Mi, magyar demokraták, utódai vagyunk mindazoknak, akik a francia forradalom hármas jelszavának örökségét kívánták politikai valósággá tenni. Annak az Európának a része akarunk lenni, amely az elmúlt kétszáz évben nagyobb haladást ért el, mint az emberiség egész addigi története folyamán. Független, demokratikus, jóléti államot akarunk.
Veszélyes, ha egy politikust "varázsos, szinte földöntúli, természet feletti megnyerő erő, meggyőző erő, vonzóerő" jellemez. Egy "pártvezér" pedig inkább legyen a pártban meglévő - egyébként rokon - nézetek integrátora, mint vezér. És bírja, és igényelje a kritikát. Ne legyen "földöntúli" befolyása - mint a varázslónak Marióra.
Ha már Széchenyit és Kossuthot is elődjükké tették, kíváncsi lennék, az érintettek mit szólnának, látva, mit művel az SZDSZ a magyar közlekedéssel és mennyire "segíti elő" a magyar ipar fejlődését..
Én biztos vagyok benne, hogy támogatnák az SZDSZ politikáját.
Ja, csökkenjen a deszegregáció, csak éppen egyoldalúan: legyenek közös osztályban, de azért "bizonyos" gyerekek kezeljenek finomabban, nehogy aztán még fel legyenek háborodva a szülei.
Gyakorlatban csak kétféle életképes megoldás van: közös osztály-egyforma bánásmód vagy eltérő bánásmód-külön osztály.
1994-ben éppen ők tettek egy lépést, ha nem is a kétpártrendszer, de a kétosztatú politika felé azzal, hogy az MSZP-vel koalícióba lépve megszüntették a "liberális blokkot".
Persze ebben benne volt a Fidesz paradigma váltása is, de egy ellenzékben lévő SZDSZ megfelelő ellensúlya lehetett volna. Bár 1998-ig még így is lehetőség lett volna háromosztatúságra, vagy klasszikus baloldal, liberalizmus, jobboldal megoszlásban, ha az MSZP újra abszolút többséget szerezve felbontja egyedül kormányoz tovább, vagy pedig az 1994 után kialakuló balliberálisok, mérsékelt jobbközép, nemzeti-keresztény jobboldal, de ennek fennmaradásához meg az kellett volna, hogy a Fidesz-MDF koalíció elegendő legyen a kormányzáshoz)
Az SZDSZ minden olyan kezdeményezést támogat, hogy csökkenjenek a nem rászorulók családi pótlékai és egyéb juttatásai, és növekedjen a szegényeké. De hasonló az iskolai deszekularizáció ügye is.
Egyrészt hat láb a mélység ( six feet under ), másrészt az SZDSZ politikájának vállalhatatlanságát Kis János távozásának ténye egyértelműen bizonyítja.
Akkor egyik párt sem vállalható, hiszen Kis János a többiben sincs benne.
Te okoska, melyik párt nem a parlamentarizmus és a többpártrendszer híve?
Például az, amelyik az utcán és népszavazáson akar eldönteni parlament elé tartozó ügyeket, és az, amelyik megfutamodik az ülésteremből, ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke beszél.
Ez jó. Sokat töprengtem már rajta, hogy én, aki - te tudod, de mindenki tudja, aki ismer - kegyetlenül szoktam szidni az SZDSZ-t és egyes nevezetes politikusait, miért kelek a védelmére / védelmükre, ha hülye jobbantak szidják...
Ugy érzem magam, mint a hivő katolikus, amikor konfrontálódik azzal, hogy a Pápa pedofil homoszexuális.
És jelenleg - Bauer Tamás kilépése után - ez a helyzet ebben a társaságban.
A bajok születés óta kódoltak voltak. Rövid távon hasznosnak látszott a radikális anikommunizmus verbalizálása mogé bujtatott szociális és liberális generálszósszal leöntött, a tradicionál- klerikál- nacionalizmus korlátozására, és ellenpontjaként a moderniázációs párt gondolata, de már a foggantatás pillantában nyilvánvaló volt hogy a modern társgdalom koordináta rendszereként szolgáló két paradigma a szociális ujraelosztó es a meritokrata teljesitményelvü individuális egymással baljós következmények nélkül nem vegyithető.
Az én szótáram szerint a karizma varázsos, szinte földöntúli, természet feletti megnyerő erő, meggyőző erő, vonzóerő. Persze, értem én, mire gondolsz. Az ilyen adottsággal megáldott emberek gyakran csirkefogolásra használják ki az erejüket, különös tekintettel a politikára. A mi édes Szilikénk és a drága Mónika, no meg a tiszta lelkű Pelczné meg sem közelítik ezt a kategóriát, ők az önelégült buta tyúk fiókba tartoznak.
Kóka méltóságos úr sem sorolható ide, ő egy gőggombóc. Az ő szerepeltetése tett be végképp az SZDSZ-nek.
