Gyakran használjuk a kifejezéseket, jó ember-rossz ember, jó lélek stb stb, de létezik e univerzális mércéje az erkölcsösségnek? Ebben a kultúrában mennyiben meghatározó az etika, erkölcs tekintetében a kereszténység? Más kultúrákban? TE jó ember vagy?
'És ez változtat azon, hogy maga az ösztön (akár az emberé, akár a fajé) önző-e?'
ezt hogy érted?
nem, természetesen nem változtat. csak fontos hangsúlyozni a különbséget.
gondolj csak a medvékre! a faj elveszi a hímtől az apaság örömét, hogy az ne álljon meg egy-egy nősténynél. pedig a monogámia sem lenne az az igazi önzés önzés a részéről, de az ösztöne még azt SEM engedi neki.
de ott van például a kövirózsa. nézz meg egy kupacot, nyár végén, amikor virágzik! mind szeretne virágot, mégis csak egynek lehet.
Például ez is, ahogy Te most engem meg akarsz győzni...
Azért nem fog menni, mert egyáltalában nem értek egyet. Érvelni ugyan nem tudok az ellen, amiket leírtál, csak egyszerűen nem értek egyet.
Abban sem vagyok biztos, hogy az oroszlán előbb volt, mint az ember.
Olyan dolgokban nem tudnak meggyőzni, amelyről nem győződöm meg saját magam.
Élő példája, hogy én sem foglak meggyőzni Téged, mert Te is a saját elméleted hajtod, én a magmét.
Te miért kéred rajtam számon, hogy miért nem hagyom magam meggyőzni, miért nem megy ez nekem, amikor saját magad is ezt erősíted. Hisz Téged sem lehet meggyőzni.
A vitára meg: azért, mert ahova, amilyen szemlélethez az ember eljut, amögött egész addigi élete van. Természetes, hogy elgondolkodom azon, amit írsz, de pusztán gondolati úton, tudatosan nem tudom átvenni.
Ebben igazat adok. Nem hiszek én sem az önzetlenségben.
Az anyai ösztön sem az. Semmelyik ösztön nem az. épp ellenkezőleg. Az ösztönök a legönzőbbek, márcsak azért is, amit szolgálnak: az életbenmaradást elsősorban, vagy az élet továbbadását.
'Persze tudom, maga az önzés az eredeti jelentésében negatív dolog. Az egyensúly hiányát jelenti, de vállalom ezt, mert felhívja a figyelmet az önzetlenség káros voltára.'
szerintem itt a segítség-mosoly esetben az önzés pont, hogy az egyensúly hiányát, hanem a meglétét jelenti. 'adtam, "akarom", hogy Te is adj.'
ahhoz viszont, hogy az önzetlenséget ilyen kategórikusan károsnak minősítsük azért nagyon kevés ez a csokis eset. mármint a példa baromi jó, és tényleg káros itt az önzetlenség, csak annyira kiragadott... ...NEM mondhatjuk az önzetlenségre, hogy káros csak azért, mert van példa a létezésére.
Húha, most ezért lehet, hogy elővesznek a keresztények, meg a nem tudom, kik:
Mély meggyőződésem, hogy a jó és rossz fogalma, kategóriája emberi "tákolmány".
El lehet vele játszani. Ahogy az önzőség-önzetlenséggel is. Itt maximum ütköztetni fogunk. Mert valaki azt mondja-hitének megfelelően jogosan-, hogy vannak isteni törvények a jóra, a jó cselekedetre. Talán az önzetlenségre is.
Én magam alkotom a fogalmakat magam köré, ahogy élek, az alapján. nem azért, mert nagyképű vagyok, és nem azért, mert ez halálbiztos, hanem, mert így alakult. Valami szokásféle:))
Fene tudja. Én az eredeti jelentésből indulok ki, hogy alapjában véve az önzés rossz. Nem fixa ideám, ha meg tudsz győzni, neked adom :))))
Ez az önzetlenség-pártolás nem jelenti azt, hogy én most itt mindenáron egy önzetlen szent akarok lenni, mert egyrészt nem is az én "jóemberségemről" volt itt szó, másrészt meg úgyis képtelenség. Alapállásban a "jó ember" meghatározásról beszéltünk, általánosságban. És én elmondtam a véleményem...
Szerintem jó megközelítés a tiéd is: ha valahogy kompenzálni lehet a saját önzését az embernek, akkor meg kell tennie, vagy pedig adott szituációban mérlegelni, hogy az önzésem okoz-e valamilyen kárt a másik embernek, és ilyen esetben uralkodni rajta valahogy. Azt azért meg lehet csinálni. Csak ne okozzon túl nagy traumát vagy valami elfojtást :)))
De amiről mi beszéltünk eddig, azok nagyon kicsi dolgok, az önzés legtöbbször nem okoz túl nagy kárt a másik embernek, sőt, legtöbbször szinte meg sem nyilvánul: egy belső örömérzetre való sóvárgás pl. nem is észrevehető, ráadásul éppen a másik embernek okozott örömből fakad, tehát nem árt, hanem éppen használ. :)))) Vannak emberek, akik észre sem veszik ezt, annyira finom jelek ezek ott belül.
Jó lenne, ha ebben a világban mindenki csak olyan önzéssel bírna, ami kizárólag a saját örömérzetre hajtana, méghozzá éppen a másokon való segítés örömének megélésével :))))
Igazad van, ez jó példa. Az anyai szeretet (és általában a szeretet, az igazi persze), ha létezik, akkor valószínüleg önzetlen, ezért ezt felhozhatjuk példának arra, hogy ilyesfajta "jó cselekedet" igenis létezik.
Bár néha még az anyai szeretet önzetlensége is meg tud kérdőjeleződni számomra, persze nem úgy, hogy nem létezik, hanem úgy, hogy a tettek jócskán keveredhetnek más, önző célokkal.
Például: felöltöztetem a gyerekemet szép ruhába. Azért teszem ezt, mert szeretem a gyerekemet, és jót akarok neki. Ne fázzon meg, csinos legyen, boldog legyen, satöbbi. De ugyanakkor azért is teszem ezt, mert büszkélkedni szeretnék vele mások előtt, hogy lássák, milyen csinos, milyen szép, és ráadásul ő az "enyém". És hogy milyen jó anya vagyok, milyen szépen gondoskodom a gyerekemről, akárki meglássa!!! :)))) (Bennem is voltak ilyenek, úgyhogy tudom.)
Ahhoz viszont, hogy én azt mondjam egy olyan emberre, hogy maximálisan jó ember, ahhoz nekem az kellene, hogy az égvilágon mindenkit ugyanezzel az önzetlen szeretettel szeressen, és így forduljon mindenki felé, mint a gyereke felé, és a tettei ne keveredjenek semmiféle más, önprofitot hozó hátsó szándékokkal.
Namost, azt azért tisztázzuk, hogy én itt a tökéletességről beszélgetek. Tehát szerintem önzetlen ember nem létezik. Viszont azt aláírom, hogy sok olyan ember van, aki sokat segít másoknak, és ettől igaz rá az általános elfogadott "jó ember" meghatározás. Aki úrrá tud lenni a saját önző késztetésein, aki "föléemelkedik" önmagának sokszor, és másokat előtérbe helyez önmaga előtt. De általában emögött is mindig ott van a "valaminek való megfelelés" kényszere, és ez a valami lehet akár Isten is. Vagy a közvélemény. Vagy saját jó érzések keresése, akármi, nem tudom, mindenkinek más.
Én azonban elméletben el tudok képzelni olyat, hogy valaki semmilyen módon nem profitál önmaga számára egy jó cselekedetből.'
most akkor kizárja vagy nem?
ezt fontos letisztázni.
mindenesetre azt megelőlegezem, hogy arra fogok majd kilukadni akarni, hogy szerintem egy felénk irányuló pozitív gondolatot is már "megérzünk", így biológiai képtelenség úgy jót tenni valakivel, hogy abból ne profitáljunk.
'nem is okoz neki semmilyen jó érzést, örömöt, elégedettséget, vagy hiú büszkeséget, és nem is azért csinálja.'
igen, én épp azt mondom, hogy elégedettség, vagy hiú büszkeség nélkül lehet, jó érzés és öröm nélkül már nem.
Elképzelni én is el tudom :))) Csak még nem láttam.
Amiről te írsz, csak azért nem stimmel, mert a cselekedeteknek általában van valamilyen motivációja. Rendszerint utólagos értékeléskor csak visszakeresi az ember az előzetes szándékait, és hogy azoknak a tettei megfeleltek-e.
