Mogadishu-t iszlám fegyveresek bevették a világi haduraktól. Egyesek egy újabb Taliban-tól tartanak. Valójában mi is történik arra? Domino-elv? Iszlám Kalifátus a leggyengébb láncszem elve alapján? Vagy semmi különös csak a szokásos leszámolás?
Amennyire a linkemet végigolvastam, eleinte a nemzetállam ideológiája eléggé megfertőzte a klánok tagjait ahhoz, hogy legalább részlegesen és bizonyos esetekben a nemzetállam érdekeit előnyben részesítsék klánjuk érdekeivel szemben. (Egyébként a klánok azok nem valami stabil képződmények, alklánok áttekinthetetlen szövedékére esnek szét, két klán háborújában egy alklán szembefordulhat saját klántársaival és a rivális klán oldalára állhat, stb.)
Mohamed Sziad Barre a legnépesebb klán néhány (kisebb) alklánjára támaszkodott elsősorban, de eleinte még más klánokat is bevont a vezetésbe. (A puccsa előtti többé-kevésbé demokratikus rendszerben a legtöbb klán - ilyen vagy olyan módon - képviselve volt az irányító testületekben, államigazgatásban, és a hadseregben.) Azonban amikor valamely beosztottjával vitája támadt, automatikusan az illető klánja is ellenséggé vált, faluit a Vörös Sapkások (megbízható elit alakulat) felégette, stb.
Így a rendszer bázisa folyamatosan csökkent, 1988-tól a Mogadisu környéki Hawiya törzs is a rendszer ellenségei közé soroltatott, vidéken ellenük is irtóhadjáratok indultak. A hawiyák lázongásai hamarosan Mogadisuban is kezelhetetlenné tették a biztonsági helyzetet (a főváros lakossága is zömmel ebbe a törzsbe tartozik), és amikor a hawiya felkelők komoly fegyverkészletet zsákmányoltak, támadásuknak a kormányerők már nem tudtak ellenállni.
Az 1988-tól egyre hevesebb polgárháború miatt a kormány bevételei csökkenni kezdtek, miközben részben az elnyomó intézkedései Amerikában kedvezőtlen sajtóvisszhangja, részben pedig a hidegháború vége miatt az amerikai pénzügyi segély is kezdett elapadni. Ezek híján egyre kevésbé lehetett a hadsereg nehézfegyverzetét fenntartani. A demoralizálódott kormányerők maguk is lassankint hadúri milícia szintjére süllyedtek, akiket 1991 januárjában ki is vertek Mogadisuból a hawiya lázadók. (United Somali Congress) A központi hatalom bomlása miatt ezzel párhuzamosan másutt is a helyi klánok függetlenedtek. Legjobban a volt Brit Szomália járt, az ottani többségi törzs vezetői lényegében egy független államot hoztak létre (az utóbbi időben már EU segélyeket is kap), illetve némi harcok után az ország északkeleti csücskében Puntföld néven is létrejött egy kvázi-független állam.
Az ország nagy részén eközben a klánok áttekinthetetlen és folyamatosan változó szövetségei és háborúskodásai uralták a helyzetet, Mohamed Sziad Barre saját csapatai (néhányszor még megpróbálta ugyan a főváros visszafoglalását) gyakorlatilag már legkésőbb 1992-re teljesen saját törzsi területeikre szorultak vissza (azt hiszem még azt is nehezen tudták megtartani).
Szomália területén a posztkolonista széthullás minden fajtája megfigyelhető.
Szomáliföld az egykori Brit Szomáliföld területén megalakulva szakadt ki Szomáliából. Ők a régi gyarmati határokhoz rasztkodnak.
Puntföld szimpla lázadó, etióp segédlettel. Viszont nem szeparatisták, ugyanis a többi szomik lakta területet uralmunk alá akarják hajtani. Tehát ők egy egységpárti kvázifüggetlen terület. :)
Tőlük délre az egykori Olasz Szomáliföld többi területén káosz, anarchia és hadurak. Ebből hasított ki egy kis darabot Mogadishu központtal most egy iszlámista csoport.
Szomik lakta Etióp területen szintén anarchiába hajlik a helyzet, ami bármikor jó ürügyet teremt arra, hogy az etióp csapatok addig masírozzanak, amíg akarnak, vagy amíg tudnak.
Azok az ismerőseim azon az állásponton vannak, hogy "nem baj, ha nincs Honvédség, sőt ne is pazaroljuk rá a pénzt, ha háború lesz, úgyis lelépek." Éppenséggel pont ellentétes az a nézet a tieddel...
Az iszlamista bíróságok öt nemi erőszakot elkövető egyént készülnek megkövezni:
Somalia's Islamists to stone rapists to death
Somalia's newly powerful Islamists on Monday said they will stone to death five rapists, in what some fear is the latest sign of a plan to install an Islamic regime.
The punishments, like others carried out by the Islamists in their sharia courts in the capital Mogadishu and elsewhere follow the naming of Sheikh Hassan Dahir Aweys -- on a U.N. list of a so called al Qaeda associates -- to a top post over the weekend.
Aweys, a former army colonel who in the 1990s led militant Islamists in failed campaigns in Somalia but has denied any al Qaeda links, was named head of the Council of Islamic Courts.
"Five men who raped four women on June 22 will be stoned to death today in accordance with the Islamic sharia. They have pleaded guilty to the crime and also have been identified by the victims," Siyad Mohamed, a militia leader linked to Islamic courts, said.
Ezt nem tudtam. Ez a szétesés egyébként törzsi-vallási eredetű, mint általában a volt gyarmati határok által összefércelt többi balhés afrikai államban?
Ráadásul ez még csak nem is afrika szarván van, ugyanis Szomália már rég szétesett. Az Afrika Szarván lévő egykori Brit Szomáliföld ma Somaliland néven de facto önálló állam, viszonylag rendezett belső viszonyokkal. Amiről mi beszélünk, az az egykori Olasz Szomália.
Azzal nem számolsz, hogy a kalózkodás a terrorizmus után a második legnagyobb problémává kezdi kinőni magát. Azzal, hogy az Al-Kaida befészkeli magát a szomikhoz beszáll ebbe a bizniszbe is!
Anélkül majd hülye leszek saját bicskával bunyevác tanknak menni! Lát lóalkatrészt minden romantikus hülyébe! Majd tessenek tüntetni a HONVÉDSÉGért és nem beszavazni a parlamentbe valakit aki száz alatt ígéri az új tankot és negyven alatt Gripent és nem tűri el a tüzérség megszüntetétsét. Majd ha lesz tisztességes hadsereg felénk, akkor nem első gondolatom lesz lelépni innen ha valami gáz van.
Visszakanyarodva: Afrika szarvának óriási stratégiai jelentőségét ugyebár anno az adta, hogy a hetvenes évekig erre haladt el a közel-keleti olajtermelés legnagyobb része, hajókon a Szuezi-csatorna felé, vagyis lényegében ez volt Nyugat-Európa köldökzsinórja. Ezt felismerve fészkelték be ide magukat a szovjetek, először megcsináltak egy katonai puccsot Etiópiában, aztán haverokra találtak Szomáliában is.
Ám a tervek többszörösen megbuktak. Először is a két afrikai "kommunista" testvérország ugrott egymásnak, majd a Nyugat felé vezető olajútvonal húzódott a "hosszabb, de biztosabb"-elve alapján a Jóreménység-fok felé (akkortájt a Szuezi-csatorna frontvonal volt Izrael és Egyiptom között, valamint az óriástankereknek már sekély volt a csatorna). Tehát attól, mert esetleg az al-Kaida befészkeli magát Szomáliába, az nem fog közvetlen veszélyt jelenteni. Azonban mint terrorista-utánpótló hátország nagy veszélyt jelenthet Európára, hiszen az afrikai bevándorlók között rengetek alvó ügynök rejtőzhet el, emellett innen kiindulva az arab (tehát nem fekete) terroristák destabilizálhatják Egyiptomot és Szaúd-Arábiát.
Egy afrikai iszlamista államtól tartani egyszerűen nem érdemes, egy etnikailag-vallásilag ennyire széttagolt területet sosem lesz képes egyben tartani semmilyen ideológia (ahogy erre képtelen volt a szocializmus is, lásd a "kommunista" Etiópia és Szomália háborúját anno). Afganisztánban sem sikerült a táliboknak (az amerikai beavatkozás után kártyavárként omlott össze a rendszer, a pastu és egyéb törzsek sorra szembefordultak velük), Szudánban sem sikerült az iszlamista katonai juntának (pedig iráni gárdisták is segítették őket, mégis mai napig folyamatos a polgárháború).
Máshol olvatam, hogy az erős magyar hadsereget is szükségesnek tartja. És ezt figyelembe véve teljesen igaza van. Tény, hogy miértünk a kutya se hoz áldozatot. Szomszédaink egy része pedig az elmúlt 15 évben igen civilizálatlannak bizonyult, úgyhogy nem ártana átgondolni, hogy különleges víztisztító csapásmérő erőn kívül más nem kéne-e.
Miért, mi más értelmes dolgot lehet csinálni akkor felénk? Hogy mennyire értékes egy ország, az pontosan lemérhető azon, amennyire védik. Amilyen a hadserege, annyit ér az ország. Nyilvánvaló, hogy a Magyarországért hozott bármilyen áldozat idiotizmus. Épeszű ember a kisujját sem mozdítja ezért a provinciáért!
Én meg azt gondolom, hogy az individualista társadalmak nem véletlenül néznek szembe egyre súlyosabb gazdasági problémákkal. Az európai társadalmak a szociális ellátórendszerek terén, az amerikaiak meg fokozódó importfüggőségük révén kerülhetnek gondba, és mindkettőnél azért nem lép fel a problémák megoldására a kormányzat, mert a megoldás az életszínvonal csökkenésével járna. Továbbá nem véletlenek az egyéb problémák sem - az alacsony születésszámtól és az ehhez kapcsolódó bevándorlástól kezdve az egyes országokban megmutatkozó, honvédelemmel kapcsolatos közérdektelenségig sok minden. Ismerőseim jelentős részének álláspontja utóbbi kérdésről pl. az, hogy "ha háború lesz, én úgyis lelépek innen." Most a magyar demokráciáról nem is beszéltem, amelyik a permanens populizmus miatt lényegében a teljes gazdasági csőd szélére sodródott. Szóval helyhez és időhöz kötötten sikeresek ezek a társadalmi rendszerek - az persze kétségtelen, hogy jobbat a saját magunk számára nem látok, meg nem is szeretnék másmilyen rendszerben élni. (Olyan rendszer, ahol még el bírnám viselni a létezést, egy kb. a háború előttihez hasonló autoriter, de viszonylag liberális rendszer - sajnos egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy mai fejemmel még ott is a szabadság elviselhetetlen hiányára panaszkodnék.)
Én azt gondolom, hogy az individualista felfogású társadalmakban a prosperitás feltételezi a liberális demokráciát, mert annál hatékonyabban nem tudod az egyént társadalmilag hasznos tevékenységre ösztönözni, mint hogy munkája gyümölcsének jelentős részét nála hagyod, a többi felhasználásáról pedig demokratikusan megválasztott, törvényes alapokon nyugvó intézmények döntenek.
A kollektívista társadalmakban a hatalmat a nép nevében gyakorló kiváltságosok hozzállásától függ a társadalmi prosperitás, ez pedig többnyire a társadalomnak a munkához és a prosperitáshoz való alapvető hozzáállásában gyökeredzik. Ezért van, hogy a távol-keleti államokban a prosperitás kollektívista diktatúrákkal is együtt tud járni, Latin Amerikában vagy Ázsia nagy részén pedig relatíve demokratikus viszonyok sem hoznak fejlődést, sőt a gazdasági viszonyok kollektívizmusa újratermeli a társadalmi kollektívizmust, azaz a populista diktatúrát.
Nem, mert a prosperitás és szabadságfok egymásnak ellentmondhat. Kínában pl. a demokráciának még a részleges bevezetése is teljesen tönkretenné az országot. A nyugati liberális demokrácia egy helyhez és időhöz kötött berendezkedés, már most mutatkoznak jelentős korlátai a gazdasági fejlődésben bizonyos autoriter rendszerekkel összehasonlításban, az olyan országok, mint pl. az USA, a jólét és a hosszú távú gazdasági intézkedések közül szinte kivétel nélkül előbbit választják...
a nemcselekvés is cselekvés
Legyen, hát akkor a távoli országok belső berendezkedésével kapcsolatban a nemcselekvés cselekvését javaslom. Egyébként annyiban ez mégiscsak különbözik az aktív cselekvéstől elviekben is, hogy ez esetben semmilyen társadalmi-politikai rendszerre nem törekszünk távoli országoknál, azaz hiányzik a célkitűzésünk - szemben ugyebár az aktív cselekvéssel, amikor aktívan valamilyen ottani politikai rendszer érdekében kell beavatkoznunk. A magam részéről elutasítom, hogy bármilyen célt tűzzünk ki magunk elé távoli országok politikai rendszerével kapcsolatban, legfeljebb viselkedésüket kívánhatjuk szabályozni. Hogy belső politikai rendszerüket azután valamiféle népirtó fasizmus, a saría, netán kommunizmus vagy a vudu-vallás jegyében kívánják felépíteni, azzal kapcsolatban nincs véleményem. Ő dolguk.
Az persze természetes, hogy ha pl. megtámadnak minket, akkor aktuális, agresszív kormányuk megdöntéséig kell háborúzni velük, de egyebekben nem érdekel, hogy utána milyen kormány jön létre (pl. a régi kormány korábbi híveinek egyes csoportjaiból).
És a semmit nem tevés ebben az ügyben természetesen elvileg lehetetlen, hiszen érdekviszonyaink és biztonsági ügyeink és gazdasági dolgaink oly mértékben össze vannak fonódva, hogy a nemcselekvés is cselekvés, miképpen a bölcs Lao Ce tanítja...
A példákat egy olyan pólóról hoztam, amit saját szememmel láttam Szingapúrban. Nem feltételezem, hogy te ilyet tennél. Ami gaz, az igaz. Szingapúr tényleg a legtisztább város, ahol jártam.
És tényleg saríát akarok, ami tiltja, hogy valaki az útra piszkítson.
