A házeladáshoz rengeteg kitartás kell. A szüleimnek 2 év alatt sikerült, pedig akkor élénkebb volt a piac, mint manapság.:((( Viszont, ha lezárjátok, senki nem használja akkor 1 magánházban nem nagyon van rezsi, nincs központi fűtésszámla, meg közösköltség, amit mindenképp fizetni kell.
Köszi! Eddig minden nagyon gömbölyű. :) Az egyetlen bánatom, hogy nem sikerül eladni a házat, és a két rezsit nehéz lesz fizetnem. Pl. több, mint 70eFt volt 3 hónapra a villanyszámla. :( De a munkával, a társasággal, a lakással minden ok, és ez a lényeg. A gyerekek is jól érzik magukat. :)
Én meg vártam, hogy Te jelentkezz, mert azt írtad, szerdán újra netközelben leszel... Úgyhogy végül azt hittem, hogy mégse jött a lányod Pestre. Na sebaj; még ráérünk; majd legközelebb! (Lehet, hogy addig még én is megyek Szegedre)
Mesó, ez nagyon jó hír! Természetes, hogy az ember fél a változásoktól, és biztos, hogy ezzel új fejezet kezdődik nálatok, és mindenki félne a helyedben, de ez lehet egyben valami nagyon jónak a kezdete is!!
Cseppet se legyen lelkiismeret-furdalásod! Gondold el, mennyi fiatal jár messze az otthonától iskolába, és hétközben koleszba lakik. Hát fogjátok fel, hogy neki otthon van az a "kolesz" ( mármint a 3. lánynak ).
És ne félj! Aki mer az nyer! Kisülhet ebből még valami nagyon jó dolog is!
Istenem, hány dolgot szalasztottam el az életben, mert egyszerűen féltem nekimenni, mert ..... és itt jöttek a kifogások, mert az mindig akadt. Aztán elegem lett abból, hogy mindig megfutamodok, megráztam magam, és elhatároztam, hogy igenis menni fog a dolog. Ha másnak sikerül, nekem miért ne?
Nagyon sok sikert kívánok, és kitartást Nektek! Tuti, hogy megbírkóztok a helyzettel :)))
A fiam iskoláját sajnálom nagyon, hisz olyan boldog voltam, hogy felvették gimibe.
Itt meg általánosba járna újra. De ő velem akar jönni.
A 2. leányzó örül, hogy eljöhet a mostani sulijából.
A 3. lány nem akarja itthagyni a suliját, hisz mindigis idekészült, így miatta is fáj a szívem, hogy itt marad. Bár ő vigasztal, hogy nagylány már, boldogulni fog, ne aggódjak.
De persze aggódok. :)
És félek is nagyon. :(
De egyszerűen nem merem elszalasztani a lehetőséget,
mert mi lesz, ha nem lesz másik?
Hogy néznék a gyerekek szemébe, hogy megint nincs mit enni,
pedig itt volt a lehetőség, de elszalasztottam.
Egyszerűen NEM MEREK nemet mondani, akármennyire is félek is. :(
és az eddig dicsért jó suliktól a gyerekek elszakadnak? uj környezet? más társak? fele család itt? mindenkinek van mérlegelési lehetősége? szava? figyelembevéve kinek hogyan lesz jóbb mint ma, tegnap?
valamit valamiért-átrágva?
nem nekem kell a válasz! csak leirtam amire gondoltam.
Még ugyan nem 100%, de nagyon bízom benne. :) Én is örülök, és izgatottan várom. Kicsit viszont beárnyékolja az örömöm, hogy a párom nem örül velem, sőt, egyenesen ellenzi. Mert 120 km-re leszek, és szétszakad a család. :(
Ez egy fogós kérdés, mert egyházi iskolába megyünk, én is, és a legjobb barátom is, tehát nem leszünk közalkalmazottak, de állítólag ugyanaz a törvény vonatkozik ránk is. 120 400 Ft a bruttonk mindkettőnknek. Én adót nem fizetek, mert a nagycsaládos kedvezmény marad. De a barátomnak most születik az első gyereke. És persze arra vagyunk kiváncsiak, hogy mennyi marad a netto. Köszi a választ!
