Akarattyán, Aligán és környékén nyaralók ismerkedési, társalgási, és szervezkedési fórummal, különösen a közelgö nyári hónapokra, valamint arra a tényre, hogy társaságban a legszebbek a nyári esték...
kihasználtuk az esőmentes időt, lementünk megnézni fentről a vizet, a hajókat, beleszagolni egy kicsit a levegőbe. aztán persze mielött elindúlt volna a csapat a legközelebbi játszótérre [bezerédi strand] elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy inkább hazajöttünk..
mostanában sajna csak 7végéken jutok el ide jó esetben is. viszont a párom lent van pár hétig a 2 kis rosszcsonttal, én meg amikor tudok lelátogatok hozzájuk.
öregebb fejjel aug20-ai tüzijátéknéző bulikat szoktam szervezni a barátaimnak. akik aztán az irántam érzett türelmüknek köszönhetően hajlandóak végignézni a tüzijátékokat a magaspartról :))
gyerekkori másik nagy emlékem, amikor a virhart néztük a teraszról [be van üvegezve], néztük ahogy szikráznak az összeérő villanyvezetékek [azóta megorganizálták nem érnek össze, talán áramszünet is kevesebb van]. sehol sincs az esőnek, viharnak olyan hangulata mint itt akarattyán. még ennek a mostani rossz időnek is megvan az utolérhetetlen hangulata [hol esik, hol nem esik].
ezeket a vízcseppeket pár perccel ezelött kattogtam 2 eső közötti szünetben.
ez meg itt a magasparton készűlt pár nappal ezelött. [a kaviat.hu -n van még pár kép]
én Hilda nénire emléxem az öreg trafikosnénire akarattyán [kb. szembe volt a postával a trafikja]. nagyon jó kis műanyag szag volt nála, a sok kis apró szines játékoktól. köjökként mindig kierőszakoskodtuk, hogy valamit vegyenek itt nekünk. valami kis műanyag szart, egy kapucínert vagy valami más csokit.
nomeg a szunyog hajkurászás az akarattyai kertmoziban, ahova mindig vittük magunkkal az ülőpárnát.
Emlékszem amikor még alig volt kerítés a telkek között. Lovaskocsiról árusították a görögdinnyét. Roma asszonyok gyerekkel jártak kéregetni. A kocsikat a Meszes úton hagyták a férfiakkal. Az utcákon a bozótban csak keskeny ösvényen lehetett közlekedni. A haverokkal gyakran aknásítottunk. A nyári viharok után nekem, gyereknek derékig ért a meleg sár, kis világot lehetett benne építeni, hegyekkel, folyókkal. (Kaptam is vérmérgezést.)
A TSZ magtárában volt a mozi. A falunak két ”bolondja” is volt. A Hideg Jancsi a húsboltban kenyeret árult. Ha világosat kértél azt mondta: ”világos lesz, mint néger asszony valaga a homokban.” A szüreti bált a sarkon dobszóval hirdették meg. A legények bokrétás kalapban galoppoztak a Szépkilátó felé. A ”fôút” beton volt, a repedésekbôl kiszedtük a puha aszfaltot és rágtuk. A part még nem volt kikövezve. Nagy volt a nádas. A többire majd talán máskor fogok emlékezni.
Bocs, véletlenül mellényúltam, szóval ez az a Nádas csárda, ahol azt szenzációs harcsapaprikást ettük Kenesén<img src="https://img.index.hu/imgfrm/6/9/9/9/THM_0001436999.jpg" alt="Akarattya, magaspart" border=0 class=tn_img onclick=picwin("http://imgfrm.index.hu/imgfrm/6/9/9/9/BIG_0001436999.jpg")>
Legjobb élményem itt? A világosi magasparton szereztem első PMR-rádiós élményemet: dumáltam Almádival. Igaz, előre megbeszélt volt. Egy olyan PMR-es, aki "nagyban tolja", valszeg komolytalannak tartja az ekkora távolságot, de nekem ez az első kontakt nagy élmény volt. A magaspart baromi jó rádiózós hely lene, ha lene kivel dumálni a Balaton medencéjében.
kihasználtuk az esőmentes időt, lementünk megnézni fentről a vizet, a hajókat, beleszagolni egy kicsit a levegőbe. aztán persze mielött elindúlt volna a csapat a legközelebbi játszótérre [bezerédi strand] elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy inkább hazajöttünk..
vihar elött..
[imahttp://forum.index.hu/EditArticle/setArticle?t=9124377#
http://forum.index.hu/EditArticle/setArticle?t=9124377#