Jobb és bal a festői Kárpát-medencében
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2005. augusztus 19.
Kép: Tettamanti Béla
Csekély önbecsülésre vall, hogy a baloldalinak csúfolt közvélemény ennyire fölháborodott az egyik műveletlen jobboldali politikus szokványos megjegyzésein. A Fidesz volt miniszterelnöke, a néma képviselő, olyasvalamit mondott Erdélyben, hogy a baloldal nemzetietlen, méghozzá genetikailag.
Feltúnt-e valakinek, hogy Martonyi János a tegnapi Népszabadságban már nem a határon túli MAGYAROK álampolgáráságának megadásáról beszél, hanem az egyetlen reális jogi megoldásról, hogy azok kapjanak magyar állampolgárságot, akiknek a felenői rendelkeztek magyar állampolgárásggal, csakhogy tudja-e bárki azt, hogy ez mit jelent? 5 millió szlovák, 7 millió román, 2 milió szerb, 1,5 millió ruszin nemzetiségű személy felmenői rendelkeztek magyar állampolgársággal, nagy és boldog ország leszünk, csak elemezte-e valaki minennek a nemzetbiztonsági, gatdasági, plotikai következményeit? magyar állampolgártól nem tagadható meg a hazatérés pl.
Egyetlenegy kérdést kell feltenni és megválaszolni: ez pedig az, hogy adható-e állampolgárság azoknak, akiknek felmenői rendelkeztek magyar állampolgársággal, egyénileg kérik ezt az állampolgárságot, és egyidejűleg nem kívánnak állandóan letelepedni Magyarországon. Erre a kérdésre rendkívül egyszerű a válasz, mivel a világ száznál több országában élnek olyan magyarok, akik magyar állampolgárok, és egyben nem rendelkeznek állandó lakóhellyel Magyarországon.
A Szent István-i ökörség Uj Péter, 2005. augusztus 24. 00:00
"Az MTV tűzijáték-közvetítésének nézői között volt a legtöbb diplomás, arányuk 15,9%, míg az érettségizettek aránya 24,5%, így a nézők 40%-a legalább érettségizett..." (A Magyar Televízió Sajtóközleménye)
"Szent István szerette Erdélyt..." (Dávid Ibolya augusztus 20-i beszéde)
Na, mielőtt még elnyel engemet (meg önöket is) az államadósság örvénye, és céltalanul sutba dobjuk a sodródás szembenézését, (egyébként, mint horgász és kisgéphajó-vezető is aggasztónak találom, hogy a politikai szónokok a XVI. század óta képtelenek leszállni a hidrodinamikai metaforákról), javasolom, hogy vessünk egy pillantást 1005 év távlatából a Szent István-i ökörségre.
Nagyjából ezer éve a magyar politikai elit egyik zavaros előéletű vezető személyisége, bizonyos Vajk, gyanús módon nevet változtatva úgy döntött, hogy gátlástalanul kiszolgálja az országot befolyásuk alá vonni kívánó idegen hatalmak érdekeit, és rárontott saját nemzetére. Ördögi tervét megvalósítandó nagy mennyiségű idegenszívűt vett állami alkalmazásba, és legott elkezdődött a szellemi kútmérgezés. Jól tudták, hogy először a nemzet gerincét kell megroppantani, tehát a magyarság évezredes kultúráját, hagyomány- és hitvilágát támadták, hogy a globális divathullám igájába hajthassák a kultúrájuktól fosztott, megroppant gerincű, lehajtott fejű, céljukat, identitásukat vesztett magyarokat. A multinacionális, idegennyelvű, a magyar lélektől oly' távol álló kereszténységet a legvéresebb terrorral terjesztették, hogy ostoba, önállótlan alattvalóvá züllesszék az egykor büszke, szabad népet. A terrort követő, évszázadokon át tartó agymosás írmagját is kiirtotta az autentikus nemzeti kultúrának: ezer év után is csak pinceüzletekben, kirakodóvásárokon és szélsőjobboldali rendezvényeken tűnik föl egy-egy griffes-indás tarsolylemez.
A zsidók meg csak azért nem voltak benne ebben a sötét ügyben, mert akkoriban még annyira kevesen voltak ezen a környéken, hogy még bűnbakot sem lehetett belőlük csinálni. Bár, ha jobban belegondolunk, ezt az idegenszerű multinacionális keresztezést azért ők találták ki, tehát végső soron ők a felelősek az egészért.
A fenti kis visszatekintés nem csak hogy nagyszerűen illik néhány szabadon beszerezhető, mainstream hazai sajtótermék által kötött gondolatcsokorba, vagy logikai ikebanába, de legalább annyira tudományos és alapos, mint a Tetszőleges Magyar Politikus augusztus 20-iki beszéde, amelyből kábé az alábbi, Feszty Árpád-hatásokat is mutató tablókép szokott kirajzolódni:
Vajk/István áll egy magaslaton és szigorú tekintetét a messzi jövendőbe fúrja. Egyszer csak rádöbben, hogy a jövő nemzetben, hazában meg ilyesmikben van, ezért haladéktalanul lerongyol a magaslatról, fölveszi a kereszténységet, mint bukott miniszter a végkielégítést, aztán fogja az üllőt, a kalapácsot, és nekiáll egységes és erős nemzetet kovácsolni, hiszen fölismerte ott, a magaslaton, hogy csak akkor lesz belőle szent, új kenyér, körmenet, tűzijáték, vízi parádé és Red Bull Air Race, ha megteremti az egységes nemzetet, amelynek fogalmát ugyan csak nyolc évszázaddal később fogják kigyúrni, de azt már tényleg nem láthatta arról a magaslatról, úgyhogy az most mindegy.
A nemzeti ünnepek legszomorúbb tulajdonsága, hogy valamiért előcsalják a polelitből a benne rejtező ezerfejű általános iskolai történelemtanárt. Bár az idén már - ahogy a mindenkori magyar futballkapitány az épp soros, valami banánköztársaságtól vagy eszkimófalutól elszenvedett súlyos vereség után - látok biztató jeleket. A kormányfő egyáltalán nem beszélt.
A Fidesz-MPSZ ma diktatórikus vezérpárt, amelyből alig-alig hallatszanak ki a politikai viták - ha vannak ilyenek egyáltalán. (Valószínűleg nincsenek - legfeljebb egy rendkívül szűk keresztapai körben.) Röviden azt mondhatjuk: a párt átvette Rákosiék-Gerőék hagyományát, folyamatosan küzd a "belső ellenség", az árulók ellen (lásd a köztársaságielnökválasztás történéseit), új meg új hullámban küldve harcba hazudozó gyalogosait, parlamenti talpasait, bedarálva - ahogyan a bolsik a szocdemekkel és másokkal tették - alkalmi és "történelmi" szövetségeseiket. Az út Dobi Istvántól Torgyán Józsefig vezet - igaz, a parlament bohócából végül mégsem lett államfő, mint parasztpárti elődjéből.
Ebben a cikkben a tartalom és a forma meglepő egységet képez. Ilyen igénytelen "glosszákat" rendszeresen szokott közölni mostanában a Népszabadság? Valóban nagy lehet a gond a baloldalon.
Egy utódpárt - meg egy másik
Népszabadság • Hell István • 2005. augusztus 23.
Az MSZP utódpárt - írja Schmidt Mária, ám nem említi meg, hogy a Fidesz-MPSZ is az. Az MSZP az egykori szovjet típusú, kádári MSZMP-nek, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség pedig a hajdani liberális-alternatív Fidesznek, a Fiatal Demokraták Szövetségének az utódpártja.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
A szocialisták az elmúlt másfél évtizedben - minden rossz beidegződésük ellenére, azok legyőzésével, de az egykori bolsevik párt szervezeti bázisán - igazi demokratikus fordulatot hajtottak végre. Elhagyták nevükből az osztályharcra utaló "Munkás-" előtagot, ezzel is utalva arra, hogy az egész (politikai) nemzet, a szabad és demokratikus jogállam, a többpártrendszer, az osztálybéke hívei. Felszámolták a párton belüli "demokratikus centralizmust", a titkos és központosított hatalmi politizálást.
Ma - az SZDSZ-es szabad tanácskozások elnémulása után - az MSZP az egyetlen parlamenti párt, amelyben viszonylag önálló - de egymással szövetséges - platformok nyilvánosan politizálnak, ahogyan az a nyugati demokráciákban szokás. Az MSZP nem követi többé a sztálini hagyományt, nem preferál és nem diszpreferál népeket (etnikumokat), társadalmi csoportokat, vallásokat. A párt minden hibája és rossz beidegződései ellenére a javára változott.
Mindazok, akik képtelenek voltak követni az MSZP demokratizálódását, ideológiai fordulatát, elhagyták a pártot, és Thürmernél vagy - mint Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre - a jobboldalon találtak maguknak politikai otthont.
Fordulatot hajtott végre a Fidesz is, látván, hogy a kilencvenes évek elején meggyengült - Csurkáék által belülről is szétvert - MDF helyén tágas tér nyílik a jobboldali politizálás számára. Megszabadultak a nevükben szereplő "demokrata" jelzőtől - Csurka István MDF-alelnökként hasonló szimbolikus jelzéssel élt a Magyar Fórum című hetilap indításakor. A "fides" szót próbálták latinul "hűségnek" értelmezni, de hűtlenek lettek alapító eszméikhez: a liberalizmushoz, a világiassághoz, az antinacionalizmushoz-antirasszizmushoz, a parlamenti és a párton belüli demokráciához is.
A székház- és a bányaüggyel (mely a fantomizált, pártközeli cégek botrányával folytatódott) a párt vezetői nemcsak morális vétséget követtek el, de felmondták a párton belüli szolidaritást is, megalázták saját eredeti tagságukat azzal, hogy a hozzájuk közel álló cégek és üzletemberek - Varga Tamás, Simicska Lajos stb. - rendelkezésére bocsátották a párt vagyonát, vagy legalábbis az ő közreműködésüket vették igénybe "gazdálkodásukhoz".
A Fidesz-MPSZ ma diktatórikus vezérpárt, amelyből alig-alig hallatszanak ki a politikai viták - ha vannak ilyenek egyáltalán. (Valószínűleg nincsenek - legfeljebb egy rendkívül szűk keresztapai körben.) Röviden azt mondhatjuk: a párt átvette Rákosiék-Gerőék hagyományát, folyamatosan küzd a "belső ellenség", az árulók ellen (lásd a köztársaságielnökválasztás történéseit), új meg új hullámban küldve harcba hazudozó gyalogosait, parlamenti talpasait, bedarálva - ahogyan a bolsik a szocdemekkel és másokkal tették - alkalmi és "történelmi" szövetségeseiket. Az út Dobi Istvántól Torgyán Józsefig vezet - igaz, a parlament bohócából végül mégsem lett államfő, mint parasztpárti elődjéből.
A rendszerváltáshoz és egykori önmagukhoz hű fideszesek - Fodor Gábor, Molnár Péter, Ungár Klára és még sokan mások - elhagyták a minden demokratikus és morális értékét elveszített pártot, és többségük a Szabad Demokraták Szövetségében folytatta a politizálást.
Két utódpárt, két politikai közösség egymással ellentétes életútja ez, kedves Schmidt Mária. Vannak azért hasonlóságok is közöttük. Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak abban, hogy 1989-90-ben még a mai kancelláriaminiszter, Kiss Péter által vezetett BIT (újszülötteknek: Baloldali Ifjúsági Társaság) "zsideszezett", ma pedig (az egyébként nem antiszemita) Orbán igyekszik magát saját honlapján egy régi besúgói jelentés kommentár nélküli beidézésével finoman antiszemitának feltüntetni (ahogyan megítélésem szerint tusnádfürdői kunbélázásával is ez volt a szándéka). De ez szerepjáték. Orbán Viktor Csurka Istvánt majmolja. Csakhogy Csurka - becsületére legyen mondva - hiszi is, amit mond és tesz. Orbán pedig nem hisz semmiben, csak a hatalomban, és a hatalom visszaszerzését szolgáló hisztériakeltő hazugságokban. Ám Orbán lebegtetett antiszemitizmusa nem kevésbé veszélyes, mint a Csurkáé. Sőt.
Talán emlékszünk még rá: a Kádár-korban a "népi" és a "szocialista" jelző fosztóképzőként funkcionált. A "népi demokrácia" nem volt demokrácia és a "szocialista hazafiság" nem volt hazafiság. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség nevében ma a "polgári" szó az antonímia szerepét játssza. A közbeszédben a "polgári" szó jelenthet liberális, kapitalista társadalomfelfogást - de a Fidesz szónokai erősen antikapitalisták és antiliberálisok. Erre utal, hogy igyekeznek állami tulajdonban tartani a gazdaság jelentős hányadát, miközben az MSZP és az SZDSZ - igazi polgári pártokhoz illően - magánosít. Polgári lehet minden, ami nem katonai - de a Fidesz-MPSZ politikusai ágáltak legtovább a sorkötelezettség megszüntetése ellen. Polgári az, ami nem egyházi - de Orbánék az adófizetők pénzéből igyekeznek kiváltságokhoz juttatni az egyházakat, mintegy feudális dézsmaként. Mondanom sem kell: ami feudális, az nem "polgári".
Egy szó mint száz: a posztkádáristák utódpárti útja dicséretet érdemel. A poszt-FIDESZ-é ellenben: értékvesztés, nihilizmus, szégyen. És ennek semmi köze a jobb- vagy a baloldalisághoz.
Akkor nyilván Nagy Imrére tekintenek szellemi előképükként, nemdebár. Kár, hogy őt meg Kádárék kivégeztették - ők pedig az MSZMP-nek utódpártja, jogutódja.
Ezért mondom, hogy el kéne határolódniuk az egész kommunista múltjuktól, és holnaptól lehetnének szociáldemokraták.
ez butaság labrie, te is tudod, a baloldalon senki nem tekinti szellemi elődjének Kun Bélát vagy Rákosit, ugyanúgy ahogy jobboldalon Szálasit, épp ezért ízléstelen összemosni őket
a parlamentáris baloldalnak ugyanúgy megvannak az elődei, ahogy a jobboldalnak, bizony ebben az országban nagyon sok baloldali, haladó gondolkodású ember volt, ahogyan jobboldali, haladó is, ezt nem kellene elvitatni egymástól
És mit állít Hegyi Gyula? Hogy nevezettek nem zsidók, hogy nem baloldaliak, vagy hogy nem diktátorok? Egyszerűen úgy esett, hogy Magyarországra az áldatlan kommunizmust Kun Béla és Rákosi Mátyás hozta el.
Azóta szegény normális baloldaliaknak az ő szellemükkel, szellemiségükkel kell megküzdeniük. Pedig egyszerűbb lenne világosan elhatárolódni tőlük, a kommunizmustól, az Internacionálétól, az internacionalizmustól, és onnantól a baloldaliak se éreznék magukat kirekesztve a nemzetből, ők is hangoztathatnák a magyarságukat, nemzeti kötődésüket (és nem kéne titokban irigykedve gúnyolódniuk, amikor a jobboldaliak említik meg a magyarok érdekét).
Valamiért ez az elhatárolódás mindig elmaradt. Akkor viszont: ne tessék kiabálni, ha felemlegetik a kevéssé dicső elődöket... Itt nincs kecskés-káposztás megoldás. Egyenes beszéd kell; nem visszatámadgatni, hogy a jobboldal is sokszor vészt okozott, mert az igaz, csakhogy Szálasit nem is tekinti senki szellemi elődjének. A jobboldalon megvolt az elhatárolódás, de megvannak a pozitív történelmi előképek is, akikre lehet hivatkozni. Mondjuk a baloldalon ki lehetne az? (Deák, stb. nehogy már baloldali legyen...)
Kívülről nézve (Pomogáts Béla írása, augusztus 12.) "Ezeknek az értékeknek persze semmi közük Kun Bélához és Rákosi Mátyáshoz, ahogy a másik oldalon semmi közük Imrédy Bélához és Szálasi Ferenchez. Aki ugyanis felszámolja a szabadságot és az egyenlőséget, az nem lehet baloldali, és aki lemond a nemzeti függetlenségről és a keresztény etikáról, az nem lehet jobboldali. Legalábbis a fogalom eszmeisége értelmében. Máskülönben a valódi baloldal és a valódi jobboldal lehet (lehetne) egymásnak méltányos vitapartnere, akár szövetségese. A mindenkori szónoki nagyotmondás ennek a lehetőségét utasítja el."
A baloldal önbecsülése (Hegyi Gyula írása, augusztus 16.) "Orbán Viktor nagyon pontosan és tudatosan fogalmazott, amikor a baloldal "genetikai" nemzetellenességére való utalás mellett két közismerten zsidó származású diktátor nevét említette meg. A magyar szélsőjobboldal nyolcvanhat éve, a Tanácsköztársaság bukása óta folyamatosan összemossa a baloldaliságot a bolsevizmussal, a bolsevizmust pedig a zsidósággal. Nem hiszem, hogy lenne politizáló vagy akár csak újságolvasó ember e hazában, aki - esetleges sumákolásától függetlenül - ne tudná pontosan, mit értett a Fidesz elnöke a "genetikai különbségen"."
Héjagalamb (Kis Tibor publicisztikája, július 25.) "Ismerjük el, a maga nemében valóságos bűvészmutatvány volt Orbán tusnádfürdői fellépése. Más kérdés, hogy ezzel nyilván nem oldódtak meg a Fidesz kettős állampolgársággal kapcsolatos kínos dilemmái. A nagyobbik ellenzéki párt politikusai (Orbánon kívül Németh, Kövér) ugyanis láthatóan mind jobban belegabalyodnak a problémába. Vagy ha úgy tetszik: a torkukon akadt a kettős állampolgárság gumicsontja; sem kiköpni, sem lenyelni nem képesek ezt a referendum óta. A zavar jele az is, hogy míg Orbán egy újabb Fidesz-kormány esetére kettős állampolgársággal biztatja a kisebbségeket, Kövér viszont ezt elutasítja, mivel szerinte a megoldás áttelepülési hullámot váltana ki."
