Te tévedsz. Ötven év nem elég arra, hogy azok az emberek, akik elszenvedték a megaláztatást, kínzást, erkölcsi tönkretételt és ma is közöttünk vannak, egyszerűen elfeledjék az egészet. Majd ha ez a generáció már nem él, akkor esetleg.
Talán beszélgess el néhány holokauszt-túlélővel, vagy olyan zsidó családok idősebb tagjaival, akik több hozzátartozójukat is elvesztették. Biztosan nem azt a választ fogod tőlük kapni, hogy ez az egész már a legendák homályába vész, és az ő lelküket már nem nyomasztja semmi.
>>Az ÁVÓ eredetileg meghirdetett feladatával nem lett volna semmi baj: A szervezet célja hivatalosan a háborús bűnösök felkutatása, előállítása. Csak hát nem erre használták őket a gyakorlatban.<<
A nemzetiszocialista mozgalom eredeti céljaival nem lett volna semmi baj: Németország felemelése, a gazdaság talpra állítása, jóléti intézkedések, stb. Csak az a fránya fajelmélet meg zsidóüldözés ne lett volna... :) Hermann Göring valami ilyesmivel mentegette a náci rezsimet.
Ugy nem gondolod komolyan, hogy az ÁVH-t nem eleve terrorszervezetként hozták létre? Persze hivatalosan nem hirdethették meg, hogy most létrehozunk egy fegyveres testületet a lakosság megfélemlítésére és a politikai ellenfeleink likvidálására. :)
Az épeszű emberek azt gondolják, hogy 50 év nagyjából elegendő idő ahhoz, hogy a történelem eseményei ne nyomasszák a ma élő emberek életét.
A mai világnak nem szabadna, hogy ez legyen a központi kérdése, s bár nem szabad elfelejteni, hogy mi történt akkor, de ezt nem legendagyártásra és mesemondásra és legfőképpen nem aktuálpolitizálásra, hanem a tanulságok levonására és megszívlelésére kellene felhasználni.
Persze az épeszű emberek nem handabandáznak és nem randalíroznak, a hüjéket meg úgysem lehet meggyőzni a nyugodt közélet hasznosságáról, így aztán még háromszáz év múlva is az idióták ükunokáit kell majd le-lelocsolgatni az októbeti hőségben...
Az ég adta világon semmi. Tökéletesen elég annyi, amennyi van. A közös ávós-forradalmár emlékmű ötlete pedig annyira nonszensz, hogy komolyan kételkednék a kiagyalók épelméjűségében, ha nem tudnám, hogy emögött is számítás, a kommunista rendszer bűneinek a nivellálása áll.
"Per tangentem jegyezném meg, hogy nekem nagyon viccesnek tűnik az az álláspont, amelyik Erdély és a Felvidék visszacsatolását (Édes Erdély itt vagyunk...) lelkesen üdvözli és roppant igazságosnak tartja, ugyanakkor az oroszoktól ugyanakkor elcsatolt orosz lakosságú területekre való orosz bevonulást kárhoztatja..."
ne hazuggy már ilyen mértéktelenül lécci...
-Galícia az életben nem volt Oroszország része...
-az ukránok nyilván azért váltak ki oroszországból mert annyira orosznak érzik magukat...
-Felvidék visszacsatolása négyhatalmi döntésen alapult nem hátbatámadáson..
-Erdélyeseténél a románok kérték az olasz német döntőbíráskodást a magyarok ebbe beleegyeztek...
De ez csak a belső karhatalom ("kék ávósók") és a határőrség ("zöld ávósók") sorozott állományára volt egyértelműen igaz. Amúgy az Államvédelmi Hatóság többi egységénél voltak olyan "önkéntesek" is, akik vagy oda jelentkeztek, vagy a honvédségtől kérték az áthelyezésüket (kémelhárítás, hírszerzés, stb).
Az ÁVÓ eredetileg meghirdetett feladatával nem lett volna semmi baj: A szervezet célja hivatalosan a háborús bűnösök felkutatása, előállítása. Csak hát nem erre használták őket a gyakorlatban.
>>A Deport '56 majd akkor lesz hiteles, ha ugyanezen az alapon kijelenti, hogy a második világháborúban rossz ügyért harcoló magyar katonák sem méltók "emlékműre sem". Sem a Donnál, sem itthon.<<
Ostobaság. Az ávósok nem harcoló katonák voltak, hanem karhatalom, az állami terrorgépezet megtestesítői. Különben is egy ország a saját lakossága ellen nem viselhet háborút (most tekintsünk el a polgárháborúktól), de ha mégis ezt teszi az a lehető legrosszabb.
Amúgy pedig a "szegény ártatlan ávósok" védelmezői majd akkor lesznek hitelesek, ha közös emlékművet emelnek a "szegény elesett SS katonák", nürnbergi per és a holokauszt áldozatai számára. Javasold ezt mondjuk a Knesszetben, biztos megértően fogják fogadni. :)
De én nagy tisztelettel kérdem az ötletgazdát: nincs elég emlékmű? Legalább száz 56-os emlékmű, emléktábla egyéb emlékhely van 56 tiszteletére. Olyanok is, amelyek minden áldozatra emlékeznek. Mi indokolja, hogy még egy legyen?
>>De miért nem mindjárt egy 150 méter magas, vasbeton Sztálin szobrot akarnak a Gellért-hegy tetejére? Tessék már megadni a módját...<<
Azért, mert az már korszerűtlen lenne. Haladni kell a korszellemmel, és az "osztályharc" meg a "dekadens kapitalizmus" hangoztatása helyett most "piaci alapú társadalomról", "megbékéléről" és "toleranciáról" kell beszélni. Furcsa, hogy a bűnösök és szellemi utódjaik akarnak mindenáron megbékélni, de hát szerintük így helyes. :(
20 forinttal több volt a havi zsold és 12 hónappal hosszabb a szolgálati idő...
Viszont lehetett +35-ben és -15-ben kint feküdni a határon sok esetben 12-14 órán át, vagy egy vasútvonal mellett hasalni 6-8 órát, vagy őrségben álldogálni.
Szerintem is. Az persze más kérdés, hogy a besorozott kiskatonák milyen körülmények közé kerültek. Az ávóhoz nyilván csak azok, akik megbízhatóak voltak, de a sima katonákkal is így volt. Fegyvert csak megbízható ember kaphatott. A többi csak melózott, szakadt, kopott ruházatban, rossz körülmények között.
A hölgy neve: Nagy Dezsőné, beceneve Mocsok volt, - nyilvántartott prosti, - az ő fényképe jelent meg a LIFE magazinban, amint a felakasztott áldozatot köpködi.
Harcostársa volt Zilicsák Eszter, aki ugyancsak az ősi mesterséggel kereste a kenyerét, - már 1934-ben nyilvántartott prostituált volt, - ő is ott vitézkedett a Köztársaság téren...
Azt én nem vitatom hogy csesztették, de az ávóba nem sorozták be, és itt most arról van a vita, hogy volt-e beleszólása az embernek hogy ávós legyen-e, vagy nem.
Szerintem maradhatunk annyiban, hogy volt.
Mellesleg annyi csesztetéssel, hogy behivatták a pártirodába, sokan kiegyeztek volna az 50-es években..
Nem nyert! A lumpen elemeket is csesztették rendesen. Anyámat azért is behivatták a pártirodába, mert egy templomból látták kijönni. Nem volt párttag, csak a cég keretén belül sportolt és énekkarban énekelt. De az elvtársnő mit keres a templomban? Szóval, nem volt az ilyen egyszerű.