Pironkodva kell bevalljam, hogy nem tudom a szerző nevét. Egy emlékkönyvben találtam rá erre a versre, ott sem volt feltüntetve, de nagyon tetszett és lemásoltam. A minap rendezkedtem a fiókban és rábukkantam egy szamárfüles lapra amin ez a vers állt, "természetesen" szerző nélkül. Tényleg sajnálom.
Barétom! nem inkább vivianfabblét kéne olvasnyod, az kicsit eseményesesebb, oszt nem pislogol közben körbe-körbe...... bár akkor meg az lex a baj, hogy tövig rágod a körmödet..... :)))
Frászt melankólia. Csak pislog az ember fia, köröskörűl, és megtapasztalja, hogy még ez is belefér...Meg még az is , amit sohasem gondoltam volna.... Asszem nem nekem találták ki ezt a világot.
"Ez az én saját kűlön melankóliám, sok alkatrészből összekeverve, sokféle anyagból leszűrve, és az egész tulajdonképpen nem más, mint sok-sok tűnődés az utazásaimon: folyton a világon kérődzöm, és ez vesz körűl ilyen szeszélyes szomorúsággal"
Ugyan nem könyv, de talán ide befér: mindenkinek ajánlom az Egon és Dönci című magyar 3d rajzfilmes mozit! A kislányomat vittem el moziba, Ő elaludt a végére, nekem viszont nagyon tetszett. Az első tíz percet kell kibírni, mert az felületesen nézve csak a szokásos 3d trükkök kissé öncélú tömkelege, de a későbbiek tükrében még ez a rész is a helyére kerül. A film szerintem zseniális, ami nekem különösen tetszett, a gramofon alapú projector.
Én az Ördöggörcs című könyvet olvastam tőle. Nekem abból állt össze elég sok minden a Karinthyakról, Benedekről, és Pest akkori krémjéről. Azt se hagyd ki, ha még nem olvastad.
Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll. Szőke világát már az égen terjeszti előre A Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé. Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi Fennlebegő párák ködszerü cseppjeiben; És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl A levegő-réteg vérpirosan hüvelyét.[**] Ez még nem nap - ihol szemmel nézhetni beléje; Ám, ha derékszög alatt dől zenithemre a fény: Égő gáztakarója körét meglátom a Napnak, Mely a mi Földünknél (szám ide!)-szorta nagyobb; Hogy kicsinek látszik, nagy távolléte okozza, Oly keskeny szög alatt éri sugára szemem. Már körül a gyárak kéményeiből viszi nagy fel Könnyü korom-terhét a nekifűlt levegő. Vas sinen a gőzgép nagy terhet vonva közelget, Mert a súrlódás nem köti meg kerekét. Mily szép most minden, kezdik kilehelni a fák is Élenyöket, - s széngázt színi be lombjaikon. A levegő-réteg, mely Földünket beborítja, Kékszínű tömegén játszva eget mutogat. Ah de mi ez? Hőség megritkította köröttem A levegőt s felszáll, váltja rohanva hideg. Képződnek szaporán s gyülekeznek vizi parányok S összeverődve, legitt földre csapódnak alá. Testem is a hőanyt likacsin már veszteni kezdi, Adieu természet! Vissza lakomba megyek.
(1881)
[*] Gáncsolják a költőket, hogy a természetet még mindig a régi tudatlan módon írják le, nem úgy, mint a tudomány haladása kívánná. Ehol egy kísérlet. - A. J.
A csillagig, mely este kel, az út oly véghetetlen, hogy ezredévek múlnak el, míg fénye ide lebben.
Lehet: már régen kialudt a kéklő távlatokban, de rezgő fénye, a hazug, egünkön csak ma lobban.
A csillagkép, mely régen holt, lassan suhan az égre; amíg nem látta senki: volt, ma látjuk már: de vége.
Épp így: ha béna és süket és éjbe hullt a vágyunk, a holt szerelmek fényüket még küldözik utánunk.
Dsida Jenő fordítása
----------------------------------
Dsida Jenő verseit olvasgatom, és megtaláltam azt a verset, amit Lermontovnak gondoltam. Nem is tudtam, hogy ilyen szép versei vannak Dsida Jenőnek, engedelmetekkel karácsopnyra is tőle hozok majd verset.
Ködben ember haladt. Páncélos hó harsant a súly alatt.
Szakadt a fátyol: hegytetőre ért. Nap villogtatta bükkcserjén a dért. Gallyak hóbarlangjába cinke szállt, fény szédítette s egy napos titok, s dermedt rügy-csipkerózsikák között dalolt: - Nyitni fog - nyitni fog - nyitni fog!...
Feje felett azúr-kék szajkó-toll csillant a fán s hókristályos lett kalap és kabát: a rikoltozva rebbenő madár leverte rá a cifra bükk havát.
S amerre járt: hegyek ontották rá a napsugárt s hó-szikra kápráztatta - milliárd!...
Köd várta lent. A ködbe visszament s házába tért derült aszkétaként.
Két szemben a csodálkozás kigyúlt: - Sötét ember, honnan hozol ma fényt?
Megládd, megint futunk a berken át, feledve tél jegét. A záros kert-ajtón s a kerten át, ha felszikkadt a rét. Most hűs estére hűsebb éjszakát borít fehér sötét. De majd megint futunk a berken át s fogjuk köröskörűl az almafát, feledve tél jegét, ha felszikkadt a rét.
Köszi! Az az igazság, hogy "rámszóltak", hogy írjak, ajánljak rádióműsort is, annak ellenére, hogy látszólag nincs túl nagy foganatja. Valahogy ellen kell súlyozni a sok technokrata hifista véget nem érő eszmefuttatását :))
"Körülvettek a boldogságos növényi fájdalmak"... Ha nem tévedek, és a ragozás is a helyén van, legalábbis megközelítőleg...Köszi, hogy feléleszted időnként ezt a topikot, és igen: hiányzik Gyurkovics az orgánumával, lelkesedésével, és a humorával...
