Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margit-szigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A 'pillangó, a 'gyöngy', a 'szív' - már nem az, ami volt,
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasod és azt feleli: oké.
Márai Sándor: Halotti beszéd
(1-14. sor)
A legelső jó, hogy ne törődjünk bele az önfeladásba... aki megtagadja vagy belerúg a magyarba, bünhődni fog érte. Aki viszont sorsközösséget vállal (így vagy úgy), akivel meg lehet találni a közös hangot, ahhoz sok-sok türelem kell...
Ez a szándék hamar kiderül. Én arra vagyok kíváncsi, hogy mit jelent nektek a magyarságotok pozitív hozzáállással. De ti személyemet támadjátok, eszetekben sincs -néhány kivételtől eltekintve- POZITÍVAN nyilatkozni -nem nekem- hanem nekünk!!!, a magyarságotokról. Ez önfeladásra, rongy lelkületre vall. Ez az igazság, a történelem mércéje szerint.
A "Szétverek majd köztetek" c. verset természetesen Ady írta. (Középiskola 2. osztály.) Hogy hogy minősíted, jogod van hozzá, de ettől még Ady ezt üzente hitvallásából és indulataiból fakadóan az önfeladó hittelen nagyszájú törpéknek, a magyar fajtát tagadóknak, az elkorcsosult semmirekellőknek, és a sznob magyaroknak egyaránt!!! Ady valóban bús magyar volt ezek miatt, és ha ma élne most sem vidámkodna veled, abban biztos vagyok. Azért erölködöm, hogy tudd meg te is, amég egyetlen magyar él ezen a földön addig jog is lesz számon kérni rajtad a nemzet életet, amit meggyalázol!
Ez egy szar vers, akárki írta. Nem mondom, hogy qszi színvonal, de... Klasszikusok is írtak szart, csak amikor már nagynevűek voltak, és főleg haláluk után, azokat a próbálkozásaikat is összeszedték és kiadták, amit ők nem adtak volna a közönség kezébe. Ma meg minden hülye kiadhatja a baromságait, csak legyen hozzá pénze. Mit erőlködsz itt ezzel a sok búsmagyar közműveléssel?
Csüggedt unszolók, vert, öreg fiúk, Tépett hitû szentek, Hívásotokat sírva köszönöm: Nyakunkon tartja lábát még bakónk S ti hörögve is háborut üzentek.
Jön a levél innen is, onnan is: A száz szinû õszön: Mégiscsak a legszebb szín vón a vér, Mégse hagyjuk, hogy a bomlott szemû S a bomlott fejû kaján játszva gyõzzön.
Új Csaba-nép, új, bajnoki mezõk, Én értem a titkot: Hívogatjátok önlelkeitek, A dacot, az istent és a halált, Mikor másokat háborúba hívtok.
Hát ott leszek, ha jõ gyülekezés, Ha törten, ha bénán. Ki közénk áll, nem kap finnyás kezet S harcolunk, mint egybevert mártirok Fenevadakkal cézári arénán.
S ne legyen majd köztünk arc rebbenõ, Tartsa titkát, tartsa, Hogy ez már csak a kétségbeesés, A Jövõnek szóló megmutatás S a kínpadra vont becsületnek harca.
Barátom, ez nem középiskolás fok! Nem ismerni kell a verseket, hanem érteni és érezni és kihallani amit a költő a jövőnek üzen. Barátom, szerintem azzal van bajod, hogy Adyval nem tudhatsz vitatkozni...
A cím realista módon van feltéve, a nagy átlagot veszi alapul, két jelentését veszet szó szókapcsolata van párhuzamba vagy szembe állítva? - minden esetre viszonyba hozva egy remélhetőleg még jelentéssel bíróval,
a cél érdekében provokatív, irónikus és sajnos jogos.
Minden liberális és baloldali magyar, aki kivételnek érzi magát így értse,
Így szóljon a problémához, és a mi közös ideánkhoz!
Minél több kivételt szeretnék látni!!!
(A mai valóság a szekértáborok valósága. Bár attól tartok mindig is az volt.)
Ilyen vonatkozásban teljesen egyet értek veled! Mesterséges politikai kasztrendszerek vannak ránk kényszerítve. Valójában nincs se ilyen se olyan oldal...
Ötvenhatnál hagytuk abba a megtisztulási folyamatot, onnan kell folytatni és meghatározni magunkat. Ami biztos: hogy magyar lehet mindenki, aki akar! Csak érezzük ugyan azt a felelősségteljes szeretetet, ami nem tűri ha bárki is gyalázza, Örüljünk ha valaki tettben és szóban is fontosnak érzi ezt kifejezni, védjük meg közös szerelmünket, de legyünk türelmesek azokkal, akik ebben a családban akarnak élni de nem fogadják el a család szokásait, évszázados hagyományait, a toleranciát szajkózzák, de amikor azt mondjuk nekik hogy szeretlek, foghegyről vetik oda hogy: dögölj meg! Különben is, nem szeretsz. És jót röhögnek az idealizmusunkon.
Az emberben eredendően rengeteg rossz van, ami bomlaszt... elgyengít, meglazítja az emberi kapcsolatokat.
A feladatunk, hogy segítsük egymásban meglelni az eredendő jót.
Köszönöm a véleményed, nem veszem magamra és nem értek vele egyet.
Véleményem szerint magyarországot ma nem a gyáva nyilasok és a bérhőbölgők uralják. Nem tőlük kell félteni, hanem sokkal inkább a véleménymonopóliumok műhelymunkásaitól, a félelmek elültetőitől, a kétfelécsatlósodott médiáktól, az egyéniségek ellenségeitől, a negatív hozzáállástól, a hitnélküliségtől, a türelmetlenségtől, az irígységtől, a közösségi eszmény hiányától, az idealizmus megvetésétől, hogy a társadalom a politikai szabadságnak és a piacnak mint az egész gazdaság és ennél fogva a társadalmi viszonyok szabályzójának az elvén alapul. Hogy az árupiac szabja meg a feltételeket, melyek között az áruk gazdát cserélnek, a hasznos emberi energiák és készségek áráruvá alakulnak át, életerőit úgy éli meg mint befektetést... féltem az emberi automatáktól, a szocializmusból átköpönyegforgatott kapitalizmustól, az önállótlanságtól, a szeretet elsatnyulásától!
Hogy ezek ellen küzdve, mennyiben vagyok megtévesztett... én nem tudom.
Egy nemzet szabadsága pedig öntudatában mutatkozik meg! Erről beszélgetni, ma hasznos ebben az országban.
