Vonalak mögött – ilyen címmel jelent meg a közelmúltban a jobboldali napilap mellékletének interjúja, amelyben a kérdező szerint is bizonytalan címkéjű (hazafi, gyilkos, katona?) és 1920-as szerepvállalása miatt 1957-ben halálra ítélt Francia Kiss Mihály leszármazottait faggatja a riporter. Kérdés, hogy a fél évszázados évforduló ürügyén a volt tiszthelyettest, a Héjjas-különítmény oszlopát akarták-e „becsempészni” az ’56-os panteonba (mondván: őt is a 301-es parcellába temették), vagy a forradalomnak akartak új értelmezést adni? Olyat, amilyen (nem is oly rég) már létezett, csak nem a jobboldalon. A Francia Kiss Mihállyal kapcsolatos jogi-ideológiai adaptációk változásáról (hetvenhárom év alatt négy per zajlott) Rév István közölt érdekes tanulmányt a Beszélő egyik régebbi folyamában.
"A dolog önmagában jogtörténeti kuriózum. 1994. november 28-án a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága egy hetvenhárom éve indult folyamatot zárt le, amikor háborús bűncselekmények miatt a Héjjas-különítmény egykori tiszthelyettesére 1957. július 13-án kirótt halálos ítéletet hatályában fenntartotta. Ezzel a dolog jogi értelmezése lezárult. De csak a jogi. Mert az ötvenedik évfordulóhoz közeledve „Orgovány hőse”, a hatvanhatszoros gyilkossággal vádolt parasztember ismét felbukkant."
Úgy tűnik a jobboldal megtalálja gyökereit és egyre nyíltabban vállalja örökségét, a Magyar Nemzet már hőseposzt is közölt erről a köztörvényes tömeggyilkosról, tényleg ez ma a jobboldal öröksége?
