kedves topic indító, szerintem nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, csak a szerencsére számíthatsz, másra nem a pénzed behajtását illetően.
Ami a kölcsönadást illeti, véleményem szerint:
ha már kölcsönzésre adjuk a fejünk (pénzünk), nézzük már meg, kinek adunk. Az intézményi kölcsönzők NEM VÉLETLEN ALKALMAZNAK ADÓSMINŐSÍTÉST.
Fedezet nélkül kölcsönadni rosszabb, mintha vaktába' megjátszanál egy számot a ruletten: ha bejön, nyertél, ha nem, így jártál.
Ezen felül, lehet kölcsönadni, persze, de: vagy kocsi, ingatlan vagy valami más, vélhetően könnyen értékesíthető legyen mögötte. Vidéki megyeszékhelyen élek, ismerek több embert is, aki kvázi ebből él. Ügyvéd előtt dátumozatlan adásvételi, tartozáselismerő, (törzskönyv), ingatlanfedezet esetén pedig valami nyilatkozat, hogy nem fog nyivákolni, ha kipakolják a lakásából nem fizetés esetén.
Az adós szempontjából ez marha kellemetlen, de nem kötelező kölcsönkérni.
Máskülönben kiröhög, és/vagy hallgathatod nyugdíjas korodig a különböző sztorikat, csak pénzed nem lesz belőle.
Amennyiben nem rendelkezel engedéllyel, kölcsönadásnál kamatot TILOS számolni. Legalábbis hivatalosan.
A legrosszabb eset pedig a baráti kölcsön: évtizedes barátságokat tehet tönkre akár néhány tízezer forintnyi meg nem fizetett tartozás is. Én barátnak biztosan nem adnék, vagy csak úgy, hogy lelkiekben lemondok a pénzről, és ha visszaadja, hát akkor tudom, hogy miért a barátom. Inkább kell mondani, hogy senki nem látja a jövőt, és ennyi pénzért felesleges felrúgni a jó viszonyt. Ha nagyon kell neki, akkor valakin keresztül oldjátok meg a dolgot, tartozzon neki, még ha a te pénzedről is van szó, így ha le kell "verni" rajta, nem te leszel a szemét g.ci, hanem xy.
Praktikus váltót iratni, de előtte tisztába tenni a váltó fogalmát, ha nem lenne világos.
De az a legjobb persze, ha nem kell kölcsönadni és kölcsönkérni.
Ha nagyon baj van, akkor szádékát jelezze, és valamennyit fizessen, és részletekben adja meg.
Remélem hasznosnak találjátok a hozzászólásom, én is csak kívülről nézegetem ezt a "világot"
A szocializálódási körülmények megfigyelhetően hatással vannak az egyén morális és erkölcsi beállítottságához, ám a felekezeti vagy vallási hovatartozás alapján történő szelektálás csak előítélet, mégha ebben az esetben pozitív is a diszkrimináció. Amennyire én értem ezt a fekete-fehét listát, ez sokkal inkább a MÁR bejáratott emberi kapcsolatokon belül szerzett tapasztalatokra épít, vagyis egy bizalmi háló, amiben az a feltételezés él, hogy ha az az ember megbízik valakiben, akiben én is megbízom, akkor számomra fehét listás annak ellenére, hogy nincs vele kapcsolatos személyes tapasztalatom. S ugyan igy a fekete lista esetében is, akiben valaki nem bizik, abban én sem bizom.
Persze a dolog kvázi müködésképtelen az emberi szubjektivitás, illetve az érdekekből táplálkozó elfogultság, vagy szándékos félrevezetés miatt. Könnyen elképzelhető az is, hogy X. ember valakinél fehér valakinél fekete listán van.
A céges iwiw is egy remek ötlet, ami előfeltétele lehetne a fehér gazdaságnak, ahol a rendszerhez csatlakozók felvállalnák üzleti kapcsolataikat (beszállító, vevő, egyéb partner, kapcs. váll) és igy akár a nyilvánosság számára is átekinthető lenne, illetve a céggel kapcsolatban kerülők is tájékozodhatnának. Persze itt is az egyéni, céges érdekek (üzleti titok) szabhatank gátat, ám ennek ellenére, ha sikerül egy müködőképes rendszert összehozni, ahova tartozni azonos az áttekinthetőséggel és korrektséggel, akkor feltételezhető lenne, hogy a rendszer csatlakozni nem akaróknak valami takargatni valójuk van...
Ezzel a fehér-fekete listával kapcsolatban azon tűnődtem el, hogy az egyiken vagy másikon való tagság azért nagyon sokban függ az adott illető szocializálódási helyétől, körülményeitől. Értelemszerűen egy protestáns vagy katolikus háttérrel rendelkező illető nagyobb valószinűséggel kerül a fehér listára. Más szubkultúra pedig olyanokat termelhet ki, akik mondjuk családon, nemzetségen belül "fehéren" dolgoznak, kifelé "idegenek" felé pedig minden megengedett. Az emberi agy alapvetően mintaillesztéssel, sémák szerint működik: amit a környezetében lát aszerint fogja alakítani ő is a dolgait. Az ember pedig hierarchiában élő állat, tehát amit a felette lévők "példamutató" módon elkövetnek, az jóval erősebb mintaként hat (ezért épít minden vallás, minden hatalmi rendszer hierarchiát).
Én egy ideje gondolkodom egy iwiw szerű, de cégek közötti viszonyokat vizualizáló weboldal létrehozásában (mint a linkedin.com), de félek, hogy itthon nem lenne rá igény.
Szerintem hagyd a fenébe, ha ütsz, visszaütnetk, és ráadásul csak elvesztegeted a drága idődet szerintem. A felszabaduló idődben aztán keress inkább pénzt, lehetőleg jó sokat, hogy pár év múlva elmondhasd magadról, hogy neki köszönheted a gazdagságodat. :) (Csak egy ötlet persze.)
Egy ficko lehuzott kb 250ezer fttal, annak ellenere hogy tudom melyik ket helyen dolgozik, erosebb nalam es tudja hol lakom (de elkoltozhetek). Iwiwen nincs fent, szerintem az lesz a legjobb ha a haverjainak, fonokenek stb elmeselem a storit aztan eltoretem valamijet, nem tudjatok hol hogy es mennyiert lehet ehhez embereket berelni? Meg eleg szeles a kapcsolati kore (csak ebbol keves embert ismerek), ugyhogy felo hogy visszakapom a dolgot, ez ellen mit csinaljak?
Ticike, tanácsadással még nem próbálkoztam, de ha az a célod, hogy visszakapd a pénzt, gondold végig az ebben a topikban többször említett kapcsolati módszert, vagyis hogy közlöd a polgárral, hogy fel fogod tenni a netre, hogy mi történt. Mert hogy első lépésben azt kell bizonyítanod, hogy hazudott, ha pedig nem tudsz vele kommunikálni, akkor ennek dokumentálását. Kérdés, mennyire fontos neki a saját jó hirneve (ha van ilyen egyáltalán neki).
Érdekelnek a fejlemények, ird meg, ha történik valami érdemleges!
Még csak annyi, hogy én is adtam egy középkorú kutasi nőnek kölcsön, aki egy értéktelen földdel megvezetett. szégyellem bevallani, de így van. Azt hogy szándékosan becsapott, gyakorlatilag azzal ismerte be, hogy a kölcsön kamatokkal növelt összegét pénzbeli tartozásként elismerte. De : Hiába minden igyekezetem, egy fillért se tudok tőle kicsikarni, pedig már jogerős bírósági végrehajtásom van. ismét bizonyított, közemberként a papírral kitörölhetem a seggem. Viszont én fizetem a banki hitelt, ha én kések, velem a bank késés esetén játszva elbánik, ezért iszonyúan ingerült vagyok.ezek után bármilyen megoldás érdekelne, a nő iránt zéró toleranciával viseltetek(pláne azért, mert feszt hazudik), inkább az ő nyaka törjön el, minthogy az én családom nélkülözzön(miatta)
Tartozzanak bele, nem bánom. Mindenki jöhet, aki úgy irja le magát, hogy balek, persze anonim szövetségnek kellene lennie, mint ahogy az AA-nak is. Anonim tagság úgy tudom szakszervezetek esetében lehetséges, igy talán lehetne BASZ is - Balekok Anonim Szövetsége. Igy ütősebb, nem?
Abba beletartoznak az intézményesítetten elbalekizáltak is, lásd az autóreklámos cégeket, a befektetési szövetkezetek károsultjait, a lakásmaffia áldozatait.
Úgy látom, hogy ez a tipikus, úgy áltában, hogy aki tartozik, az eltűnik. Még a 20% is túlzás azoknak az aránya, akik rendesen kezelik az adósságukat, ami alatt azt értem, hogy számon tartják, lehet velük beszélni, levelezni róla, és kifejezik, hogy továbbra is az a szándékuk, hogy megadja valamikor, amikor tudja.
Az eltűnést ti is ilyen gyakran tapasztaljátok?
Vajon a "kapcsolati nyilvánosság", vagyis hogy ez nem marad titok (az elképzelt rendszerben) megoldja ezt a problémát? Egyáltalán, hosszú távon van annak valami értéke, hogy ki az, aki "fehér listás"?
A Balekok Önsegítő Szövetségét (BÖSZ) érdemes lenne vajon megszervezni?
Valahogy az a fixa ideám, hogy a fekete/fehér listák - és tágabb értelemben az emberek egymásról szerzett tapasztalatai - önmagukban értéktelenek, de ha összeadnánk őket, akkor komoly értéket képviselnek.
Mert lehet hogy az én feketelistámon szereplő emberek másoknak patyolat fehérek, és az a tény, hogy egyelőre egyik adósommal sem sikerül MÉG KOMMUNIKÁLNI sem rendesen, azt hiszem mutatja a feladat nehézségét.
Persze már az is nagy dolog (lenne), ha el lehetne beszélgetni erről a témáról. De nézzétek meg, még itt az anonim fórumon is...
Na mindegy, kisérletezem. Még azt sem tudom, másnak mennyire sikerül tanulni valamit ezekből a tapasztalatokból, ha csak azt nem, hogy "Senkinek ne adj kölcsön."
Azért izgalmasak ezek a közösségi banki kisérletek is, meg hosszabb tűvon megrengethetik a hagyományos bankokat, már csak azért is, mert a mikrohiteleket nyugodtan lehet intézni 100% online, ha minden résztvevő elfogadja, hogy a "jogviszony" csak két magánember, kettejük között van. De nem ám kontroll nélkül, mert akkor nincs kényszer, amely pedig kell - mint az eddig csak részben elmesélt eseteim is mutatják.
Azért lázadozik a lelkem a "Senkinek ne adj kölcsön!" végkövetkeztetéssel szemben, mert látok - és attól tartok egyre többet fogok - olyan embereket, akiknek nagy segitség lenne a "baráti kölcsön". Mert hogy ha ilyen nincs neki, akkor csak egy telefon, és kérhet pénzt a Provident-től és hasonlótól, csak bele ne rokkanjon még jobban.
Igen, ilyesmire, de nem teljesen. (Ezekben a példákban központilag hitelesítik az embert, az én elképzelésemben ugyanez a hitelesítés embert körlvevő kapcsolatokban történik meg.)
Egyelőre annak is örülnék, ha abban tisztán látnék, hogy ki hogyan kezeli a "baráti kölcsönöket", mi történik, ha valaki csődbe megy vagy egyáltalán anyagilag bajba kerül, és hogy ebben a tekintetben hogyan működnek az emberi kapcsolatok.
Összeszedtem magam és összeírtam a lényeget, akinek van kedve, kérem mondjon véleményt erről:
Pénz és becsület project (PBP)
A múlt
Összefoglalom, hogy s mint mentek a múltban a baráti kölcsönök:
1. Nem készült hivatalos papír, a kölcsön bizalmi alapon ment. 2. Kamatmentes volt, ez pontosan úgy értve, hogy csak annyi kamatot fizessen, amennyit akkor kaptam volna, ha az adott összeget a bankban tartom. 3. Megállapodás – természetesen szóbeli megállapodás – volt, hogy a kölcsönt mindenki maga tartja nyilván, és amikor vagy ahogyan tudja, visszafizeti.
A könyv arra épül, hogy részletesen leírom, hogyan történtek ezek a baráti/bizalmi kölcsönök, és hogy mik a tapasztalatok a 80%-ban még ma sem lezárt kölcsönügyletekkel.
A könyv anonim, de a részletes leírás miatt azt nem garantálom, hogy a szereplőkre nem ismernek rá a barátaik.
A jelen
Jelenleg próbálok utánajárni az összes kölcsönnek, ez ügyben nyomozok és levelezek, blogon összegzem a tapasztalataimat, és internetes fórumokon kérek tanácsot, és természetesen személyes tapasztalatokat is az alábbiakról:
• Mik a tapasztalataid – adósként és kölcsönadóként – a baráti kölcsönökkel kapcsolatban. általában? (Ha nem szoktál kölcsönadni, akkor érdekelne, hogy miért, és hogy hogyan hárítod el a kölcsön kérőket. Ha adós vagy, akár „jó adós” akár „problémás” érdekel, hogy a te oldaladról hogy néztek/néznek ki ezek a kölcsönök?) • Hogyan bonyolítasz le egy kölcsönt, a szerződéskötéstől (ha van ilyen, szóban vagy írásban) egészen a végéig, a kölcsön visszafizetéséig? • Hogyan kezeled a vissza ne fizetett baráti kölcsönöket?
Szóval jelenleg anyagot gyűjtök, s ez a folyamat várhatóan az év végéig tart. (Személyes idei célom, hogy az összes függőben lévő pénzügyemet lezárjam.)
A jövő
Egy közösségi bank létrehozása, pontosabban egy olyan hitelszövetkezet alapítása, amely a hagyományos bank kihagyásával működik. Vannak külföldi példák, amelyekből tanulni lehet, és a tervezett modell hasonlít a „szegények bankjára”. A baráti kölcsön jelenlegi versenytársai azok a felháborító uzsorakamatot kéró „gyorshitel” vállalkozások, amelyeket a tévéreklámokból ismerhetünk, és sokszor több mint 400%-os THM-mutatókkal adnak pár tízezer forintos hitelt olyanoknak, akiknek egyetlen bank sem ad hitelt. Ez a maximális program, erre készülök az első tapasztalatok alapján. Jogilag a tervezett rendszer NEM bank, hanem (magánkölcsön közvetítő) online szolgáltatás. Információs szolgáltatás, amely semmi másra nem szolgál, mint a „gentleman agreement” alapján adott és kapott kölcsönök online nyilvántartását segítő eszköz, egyben a tagok önsegítő és tanácsadó szervezete.
A minimális program a project pontos dokumentálása (blog), s ha összeáll, valószínűleg 2008 elején egy „Pénz és becsület” c. könyv összehozása.
Szerintem sem fog kapni, kár erre pazarolnia az energiáit. Megirtam neki, meg hogy azzal törődjön, hogy mi lesz a találményaival, ha tényleg hisz bennük. Mert hogy én sem tudok hinni neki, hiszen ahhoz nem volt bátorsága, hogy értesitsen a helyzetéről.
Ugyanakkor ilyenkor nyilván elfordul tőle mindenki, és senki sem hajlandó vele üzletelni. Szivesen segitenék neki, amiben tudok, de nem tudom, ez mi lehetne. Ennek az embernek normális ember nem ad pénzt, és egyetlen esélye, ha kitalálja, hogy egymaga hogyan áll talpra valami piacképes tevékenységgel.
Sikerült nagy nehezen kinyomoznom Z. telefonszámait, és ma egy jó 20 perces beszélgetést folytattunk. Felszámolás, a házát árverezik, reménykedik valami kockázati tőkében, amit megígértek neki, és amivel talpra tudná állítani a vállalkozását... Kérdeztem, hogy mi van akkor, ha nem kapja meg ezt a hitelt. "Akkor golyó" - ez volt a válasz. (Mondja az illető szakember nevét, akiről megoszlanak a vélemények, sokan azt mondják lehet benne bízni, csak türelem, mások a világ legnagyobb szélhámosának tartják.)
Kérdeztem, hogy miért nem jelenkezett nálam, hogy nem tud fizetni. "Nem akartam magyarázkodni", mondta, de biztosított arról, hogy nem akart eltűnni. Struccpolitika, ezt ismerem.
Egyik napról a másikra élnek, egy régi osztálytársa ad neki néha pénzt az éhenhalás ellen, szóval teljes anyagi és lelki összeomlás...
Azt hiszem, húzhatok egy strigulát a behajthatatlan adósságok rovatába...
Sokat beszélgettünk arról, hogy mihez akar kezdeni, van köztük értelmesnek tűnő ötlet, ezzel kapcsolatban azt ajánlottam, hogy kezdjünk levelezni.
Ez lesz az első olyan rendszer, ahol "goodwill pontokat" lehet gyűjteni. Egyrészt abból, hogy többen vállalnak kezességet valaki iránt (ez azt jelenti elsősorban, hogy nála lehet reklamálni, ha gond van, és sokszor kölcsönösen szabályos, hagyományos barátságban vannak egymással), másrészt abból, hogy számon tarthatja és napi kommunikációval kezelhető az A-val, B-vel, C-vel fenntartott kommunikációit, számon tartani a rájuk fordított időt, bármit is csináljanak együtt. (Munkakapcsolat, vállalkozás, pénzügyek, fontos tudni, hogy ki tartunk jó orvosnak, stb.)
Két csoportra osztom az embereket: az egyik csoport az, amelyikben megbízom, a másik csoport az, akiben nem. Nem beszélgetek azokkal sem telefonon, sem személyesen, akikben nem bízom meg*. Azonosítottam a saját kis B-listámat, akikben megízom, és akikkel úgy gondolom, hogy kölcsönösen "készfizető kezességet" vállalnánk egymásért, és igyekszem rájuk figyelni.
Most például egy félórás rádiótelefon beszélgetést folytattam N-nel, akivel érzésem szerint - és a beszélgetés alapján -lehet közös dolgunk, érdeklődve hallgatta meg a "közösségi bank" ötletemet, és hát elondta, hogy nem szereti igazán a mostani munkáját. Főleg ennek a bizalmi hálózatnak az emberi oldaláról beszélgettünk, neki is, mint nekem is, számont tartott téma az pszinteség és az üzleti tisztesség. A közösségi bankban lát fantáziát, ami a kapcsolati hálóját illeti, 4 bizalmas barátnője van, akivel mindent tudnak egymásról, egyébként korábban ő is nagyon kevés embert nevezett meg, akikben 100%-ig megbizik.
A beszélgetés szakmai részében kiszaladtunk a pénzügyek területéről, ami érdekes volt, hogy egyetetértettünk: ha sikerül egy ilyen - most elnevezem igy, legyen: - a "kontrolt bizalom" elvén nyugvó bankot létrehozni, az nagyon komoly üzlet.
Azonnal le kell persze szoknom a "bank" szó használatáról, vagy egyértelműen jeleznem kell, hogy ez nem rendes bank, nem vonatkozik rá pénzintézeti törvény, mivel maga nem ad kölcsön és nem is szed betéteket, hanem ilyeneket - és sok minden egyebet - közvetít csupán. Az alapja mindennek, hogy felelősséget vállalunk egymásért, és a "kontrollált bizalom" azt jelenti, hogy még a pénzügyek tekintetében is átláthatóságot adunk egymás számára. Nem szükséges tehát központi hitelvizsgálat, mint az indexes cikkben leírt angol és amerikai hasonlóan befektetés- és hitelközvetítéssel foglalkozó szolgáltatásoknál, hiszen egymásról tudjuk a legjobban, hogy ki hogyan áll.
Ha én valakit behívok ebbe a rendszerbe, akkor az általa - a rendzer tagjaitól felvett kölcsönkért - készfizető kezességet vállalom, azaz ha nem fizet, akkor én fizetek helyette.
Ez súlyos, és túl szűk csoport, mondjuk legyen "A-csoport", amely a "B-csoporton" belül egy olyan halmaz, akiért készfizető kezességet vállalok.
Itt tartok most, dolgozom tovább a témán... Várom esetleg kérdéseiteket vagy megjegyzéseiteket, minde kérdés és reakció segíthet a világ első valóban közösségi bankjának, helyesebben virtuális bankjának a létrehozásásban!
Remélem N. is ott lesz alapítók között!
* Velük csak emailen, lásd pénzbehajtás és más feketelistások, ezekről szeretnék mihamarabb elfelejtkezni, de - sajnálom - a barátaim (B-csoport) előtt nem titkolom, hogy mi történt, mert hogy súlyos tanulságai vannak. Másrészt viszont köszönet illeti Z-t és Sz-t, és a többieket, akik nélkül sosem jöttem volna rá, hogy "Tilos kölcsön adni!" - kivéve, ha valaki részvényes a "kontrollált bizalom közösségi virtuális bankjában". Nem tudtok valami jobb elnevezést? (Ha lehet ne legyen benne a bank szó!)
Ti hogy csinálnátok meg egy ilyen rendszert? Én tagsági rendszerben szervezném, ahol a felelősségválalás "készfizető kezességet" jelent, remélem pontosan mondom, mert hogy én ilyet soha nem vllaltam (nem is kért fel rá senki), és nem is kértem senktől.
A betéti kamatoknál többet kereshet, aki kölcsönad, a hitelkamatoknál kevesebbet fizet, aki kölcsönkér. Nincsenek extra költségek, csak a kölcsön és a kamatai – ezt ajánlják az Angliában és az USA-ban egyre nagyobb tömegeket vonzó portálok, amelyek pénzüket hitelezni hajlandó és hitelt kereső ismeretlenek összehozását vállalták. A felek maguk határozzák meg a hitel összegét, a futamidőt és a kamatot, persze úgy, hogy mindenki jobban jár, mintha bankba menne. Elemzők szerint a pénzintézetek előbb-utóbb kénytelenek lesznek csökkenteni díjaikat, ha a szolgáltatás tovább hódít.
Igen is van értelme, no nem a sajtcetinek, hanem egy ügyvéd, és közjegyző előtt aláírt papírnak.
Ott nem kell pereskedni, megy a behajtóhoz és az intézi (többnyire persze nem kapkodja el).
Ezen felül ezeket a követeléseket el lehet adni, hogy mennyiért az más kérdés, de pl. ha van egy nagyon nyereséges vállalkozásod, akkor az megveheti a nyereségéből (amiből természetesen levonja a vételi összeget), ezért állímbácsi kevesebbet kap, kvázi kifizette a tartozásodat.
Miért nem írtunk papírt a kölcsönökről?
Röviden: mert nincs értelme, aki akar úgyis fizet, aki nem akar, azt a papír sem fogja rákényszeríteni.
Részletesebben:
Először is,. van tapasztalatom arról, hogy mennyit ér a papír. Semmit. Volt olyan eset, hogy rendesen volt szerződés, ember nem fizetett, bírósági ügy lett belőle, mivel az illető konkrétan csalt és egy csomó embert becsapott, pénz mégsem lett belőle. Ráadásul a bírónő olyan penetráns stílusban beszélt velünk tanúkkal (részben sértettekkel), hogy csak megerősödött az az elhatározásom, hogy nem pereskedem. Pénz semmi, viszont egy csomó idő elment a tárgyalásokra, és az egész rettentően kellemetlen élmény volt. (Nem tartozik a tárgyhoz, de az egész igazságszolgáltatásról és a rendőrségről is lesújtó véleményem van, és ez nem csak a saját tapasztalatom.)
Másodszor, csak annak adtam kölcsön, akiben megbíztam, rokonoknak és barátoknak. Most igyekszem felvenni minden adóssal a kapcsolatot, és levelezni velük a könyvhöz arról, hogy miért nem fizettek. Nem számoltam össze rendesen, de nagyjából 20%-ra teszem* azoknak a számát, akik rendesen, vagy késve ugyan, de a késésről tisztességesen kommunikálva végül visszaadták a kölcsönt. Ráadásul sokszor éreztem úgy, hogy rontott a barátságon a kölcsön, egy idő után még ő haragudott rám meg valamiért, annak ellenére, hogy mindig nagyon türelmes és megértő voltam az adósokkal.
Harmadszor: egyszerűen gyűlölök minden szerződést, a rá fordított időt, amikor tudom, hogy úgysem ér semmit. Sokkal többet ér, ha megőrzöm a levelezést, de ezt sem tettem meg minden esetben.
Semmi értelme a papírnak, aki tartozik, úgy is tudja, hogy tartozik, nem igaz? (Mindenkitől azt kértem, hogy tartsa nyilván a saját adósságát, mert ezzel legalább nem akarok én fáradni, ha már szívességet teszek.)
„Ne végy kölcsön, ne adj kölcsön, mert a kölcsön sokszor nemcsak magát veszíti el, hanem a barátot is.”
(Shakespeare)
*Akárhogy is gondolkodom, eddig 1 azaz egy olyan ember van, akinek már többször adtam kölcsön, és minden alkalommal pontosan és magától fizetett! Ő a kivétel, nagyra becsülöm és szeretem ezért, azaz nem csak ezért, hanem mert a munkájában is lelkiismeretes volt mindig.
