ahol a sor elé tudtam kerülni és szinte időveszteség nélkül tudtam folytatni a versenyt, ezzel sikerült megalapoznom az előnyömet a továbbiakra.
Próbáltam a kezdeti lendületemet megőrizni és minél jobb ritmusban egyenletes motorozással védeni az előnyömet. Kívülről lehet, hogy unalmasnak látszott, hogy 1,5 perces előnnyel motorozom az élen de belül igazán idegőrlő volt, hiszen az ember nem tudja, hogy a mögötte lévő versenytársak közelednek, vagy esetleg távolodnak, illetve nem lehet tudni a fizikai állapotukról sem, emiatt volt bennem egyfajta feszültség, amit nem is igazán vettem észre, csak amikor a verseny felénél iszonyatosan fájt a tenyerem, hiszen egészen eddig őrülten szorítottam a kormányt, ezt követően próbáltam másképp fogni, de már késő volt, a hólyag már ott volt a tenyeremen. Itt aztán minden egy fokkal nehezebb lett, hiszen a kezem olyan mértékben fájt, amilyet még sosem éreztem korábban és ekkor még csak a verseny felénél jártunk (!).
Igyekeztem magamat bíztatni, hogy képes vagyok rá, de nem mindig sikerült. Őszintén fogalmam sem volt 2 körig, hogy hogyan fogom kibírni a végéig, de aztán már láttam az órát, hogy 34 perc van hátra, úgy éreztem, hogy ezt meg kell tudnom csinálni. Az utolsó 2 körben már eszembe jutott, hogy talán sikerülhet megőriznem 1. helyet, de próbáltam minél kevesebbet gondolni erre és csak motorozni úgy, ahogy tettem azt addig is. Az utolsó kört megkezdve 1 perces előnyöm volt a 2. helyen motorozó Csorba Ákossal szemben, így egy kicsit vissza is vettem a tempón, hiszen már a kezem sem igazán bírta a megpróbáltatást. Az 1 perces előnyömből aztán a célba érkezéskor már csak 20 másodperc maradt, de ami a legfontosabb, hogy életemben először sikerült a kategóriámon felül az abszolútban is nyernem, amit alig tudtam elhinni, nagyon-nagyon örültem ennek az eredménynek, úgy érzem ez egy fontos mérföldkő a karrieremben. A hála elengedhetetlen, így szeretnék köszönetet mondani a családomnak, barátaimnak, segítőimnek, szurkolóimnak : Ambrus Zoltán, Motomax Team, Motul, Gold Fren, Moto-Complet, LM Suspension, USWE , Horváth Gábor, Bomix benzinkút, Kubota Magyarorszag , Jászfényszaru, Perlaki reklám
A király képeket ismét Kekének köszönhetem: www.kekefoto.hu
Hali, emberek május 3-án rendezünk egy kis versenyt, ezért a pályát és környékét rendbe kellene tenni, vasárnap én kint leszek aki tud jönni segíteni az jelezze felém. Ötleteket is várok, mit is csináljunk.
Mezek megvannak, majd egy közös fotózásnál kiosztom.
.
