"Művész-szakember"? az az, aki egésznap index-fórumozik? :)
Egyébként meg ha Meki, meg kell hagyni, hogy Rio-ban nem találtam semmi kivetnivalót a kiszolgálásban, kb 5 mp alatt előttem volt amit kértem, hiánytalanul, mosolyogva...
Mai METRO tempó. Kasszától el, kocsi tele irodaszerrel, lóvé kifizetve...pecsét a számlán: az alma. Hogyhogy?
Odébb megkapja!!! - a válasz...vagyis három pribék áll a kijáratnál - és összeveti a számlát a kocsi tartalmával - aztán bassza rá csak a pecsétet...illetve addig ki sem mehetsz, ameddig ezen a Gestapo-kapun át nem mentél.
Ez azért van, hogy a kasszásnő ne lopjon a rokon-barát-ismerős vevővel karöltve. Illetve a haver viszi a cuccost, csajszi nem üti be - este osztozás. Remek, mi?
Csakhogy vettem 4 doboz C5-ös boritékot, amit az egyik pribék felvágott cutterral - hogy nem-e dugtam el a boríték-dobozban egy mikrót, öltönyt, mosogatógépet, vagy emeletes kombinált hűtőszekrényt.
Türelmesen kivártam...aztán közöltem..."hozzon másikat". Azt mondta: miért?...illetve "nem lehet". Erre én: megsértette az árut - én originál csomagot vettem - INNENTŐL MAGA FELEL A TARTALMÁÉRT.
Baszod - lett ebből egy akkora cirkusz...tény, hogy az árúházigazgató rongyolta oda a kocsimhoz az originál csomagot a felbarmolt helyett.
Egy régebbi történet. 4 éves volt a kislányom. Folyamatos probléma ha együtt voltunk, hogy a női wc-be nem mehetek be vele, a férfi wc látványa pedig már nem optimális megoldás. Rendszeresen elkértem a mozgássérült klotyó kulcsát, mert így át tudtam hidalni ezt a problémát. Ez a slozi van kialakítva pelenkázónak is. A mekis csaj nem akarta odaadni a kulcsát, mondván, hogy nem pelenkás a gyerek. Nagyon felbosszantott, hogy neki kellene állnom magyarázkodni, ezért inkább azt mondtam, hogy szeretném én eldönteni, hogy pelenkás vagy sem. Az igazsághoz tartozott, hogy nekem is kellett, és erre is jó megoldás a nagy helység, mert a gyereket nem kell egyedül kinthagyni. Szóltam a főnökének, hogy szarakodik a csaj, aki természetesen azonnal odaadta a kulcsot. Mikor kijöttünk a kekec azonnal bement és kijövet hangosan közölte a főnökkel, hogy jöjjön, szagoljon (!) be, egy gyerek ilyet nem csinál. Erre teljesen elborult az agyam. Befejeztük a kaját, majd kértem a vendégkönyvet és beírtam mindent.
Nekem nem a kimutatással, hanem az alkohol érzésével van gondom. Nem bejövős és nem is szeretném ha az lenne. Inkább citromos víz kevés traubival keverve, vagy light sör ami elvileg alkoholmentes. Bár utóbbiból 2 üveg már megteszi azt a hatást amit nagyon nem kedvelek.
Kaja után egy (azaz 1 drab) poháral ebből a "receptből" és garantálom még személyesen Salgó-tábornok sem tudja kimutatni - pedig annak 9 doktorátusa van.
Ne feledd: nyáron izzad ám az ember - az etil úgy elszáll percek alatt mint a sóhaj - a szomjoltás viszont tartós.
Ha te képes vagy bubi-mentes (csap) vizet inni (pénzért)....hát akkor már veled nem is kell genyázni - hisz önellátó vagy - azaz kigenyázól te saját magaddal.
Így egy csomó fáradságos genyázástól mented fel az amúgy is belefásult vendéglátósokat.
Balaton büfésoron láttam, hogy a maradék söröket összeöntötték egy Balatoni világos üvegébe. A duma az volt, hogy még jól is jár a vevő, mert erősebb drágább söröket is iszik egy Balatoni világos áráért. Hasonló fenntartásokkal fogadom a nem az asztalnál nyitott bubi mentes ásványvizet is.
Csak 1 sztori. A boroskólát általában 2 deci bor 1 deci kóla arányban kérték. Én a bort lefelé kerekítettem az üdítőt pedig fel. Így közel fele-fele lett a keverési arány. Aztán 3 hét után egy este mikor mindenki szinte csak azt ivott szokatlanul nagy hiányom lett. Rövid idő alatt rájöttem, hogy a borból egy deci 6 FT a kólából pedig 1 deci 8 Ft. Na ezután alig kaptak kólát a borba, én meg hatalmas jattokat tettem zsebre! :)))
Senki nem mondta, hogy visszafelé - vagyis a pulttól mifelénk - nem folyik a genyázás. Csak a vevővel másképp kell genyázni.
Én nem ismerek olyan szakmát melynek ne lennének meg a saját genyázási-fortélyai az ügyfél felé. Még a kipufogó szervízesem is tud pár kegyetlen trükköt - ha nem tetszik neki a nyájas ügyfél.
Orvosok, egészségügyisek közt nőttem fel. Hát ott is hallottam ám sokmindent - úgy félfüllel...de az is elég volt.
Ha netán valami bajom lesz egyszer - akkor tuti magamat sajátkezüleg műtöm meg...netről-könyvből - mindegy. A "szerszámok" javarésze már megvan.
Hát Lujzi - ez nem Meki...de azért idevág. METRO "műintézmény" befutok a kasszához.
A kocsin 12.500 ív fénymásoló papír (2.500-as dobozokban) 2.500 darab C5-ös boríték, vagy 12 nagyfajta iratrendező, dossziék garmadája, tehát egy iroda teljes havi szükséglete.
Nyújtom a kártyát...és döbbenet. A kiscsajszi megkérdi:
"Cégre lesz a számla...vagy magánszemélyre ?"
Na inenntől "snitt" lett az agyam...a többire (ami ezután jött) arra már nem emlékszem.
Persze hogy egyetértünk.... csak ezen mindig olyan kellemesen fel tudom magam bosszantani, hogy a boltokban mien flegmaság uralkodik.
Akiket a legjobban nem bírok: a pincérek.... főleg a felkapottabb helyeken. Tegnap a Ráday utcában amikor kért egy srác a sör mellé egy poharat is, merhogy nem akar ott üvegből inni, a pincér válasza: nabazmeg.
