Azt hiszem kár volt az orosztól " felszabadulni ", már ami a nyelvet illeti. Most egy optimális mixet így képzelek : angol - orosz - spanyol. A német jó, de gyakorlatilag korlátozottan ( közép európa) használható.
Az azért engem elgondolkodtat, hogy annyi orosz tanárból és tanítványból miért van ilyen kevés valóban jól beszélő.
Hogy ne csak a vér csordogáljon itt mindig elmesélem ezzel kapcsolatban a kedvenc sztorimat. Annó a szomszéd lakást minden nyáron kibérelte egy német hegedűművész, aki moszkvában járt konziba, és akcentus nélkül nyomta az oroszt. A magyar zenész barátja aki gyakran meglátogatta ilyenkor viszont perfekt német volt. Néha én is csatlakoztam hozzájuk egy kis tracspartira, ami álltalában úgy alakult, hogy én a magyar baráttal magyarul beszéltem, ő fordított németre, vagy én oroszra. Ő a német baráttal németül, ilyenkor vagy ő mondta utána magyarul, vagy a német oroszul, mi pedig oroszul társalogtunk, hol én fordítottam magyarra, hol a német németre.. :)
Szerintem minden nyelv ismerete hasznos lehet. A mai világban biztos, hogy az angol hasznosabb mint az orosz. De Kelet-Európában jól jöhet az orosz, hiszen közvetítő nyelvként minden szláv országban használható, de még a volt NDK területén is elég sokan tanulták.
Hát nem tudom, hogy más hogy van vele. Én kicsit öregebb vagyok, 4 évig áltlánosban, 4 évig gimnáziumban, majd még 2 évig az egyetemen is tanultam oroszul. A gimnáziumban 4 évig latinul tanultam, az egyetemen 3 évig angolul. Angolból van középfogkú nyelvvizsgám és beszélek is, oroszul inkább csak olvasni tudok, meg konyhanyelven beszélni.
Az osztársakkal együtt ugyan már 2.általánosban angolul kezdtük a tanulást,azzal a kitétellel,hogy 5.től oroszul is folytatjuk,de közben jött a rencerváltás,-és eltörölték az oroszt,de,mi akár még azt is tanulhattuk volna,ha az SZMK fele(már akkor is megosztottak voltak szüleink-),pusztán nem praktikus okokból nem dönt ugy,hogy maradjon az anyanyelv mellé,még 1jól megtanulható begyakorolt nyelv is,azaz az angol!(A másik fele,maradt az orosz mellett is,az igazgató,tanárok,nagy örömére,igaz ,hogy ma elhajlottak a Fidesz fele,de ez csak kitérő-)
Lényeg a lényeg,hogy igy tanultuk sok-sok éven át,de talán a nemzetközi környezet hiánya,-és.hm.a nyelvnek nem gyakorlása okán,nem tudom leforditani,-esetleg,ha kereskedelmi szakszavakban,ha lehetne!-)
Ön szerint a mi korosztályunknak oroszból,vagy angolból lett volna jobb felszabadulnia,vagy megelégedhetnénk tisztességes magyar-szóértéssel,irással,olvasással és beszéddel?
The son of a rural Bavarian police officer, Ratzinger was six when Hitler came to power in 1933. His father, also called Joseph, was an anti-Nazi whose attempts to rein in Hitler’s Brown Shirts forced the family to move home several times.
In 1937 Ratzinger’s father retired and the family moved to Traunstein, a staunchly Catholic town in Bavaria close to the Führer’s mountain retreat in Berchtesgaden. He joined the Hitler Youth aged 14, shortly after membership was made compulsory in 1941.
He quickly won a dispensation on account of his training at a seminary. “Ratzinger was only briefly a member of the Hitler Youth and not an enthusiastic one,” concluded John Allen, his biographer.
Two years later Ratzinger was enrolled in an anti-aircraft unit that protected a BMW factory making aircraft engines. The workforce included slaves from Dachau concentration camp.
Ratzinger has insisted he never took part in combat or fired a shot — adding that his gun was not even loaded — because of a badly infected finger. He was sent to Hungary, where he set up tank traps and saw Jews being herded to death camps. He deserted in April 1944 and spent a few weeks in a prisoner of war camp.
He has since said that although he was opposed to the Nazi regime, any open resistance would have been futile — comments echoed this weekend by his elder brother Georg, a retired priest ordained along with the cardinal in 1951.
“Resistance was truly impossible,” Georg Ratzinger said. “Before we were conscripted, one of our teachers said we should fight and become heroic Nazis and another told us not to worry as only one soldier in a thousand was killed. But neither of us ever used a rifle against the enemy.”
Some locals in Traunstein, like Elizabeth Lohner, 84, whose brother-in-law was sent to Dachau as a conscientious objector, dismiss such suggestions. “It was possible to resist, and those people set an example for others,” she said. “The Ratzingers were young and had made a different choice.”
"Az, hogy ilyen hamar döntöttek az új pápa személyéről, kifejezi a Joseph Ratzinger iránti egységes bizalmat, és a reményt, hogy ő lehet az, aki folytatja a csaknem három hete elhunyt II. János Pál pápa útját" - mondta Schweitzer József nyugalmazott főrabbi. "Reméljük, hogy Ratzinger bíboros folytatja elődje vallások, kultúrák közötti hídépítését, nyitottsága, gesztusai követésre méltók lesznek" - mondta. "Nagyon reméljük, hogy nem juthatott volna ilyen magas egyházi rangra, ha személyes múltjához valami rossz emlék tapadna" - mondta a nyugalmazott főrabbi arra a felvetésre, hogy Joseph Ratzinger 1944-ben Magyarországon szolgált a német hadsereg katonájaként. "Katona volt, akkor mindenkinek katonának kellett lenni, főleg egy diktatórikus államban" - tette hozzá.
HUNGARY
Antisemitism in Hungary in 2003 was manifested mainly in far right publications and demonstrations. Istvan Csurka, of the Hungarian Justice and Life Party, was a leading purveyor of antisemitic and anti-Israel commentary.
THE JEWISH COMMUNITY
The 80,000 Jews living in Hungary, out of a total population of 10.55 million constitute the largest Jewish community in eastern Europe outside the borders of the former Soviet Union. The great majority live in Budapest, with communities also in Miskolc and Debrecen as well as in smaller cities.
The Federation of Jewish Communities (Mazsihisz) is the main body of Hungarian Jewry. Several major philanthropic organizations are active in Hungary, especially the Lauder Foundation, whose summer camps attract youth from across central and eastern Europe. The Hungarian Jewish Cultural Association publishes a monthly, Szombat (Saturday), and conducts a wide variety of cultural and educational activities. The quarterly Mult es Jovo (Past and Present) publishes original and translated essays on a variety of topics. The bi-weekly Uj Elet (New Life) is the official publication of the Jewish community, and its content reflects a religious revival among some segments of the Jewish population.
POLITICAL PARTIES AND EXTRA-PARLIAMENTARY GROUPS
Political Parties
Since its loss in the May 2002 elections, the center-right FIDESZ, which was the main governing party before the elections, has been transforming itself into a conservative bloc which seeks to topple the Socialist-led coalition. The nationalist, xenophobic and antisemitic Hungarian Justice and Life Party (MIEP), led by Istvan Csurka, has had no parliamentary representation since the election. Attempts to challenge Csurka’s leadership have continued. While intra-party rivalry might weaken the extremist camp, any wing of the party which claims to be the ‘true’ representative of the populist right has little chance of competing with Csurka’s reputation and oratorical skills, which have dominated the extremist camp in Hungary since 1992.
Extra-Parliamentary Groups
The number of neo-Nazis is small, but they are visible at public demonstrations on national days or anniversaries linked to World War II. The most notorious neo-Nazi group is the Hungarian Welfare Association, which has appeared under various names and in different guises and adheres openly to the legacy of the Hungarian fascist Arrow Cross movement, led during the war by Ferenc Szalasi. Various small groups, such as Blood & Honour, are active in organizing demonstrations on anniversaries linked to World War II and the legacy of Hungarian fascism.
Skinhead numbers have not increased in the last few years and their activities appear to have diminished, evidenced by less activity in the streets and fewer publications. Nevertheless, this violent sub-culture with its neo-Nazi symbols continues to be a threat to public order. In February 2003, Hungarian police confronted groups of local neo-Nazis, especially from Blood & Honour, who were celebrating the anniversary of the 1945 attempt of Hungarian and Nazi troops to break out of Soviet-besieged Budapest. A similar demonstration took place in February 2004. Following these displays of neo-Nazi power, the authorities promised to clamp down on such demonstrations. However, the marches have become an annual display of neo-Nazism and Holocaust revisionism, which has been criticized by liberals and leftists in the Hungarian media. Thus, the liberal daily Nepszabadsag (21 Feb. 2003; translated and reprinted in TOL Wire – the web publication Transitions Online) noted that in the absence of tougher hate speech laws, neo-Hungaricists and neo-Arrow Cross supporters, “exercising their human rights,” have begun to speak out and organize.
A neo-Nazi organization called Group for a Hungarian Future (Magyar Jovo Csoport), which openly adheres to the legacy of the Arrow Cross and its leader Szalasi, attracted media attention and served to spotlight the re-emergence of other similar small groups which still draw dozens of adherents. The group is led by 26-year-old Diana Bacsfi.
ANTISEMITIC AND RACIST ACTIVITIES
Antisemitism in Hungary was manifested mainly in far right publications and demonstrations. MIEP supporters continued their tradition of shouting antisemitic slogans and tearing the US flag to shreds at their annual rallies in Budapest in March 2003 and 2004, commemorating the 1848–49 revolution. Further, during the anniversary demonstrations of both right and left marking the 1956 uprising, antisemitic and anti-Israel slogans were heard from the right, such as accusing Israel of war crimes. The center-right traditionally keeps its distance from the right-wing demonstration, which was led by Csurka.
On 11 January 2004 an Israeli flag was burned at a demonstration organized by right-wing groups demanding the closure of an alternative radio station, Tilos Radio. During a debate on Christian values on this station, the talk show host had said that he would “wipe out all Christians” (Ha'aretz, 12 Jan. 2004). This comment generated a heated public discussion. It was alleged that Jews/Jewish-leftists were behind anti-Christian expressions and that antisemitic manifestations were treated much more harshly than anti-Christian hate speech (website of the daily Magyar Hirlap, as well as sites of other major dailies). The radio station was banned temporarily by the National Radio and TV Authority (BBC News, 21 Jan. 2004, 168 Ora, 22 Jan. 2004). Both the Hungarian Foreign Ministry and the Israeli embassy condemned the burning of the Israeli flag. Those charged with the act appeared to have acted spontaneously.
On 27 January 2004, marking Auschwitz Liberation Day, the plaque on the bank of the Danube in Budapest in memory of hundreds of Jews shot and dumped in the river by Hungarian Arrow Cross members in late 1944, was defaced.
Propaganda
Hungary's support for the US position in Iraq, an issue widely debated in the country, was criticized by Csurka, who provided regular analyses in the weekly and monthly Magyar Forum, in an attempt to prove complete Hungarian servitude to foreign interests. In a characteristic remark, Csurka wrote in the weekly Magyar Forum (20 Nov. 2003), that in “Hungary everything is decided according to the interests of the global war-axis, Washington–Tel Aviv.”
Such perceptions, shared by Hungarian populists and by the extreme right, emphasize the Jewish-Israeli aspect of globalization, a favorite theme of Csurka. Every issue of Magyar Forum contains articles describing the pauperization of Hungary, allegedly a consequence not only of Hungary joining the EU – a theme which lacks clear-cut antisemitic elements – but of its subordination to US-Israeli global interests. This fits well with the old-new conspiracy theories of Jewish control of world – and specifically Hungarian – finances, also a frequent theme of Csurka’s column in Magyar Forum.
In early November 2003 the British Holocaust revisionist David Irving appeared on the state-owned Hungarian TV station, invited by Csurka to promote his book on the 1956 Hungarian Revolution which he portrayed as a workers' uprising against a Jewish-dominated communist regime (see Balint Molnar, “Drawing Red Lines,” TOL, 9 Jan. 2004). The show in which he appeared, “Night Shelter,” is known for its right-wing tendencies. Following a public outcry, the program was taken off the air, prompting Csurka to attack ‘leftist’ control of the media. Csurka referred to David Irving, as a “prominent British historian” whose views were not tolerated in Hungary and other countries by “Holocaust industrialists” (Magyar Forum, 20 Nov. 2003).
The nationalist weekly Magyar Demokrata is also a regular forum for the publication of antisemitic, anti-Israel and anti-Zionist articles. Articles dealing with the size and impact of Israeli-Jewish financial interests in Hungary are published in almost every issue. Such themes are combined with a negative approach toward the EU.
In late 2003 the verdict against Lorant Hegedus, a Reformist Church minister and leading MIEP member, who headed the party list for the 2004 European Parliament elections, was annulled. In 2002 Hegedus had published an article in a Budapest district paper in which he called for the elimination of the “Galician hordes” (a euphemism for the thousands of Ostjuden, east European Jewish refugees from Galicia who flocked to Hungary in the late 19th century seeking a better life) from Hungarian public life (see ASW 2002/3). Hegedus had been given a suspended 18-month jail sentence for “inciting hatred against a community.” The ‘victory of free speech’ was hailed by the Hungarian right, and he became an instant hero of the MIEP, as well as of the conservative right (from FIDESZ rightwards). Some eighty-four intellectuals signed a letter condemning the repeal (TOL, 9 Jan. 2004). Such protests on the part of liberals were strongly criticized by Csurka, who called for combating attempts by the Federation of Jewish Communities to lead a revolt “against the Hungarian judiciary,” and branded them as “a group which has great influence and tremendous wealth, seeks to.... create anarchy and works for complete robbery of the Hungarian nation” (Magyar Forum, 20 Nov. 2003).
Erdélyi példád alapvetően hibás. Ha átgondolod magad is belátod.
Ha a zsidó vallású emberek magyarnak vallják magukat, akkor a politikai meggyőződés nem azt jelenmti, hogy "meg akarják mondani a magyaroknak hogy mit tegyenek " , hiszen ez önellentmondás. A különbség pusztán politikai meggyőződésbeli.
Ps. Amit leírtam az alapvetően önazonosság kérdése. Ezzel elismerjük azt hogy a zsidó ( katolikus, református etc.) kultúra része és alakítója az összmagyar kultúrának. Innentől viszont a kisajátító és provokatív " bőgatya és fütyülős barack" tipusú kiszólások értelmezhetetlenek.....
Ps. Ps: Az egész eszmefuttatás viszont már régen offtopic.
Most soroljam a francia, német, angol stb példákat a tényleges antiszemita cselekedetekről ?
Ebben nem vagyok biztos, hogy jó példa lenne. Az arab bevándorlók antiszemitizmusát és eröszakos megnyilvánulásait összemosni a magyar antiszemitizmussal nem ildomos. A kettö között jelentös történelmi és politikai különbségek vannak.
Megjegyzem, az ún. "európai antiszemitizmusnak" is van táptalaja nyugaton, elsösorban Németországban és Franciaországban, de ez eléggé marginalizált ismereteim szerint.
"Aztán 89 után megszaporodtak a maguk zsidó identitását fennen hangoztató, mintegy ezzel kérkedő hangok, majd ennek ellenpontozása is."
szvsz ez nagyon hasonlit pl. iliescu legutobbi magyarazatara a marosvasarhelyi esemenyek kapcsan, hogy ti. a magyarok tul sokat es hangosan koveteltek ... es a csendhez szokott romanok fulet ez zavarta.
Szerintem inkabb az volt, hogy a 90es evek elejen egyes emberek igen erdekes "velemenyeket" hangoztattak ... akikrol aztan kideritettek - megint csak egyesek - hogy zsidok (vagy nem azok, de e folott elegansan szemett hunytak, nem illet bele a paradigmajukba) azutan egy ebbol kialakitott "vilagkepet" felhasznalva szolitottak meg egy nagyon torpe kisebbseget azzal, hogy ne' lam a zsidok megint miket mondanak ...
mondjuk azt alairom, hogy az erdelyi magyarok (v. akarmilyen kulturalis, vallasi, nemi kisebbseg) ne akarjak mar jobban tudni, hogy mi a romanok (az adott kisebbseg tobbsege :)) erdeke (vagy ha jobban tudjak is, akkor hagyjak oket, ne probaljak meggyozni oket, legalabb is egy adott ponton tul)
"Egyszerüen arról van szó,hogy a gengszter váltás után eltört bennem valami. Ujra előkerült az antiszemitizmus, meg még jó pár olyan nagyon avitt, ódon dolog amihez én már nem akartam aszisztálni. "
A rendszerváltás után előkerült antiszemita és avitt dolgokkal ebben az országban nagyon sokan nem értettünk egyet. A nagyságrenden viszon erősen vitatkoznék Veled. A Kádár éra alatt ( lehet hogy a fiatalságomból adódóan) a zsidó kérdés egyszerűen nem volt téma. Egyszerűen senkit sem érdekelt, mindenki megvolt a magya bajával. Aztán 89 után megszaporodtak a maguk zsidó identitását fennen hangoztató, mintegy ezzel kérkedő hangok, majd ennek ellenpontozása is. Hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás ebbe felesleges belemenni.
Ezzel együtt az antiszemitizmussal kapcsolatban lentebb leírtakat fenntartom. Kiegészítem azzal, hogy Magyarország alapvetően és összességében nem antiszemita vagy rasszista ország. Az elmúlt 15 évben én legalább is nem hallottam zsidó pogromról vagy zsidóverésekről, itt nem gyúlytottak fel zsinagógát ( keresztet fűrészeltek le...) . Most soroljam a francia, német, angol stb példákat a tényleges antiszemita cselekedetekről ? Vagy a holland AJAX szurkolói és ellendrukkerei?
A politikai életben a 90-es évek egyik főnyilasként kikiáltott szereplője ( valami Szabó) Izraelbe (!) települt, miután itt megcsinálta a nyilas felvonulását. ( na most erről mit gondoljunk , mi magyarok ???) Most ez a Bácsfi nevű stróman lendítgeti a karját néhány hülye előtt, de a magyar politikai élet minden jelentős szereplője ott volt a nagy budapesti zsinagóga holokauszt megemlékezésén.
Szoval az "avitt" dolgok a Horthy temetéssel azt hiszem lezárultak. Ez a permanens antiszemitázás pedig valszeg ( remélem) megszűnik, hizsen a zsidó vallású emberek ( Te ugyan elmentél, de maradtak jónéhányan) lassan rá kell hogy döbbenjenek arra, hogy néhányan az ő legbelső félelmüket akarják politikai céljaikra felhasználni.
Én nem hiszem, hogy ezek az emberek félelemben akarnak élni, én nem érzem azt, hogy magyarként félniük kellene bármitől. Hogy a vallásuk zsidó - ez tiszteletre méltó magánügy.
Sajnálom, hogy belső félelmeid arra késztettek, hogy elhagyd ezt az országot. Annak ellenére amit leírtál én mégis úgy hiszem hogy zsidó identitásod kerekedett felől és magyarságod háttérbe szorult. Ha a 90-es években mentél el, akkor ( bocs) szvsz ez inkább fóbia, mint tényleges feynegettettség érzés volt. Remélem új, választott hazádban megtalálod mindazt, ami itt hiányzott.
Én pedig remélem, hogy hazánkban mi is megtaláljuk - megteremtjük azt, ami még hiányzik.
Schröder: Németország hatvan éve felszabadult
Felszabadulás volt, ami hatvan éve történt
Felszabadulás volt, ami hatvan éve történt – jelentették ki konzervatív és szociáldemokrata politikusok Weimarban a buchenwaldi koncentrációs táborban elhunytak és megkínzottak emlékére rendezett ünnepségen. A lágert, melyben 56 ezer embert öltek meg a nácik, az amerikaiak szabadították fel.
Ebben az országban sosem fog esélyt kapni a hatalomra jutásra, aki uszítani mer a külföldiek, a más vallásúak vagy más fajtájúak ellen – mondta tegnap Buchenwaldban Gerhard Schröder kancellár túlélők és a német politikai élet vezetői jelenlétében. Nem volt ilyen optimista Jorge Semprun író, Buchenwald egyik túlélője. Ő arról beszélt, hogy tizenöt év múlva már egyetlen szemtanú sem fog élni, nem lesz, aki elmondja a hiteles történetet, így az emberiség előbb-utóbb elfelejt mindent, és a borzalmak megint kezdődhetnek elölről. Szavai a közönség egy részében visszatetszést keltettek, sokan lehurrogták az írót. Cigány és zsidó vezetők, kereszténydemokrata politikusok azonban arról igyekeztek biztosítani a túlélőket: az új generációk Németországban gondoskodni fognak róla, hogy Semprunnek ne legyen igaza, és a náci borzalmak ne merüljenek feledésbe. Jelenleg azon kell dolgozni – mondták –, hogy a tartományi parlamentekbe ne kerüljenek be szélsőjobboldaliak, és ha bekerülnek, a közvélemény ezt ne vehesse természetesnek, és ne szokhassa meg, hogy egy demokratikus állam parlamentjében a demokrácia lehetőségével visszaélve Amerika- és cionistaellenes mezbe öltöztetve kódoltan vagy nyíltan a demokrácia ellen lehessen uszítani. A német tévében és az újságokban a fasizmus feletti győzelem hatvanadik évfordulójának közeledtével egyre többen tartják fontosnak kijelenteni, hogy ez felszabadulást jelentett az ország számára. Richard von Weizsacker volt államfő, a náci Wehrmacht egykori tisztje is azt fejtegette, hogy mindez akkor is igaz, ha Kelet-Európának nagy árat kellett fizetnie 1945 után. Németország gazdasági és politikai sikerei, demokratikus rendjének kialakulása, valamint később egyesítése e felszabadulásnak köszönhető – írta a keresztény-konzervatív Richard von Weizsacker.
Kertész Éva, Berlin
nekem van pár ismerösöm Izraelben, akik a hatvanas években vándoroltak ki. Van köztük budapesti és kolozsvári. Nem ismerték egymás. És mindketten akkor vándoroltak ki.
a gengszter váltás után eltört bennem valami. Ujra előkerült az antiszemitizmus, meg még jó pár olyan nagyon avitt, ódon dolog amihez én már nem akartam aszisztálni.
A szocializmusnak nevezett diktatúrában nem volt antiszemitizmus? Vagy csak arról volt szó, hogy mivel a médiákat cenzúrázták, így ezeket a kérdéseket mesterségesen a szönyeg alá söpörték? Most nem szeretnék visszamenni az ötvenes évekbe és a híres-hírhedt orvosperekbe és a többibe.
És lenne még egy kérdésem: a rendszer (legyen gengszter) váltás elött az átalgemberek nem súgtak úgy össze mint most?
Szerintem nem ilyen egyszerü ez, ahogy te leírod. Persze, lehet, hogy én nem látom jól.
egyezem. Az egészben az a csapda, hogy itt két totális diktatúra harcolt egymással (engedtessék meg nekem ez a terminus) édes hazánk földjén. Egyiket sem érdekelte a magyar nemzet sorsa. 1945-ben csak annyi történt, hogy a világtörténelem két legsötétebb és leggonoszabb ideológiája felválottta egymást. Az egyik egy évig és egy hónapig tartotta megszállás alatt ezt a szerencsétlen országot, a másik meg 45 évig.
Én egyikböl sem kérek. És nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy mindekttö a történelem szemétdombjára került. Mert ott a helyük. Egymás mellett. Remélem a képviselöik is ott lesznek. Egymás mellett. Mint a nagy átöltözések idején...
Sajnos nem csak: vannak egyeni es kollektiv jogok ...
A tortenelem konyvek feladata, hogy a legfrissebb egyseges allaspontot kozvetitsek az ujabb generacioknak ... bovebb magyaraztkent el lehet modnani, hogy ja persze, ezt mindenki maskeppen elte meg ... de a kulcso megiscsak:
felszabadulas, de ... vs megszallas, de ...
en az utobbi fele hajlok, de nekem nincs szavazati jogom az ezt eldonto elit tortenesz bizottmanyban ;)
Szerintem se volt felszabadulás (az én családomnak biztosan nem), de el tudom képzelni, hogy sokaknak az volt. Miért kellene mindenkinek egyformán vélekednie?
Az országnak... Szvsz nehéz arról beszélni, hogy az "ország", tulajdonképpen egyéni sorsok vannak. De az országnak tényleg nem volt az.
