Én a szüleimet mamának és papának hívtam. (illetve más, csak a családban használatos beceneveken.:) Az egyik nagymamámat nagyinak, a másikat nagymamának. Csak az egyik nagypapámat ismertem, őt atyónak hívta mindenki.
A férjem a szüleit apunak és anyunak szólítja, a nagyszüleit mamának és papának hívta.
A kétéves lányunk apát és anyát mond, nagyszülőknek mamát és papát. (Anyósom viszont lengyel így magát bábtyának nevezi a gyereknek, úgyhogy lehet, hogy később tényleg így fogja szólítani.)
Az én majdnem 3 évesem-aki egyébként többnyire anyának, illetve apának szólít bennünket- ha nagyon hirtelen akar, vagy nagyon nyomatékosan mondana valamit, szinte mindig a keresztnevünkön szólít. Apja többnyire kijavítja, én nem annyira, szerintem elnövi.
Egyik ismerősöm legnagyobb lánya sokáig hívta keresztnevén az anyukáját, a másik két gyerek soha. Most már 20 éves a lány, és néhány éve leszokott a keresztnévről.
Egyébként mi anyukának és apukának hívtuk a szüleinket, nagypapánk nem volt, anyukám édesanyja a mai napig mamika az egész család/vejek, dédunokák/ számára. Anyukám nagymamának szólíttatja magát, apukám papának, anyósam mamának.
Nálunk a szülők = anya, apa. Én a saját nagyszüleimet nagymamának és nagyapának hívom/hívtam. A férjem családjában a nagyszülőket mamának, papának nevezik/nevezték. Az én gyerekeimnek ezek szerint az én szüleim: nagymama, nagyapa, a férjem szülei: mama, papa.
Szerintem a nagymama és nagyapa/nagypapa megszólítás sokkal szebb, mint a mama/papa. Esetleg vezessétek be ti is ezt, a viták elkerülése végett. Ha még nem késő. :-)
nálunk még a gyerkőc nem beszél ugyan sokat, de azt mondja, hogy anya és mami. anya én vagyok, mami meg az anyukám. a nagyimmal nem nagyon tud még mit kezdeni :) viszont apa az apa, a papi meg papi, bár ezeket mi mondjuk csak, ő még nem mond 'p'-t :)
Én a keresztnevén szólítom az apámat, szerintem a kezdetektől fogva és nem tudtak lenevelni róla. De nagyon jó a viszonyunk, igazán sokan megirigyelnék azok közül is, akik apának vagy papának szólítják az édesapjukat. Nem ezen múlik, szvsz te csak pont ez olyan esetet láttál, ahol a kapcsolat sem működött jól. Persze lehet, hogy egy anyukáról van szó akkor más a helyzet...
én igazán először egyetemre kerülve hallottam élőben, hogy valaki mamának-papának szólítja a szüleit, addig csak filmekben láttam. ettől nekem ez örökre olyan "pesties" szokás marad. pedig már 15 éve én is itt élek :) és mormika sem pesti :)
nálunk anya-apa van, vagy édesanya-édesapa, a lányok, illetve még csak a nagy beszél, így szólít minket, ezt szerettem volna babakoruktól. az anyu-aputól idegenkedem, valahogy nem szép számomra, pedig ezt használom én is. a férjem szülei mama és x.papa, az én szüleim y.papa és .... /ezt nem írom le, speciális, mert nemzetiségi faluban nőttem fel, anyai ágon horvátok az ősök, és a nagymama szó horvát alakjának becézéséről van szó, anno én is így szólítottam a saját anyai nagymamámat/. a nagyi és a papi is idegen tőlem.
ja, még egy furcsaság: ki nem állhatom, ha egy gyerek keresztnevén szólítja a szülőjét. egyik exem is így hívta az anyját, mindig a hideg futkosott a hátamon. hogy ezért voltak nagyon rossz viszonyban, vagy a kezdettől nem bensőséges, kiskortól sok különléttel tarkított kapcsolat eredménye lett a néven szólítás, nem tudom, és persze lehet egy anya-gyerek kapocs szuper, a néven szólítás ellenére is, ez csak az én mániám, meg rossz tapasztalatom.
az én apukám azon akad ki, ha nagypapázzuk :)))) Mert o L. papi és kész :)) Szerintem úgy érzi, hogy a nagypapa öregíti és mint tudjuk, a pasik iszonyú hiúak :)
Nem bizony, senki sem papázta-mamázta a nagyszüleit az ismerőseim között, még a falusiak közül sem nagyon. Számomra is vidékies íze van, nem bántásképpen mondom, azért is írtam, hogy a férjeméknél egészen más a helyzet (és nem, nem nézem ezért le a férjemet :))).
A saját szüleim példáját meg azért írtam le, hogy illusztráljam, náluk meg senkit se hívtak papának-mamának :) Hát így változnak ezek a dolgok, ízlések és szokások...
Az enyém apának és anyának hív minket. Papa és Mami meg a a nagyszülők, ill. csak az én szüleim, mégpedig azért, mert én így szólítom őket, gyerekkoromban is így szólítottam. A másik nagyszülőpár pedig Nagyapa és Nagymama. Elég bonyolult? :)
papa -, na ez nem olyan egyszerű, én pl. apósomra használom, ha emberrel beszélgetek (a papád azt mondta...), és ő is így beszél én apumról, de náluk a nagypapa is papa. Nálunk tata, tati (családnév szerint) a nagypapa.
Akkor csak erősíted a teóriám, hogy Miskolcon nem volt divat mamázni-papázni a nagyszülőket. Mondjuk a környékbeli falvakban már igen. Nekem ezért olyan vidékies íze van... Ezt már nem fogom levakarni róla, ciki, nem ciki...
Hát tegnap azt beszéltük meg, hogy valaki "függetlent" megkérdezünk és ha az a "független" is azt mondja, hogy a mamával a papa van párban és általában a nagyszülőket hívják így , akkor megadja magát...-ebből is látszik, milyen komoly vita volt :-)- .... hát én Rátok gondoltam, mint "függetlenre" :-)))
A lányom engem maminak, az apját papának szólítja. Ez leginkább abból alakult ki, hogy eleinte kisbabaként kimondott szava ránk ugye a mama/papa volt, mi pedig nem tanítottuk másra.
Én (a szüleim tanítása nyomán) anyunak szólítottam anyukámat, apunak apukámat, de nagymamának és nagypapának a nagyszüleimet. (Miskolciak vagyunk, erdélyi és Miskolc környéki gyökerekkel). Anyukám és apukám édesanyámnak és édesapámnak szólította még a szüleit és nagyapa/nagymama dukált a nagyszülőknek.
Férjem anyának és apának szólította a szüleit, mamának a nagymamáját és nagypapának a nagymamáját. (Alföldi kisváros)
jaj, ez nekem is furcsa! nekem nem is jön a számra, de meg is fogadtam anno, h így nem fogom hívni a páromat.:-) ő marad az én férjem és a gyerekeim apja. ( de mindenkinek ahogy tecc )
Aminah, nem egyszerű!:-) kiváncsi vagyok, mi lesz a közös nevező.:-)
Az én szüleimmel sokkal ritkábban találkozunk, mint a férjem szüleivel.
Férjem szülei :mama és tata.
Amikor tegnap látogatóban voltak az én szüleim, nagyon örültem, amikor apukámat papának hívta a gyerek (19 hónapos), mert ez olyan bensőséges és örültem, hogy a ritka látogatások ellenére mégis kialakult valami.
Amikor a szüleim elmentek, a férjem megkért, hogy ne papaként emlegessem már az apukámat a gyerek előtt, merthogy ő (mármint a férjem) a papa és nem szeretné, ha apukámat hívná így. (Őt mellesleg apának hívja a gyerek, papának soha)
Eddig a pontig még nevettem magamban, és megkérdeztem, hogy akkor az ő anyukáját se hívja mamának a gyerek?
A biztosítékot az verte ki, amikor közölte, hogy az más, nagymama lehet mama, de nagypapa az nagypapa, vagy tata, de semmiképp sem papa.
nálunk nagyszülők: nani és papa ( Böbe nani és Magdi nani:-) ) szülők: mama/mami és apa/api
nekem nem éltek születésemkor már a nagymamáim, anyukámat Anyu-nak hívtam mindig is/ hívom a mai napig, nem tudom, miért alakult ez így, h a kisfiamnak már a kórházban azt mondtam, h itt a mami, aztán a lányaimnál. Passz. Nekem vhogy olyan bensőségesnek tűnik. Nem direkt mondtam, magától alakult így, így jött, természetesen. ( kisfiam azt mondja az óviban, h itt az anyukám, aztán köszön, h szia mami!:-)
(én hajdú-bihari vagyok, kvázi felnőtt voltam, mikor megtudtam, hogy van olyan, aki a saját anyját mamának hívja. :-))) a kolléganőm, ha behozom a gyereket a munkahelyemre, mondja a fiamnak, hogy mama kiment, a gyerek meg csak néz, hogy hogyan került volna ide a nagyanyja?? :-))
de szerintem ez csak elnevezés kérdése, vitát igazán fölösleges miatta kezdeni, ki így mondja, ki meg úgy.
NÁlam ez komoly zavart okozott középiskolás koromban, mert az osztálytársaim jó része mamának hívta az anyukáját, én meg néztem döbbenten, hogy ennyien laknak a nagyszülőknél?!
NÁlunk ugyanis egyértelműen mama=nagymama, papa=nagypapa és anya és apa van. A lányom is így használja.
Hát én pizony nagypapa minőségben xypapa vagyok az unokáim számára. A nagymamák pedig xymama megszólításra hallgatnak. Anno én is mamának hívtam a nagymamáimat. Egyetlen nagyapámat pedig papónak hívtuk mi unokák. A szülők pedig röviden anyu és apu. Lányom, nyilván a tőlem hallottak alapján a nagyapját papónak hívta. Engem apucinak, édesanyját anyucinak szólított, szólít. Én, s a nejem viszont idővel átvettük a gyerkőc szóhasználatát, s a még élő édesanyáinkat elkezdtük mamázni. A két unokám viszont most az édesanyjukat anyicska megszólítással tisztelik, átvéve egy nyaralás során hallott megszólítást. Nyilván megtetszett nekik.
Férjem családában mama=nagymama, én ilyesmiről kb.16 évesen hallottam először és akkor halálra röhögtem magam a barátnőmön, aki mamának hívta a nagymamáját.
Papa: nagypapa, mama: nagymama. Bár a nagymamát inkább nagymaminak hívja :-) Vagy maminak. Tippelhetek? A férjed szavaz arra, hogy a papa az az apa, a mama az anya? :-)
