Keresés

Gyors válasz egy laikustól, aki azért hallott erről-arról harangozni: Mivel nem kiadvány, szerintem levéltárban, leginkább a fővárosiban, de nem sok eséllyel. Kérdezd meg ott, hogy a mai vagy a közelmúltbeli rend szerint mi a sorsa az osztálynaplóknak. Konkrét esetet olvastam egy százéves általános iskoláról, melynek a pincéjében tartották az iratokat egy darabig, aztán nyomuk veszett. Talán hivatalosan is selejtezhetők egy idő után, de azt sejtem, ténylegesen mindenképp ez a sorsuk sokszor. Könyvtárakban csak kiadványok vannak, ott legfeljebb évkönyveket találsz, a FSZEK Budapest Gyűjteményében például sok középiskoláét. De talán az is olyan bizonytalan szabályokkal és még bizonytalanabb gyakorlattal kezelt dokumentumtípus, mint a "kisnyomtatványok".

 

Az OSZK-s ügyre később visszatérek laikus civilként, aki azért igyekszik figyelmesen olvasni, és érdeklik a múlt dokumentumai, illetve a mai szervezetek működése.

>>+ csak ebben a tpoikban vagyunk páran akik mentettek volna.
Slide, ne haragudj, nem hiszem el.

És egy kicsit az egész dolog stílusáról.

Alapvető kommunikációs trükk a politikában, hogy egy cselekményt, egy hasonló (nem megfelelő) lejáratott szóösszetétellel jellemeznek.
A könyvégetés mint cselekmény azt jelenti, hogy valamely írásos mű tartalma ellen úgy lépnek fel, hogy nyílvánosan elégetik!
Slide, ugye itt azért nem ez történt!
Ne használjuk már ezt a meglehetősen kemény fogalmat erre az esetre.

Lehet, hogy volt néhány pótolhatatlan dokumentum is az elégetett papírok között. De nem lesz feltétlenül ÉRTÉKES valami pusztán attól, hogy nincs belőle több. Ehhez azért több kell.

Az előző korok társadalmi, gazdasági ,kultúrális vonulatait megismerheti a későbbi korok kutatója más kiadványokból is.
Egyébként minden könyvtár évente szelektálja a birtokában lévő anyagokat és tervezetten évi kb. 100 tonna anyag kerül megsemmisítésre.

Ja, és még egy. Slide, Te hol húznád meg a határt, hogy mit kell megőrizni és mit szabad megsemmisíteni? A Story magazint még igen, a Kiskegyedet már nem? A Piszke papírgyár éves beszámolóját még igen, a Kukutyin Kft mérlegét már nem? Vagy ami egyszer véletlenül bekerült a Könyvtár falai közé, akkor azt már nem szabad bántani? Ami nem került be, azt igen? Te kire bíznád a döntést? Mert ugye valakinek döntenie kell ezekben az esetekben.

>>Elégtek itt ugye többek között "katolikus, református, zsidó kulturális egyesületek
>>kiadványai".
>>Azokból is az utolsó példányok.
>>Melyekben minden bizonnyal számos későbbi holokauszt, ill. világháborús áldozat
>>publikált.
>>Az ő emlékük, munkájuk most tűnt el végleg.
Erősen demagóg megközelítés. Slide, ha jól tudom, Te nem szereted a demagógiát :O

>>Miért nem nyilvánvaló mindenkinek automatikusan, hogy ilyesmit nem lehet tenni.
Talán mert ez nem igaz? Talán mert Te tévedsz? Nem fordulhat elő?

>>Mikor jutunk el oda, hogy saját magunk, önerőből is képesek legyünk eldönteni mi a
>>jó és mi nem az?
>>Mi hasznos és mi nem az?
Megtették.

>>Vagy hívnál egy szakembert?
>>Na ezt nem tették meg!
Fel kell világosítsalak: Ők a szakemberek. Vagy Téged kellett volna hívniuk?

>>Szubjektív értékelésnek nincs helye közgyűjtemények esetében.
Akkor milyen értékelésnek van helye?

>>Egyszerű példa: ha Egyiptomban előkerül egy tábla, amin egy borraktrár
>>nyilvántartása szerepel az ugye egyértelműen értékes.
Igen. Egyiptomban az emberek töredéke tudott írni olvasni, és alig-alig léteztek írott anyagok. Ebben a választékban igen, értékes a borraktár nyilvántartása. A mai korból azért már van esélye némivel több írott anyagnak fennmaradni, nem beszélve az egyéb információhordozókról, mint filmek, számítógépes anyagok, videók, stb. Ha ezt mind meg akarnánk őrizni, mást se csinálnánk, csak ezeket katalogizálnánk.

>>A tolerancia lényege 1ébként, hogy senki helyett nem döntöm el mit érdemes kutatni
>>és mit nem, valamint akiben nincs kellő alázat a rábízott(!!) kultúrkincs tekintetében,
>>az húzzon a ***ba!
A tolerancia szónak ezt a definícióját még sosem hallottam.

No, tovaris balacy!

Most is fenntartod, h fingom sincs a dologról???

 

Annak, aki minden különösebb tájékozódás nélkül azt írja, mondja, hogy Monok ok nélkül és buta módon semmisítette meg a gyűjteményt, figyelmébe  ajánlom, hogy az illető úr úgy közismert hazai és széles nemzetközi berkekben, mint a magyar írásbeli kultúra megörzésének, feldolgozásának egyik legnagyobb alakja. Tessék megnézni a könyveit, projektjeit, kiállításait, amiket menedzserelt. Hibát mindenki követhet el, de mielőtt kimondjuk a verdiktet, sokoldalúan tájékozódni kell.

 

Üdv: Fiskális (könyvtáros, nem az OSZK-ból)

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Magyar könyvtárosok elektronikus listájáról:

 

Kedves Kollégák!

 

Nem vagyok híve az olyan vitáknak, beszélgetéseknek, ahol a partnerek

egyrészt ezredinformációkkal bírnak, másrészt meg nem mondhatnak semmit,

vagy nem is utalhatnak. Értelmetlen az ilyen beszélgetés. Azok, akik

jószándékkal érdeklődnek közügyek iránt, joggal dühösek, hogy a nem jó

szándékú "érdeklődők" miatt őket is büntetik az információk

visszatartásával. Maradjunk abban, hogy sem az OSZK vezetése, sem jómagam

nem a gyűjtemény ellen van, sőt, talán éppen ellenkezőleg. Kérem, hogy

tájékoztatásul elégedjenek meg a minisztérumba küldött jelentésem

másolatával, ez a hivatalos véleményünk az ügyről:

Monok István

------------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Államtitkár Asszony!

 

2005. július 5-én kelt, 4.3.1/313-1/2005 ügyiratszámú levélére a

nemzeti könyvtárban tárolt fertőzött nem állományi anyag

megsemmisítésével kapcsolatosan a következőket válaszolom:

A nemzeti könyvtárak általában nem őriznek kisnyomtatványokat, ez a

mi könyvtárunk egyik specialitása.

1935. október 1-én megalakult a könyvtár gyarapítási osztálya, a

beszerzések és "értékesítések" lebonyolítására (ez utóbbit nem

részletezte a jegyzőkönyv, hogy minek az értékesítésére, de a

Könyvtár jelentős mennyiségű duplumanyagot értékesített története

során, sajnos még Széchényi Ferenc könyvei közül is kikerült sok,

amelyből szebb, épebb példány érkezett, főként az 1948-1952-es

államosítások után). A magyarországi könyvtárakban és a piacon ma is

sok olyan "Növedéknapló pecsét"-el ellátott dokumentum található és

legálisan vásárolható, amely a nemzeti könyvtárból általában

legálisan került ki.

1935-ben megalakult a Kisnyomtatványtár, Fitz József volt ekkor a

főigazgató.

1937. szeptember 25-én az osztályvezetői értekezlet tárgyalta a

Könyvtár új gyűjtőköri szabályzatát. A főigazgató szerint

aprónyomtatványokat csak akkor gyűjtsön a Könyvtár, ha

"bibliográfiailag feldolgozható" állomány, vagyis ha könyv

melléklete, egyébként nem. Ettől függetlenül a Könyvtár csoportos

érkeztetéssel és feldolgozással megőrizte az aprónyomtatványokat is,

általában egy példányban.

A most megsemmisített anyag keletkezése tehát feltehetően az 1935-től

kezdődően félretett (papírként(?) értékesítésre szánt?) állományhoz

történetéhez kötődik. (A keletkezés történetéről nem áll részletesebb

forrás irattárunkban rendelkezésre).

A dokumentumokról nem készült tételes jegyzék sem a Könyvtárba

érkezéskor, sem a megsemmisítéskor, hiszen a kisnyomtatványok esetén

csoportos érkeztetés történt, soha nem készült róluk tételes

nyilvántartás. Egyes állományrészekről, a leltározott és feldolgozott

állományban rendelkezésre állnak részletesebb, de nem tételes jegyzékek.

Az anyagot a Nemzeti Múzeum épületében, később az udvari raktárban

tartották, és ahogy elkészült a budavári könyvraktár, 1973-ban

(pontos dátumot nem sikerült kideríteni) a déli raktártoronyba került

ládákban. Ezeket innen 1984-ben szállították a Rózsa utcába. Szállítási

naplót nem találtunk, az akkor itt dolgozók szóbeli közlése a dátum.

Feltehetően helyes, hiszen 1985-ben már megnyílt a könyvtár és helyet

kellett adni a feldolgozott állománynak.

1999. második félévétől elkezdődött szervezeti átalakítás során

megszüntettük a Fölöspéldány Központot, és ezzel párhuzamosan a külső

raktárak állapotát is áttekintettük. A Vas utcai raktár menthetetlen volt,

szétrohadt, fertőzött állomány, amely csak fertőtlenítés után volt

elégethető. A Rózsa utca is többször víz alatt állt, és a Hold utca alsó

szintjein is többször állt víz. A még menthetőnek vélt állományokat a

Könyvtár Fóti úti raktárába és a törökbálinti lerakati helyekre vittük.

Elkezdődött az anyag intenzív szétosztása (felgyorsult az egyházaknak

történő visszaadás - közel 30 ezer kötet került vissza egykori

tulajdonosához, a megmaradt anyagot felajánlottuk az újonnan alakult és

már hagyományos egyeteknek (Veszprém, Miskolc, Pécs, Károlyi, Pázmány,

Szeged), és a határokon túli magyar könyvtáraknak. Az így kiválogatott

anyag maradványát megjelenési helyek szerint szétraktuk, és a megyei

könyvtáraknak ajánlottuk. A történelmi nagycsaládok anyagait előzetesen

leválogattuk és ma is így őrizzük. A megjelenési helyenként válogatott

anyag - az egykori tulajdonosokról nincsen információ -ma is a Fóti úton

áll. Felszámoltuk az úgynevezett "Tároló Könyvtár"-at is, és ugyanígy az

országos HITÁR (külföldi napilapok) is szétosztásra, a megmaradt rész

újrahasznosításra került. Összesen közel félmillió könyv és egyéb

dokumentum került állami és egyházi közgyűjteményekbe.

A Rózsa utcából a most (2005-ben) megsemmisített anyagot 2000.

szeptember 8-án szállították Törökbálintra. Az anyag, ahogy a

jegyzőkönyvből is kiderült szuvas, fertőzött volt. A szállítás során

egy dolgozónk maradandó szemkárosodást szenvedett.

2000. szeptember 14-én fertőtleníttettük, majd szeptember 26-án

behoztuk a budavári épületbe (így keletkezett a "pokol" néven

nevezett folyosó szakasz). Az eredeti ládákat azonnal elégettük, mert

használhatatlanok voltak (melléklet: A Rózsa Ferenc utcai pinceraktár

felszámolási naplója, 2000. október 30). A "Pokol" elnevezést a dolgozók

adták, mert ránézésre, és szagra nem hitték el, hogy nem fertőzött már az

anyag, és nem is nyúltak hozzá. Nekik volt igazuk.

A fertőtlenítés után szükséges legalább félév, de inkább több idő

ahhoz, hogy az anyaggal dolgozni lehessen. Mi három évet vártunk, a

célfeladatok során soha senki nem vállalta az ezzel az anyaggal való

munkát.

Utólag személy szerint örülök ennek, mert elkerültünk számos

munkajogi pert.

A 2004. évi második félévi tűz- és munkavédelmi szemlén

megállapították, hogy a Könyvtár gépészeti terében a használaton

kívüli katalógus szekrények mellett nagy mennyiségű kiadvány, fonott

kosarakban és papírdobozokban tárolt dokumentum található. Ezt a

tényt a vezetőségnek a Működés-fenntartási Osztály 2005. január 11-én

írásban jelezte, mellékelte az anyag fotóit (mellékelem).

A vezetői értekezlet tájékozódott (2005. január 12-én és január 26-

án) arról, hogy mikor, milyen anyagokat és ki helyezett el itt,

megállapítottuk, hogy a dokumentumok nem az OSZK állományát képezték, nem

leltári anyag. A vezetői értekezlet 2005. január 26-án úgy döntött, hogy

(1) készüljön ÁNTSZ vélemény az anyagról, (2) azonosítsuk, hogy milyen

arányban hiányzik az OSZK állományból az itt őrzött dokumentumkör.

Az azonosítást február elején elkezdték. Az azonosítás eredménye:

csekély mértékben nem található az állományban. Ezt az azonosítási

munka az úgynevezett "csak poros" anyaggal történt, két óra múlva

szemgyulladás jelentkezett.

Az Országos Epidemológiai Központ Bakterológiai Osztály,

Mikrobiológiai Felderítő Csoport 2005. február 15-én tett jelentést,

igazolta az anyag fertőzöttségét. Nem tért ki a vizsgálat arra, hogy

az anyag teljessége mennyire vette át a fertőzést. A véleményt a

számukra előírt mintavétellel végezték. Az anyag égetéssel történő

megsemmisítését javasolták (tehát papírhulladékként sem lehetett

volna hasznosítani) A véleményt mellékelem.

Ezek után - a 70 éves raktári tologatások és fertőződések után -,

tekintve az anyag történetét, a feldolgozás során vállalandó

egészségügyi kockázatokat, a szerény várható kisnyomtatványi

gyarapodást, továbbá azt, hogy a vállalati nyomtatványok jelentős

része a levéltári gyűjtőkörbe tartozik, a vezetői értekezlet 2005.

március 2-án döntött a megsemmisítésről. Ezt május és június folyamán

végrehajtották.

Weeber Tibor nem a könyvtár vezetőségének tagja. Nem a

Kisnyomtatványtár dolgozója; nem a Gyarapítási Osztály dolgozója; nem a

Raktári Osztály dolgozója. A megsemmisítés után (előtte egy szóval sem) a

belső levelezési listán közzétette személyes véleményét, ami - állítása

szerint akarata ellenére - kikerült az Index című internetes

periodikumhoz.

Az Index című elektronikus periodikum engem soha, semmilyen formában

nem keresett meg, nem kérte véleményemet, csak 2005. július 6-án.

 

Monok István

 

mesélje el nekem valaki (esetleg évek ota a szakmában dolgozo es jo ismerosokkel rendelkezo), hogy hogyan akartak potolni a masodpeldanyokkal az esetlegesen elveszelodott eredetit, ha a masodpeldanyokat galambok kozt es vizzel idonkent elarasztott helyen taroltak?

 

En anno olyan helyen (is) voltam sorallomanyu, ahol 1904-1992kozti allomanyokat is taroltak. De elkepzelhetetlen volt, hogy oda viz vagy galambfeszek betorjon. Pedig arra sem igazan volt tobb penz... Vagy csak odafigyeltek ra es nem azon keseregtek, hogy nincs penz? Az, hogy adott papirokat por, viz es galambmentesen tartoljak azt hiszem, hogy egy orszagos konyvtarban talan elvarhato.

"...Hozzátette, amikor munkatársai megpróbálták azonosítani a reklámanyagokat, kiadványokat - a dobozok tartalmának korábbi fertőtlenítése ellenére - két órán belül szemgyulladás, bőrkiütés jelentkezett náluk."

 

??? Ezt azért nem értem, mert egy barátom múzeumban dolgozik és mikor nemrégiben egy penészes-gombás raktárat kellett felszámolni (az anyagot fertőtlenítették, majd tiszta helyre vitték), kötelező védőöltözet nélkül sem a szakemberek, sem a múzeumi személyzet az anyag közelébe se mehetett! 

Itt a 1999-es pályázata is...

 

http://www.oszk.hu/kiadvany/kf/1999/3/monok1_h.html

Ez ütős.

 

Monok vall, íme ami számomra beszédes:

 

"A könyvtár eddigi története során a kezelésébe adott/került dokumentumok nem sérültek. Természeti csapások, háborúk, politikai szándékok nem csonkították a gyűjteményt."

 

Eddig...

 

"...a gyűjteményért van a gyarapítás, a feldolgozás, az állományvédelem stb., az olvasókért készítünk adatbázisokat..."

 

"Beruházások, felújítás, fenntartás, gyűjteményszervezés (gyarapítás), állományvédelem, modernizáció – ezeket a feladatokat nem lehet takarékossággal, szponzorációval és a bevételek növelésével megoldani. Egy szó a feladatok külső munkaerővel való megoldásáról: közgazdaságilag is bizonyított tény, hogy gazdaságtalan, ezen kívül a munka rossz minőségű, a munkavállaló nem elkötelezett, így a nemzeti intézményeket tekintve ez felelőtlen megoldás. Könyvtáron belüli feladat a fenntartás és működtetés további takarékos megoldása és a bevételek növelése"

 

"A felhalmozási keretek folyamatos bővítése szükséges, mert az új szoftverek új eszközöket igényelnek."

 

Monok bővítene...

 

"A nemzeti könyvtár gyűjteményeinek sérthetetlensége, gyarapításuk tervezettsége és szervezettsége nem könyvtári probléma. A kulturális- és a tudománypolitikának kiemelt célja kell, hogy legyen. Amit ma nem helyezünk el ebben a gyűjteményben, annak jövőbeli léte nem biztosított. Ez a történelem tapasztalata."

 

"Feldolgozatlan állományt a nemzeti könyvtár nem őriz."

 

Vajon van még ilyen?

 

"A nemzeti könyvtár nem raktározhat olyan dokumentumot, amely nem feldolgozott állomány. Folyamatosan megszűnnek azok a lerakatok, amelyek csak a helyet foglalták. Stratégiai célkitűzés a tároló kapacitás növelése a Várhegy alatt, a külső telephelyek felszámolása."

 

Értem, kell a hely. de mihez? (új kazán?)

 

"A vezetés

Az első mondatom az önkritikáé. Eddigi vezetői munkám általam leginkább kifogásolt része a belső kommunikáció rendszerével való foglalkozás elhanyagolása."

 

...

 

"Egy külső tanácsadó céggel átvilágíttatnánk az intézményt olyan szempontból, hogy van-e lehetősége a mátrix-típusú vezetésnek."

 

Javaslom bizonyos csatlakozók kihúzását.

 

"A menedzselés

Az a vezető tud menedzselni, aki tudja, hogy mit kell menedzselnie. Nem létezik ugyanakkor univerzális ember, olyan, aki szakmailag is elfogadott tekintély, képes áldozatokat hozni mások munkájának a segítéséért, illetve képes a gazdasági és egyéb jogi szabályozást naprakészen átlátni, illetve követni a változásokat."

 

Curriculum Vitae.

 

"Váljunk ismertté, népszerűvé, szimpatikussá. Ha ezen az úton tovább tudunk lépni, akkor a kapcsolati tőke működése továbbra is igazolja ezt a fajta menedzsment elképzelést."

 

Olyan érzés, mintha Monty Pythont olvasnék.

 

"Az intézmény érdekeit ugyanakkor a kényelmetlen vitákban is képviselni kell, olyanokon, amelyek sokszor szakmai viták, sokszor kulturális politikaiak. Az ilyen viták során keletkező konfliktusokat felvállalom, ahogy eddig is igyekeztem így tenni."

 

Na rajta.

"Folyóiratunk gyakorlatává vált, hogy az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói munkakörének betöltésére készült szakmai programo(ka)t közreadjuk. Most az intézményt 1999-2004 között irányító főigazgató, Monok István pályázati anyagát ismerhetik meg a könyvtár 2004-2008 közötti időszakára vonatkozóan."

 

http://www.ki.oszk.hu/kf/2004/2/monok.html

Idézem a Népszavát:

 

Fertőzött, használhatatlan volt az a nyolcvan doboznyi anyag, amit a közelmúltban semmisítettek meg az Országos Széchényi Könyvtárban - közölte Monok István az OSZK főigazgatója a távirati irodával. "A történtekért bármikor vállalom a felelősséget" - mondta, hangsúlyozva,a külső raktárkban tárolt anyag többször került víz alá, galambok fészkeltek a dobozok között. Hozzátette, amikor munkatársai megpróbálták azonosítani a reklámanyagokat, kiadványokat - a dobozok tartalmának korábbi fertőtlenítése ellenére - két órán belül szemgyulladás, bőrkiütés jelentkezett náluk. Monok István közölte azt is: a megsemmisített anyag nem volt a könyvtár állománya, azt azért tették félre, hogy saját anyagok eltűnése, károsodása esetén ezeket a másodpéldányokat használják.

 

1. Végre vállalja valaki a felelősséget amiért 80 doboz víz alá kerül, galambok fészkelnek bele és elfertődődik. Igazi emberi nagyság. Lehet lemondani.

 

2. Ha nem volt a könyvtár állománya, van róla tételes nyilvántartás?

Ha nincs honan tudjuk mi hamvadt el?

Ha van, látni szeretném nyilvánosan, hogy tudjuk mi hamvadt el!

 

3. Monokmatek: 1, sok? (amiből kettő van nem ritka?)

 

4. Ha valaki kiásna pl. egy 600 éves betemetett kriptát, tele fertőzött, gombás kódexekkel, az anyag Monokhoz kerülne? Monok munkatársai (akiknek nyilván fogalmuk sincs arról mit tehet egy ember a saját egészsége védelmében ha veszélyes anygokkal foglalkozik) megvizsgálnák?

 

Ami utána történne arra ki sem térnék, mert nyilvánvaló...

 

 

Akkor a Te kedvedért beidézném a cikk előző mondatait is:

Fertőzött, használhatatlan volt az a nyolcvan doboznyi anyag, amit a közelmúltban semmisítettek meg az Országos Széchényi Könyvtárban - közölte Monok István az OSZK főigazgatója a távirati irodával. "A történtekért bármikor vállalom a felelősséget" - mondta, hangsúlyozva,a külső raktárkban tárolt anyag többször került víz alá, galambok fészkeltek a dobozok között. Hozzátette, amikor munkatársai megpróbálták azonosítani a reklámanyagokat, kiadványokat - a dobozok tartalmának korábbi fertőtlenítése ellenére - két órán belül szemgyulladás, bőrkiütés jelentkezett náluk.

Szerintem a legnagyobb rossz (ami az Index cikk - hamisan - kidomborít) nem következett be: nem vesztek el pótolhatatlan kiadványok.

Másrészt viszont szomorú, hogy ha már őrizték sokáig ezeket az anyagokat, akkor miért nem őrizték méltó körülmények között, megelőzve romlásukat. Nyilván benne van, hogy nem tudnak mindent rendesen tárolni, és, bizony, prioritásokat kell felállítani.

R.

Másodpéldányokat sem égetünk és punktum.

Minimum nyilvános felhívásban közzlteszi, hogy nincs többé helye, forrása, etc.

Aki pedig mentene az jelentkezik.

1867 az évszám ember!

Rákkeltő anyg?? Muhaha.

Mosakodik a kazánfűtő...

http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=742980

Monok István közölte azt is: a megsemmisített anyag nem volt a könyvtár állománya, azt azért tették félre, hogy saját anyagok eltűnése, károsodása esetén ezeket a másodpéldányokat használják.

Vagyis másodpéldányokat érintett az égetés. Vagyis a könyvtár munkatársa, Weeber Tibor félretájékoztatott, az Index meg megette.

R.

"Elégtek itt ugye többek között "katolikus, református, zsidó kulturális egyesületek kiadványai".
Azokból is az utolsó példányok."

Na pont ez az - többek közt -, ami hitelteleníti szememben az egész cikket!

Még akkor is, ha megszünt szervezetek kiadványairól van szó, pont ezek az "intézmények" nem szokták hagyni elveszni az irataikat.

Ráadásul - mások is fölvetették -, ha nem voltak földolgozva az anyagok, honnan a fenéből tudja a koma, h "utolsó példányok"-ról volt szó???

Itt többen nekem estetek, pedig én sem helyeslem se könyvek, se iratok elégetését egy közgyűjtemény részéről, de azt hiszem, itt vki nagyon be akar tenni a SZK dirijének (lehet, h okkal - ezt nem tudom), ezért kavart vihart egy pohár vízben...

Ja, ha már számháború, édesanyám 39 éve dolgozik a könyvkiadásban (Kultúrában kezdett, akinek mond valamit), többek között tőle kaptam a könyvek szeretetét, a történteket olvasva nem tér magához.

 

1szerű példa töriből gyengéknek:

 

Elégtek itt ugye többek között "katolikus, református, zsidó kulturális egyesületek kiadványai".

 

Azokból is az utolsó példányok.

 

Melyekben minden bizonnyal számos későbbi holokauszt, ill. világháborús áldozat publikált.

 

Az ő emlékük, munkájuk most tűnt el végleg.

 

Vajon Monok nagy nyilvánosság (pl kamera) előtt is nyitott kandallóba hajította volna egy korabeli zsidó kultúrális egyesület kiadványát?

 

Kultúrális egyesületek kiadványai?

Hmm...

Novellák, versek, tárcák...

 

 

Meg hogy valami rákot okozó folyadékkal locsolták le a nyomtatványokat, oszt azért kellett öket eltakarítani.

Jogos, köszönöm!

Már 2 dolgot nem értek.

 

Az első evidens (ami történt)

 

A második:

 

Miért nem nyilvánvaló mindenkinek automatikusan, hogy ilyesmit nem lehet tenni.

Nem is mennék olyan messzire mint a cikk (kultúrbűn), bár egyetértek maximálisan.

Egyszerűen csak annyi: ez nem helyes.

 

Nem mellékesen, a tények számítanak, hogy mivel magyrázzák, az tökmindegy.

Beszélni lehet bármiről - szoktak is - ami számít: ki mit tesz.

Monok egy destroy manager.

Általában én sem szoktam, de most néztem az M1-et. A főigazgató a beosztottjának megtiltotta a nyilatkozatot, de ő végre nyilatkozott. Cáfolja az Index tudósítását, könyvet nem égettek, a kisnyomtatványokat pedig muszáj volt, mert veszélyeztette a munkatársak egészségét. A javasolt megmentési technikáról, melyről a beosztott könyvtárostól tudunk, a javaslat elutasításának okáról, az esetleges digitalizálás lehetőségéről -- vagyis a lényeges dolgokról -- nem volt szó a tudósításban. Mécs képviselő beszélt róla a Parlamentben, vagy legalábbis őt mutatták, Vass államtitkár pedig vizsgálatot ígért. verz: rendben van, maradjunk ennyiben.

Úgy látom, a többiek már válaszoltak a kérdéseidre.

 

ui.: Széchényi

Ha a cikk többi része is csak akkorát csúsztat, mint a címe, már akkor sem hiszem egy szavát se...

Te érted, amit írsz? Jó neked! Mert, amit én írtam, abból egy szót sem értettél meg...

Mert te aztán kurvára értesz ám! :(

Jómagam 30 éve a könyvkiadásban dolgozom, kb. 10 könyvtáros ismerősöm van, közülük több a Széchenyiben, de nem értek hozzá...

További jó füstölgést és köpködést!

Ha valamihez nagyon nem ertesz, akkor ne is szolj hozza...

 

balacy

Jesszus, összekeversz tücsköt-bogarat.

 

Az valóban nehéz koncepcionális és gyakorlati kérdés, hogy az ezután növekvő tömegben keletkező dokumentumokból mit érdemes és milyen technikával lehet megőrizni, az eltett anyagban hogyan találhatjuk és nézhetjük meg, ami érdekel, és hogyan lehet ezt hatékonyan, elfogadható költséggel megvalósítani. Ezek elég nyitott kérdések, érdemes róluk vitatkozni.

 

Ettől különböző probléma, hogy ami a múltból eddig megmaradt, az több már nem lesz, legfeljebb biztosabb helyre kerül, fogyni viszont könnyen fogyhat a fizikai romlás vagy a rossz döntések miatt. A könyvtárosok vagy más illetékesek elvben nem vitatják, hogy a kisnyomtatványokat meg kell őrizni, nehéz is lenne. Hanem gyakorlatban hanyagolták el a feldolgozást és a fizikai megőrzést a konkrét esetben az eddigi információk szerint. A fő illetékes pedig egyelőre hallgat, mert úgy gondolja, megteheti. (A nem szakértők egy része talán a könyvtárak egy részét is kidobná, de hála istennek ebben csak közvetett módokon érvényesítheti véleményét.)

 

Az OSZK fölöspéldány részlegének semmi köze ezekhez és a topik témájához. Ott is előfordulhatnak értékes könyvek, melyek az ország valamelyik könyvtárában valami miatt nem kellettek, és az információcsere költsége miatt (régebbi tapasztalatom szerint a kőkorszaki technika miatt is) nem biztos, hogy eljut oda, ahol esetleg használnák. De a csak egy vagy néhány helyen hozzáférhető ritkaságok oda szinte biztos, hogy nem kerülnek.

 

Ennyit tudtam hozzátenni, búcsúzom.