Egyszerűen csak kiveszik, vagy eleve be sem iratják gyerekeiket a cigányiskolákba. Hanem helyette nem cigány iskolákba iratják. Vagy ha ilyen nincs, akkor létrehoznak egy külön nem cigány iskolát mint Jászladányon. Tehát semmilyen törvénysértés nem történik. Minden teljesen rendben van.
Egészen addig, amíg a cigány szülők tömegesen ki nem találják, hogy a gyerekeiket a nem cigány iskolába akarják iratni, ahelyett, hogy tisztességgel szocializálnák azokat és így elejét vennék a szegregáció kialakulásának. Ugyanis nem rasszizmus áll a dolog mögött, hanem a cigánygyerekek hiányos szocializációja, ami rontja, rontaná a nem cigány gyerekek előremenetelét.
Ez nem így van. Csak az etnikai-nyelvi kisebbségekhez tartozók kezdeményezhetnek elkülönített ("nemzetiségi") oktatást, saját program szerint. Azt senki sem követelheti, hogy a gyerekei a többségi oktatási program szerint okító intézményben ne járjanak együtt cigány gyerekekkel. Illetve, mivel szabad identitásválasztás van, a többséghez tartozók is "vallhatják" magukat cigányoknak, és ők is járhatnak roma program szerint működő iskolába, ha akarnak.
Nem. A fő kérdés az, hogy minden szülő eldöntheti e, hogy milyen iskolába járatja e a gyerekét!
Ugyanis minden szülőnek joga van ehhez. És ha egy szülő nem akarja olyan iskolába járatni a gyerekét, ahova a cigány szülők teszik, akkor joga van ehhez. Így alakult ki teljesen törvényes úton-módon a szegregáció intézménye az országban. Ugyanis a szülők tömegesen nem akarják ilyen iskolába járatni a gyereküket. És nem is teszik. Végül azokban az iskolákban, ahova tömegesen járnak cigánygyerekek magukra maradnak, mivel velük párhuzamosan létrejönnek azok az iskolák, ahova tömegesen járnak a nem cigány gyerekek.
Ezzel szemben az állam időnként erőszakot akar alkalmazni és arra kényszeríteni a nem cigány szülőket, hogy cigánygyerekek közé járassák a saját gyerekeiket, a szegregáció felszámolásának az ürügyén.
Bentlakásos iskolát avattak a Zala megyei Csapiban Kép: MTI - Koszticsák Szilárd Gyurcsány Ferenc tegnap Csapi községben felavatta a hátrányos helyzetű gyerekeket fogadó bentlakásos iskola új, 630 millió forintos beruházás nyomán elkészült épületét.
Ekkora beruházás soha nem volt a településen, és szerintem már nem is lesz - mondta tegnap Tóth László, Csapi polgármestere a hátrányos helyzetű gyerekeket fogadó bentlakásos iskola új, több mint félmilliárd forintért felépített kollégiumának avatóján. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arról beszélt: az lenne kívánatos, ha nem lenne olyan szülő, akinek csak azért kell kollégiumba adnia a gyermekét, mert ott jobban élhet, több lehetőséghez juthat.
A Nagykanizsától húsz kilométerre lévő, mindössze 170 lakosú Csapi bentlakásos iskoláját 1973-ban avatták. Az első években ötvenen - főként roma gyerekek - laktak itt, a nyolcvanas években viszont százszemélyesre kellett bővíteni a kollégiumot, de ennyi hely sem volt már elég.
Kiefer Károly, az intézmény igazgatója érdeklődésünkre elmondta: a bővítésre 2003-ban 615 millió forintos címzett állami támogatást nyertek, amit az önkormányzat kiegészített 15 millió forinttal. Az új épületben 28, négy-hat személyes, külön fürdőszobás hálót, valamint tantermeket, könyvtárat, számítástechnika termet és étkezőt alakítottak ki.
A kollégium legfiatalabb lakói óvodások, a legidősebbek pedig már 17-18 évesek. A Vas, Zala és Somogy megye ötven településéről érkező gyerekekre éjjel-nappal pedagógusok felügyelnek, a tanórák végeztével programokat szerveznek nekik, naponta ötször étkezhetnek, s minden hétvégén hazaszállítják őket az iskola saját és bérelt autóbuszain.
Valójában az a fő kérdés, hogy a cigány szülők dönthetik-e el, hogy milyen iskolába járatják a gyereküket. Magyarországon 5 szülő kérésére nemzetiségi oktatásban kell részesíteni a gyerekeket, de tudtommal - az általános iskolákba járó gyerekek szülei közül - ezt még soha sehol nem kezdeményezte 1 sem. Viszont létezik és nagyon jól működik a Gandhi Gimnázium, ahová önként jelentkeznek a cigány gyerekek, nemzetiségi program szerint oktat (van cigány és beás nyelvvtanítás is, igaz, tanrenden kívül), és nem cigány zülők gyerekei is járnak oda.
A döntést arról, hogy élnek a e szegregáció intézményével, vagy sem a helyiekre kell bízni. Elvégre ők tudják a legjobban, hogy szükség van e rá, vagy sem.
Én pedig mint - ma már ugyan nem tanító, de korábban roma gyerekeket is oktató - tanár mondom, hogy nem. Jobb, ha együtt tanulnak a gyerekek. Persze azt megengedem, hogy a legfontosabb tényező mélyen emberi: ha a tanár, az iskola szeretettel fogadja a cigány gyerekeket, akkor teszi a legtöbbet - a szegregációtól/integrációtól függetlenül is.
A finnektől tanulhatnánk. Ott a pedagógusképzés egyetemi szintő, függetlenül attól, hogy milyen iskolafokon tanít majd a hallgató. Nincs külön gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, erre mindenkit felkészítenek. Évekig a tanításra készítik fel, arra, hogy hogyan és miért kell tanítani. Szakosodás csak a képzés vége felé, nem ez a kiemelt feladata a tanárképzésnek. Presztízse igen jó a pedagóguspályának, ezért tényleg a legjobbakból lesz csak pedagógus. Ehhez természetesen kiemelt fizetés is jár.
Ezzel szemben nálunk a pedagógusképzés többszintű, és minél kisebb gyereket tanít valaki, annál rövidebb, és kevesebb a fizetése is. (Vagy ugyanazért a pénzért magasabb a kötelező óraszáma.) Nálunk nem a tanításra készítik fel őket, hanem túlsúlyos a szaktárgy tanítása, matematikusokat akarnak képezni tanár helyett. Nem is tudják, mi fán terem a gyerek és a tanítás a pályakezdők. (Igen kevés kivételtől eltekintve.) Nem készítik fel a tanulási/magatartási problémák, zavarok felismerésére, kezelésére. Talán a legkontraszelektáltabb pálya a mienk. Ha ehhez még hozzávesszük az ingatag finanszírozási rendszert, az állandó reformokat, amik nem vezetnek sehová, akkor nem csoda, hogy itt tartunk.
Biiztos vagyok abban, hogy a tanárok zöme a tankönyvet tanítja (elkezdi az első oldalon és befejezi az utolsón), jobbik esetben tananyagot tanít.
De nagyon kevesen vannak, akik a g y e r e k e t tanítják.
Ismerek egy iskolát, a csepeli Burratinót, amely kifejezetten a halmozottan hátrányos helyzetű (=HHH) gyerekekre "szakosodott", és az egyik ötletgazdájának a gyerekei is végig ott tanultak. Ha mást tett volna, akkor elárulta volna, hogy nem bízik a saját iskolájának a koncepciójában.
Az én lányaim is tudtak olvasni iskolás koruk előtt, nem olyan nagy cucc, ez még nem a zsenialitás jele, ennek ellenére direkt a körzeti iskolába irattam őket, ma mégis egyetemisták. Ugyanis a családi háttér adta helyzeti előnyüket nem amortizálja az iskola.
Éppen erről szól Bonifert Mária cikke, hogy Magyarországon az iskola példátlan módon felerősíti a különbségeket, a nivellálás helyett.
Ahhoz, hogy az iskola tudjon a szociális kompetenciák területén lemaradt gyerekkel is foglalkozni, fejlesztő pedagógusok kellenek, alacsony létszámú osztályok (max.15 fős) ,minőségi eszközelleátás. Amíg fejkvóta van, az ilyen osztály nem termeli ki a fenntartási költségeit, tehát nem lesznek tömegével ilyenek. És pont ott nincs pénz, ahol tömegével vannak ilyen gyerekek.
Aztán a tanítókat fel kell készíteni a sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztésére. Fel kell készíteni őket az egyéni fejlesztésre, a differenciált bánásmódra.
És az államnak fel kellene készülnie arra, hogyha a család feladatait át akarja rakni a pedagógusok vállára, akkor ezt bérrel is el ekll ismerni. Nem kevéssel.
"Nincs a helyén továbbá, hogy a magyar állam nem biztosítja az oktatáshoz szükséges anyagi és szellemi eszközöket pedagógusai számára. Olvassátok el a tanterveket. Van mögöttük eszköz és anyagjegyzék? ( Jelképes utalások néha megesnek."
a 11/1994. MKMrendelet a nevelési oktatási intézmények működéséről:
54. § (1) E rendelet 7. számú melléklete határozza meg azokat a kötelező (minimális) eszközöket és felszereléseket, amelyekkel - fenntartótól függetlenül - a nevelési-oktatási intézményeknek rendelkezniük kell.
Én a más gyermekét sem. Azt csak az "emberjogvédők", meg a "szabadságjogokért" küzdők és egyéb ilyen állatok akarják. Azt papolják, hogy a gyermeked járasd ilyen osztályokba, de a saját gyermekeikkel persze nem ezt csinálják...
Gettóiskolák mindig is lesznek, bárki bármit mond. Egyszerűen törvényszerű a kialakulásuk, már csak a gyerekek családi háttere miatt is. A hároméves kislányom közel ötven verset, mondókát tud, hatalmas szókincse van, ha éppen hagyom, félórákat játszik önállóan a Mahjongg-al a számítógépen, és az esti meséket már hónapok óta nem tudom/tudjuk egy menetben végigolvasni neki, mert folyton a betűk érdeklik. Képzelem, milyen szinten lesz hat éves korára. (Szvsz írni-olvasni tud majd, és félkézzel netezik.) És akkor nem akarom olyan iskolába adni, ahol az osztályban fegyelmezetlen, koszos, agresszív stb. etnikumok vannak. És ha ez rasszizmus, akkor rasszista vagyok. Nagy kaland. A gyerekemnek a legjobbat akarom. Ha mindenki ezt tenné, nem lenne semmi gond.
Akinek több pénze van, jobb autóval jár, jobb lakásban lakik. Mivel a jobb lakás nem ott van, ahol a rossz, ez máris "gettósodáshoz" vezet. És akinek több pénze van, az jobb iskolába járatja a gyerekét. Ld. Alapítványi vs önkormányzati. Ez lehet hogy nem jó, de mit lehet csinálni? Majd a kommunizmusban megszünnek a társadalmi kölönbségek. Vagy a 3. vh után kezdődik minden előlről az őskorral. De addig...
Több kérdést is érintettél, igyekszem pontokba szedve válaszolni.
1. "Bolyai János egy óra alatt több száz szót tanult meg."
Nem kevesellem 16 szó megtanulását egy tanórán (amiből 35 perc jut erre a tevékenységre). Gondold meg: heti 3 nyelvi órával számolva (ez átlagosnak mondható) évente kb. 100 tanóra jön ki. Tegyük fel az egyszerűség kedvéért, hogy minden tanórán szókincsfejlesztés folyik hasonló intenzitással, akkor azt kapod, hogy év végére a gyerek szókincse 1600 szó. Ez nem kevés! 2000 szóval már konyhanyelvi szinten el lehet boldogulni, de pl. Kafka szókincse a regényei alapján 5000 szó volt. (Itt azért kitérek arra is, hogy 200 szóval bizony nem fog magabiztosan kommunikálni, és ez nem is említhető egy napon a 2000 szavas teljesítménnyel.)
2. A "(Jellemző, hogy itt ti állandóan cigány vagy roma gyerekekről beszéltek" kezdetű bekezdéseddel kapcsolatban elmondanám, hogy én nem beszéltem, főleg nem állandóan cigány gyerekekről, talán ezért is nem volt kitapintható az az évek óta hangoztatott álláspontom, miszerint a cigányok nem homogén népcsoport, hanem nagyon is erősen rétegzett. Nagyon nagy különbségek vannak a beilleszkedés fokában, és vannak olyan csoportjaik, melyek egymással erőteljesebben szemben állnak, mint a magyarokkal. Az iskolai oktatásban az is kardinális kérdés, hogy az első osztályba lépő kisgyerek anyanyelve magyar-e, vagy lovári ill. beás. (Lásd kéttannyelvű gimnáziumokban az idegen nyelven tanított közismereti tantárgyak nyűgjei!) Baj, hogy nem ismerjük őket eléggé!
3. Van abban valami, amit az iskolák felszerelésbeli hiányosságairól írsz, de ezt nem sorolnám a legégetőbb gondok közé. Messze nem! Egyáltalán nem hiszek benne, hogy ha valami csoda folytán annyi pénzt kapnának az iskolák, hogy minden kütyüt, minden szemléltetőeszközt gond nélkül megvehetnének, hogy akkor megszabadulna az iskola minden diszfunkcionalitásától. Nem szabadulna meg, mert nem ez az alapvető gond! (Hogy sztem mi, abba nem kezdek most bele, hosszú lenne.)
4. Végül még egy technikai kérdés arról a felvetésedről, hogy ha nem lenne teremszűke, akkor különféle osztálytöredékek más-más órákra járhatnának - a dolog már ott bibis, hogy nem csak terem nincs ehhez (bár, ha így haladunk a születésszámmal, egyre inkább lesz üres terem!), hanem pedagóguslétszám sincs.
Például nálunk, az iskolai bestiáriumban emlegetnek egy aranyos tanító bácsit, aki egész nap mesélt a gyerkőcöknek, és azok persze imádták őt, viszont a tudásuk elég csekély mértékben növekedett.
Vannak olyan iskolák - általában különféle alapítványi mezbe bújva - , amelyekben igazán jól érzik magukat a gyerekek, csak épp tudatlanul kerülnek ki, a legutolsó középiskolából is kibuknak.
Szerintem az iskolának piacképest tudást kellene adni, hogy a leszakadó rétegek is fel tudjanak zárkózni, érdekeiket társadalmilag elfogadható módon tudják artikulálni.
Ellenkező esetben elfogadhatatlan módon fog megnyilvánulni a leszakadás miatti elkeseredés, és a tudatlanság lesz a gyúanyag, amely szítja a lázongást.
A problémamegoldás felelőssége nem elsősorban az iskoláé.
A szabad iskolaválasztás például eléggé stresszes helyzetbe hozza az iskolákat, kénytelenek fűt-fát ígérni, hogy a szülők oda irassák a gyereküket.
Azokon a településeken, ahol több iskola is van, "lábbal" szavaznak a szülők olyan iskolák ellen, ahol sok a cigány tanuló. Így alakul ki a spontán szegregáció. Ebben hol az iskola felelőssége? Az efféle szegregált iskolákban tanítóknak százszorta nehezebb a dolga, mint a szerencsésebb helyzetben lévő kollégáiké, akik "hozott" anyagból dolgoznak. Fizetésük meg ugyanannyi, és még a belső rejtett hierarchia miatt talán még valamiképp megvetettek is, mert tanítványaik nem nyernek tanulmányi versenyeken.
Ezt most többeknek válaszoltam, csak az eleje szólt a te felvetésedre.
Bolyai János egy óra alatt több száz szót tanult meg. Kártyák nélkül, minden nélkül. Amit mondasz, hogy más módszerrel, de ugyanazt a követelményt támasztva arról nekem más a véleményem.
Nem a követelmény szintje kell azonos legyen, hanem a részvétel intenzitása. Ha az egyik gyerek csak kétszáz szóig fog eljutni, a másik kétezerig, attól még köznapi szituációkban ugyanolyan magabiztosan fognak kommunikálni ama nyelven, ha egyébként helyükön voltak a dologk. Sajnos a dolgok nincsenek a helyükön.
(Jellemző, hogy itt ti állandóan cigány vagy roma gyerekekről beszéltek, holott a cigány-roma gyerekek tízegynéhány százaléka semmiféle eltérést nem mutat az átlagnépességtől. Az a tízegynéhány százaléknyi kisebbség, akinek szülei indulatosan támadnak tanárra, piszkosak, mosdatlanok, stb. az néhány százalékában egyáltalán nem cigány származású. Ezt scak azért tettem ide a zárójelbe, mert nagy állampolgári rutinnal fordítom le magamban a szavaitokat. )
Nincs a helyén továbbá, hogy a magyar állam nem biztosítja az oktatáshoz szükséges anyagi és szellemi eszközöket pedagógusai számára. Olvassátok el a tanterveket. Van mögöttük eszköz és anyagjegyzék? ( Jelképes utalások néha megesnek. Az általam írt tanterv mögött ott maradt tízegynéhány tétel dísznek, szaktermem eszközlistája ezzel szemben ezer körüli.) Az állam nem tartja fontosnak, mert tudja, hogy nem ad elég pénzt, hogy az iskola ezt beszerezze. Van a tanterv mögött forrásjegyzék? Hogy tudniillik a szerző miből dolgozott? Mi a szellemi vagyona? De ezt a szálat hagyjuk is, ez már a fantázia világba vezetne. kanyarodjunk vissza oda, hogy ha lenne is egy ilyen eszközjegyzék a tanterv mögött, és szépen kiszámolgatnák, mibe kerülne egy gyerek színvonalas oktatása, és ehhez az állam le is küldené a pénzt, ha erről az önkormányzatoknak nem kell tételesen, az utolsó rajzszögig nyilvánosan elszámolniuk, akkor a szertárak, szaktermek, tantermek világa nem sok jót remélhetne.
De várhatunk egy államtól ilyesmit, amikor saját gazdálkodását sem teszi nyilvánossá?
Szóval a pedagógusok, iskolák ma gyakorlatilag magukra maradva sodródnak, az egyetlen kemáény fogódzójuk az időnként megérkező közoktatási szaértői ellenőrzés, ami behajtja rajtuk az iskolai adminisztrációs játéktábla 500egynéhány pontjának legalább 80%-os teljesítését.
Vissza az alapokhoz.
Ha nincs nagy kultúrális különbség a gyerekek között, akkor persze nem gond a klasszikus csoporton belüli differenciálás. A Bolyaikat kiemelik valami tehetséggondozó elit iskolába, a többiek meg megtanulnak annyi szót, amennyit épp képesek.
Baj akkor van, ha már túl nagy, az iskola és a legjobb iskola számára is kezelhetetlen a kultúrális különbség.
Ha már a törzsi kultúra, törzsi töredékes kultúra, és más módon szerveződő csoportkultúrák ütközéseiről beszélhetünk.
A teremszűkében lévő iskolákban nincs más megoldás, osztályokat kell létrehozni. ha lenne néhány plusz terem, akkor a különböző órákra különböző osztálytöredékek járhatnának, így a matematikailag alulteljesítő gyerek esetleg kerülhetne a nyelvórákon, rajzórákon, énekórákon magaabban teljesítő csoportba. ha most ezeken az órákon általánosabb készségfejlesztés is folyik, (Ne tessék most nevetni, de a jól éneklő-zenélő gyerek a zene világából is eljuthat a matematikához. )
nem kizárólag egy szakmai felkészítés, akkor a mezőny előbb-utóbb összébb ér, de a skála felső szintjéhez közelebb.
Bocs a hibákért, nem tudtam kikapcsolni az átír üzemmódot.
Kedves rodnas, azt hiszem, két darab malom az, amiben őrölünk. Nem a differenciált módszerekkel való oktatás esküdt ellensége vagyok. Amiben veszélyt látok, az - ismétlem - a követelményszint eltérítése. A kettő között lényegi különbség van! Mondjuk egy triviális példán érzékeltetve: idegen nyelv órán az osztály mozgásigényesebb részének a tanár hosszú asztalra kirakja a megtanulandó szavakat, képekkel illusztrálva, a gyerekek meg addig járnak körbe-körbe, míg megtanulják. Akiik jobban szeretnek üldögélni, a tanterem másik végében dobozba ki-be rakosgatják a szókártyákat. És amelyik gyerek jobban szeret szótárból tanulni, az abból tanul! De óra végén, ellenőrzéskor mindegyikkel szemben ugyanaz a követelmény, hogy ti. - mondjuk 6. osztályban - 16 új szót tudjon!
Ez nem szeretet kérdése. Az általam leírt módszert csak egy olyan tanítónő tudja megcsinálni, akinek nincsenek anyagi gondjai, a családja meg támogatja munkáját. Az a baj, ha bevezetnék azt a módszert, a többletfizetés miatt a kontraszelekció miatt teljesen alkalmatlan pedagógusok kerülnének be ebbe a rendszerbe, azonnal hatástalanná válna, és akkor valóban bekövetkezne az osztályon belüli szegregáció
Iszonyatosan nehéz ezt a módszert követni. Fanatizmus kell hozzá. Láttam.
Nekem meg az a véleményem, hogy kár az iskoláról beszélni, ameddig az iskolára való felkészítést nem oldottuk meg.
A kisgyerek, mire a suliba kerül, már megszerez - vagy nem - egy sor ismeretet, belenevelődnek viselkedési formák, kialakul a szókincse, megszokik - vagy nem - bizonyos fajta fegyelmet, stb...
Ha ezt az iskolában kell pótolni, akkor az alacsony hatékonyságú és elveszi az időt, energiát a munka elől, - sok esetben lehetetlen már a korrekció..
Szvsz a bölcsőde, óvoda a meghatározó abban, hogy a kisgyerek hogy veszi az első akadályokat.
Cigány ügyben abszolút szeretetpárti vagyok. Aki szereti a cigányokat, az nem követhet el végzetes hibát. Aki meg képtelen a szeretetre, az nem alkalmas pedagógusnak.
Ja, és egyik "módszer" sem jó (vagy mindegyik az).
Nagyobb gyerekemet az általános iskola alsó tagozatában egy olyan tanítónő tanította, aki az osztályát két csoportban tanította. Volt delfines, és nyuszis csoport. A nyuszis csoport mindíg kétszer annyi feladatot kapott, mint a másik. Így eleve nem zavarták az órát. Ha valamelyik gyerek ki akart lépni abból a csoportból, bármikor megtehette. De nem akartak a gyerekek abból a csoportból kilépni. Az a csoport példaképe volt a többieknek.
