MTI - A római katolikus egyház rejtegeti a háborús bűnök gyanújával körözött Ante Gotovina horvát tábornokot - legalábbis ezt állítja a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze.
Magadnál vagy? Miközben szerb tömeggyilkosok 10 évet kapnak Hágában, te természetesnek tartod, hogy magyar verekedők 15-öt kapjanak???? Egy hazai cigány két-három évvel is megúszta volna. Simon Tibi gyilkosai sem tudnak 15 évre megbüntetődni, elég volt!
Súlyosan bántalmazzák a temerini magyar elítélteket a szerb börtönben Fél szemére megvakult az egyik fiú
Míg magyarellenes erőszakcselekményekkel szemben tétlen a szerb hatalom, az egyetlen szerbverés öt magyar vádlottjára összesen 61 év börtönt szabott ki a szerb "igazságszolgáltatás". Összehasonlításként: a boszniai szerb háborús bűnösök közül Biljana Plavsics ex-elnököt 10 évre ítélték Hágában.
Szerbiában, nem túlzás, ma is egyfajta apartheid van érvényben a magyarság ellen, ahol a 350 regisztrált magyarverés csupán a jéghegy csúcsa. A munkahelyekről először a magyarokat bocsátják el, elenyésző arányuk a közigazgatásban és a rendőrség állományában, noha a régió lakosságának 15%-a magyar, Észak-Bácskában pedig még sok helyütt többséget alkot. A rendőrök nem kis hányada horvátországi és boszniai úgynevezett menekültekből áll (ilyen például a szabadkai rendőrfőnök is), akiknek nem akaródzik hazatérni, noha Horvátországban sokkal magasabb életszínvonal várná őket. Csakhogy a horvát szomszédok és hatóságok emlékeznek...E derék úriemberek hát a délvidéki magyarság nyakán maradnak, s nem óhajtják megtanulni nemzetünk nyelvét sem. Hasonló buzgóságot mutatnak a magyarellenes támadások felderítésében is, így a tettesek ellen az esetek túlnyomó részében még eljárás sem indul. De az sem ritka, hogy a megvert magyarokat büntetik meg, és dokumentált esetek vannak a verésekben való rendőri közreműködésről.
A dél-bácskai Csurog és Zsablya magyar lakói illetve leszármazottaik mai napig kollektív(!) bűnösnek számítanak a szerbiai jog szerint, és nem költözhetnek vissza falvaikba. Bűnük az volt, hogy 1944 végén a titoisták a két település lakóit részben lemészárolták, részben koncentrációs táborba zárták.
Miközben tehát a kisebbségellenes erőszakkal szemben tétlen a hatalom, és a horgosi mészárlás elkövetőit sem találják, az egyetlen, egyébként brutális szerbverés elkövetőit órákon belül elfogták, s első fokon összesen 61 év börtönt szabott ki rájuk a szintén példás gyorsasággal eljáró szerb "igazságszolgáltatás". Április 12-én az újvidéki bíróság Máriás Istvánt 15, Illés Zsoltot 13 év börtönre ítélte. Horvát Árpádra tíz év, míg Szakáll Zoltánra és Uracs Józsefre 11 és fél év büntetést szabott ki. Összehasonlításként: a boszniai szerb háborús bűnös Biljana Plavsics ex-elnökre 10 éves börtön méretett ki Hágában, jelenleg egy svédországi fegyintézetben néz színes tévét és emléiratain dolgozik. Bosanski Samac egykori rendőrparancsnoka, Sztevan Todorovics ugyancsak megúszta 10 évvel, noha maga is elismerte, hogy 1992-93-ban mohamedánokat és horvátokat gyilkolt, kínzott, illetve becstelenített meg. A tavaly nyáron, mellesleg drogdílerek közt történt temerini leszámolás magyar tetteseit azóta előzetesben tartják, míg a Hágában még ítéletre váró szerb vádlottak közül többet ideiglenesen hazaengedtek. A múlt héten a Vajdaság Ma által publikált, a börtönből kicsempészett levélből pedig az a más forrásból szintén megerősített információi is kiderült, hogy a vádlottakat súlyosan bántalmazzák. Egyikük fél szemére megvakult, és másik szeme állapota is egyre romlik a folyamatos ütlegeléstől. Önmagában senki sem kifogásolja a temerini verekedők megbüntetését, de ordító az aránytalanság a mértéket illetően. A vajdasági magyar pártok közleményeikben egyöntetűen elítélték a kettős mércét, a kisebbséget megfélemlítő üzenetet, amelynek lényege: magyart verni lehet, ám fordított esetben a legdurvább állami megtorlás várható.
Az meg különösen nem szép dolog, hogy mint a mantra ismételgeted a szerb média hazugságait, amikor ma már az ENSZ és az EBESZ is egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezik arról, hogy az egész temerini ügyet a szerbek szervezték meg. Ezek a szerencsétlen kölkök egyszerű bűnbakok.
Minden magyarnak joga van hozzá, hogy háborítatlanul tartózkodhasson hajnali négy óra tájban a magyarkanizsai West kocsma előtt vagy bármikor, bárhol másutt.
Mindent meg kell tennünk azért, hogy e jogukkal bátorságosan élhessenek kisebbségi nemzettársaink.
csak a magyarok szerencsátlenek, utoljra akkor vérengzhettek, amikor visszafoglalták horthyék a délvidéket! pedig mit nem adnának egy ilyen lehetőségért!
Nem szép dolog csoportosan majdnem agyonverni egy embert, a csontjait, az arcát összetörni, a seggébe seprűnyelet dugni. Magyarországon is ugyanezt a büntetést kapták volna. Nem az a baj, hogy a magyar bűnözők rács mögé kerültek, hanem az, hogy a szerb bűnözők sokszor megússzák. S persze az is, hogy a szerb rendőrség sem szereti az ilyen bűncselekményeket rasszista indíttatásúnak nevezni, ebben megegyezik a magyar rendőrség gyakorlatával.
Pedig sajnos nagyon sok a hasonlóság közöttük. Ugyanazon a nyelven beszélnek, ugyanúgy viselkedtek a háború során a kisebbségekkel. Szerbek irtottak horvátokat, bosnyákokat és albánokat, horvátok pedig szerbeket és bosnyákokat. Ugyanúgy erőszakos etnikai tisztogatást rendeztek, s aki nem ment a megfélemlítés hatására azt kiirtották. Aztán kirabolták, felrobbantották és felgyújtották az elmenekült kisebbség házait. Szerb és horvát, egyik kutya másik eb.
Ugyanakkor ott volt pl. Csehszlovákia, ahol egyetlen puskalövés nélkül meg tudtak állapodni az ország felosztásáról.
Nyisson már valaki egy topikot, ez döbbenetes. Megkezdődik az északír szcenárió?
http://www.kuruc.hu/?q=node/1551
Magyart ölt egy szerb Délvidéken - Elfogták a gyilkost
Elcsatolt részek, kuruc.hu, 2005, szeptember 24 - 19:15
Szombatra virradóra, hajnali négy óra tájban a magyarkanizsai West kocsma előtt gyilkosság áldozata lett a 33 éves Sarnyai József. Kuruc.hu kommentár: szinte biztosak vagyunk benne, hogy a szerb rezsim majd részegségre, hasonlóra hivatkozik és olcsón megússza a bűnöző. Miközben a temerini magyar verekedők (az egyetlen eset 300-al szemben, amikor magyarok vertek szerbet) jogerősen is háborús bűnösökével azonos
1. Az egész tárgyalássorozat idejére sincs kedve Hágába költöznie őrizet alatt. Ha egy 5 négyzetkilométeres adriai sziget lenne az életterem, nem szívesen cserélném le egy néhány négyzetméteres cellára.
2. Nemcsak az amerikaiak tűztek ki vérdíjat a fejére és nem az elfogására...
Ez kábé olyan, mintha azt mondanád, hogy "az ördögben és az örök kárhozatban való hit elrettenti az embereket a gonoszságtól, ezért terjesztendő, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a valóságtartalmáról".
Egészen egyszerűen szükség van arra, hogy a politikailag tudatos átlagember is mindinkább rádöbbenjen korábban általánosan elfogadott hiedelmek valótlanságára és hogy saját döntési és ítélkezési stratégiáit egyre pontosabb modellek alapján alakítsa ki. Különben elvész. A világ célirányosan nem írható le egydimenziós terminusokban.
Tudod azért a "statikus morál" kárhoztatása veszélyes és sikamlós talaj.
Ha elfogadjuk, hogya morál valamilyen dinamikusan, netán rugalmasan, azaz relatívan kezelendő kategória, akkor félő hogy elvész magának a fogalomnak a lényege!
"Vagyis az általad leírt - egyébként találó - paradigmának mégsincs akkora befolyása az álláspontra."
Ebből a mondatból grammatikailag is, gondolati szempontból is hiányzik a birtokos, azaz a logikai alany: "kinek az álláspontja"?
Mert a Carla del Ponte álláspontja, meg az Európai Unióé lényegében ez. Intik, távoltartják és - valami társadalmi igazságosság vagy milyen nevű program keretében egyébként megdöbbentően nagy összegekkel - támogatják Szerbiát, míg Horvátországgal kapcsolatban az az egyelőre szilárd álláspontjuk, hogy ameddig Gotovinát "nem találják meg", addig nem kezdődhetnek meg a belépési tárgyalások.
És ez természetesen egy statikus morál szempontjából igazságtalan és aránytévesztő dolog, hiszen egy ember hollétéért egy nemzet nem tehető felelőssé.
De hát Gotovina nyilván ürügy, jobban mondva metafora. (Egyébként nekem szimpatikus a figura, nem is tekintem - már amennyit tudok róla - immorálisnak vagy üldözendőnek, ellenkezőleg, de ez itt mellékes.)
A valódi mondanivaló az, hogy Horvátországnak az európaivá váláshoz legalább el kell kezdenie szembenézni mindazzal, amit a balkáni háborúban maga is elkövetett, illetve, amilyenné ez a háború tette, függetlenül attól, hogy ezek a dolgok az akkori helyzet és az akkori háború logikája szerint indokolhatóak, netán helyeselhetőek voltak-e vagy sem. A szembenézés mindig annak használ és annak érdeke, aki hajlandó tanulságokat levonni.
Igen, ez így korrekt. Ami a fontosabb, hogy egyoldalúságában valószínűleg (legalábbis a horvátokat figyelembe véve) többségében kölcsönös; az más kérdés, hogy mindez a szerbek szempontjából a saját "áldozat/mártír" státuszukba vetett hitük megerősödését váltja ki..
Igazad van, elsietett, hamis az az állítás, hogy "a történeti valóságtól független". Mondjuk helyette azt, hogy a"a történeti valóság egy egyoldalú, mégis, önmagában koherens értelmezési lehetőségének bédekkeresített változata"...?
Ugyanebből a paradigmából viszont egy alien arra a következtetésre bírhat jutni, hogy jobb is a horvátoknak, hogy nem lépnek be az EU-ba, valamint hogy aki túl készségesen szolgálja ki Hágát, az jól pofán lesz, és legyen is!, csapva. Vagyis az általad leírt - egyébként találó - paradigmának mégsincs akkora befolyása az álláspontra.
Ezzel elszúrtad az egészet. Ha bédekkeresített attitűdnek mondod, az elfogadható; apró nüanszokban és mundán hétköznapok során némileg kevésbé egybesimuló, és ezért pontatlan, de lényegében koherens, az elfogadható; de hogy "történeti valóságtól független"...
Nem tűnik el. A morál nem statikus, hanem valódi akciókban és reakciókban valósul meg és így nem választható el a konkrét történelmi helyzetektől.
Az utólagos, generalizált igazságosztás az események valódi értelmezését pótolja vagy teszi célzatosan lehetetlenné és többnyire az ítélkező konvenienciáját szolgálja.
Mi is érdekeink alapján ítélünk. Igazából magyar szempontból a horvát-szerb ellentét megítélése egy elég lapos paradigmában fejeződik ki, lényegében a történeti valóságtól független: a "horvát" a magyarsággal kilencszáz éves közösségben élt, katolikus keresztény, tehát mikutyánkkölyke, virulensen érdekérvényesítő nacionalista szimulákruma, míg a "szerb" az ortodox-balkáni, pánszláv-kommunista bundás gyilkos, partizán és mészáros.
Csakhogy ebből a - leegyszerűsített - paradigmából antifasiszta demokraták számára annak a következtetésnek kellene adódnia, hogy Szerbiával annyi a teendőnk, hogy egyelőre távol kellene tartani Európától és a szigorú ítélkezés és irányító támogatás bölcs arányainak érvényesítése által kellene előkészíteni lassú asszimilálódását Európához, viszont Horvátországgal kapcsolatban meg az az eminens érdekünk, hogy okulva nézzen szembe bűneivel és Európában tolerálhatatlan velleitásaival, adott esetben a vele szemben elkövetett bűnök túlsúlyának ellenére is. Hiszen közénk tartozik, és ebben a klubban más az etikett, mint odaát, a Huntington-meridián másik oldalán.
