Szeretnek segitseget kerni az USA-ban elo magyaroktol!
Oktober 15-en megyek latogatoba egy baratomhoz, es szeretnek neki vinni valami magyar specialis dolgot, de nem tudom, mi az amit ott nem lehet kapni. Pl. bogracs az ott van? Mert ha nincs, akkor vinnek, es csapnank egy jo kis gulyas partit, vinnek hozza pirospaprikat is. Mondjuk nokedliszaggatot azt lehet ott kapni, vagy azt is vigyek magammal? Segitsetek, irjatok meg, mi az ami az USA-ban hianyzik nektek, ami magyar sajatossag lehet.
Idehaza olyan 240 ezertől indulnak felfelé, márkától és tudástól függően, bár ezek még elég alapmodellek, 72 centi és nincs HDTV-kész felbontásuk.
Kicsit félek én ettől a "látszat" javulástól, már ami az emigrációs törvényeket illeti. Pont ma beszéltük CSigával is, hogy hótziher, nincs ez a 86 % a valóságban (elfogadott vízumkérelmek). Sztem jó, ha 60-70 százalék kapja csak meg, bár erre inkább érzésem szerint tippelek, nem pedig tényszerűen. Talán idehaza még működik olyan 75 %-on, de odakint a visszafordítások aránya is elérheti a 10 %-ot. Ha megkomolyodom, se számítok enyhítésre a következő 10 évben, már ami ezeket a törvényszigorokat illeti, ergo aki ki szeretne menni, annak bizony más utat kell választania, mint a hivatalos és űberfrankó papírbizonyítékokat, mert azzal kurvaég, hogy itthon ragad, hiszen "bevándorlónak" tekintik... Jön tehát a kamupapír, a hazudozás, meg a mittoménmi. Láncreakció - következményekkel. Már akkor is visszadobnak, ha nincs feleséged/férjed, aki itthon marad...? Vazz...
Hat ajanlatnak tenyleg nem rossz, de SanCapri tudja, hogy csak vicceltem vele :-)
Mennek en ferjhez szivesen ha talalnek egy rendes ferfit aki elvenne, de nem tudom hol bujkalnak ezek a maganyos magyar szarmazasu ferfiak. Ez az egyik. A masik, hogy nem vagyok eppen egy barbi baba tipus, van rajtam nehany plusz kilo, amit sok ferfi nem szeret. Na, azert annyira rusnya sem vagyok, hogy zacskot kellejen magad ele tartanod ha meglatsz :-) Itthonrol meg egyebkent nehez ismerkedni, mar probalkozom nehany eve, de nem jott ossze. Most ugy vagyok vele, hogy hanyagolom, aztan ha az utamba sodorja a vegzetemet a deli szel, akkor jo. Ha nem, akkor sem fogom telesirni a parnamat (csak a takaromat) :-))))
SanCaprinak: Te, én arra gondoltam, Neked van szaktudás, nekem van pénz (meg másirányú szaktudás). Engem elutasítottak vízumilag, mert nincs férjem. Így neked lenne egy jól kereső feleséged (166ezer/hó:-DDDD), nekem lenne egy férjem, plusz lenne 2 gyerek, plusz beadhatnánk simán, hogy a 6. hónapban vagyok, hát ez nem elég kötődés? VAGY: nászútra megyünk kölkökkel. AZtán ha nem sikerül, max. elválunk pár hónapon belül :-))))) És utána még mindig nem kell összevonni a szemöldöködet amikor meglátsz :-) Na, kedvező ajánlat? :-DDDDDD Ugyan már, ismersz, vagy lazán megcsináljuk, vagy összejön, és akkor hurrá, ott vagyunk. Ott még mindig elválhatunk pár év után ha nem ízlik a paprikás krumplim :-DDDD Pussz
Nézd, akik már odakint vannak, nyílván nagyobb hatásfokkal tudnak véleményt alkotni azokról a dolgokról, amik minket segíthetnek. Az is biztos, hogy nem egyetlen véleményre alapozunk, de egyértelmű, hogy minél több az információ, minél több oldalról jön, annál közelebb kerülünk az igazsághoz, nem?
Ki így éli meg, ki úgy. Van, kinek egyik dologra kellett figyelnie, van, kinek máshonnan jött a veszély, a lényeg, hogy kijutottak és élnek, mint makójeruzsálem! Senki sem állította, hogy a topicban megjelenő írások szentírásként felfoghatóak, egyszerű útmutató, s bár a mondanivalókon lehet lovagolni, a lényeg az, hogy mindannyian hálások vagyunk azokért az infókért, amik első kézből jönnek!
tégy hozzá, mesélj! Tutira veszem, hogy Te is tudnál ehhez a halmazhoz hozzádobni néhány tapasztalati ötletet! :)
Kedves áramfejlesztö, Honnan veszed a bátorságot, hogy - fiataloknak - ilyen tanácsokat adjál. Nincs bejárt út. Aki igazán akar és becsületes annak menni fog.
Értem a frusztrációdat, de arra ne számíts sehol, hogy majd a társadalom tesz érted valamit. Neked, önmagadnak kell kikaparni a gesztenyé, feladni és vállalni dolgokat. Sültgalambok ma már nincsenek. Nem akarlak az én példámmal untatni, de felnött fejjel - a reménytelenség miatt - komoly egzisztenciát adtam fel, s két gyerekkel vágtam bele a semmibe. 10 évet nem csinálnék újra, de megjött az eredmény, s erre büszke vagyok. (Erre mondják itt az Indexen egyesek, hogy "beült a mások által kreált lehetöségekbe") Csak azt tudom mondani, ha igazán akarod, ne gondolkozz, vedd az akadályokat. Sikerülni fog.
Nem mintha USA rajongó lennék, vagy 100% tetszene amit ott látok, de had kérdezzem már meg tőled, hogy magyarország vajon nem rémálom?
Én is lépek innen hamarosan. Családostól. Vállalkozóként már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy áttelepülök egy olyan országba ahol megfelelő a környezet, de most egy friss személyes tapasztalás után ez már nem kérdés többé.
Az egy dolog, hogy a vezetők kretének. Az egy dolog, hogy a vállalkozó szóra ma magyarországon 90%-ban a maffiózó/gengszter ugrik be az embereknek, köszönhetően a magyar komenyista médiagenya agymosásának. De a tipikus magyar "ha az én tehenemnek kampec, dögöljön meg a tied is" mentalitás már elviselhetetlen. A fiaim évzáróján szomorúan néztem, amint a kisgyerekek még csillogó szemmel jöttek ki a porondra elmondani azt a pár sort, amit lelkesen azért tanultak meg, hogy a szüleiknek örömet szerezzenek, majd miután elmondták, a sok tajparasztnak az is nehezére esett, hogy összeverje a két rühes kezét. Én és a nejem voltunk az egyetlenek, akik már-már tüntetőleg tapsoltunk külön minden kisgyereknek. Szerencsére ennek hatására nagy lustán a többi is összeverte a tenyerét, így szegény gyerekek ha nem is vidámságtól, önbizalomtól duzzadva, de legalább nem kínos csendben vonultak le a színpadról. Ez egy álomország? Ez egy álom nép?
Ahol már gyerekkorban a saját szüleiktől sem kapnak bíztatást? Amerikában is sok barom van -de hol nincs?-, sok hiba van ott is, de nézzed már meg mi történik hasonló helyzetben ott! Az átlagmagyar egy megkeseredett igásló, akivel azt lehet csinálni amit akarnak. A mérgét nem az utcára vonulva a felelősökön tölti ki, hanem gyáván kussol, és helyette a családja, gyerekei isszák a levét.
Szar itt élni, nincs jövőkép, ez egy megfásult, megkeseredett nép. Mi az álomország? Ez?
Amerika nem célországom, én máshová megyek. De innen megyek. Csak azokat sajnálom, akik valóban rendesek, értelmesek, de nem tudnak elmenni. kb. mint 56-ban. Most is ez lesz. Aki marad, szívni fog élete végéig.
Vannak ilyenek, nem mondom hogy nicsenek, de attól is függ hogy melyik államban, milyen munka, etc. Havi 2200 feketén azt hiszem mázli fizetésnek számít.
Ha van haver aki segít akkor eleve jobb helyzetben vagy. Sok sikert, remélem összejön.
Első kézből a gyerekkori barátom (aki soha a büdös életben nem csapott be és nem is fog) küldte az információkat. Napi 80-100 dollár símán megvan neki. A felesége 2200-at keres, együtt mosolyogva és stresszmentesen tengetik az életüket a gyerekükkel együtt.
Feketén...
Azt hiszem, kellő türelemmel és utánajárással, némi kitartással meg lehet találni a lehetőséget.
Szerintem a $10 órabér az egy magas saccolás egy feket munkásnak. Ha egy vállathoz jössz ki papirokkal etc. akkor igen kaphatsz $10-t, de ha feketén akarsz dolgozni akkor latán $5-$6 körül kapsz ha meg tudsz játszani egy munkahelyet - nem egyszerü. Csak azért mondom hogy az elképzeléseid reálisak legyenek. Feketén nehéz, de meg lehet csinálni.
Ingatlanom van. Kocsim van. Millám a bankba nincs. Bejelentett munkahelyem évek óta nincs. Független vagyok. Szerinted? Parázok, mint állat... Próbálok kölcsön szerezni zsét, legalább az legyen, pár hónapra beteszem a bankba, de a melópapírt nem tudom megoldani...
