Azt mondja Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Népszavában, hogy Magyarországon kialakult a totális ellenzék szerepe, ami szerinte korábban soha nem létezett. Azt mondja, hogy kialakult egy olyan ellenzéki felfogás, hogy a kormány bármit csinál, az értékelhetetlen, az rossz, nem kérdeznek, hanem először ütnek. Ütnek szavakkal, minősítésekkel, s ha kell, rést ütnek az igazságon. Szerinte olyan áron nem szabad a kormány ellenzékének lenni, hogy közben az országnak is ártanak.
Én nem akarok mást ezzel a topikkal, mint összegyűjteni mindazokat a támogató, pozitív lépéseket, amiket az 1998-2002-es ciklus ellenzéke, a jelenlegi kormánypártok tettek az előző kormány idején.
Ha Gyurcsány igazat mondott, a bőség zavarával fog a topik küzdeni. Ugtyan én egyetlen egy ilyenre sem emlékszem. Én úgy emlékszem, hogy 1998 és 2002 között az ellenzék szerint minden lépés rossz és bírálandó volt. Én úgy emlékszem, hogy például 23 millió román ütött rést az igazság és a köznyugalom falán. Én úgy emlékszem, hogy az akkori ellenzék a státustörvény kapcsán simán magáévá tette a román és a szlovák ellenérdekelt álláspontot. Biztos azért, mert ezzel kicsikét sem ártottak az országnak.
Tehát itt a hely, lehet összeírni, mi mindenben állt pozitívan az mszp-szdsz ellenzék a polgári kormány intézkedéseihez. Csak mert akkor még nem volt totális ellenzékiség Gyurcsány szerint.
Csongor a tünde
