Jacques Chirac menesztette túl népszerűvé vált miniszterét, Nicolas Sarkozyt. Chirac a magyar származású pénzügyminisztert a pártelnöki tisztségért indítja, remélve, hogy így a politikus háttérbe szorul ...
Annyi megjegyzésem volna, hogy a normatív és a precedens alapú jogképzés nagyon erősen konvergál egymáshoz az utóbbi évtizedekben. Semmi más magyarázata nem lenne pl. annak a jelenségnek, hogy az EU-t alkotó államok mind a normatívjog alapján állnak, létrehozói egyenesen a normatív jog magállamai, mégis az EU szupranaconális joga sokkal inkább mutat precedensjogi elemeket, mint normatívakat.
A párizsi ügyészségi hivatal az alapján indította meg a vizsgálatot, hogy hétfőn a France 5 televízió egyik ügyfélszolgálati munkatársa, kedden pedig a szocialista párt egy képviselője a jobboldali elnökjelölt elleni fenyegetést tartalmazó, névtelen elektronikus levelet kapott. Az üzenetek a következő szavakat tartalmazták: "merénylet Sarkozy 2007. április 5."
A volt belügyminiszter április 5-én, csütörtök este Lyonban kampányrendezvényen vesz részt. A rendőrség a fenyegetések miatt megerősítette a rendezvény biztosítására hozott biztonsági intézkedéseket.
A legutóbbi felmérések eredményei szerint a kormányzó Népi Mozgalom Uniója (UMP) színeiben induló Sarkozy a legnépszerűbb az április 22-i francia elnökválasztáson induló jelöltek között.
Simone Veil az elnökválasztáson Sarkozyt támogatja
március 8. csütörtök 21:34
[MTI]
Franciaország egyik legnépszerűbb személyisége, Simone Veil, az Európai Parlament egykori elnöke csütörtökön támogatásáról biztosította Nicolas Sarkozyt, a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) elnökjelöltjét.
A Nemzetközi Nőnap alkalmából a belügyminiszterrel elkötött ebéd után az iránta érzett csodálattal és barátsággal magyarázta döntését a 79 éves centrista politikus, aki egyben méltatta a jobboldali elnökjelölt munkabíró képességét és érdeklődését mások iránt.
"Egyébként, továbbra is középre tartozom, ahhoz, amely az UMP-ben található. Mert a valódi közép itt van" - hangsúlyozta a centrista Unió a Francia Demokráciáért (UDF) egykori politikusa.
Veil hozzátette: nem állt szándékban volt pártja elnökjelöltét, Francois Bayrout támogatni, aki az elmúlt hetekben a hagyományos jobb- és baloldali megosztottságot meghaladni kívánó és nemzeti egységkormányt javasló kampányával a közvélemény-kutatási adatok szerint szorosan megközelítette Sarkozyt, illetve baloldali riválisát, Ségolene Royalt.
Franciaország törvényt alkotott a Nyugat-Európában terjedő, új keletű brutális utcai erőszak, a "happy slapping" visszaszorítására: mostantól öt évig terjedő börtönbüntetéssel és 75 ezer euró pénzbüntetéssel sújtható az, aki valóságos erőszakos cselekményt filmre vesz, és azt terjeszti az interneten, kivéve, ha az illető hivatásos újságíró.
A szabályozást a franca hatóságok egy kiterjedt új büntetőtörvénybe foglalták bele, amely szerdán lépett életbe. Legfőbb indítványozója Nicolas Sarkozy belügyminiszter, államfőjelölt volt. Jogi szakértők szerint Európában ez az első ilyen jellegű törvény. Bírálói azt mondják, hogy ügyetlen, kvázi-diktatórikus kísérlet a jelenséggel szembeni fellépésre.
Nyugat-Európa több országában néhány hónapja terjed a happy slapping, vagyis az, hogy fiatalok közterületen kiszemelnek maguknak valakit - akár felnőttet, akár gyermeket, de leginkább külföldit -, bántalmazzák, ezt közben (többnyire mobiltelefonjukkal) filmre veszik, majd mobilhálózaton vagy az interneten terjesztik.
MNO Ha Franciaországban most tartanák meg a májusban esedékes elnökválasztás második fordulóját, úgy a jobboldal jelöltje, Nicolas Sarkozy a szavaztok 54 százalékát kapná meg, míg baloldali vetélytársa, Ségolene Royal a választók 46 százalékának a bizalmát élvezné - derül ki egy Párizsban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás adataiból.
Sarko már több közvéleménykutató szerint is átvette a vezetést. Ha most lenne a választás, 32-26-ra verné Royale-t az első fordulóban, és a maradék szavazat több mint felét is olyan jelöltek kapnák (Le Pen, Bayrou), akiknek szavazói inkább szavaznak a második fordulóban Sarko-ra, mint Royale-ra.
Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter hétfőn este egy televíziós műsorban hitet tett a franciaországi beilleszkedés politikája mellett, franciának minősítve mindenkit, aki az országban él. A francia jobboldal elnökjelöltjének a "Van Önhöz egy kérdésem" (J'ai une question á vous poser) című, a TF1 közszolgálati csatornán indított vitaműsor első adásában 100 meghívott kérdéseire kellett válaszolnia.
Egy lille-i illetőségű hölgy azt firtatta, vajon miért nevezett ki Sarkozy a franciaországi muzulmánok tanácsa (CFCM) élére egy algériait, holott az országban élő iszlám vallásúak többsége marokkói. Ennek kapcsán a hölgy megemlítette, hogy ő maga is algériai, de egy marokkói CFCM-elnök lenne a demokratikus. Sarkozy erre így válaszolt: "Az én szememben ön nem algériai, hanem francia, mint ahogyan én sem vagyok magyar". A miniszter, akinek édesapja magyar, egyúttal leszögezte: Dalil Boubaker, a CFCM elnök sem algériai többé, hanem francia. Sarkozy ugyancsak ellenkezést váltott ki kérdezőjéből, miután kifejtette: "Senkinek sem kötelező Franciaországban élni. De ha valaki szereti Franciaországot, akkor tiszteli is azt és annak szabályait: nem él poligámiában, nem csonkítja meg a lányait, nem vág le birkát a lakásában, és tiszteletben tartja a köztársasági törvényeket."
A fiatal lille-i nő rasszistának minősítette a miniszter kijelentéseit, aki visszautasította a vádat. Emlékeztetett arra, hogy ő az a politikus, aki a legtöbbet vitatkozott Jean-Marie Le Pennel, a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetőjével. Ismételten hangsúlyozta, hogy számára a Franciaországban élő muzulmánok franciák. "Nekünk, franciáknak jogunk van ahhoz, mint az amerikaiaknak vagy a spanyoloknak, hogy megmondjuk: kit látunk szívesen földünkön, és kit nem" - fogalmazott Sarkozy. A jobboldal jelöltje a múlt heti fölmérés tanúsága szerint csekély előnnyel nyerne a szocialisták jelöltjével, Ségolene Royallal szemben, ha most rendeznék Franciaországban az elnökválasztást. (MTI)
Kémkedéssel vádolják Sarkozyt a francia szocialisták
Index/MTI
2007. január 25., csütörtök 13:47
Sarkozy lemondását követelik a belügyminiszteri posztról a francia szocialisták, akik azzal vádolják a jobboldali elnökjelöltet, hogy kampánystábjuk egyik tagja ellen kémkedik. A titkosszolgálat tagad, bár az elképzelhető, hogy a korábban greenpeace-es Rebelle-t a múltban megfigyelték.
Mondjon le belügyminiszteri posztjáról, követelik a francia szocialisták Nicolas Sarkozytől, miután egy szatírikus hetilap, a Canard Enchainé legfrissebb számában azt állította, hogy a francia titkosszolgálatok adatokat gyűjtöttek a szocialista jelölt, Ségolène Royal kampánystábjának egyik munkatársát.
A lap szerint a titkosszolgálatok Bruno Rebelle-t figyelték meg. Rebelle csak az elmúlt napokban csatlakozott a szocialista kampánystábhoz, előtte a francia titkosszolgálattal nem túl barátságos viszonyt ápoló Greenpeace franciaországi igazgatója volt.
Politikai pártokat nem figyelnek meg?
A francia titkosszolgálat süllyesztette el egykor a Greenpeace zászlóshajóját, a Rainbow Warriort, amikor az tiltott vizekre hajózott a francia atomkísérletek helyszínén a Csendes-óceánon.
A titkosszolgálatok egyelőre csak annyit reagáltak a vádakra, hogy 1995 óta nem végezhetnek megfigyelést politikai pártokkal szemben. A belügyminisztérium közleményben tagadta, hogy a szocialisták kampánystábjának megfigyelésére utasították volna a titkosszolgálatokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amíg a Greenpeace igazgatója volt, nem figyelték meg Rebelle-t.
Sarkozy, aki csak közvetlenül a választások előtt kiván lemondani miniszteri posztjáról, nevetségesnek nevezte a vádakat. "A végén még azt fogom gondolni, hogy tényleg bajban vannak, és azért húzták fel magukat ennyire" - üzente riválisának.
Royal testvére részt vett a Rainbor Warrior elsüllyesztésében?
Az ütésváltás már jelzi, hogy durva kampányra számíthatnak a franciák. Sarkozy pártja külön csapatot toborzott arra, hogy Royal minden apróbb botlását kiaknázhassák. Így lecsaptak arra is, amikor Royal meggondolatlanul kiállt a quebeci függetlenség mellett.
A Greenpeace-botrány egyébként visszaüthet a szocialistákra is, hiszen a Wikipedia szerint Ségolène Royal egyik fivére - katonaként - belekeveredett a Greenpeace hajójának, a Rainbow Warriornak az elsüllyesztésébe. Gérard Royal hadnagyról saját fivére, Antoine Royal hozta nyilvánosságra, hogy részt vett a francia titkosszolgálat által kitervelt akcióban.
Nicolas Sarkozy francia belügyminisztert a szavazatok 98,1 százalékával választották meg vasárnap a három hónap múlva esedékes franciaországi köztársasági elnökválasztás hivatalos jelöltjének. "Nem okozhatok önöknek csalódást. Győznöm kell önökért, győznöm kell Franciaországért" - jelentette ki megválasztása pillanatában Sarkozy a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) kongresszusán.
A hivatalos jelöltséggel a "nyugodt szakítást" meghirdető Sarkozy és a legnagyobb ellenfelének ígérkező, 53 éves Ségolene Royal között megkezdődött az elnökválasztási kampány. A baloldali "megújulás" jelszavával kampányoló politikusnőt és Sarkozyt 50-50 százalékban támogatnák a franciák a közvélemény-kutatási adatok szerint, ha ők ketten jutnának be az elnökválasztás második fordulójába.
Royale asszony lesz Sarkozy kihívója a francia elnökválasztáson
november 17. péntek 0:56
[MTI]
Ségolene Royalt választotta a francia Szocialista Párt (PS) köztársaságielnök-jelöltjének a párt tagsága a csütörtökön tartott titkos szavazáson.
Az eddigi adatok szerint nem lesz szükség második fordulóra, Ségolene Royal már biztosan megszerezte az abszolút többséget. A közvélemény számára is legnépszerűbb Royal ezzel esélyt kapott arra, hogy Franciaország első női államfője legyen.
Az 53 éves Royal, egykori környezetvédelmi, majd iskola- illetve családügyi miniszter mellett Dominique Stauss-Kahn volt gazdasági miniszter és Laurent Fabius volt miniszterelnök indult az államfőjelöltség megszerzéséért.
Először fordult elő, hogy a legnagyobb francia ellenzéki párt nagygyűlésekkel és televíziós vitákkal tarkított nyilvános, párton belüli kampányt rendezett az elnökjelöltségért, amelynek zárásaként a csaknem 220 ezer párttag titkos szavazáson dönthetett arról, hogy ki induljon a jövő évi megméretésen a PS színeiben.
Sarkozyt csak egy másik Sarkozy képes feltartóztatni könyörtelen nyomulásában; és még jobb, ha az illető egy női Sarkozy. Szocialista pártbeli ellenfelei szerint ilyen egyszerű logika küldte porondra Ségolene Royalt. Akármennyi valóságalapja van is az említett vélekedésnek, minden francia közvélemény-kutatás szerint a félig magyar származású konzervatív elnökjelölt emberére akadhat a francia gyarmati hadsereg ezredesének Dakarban született törékeny lányában jövő tavasszal - már ha egyáltalán mindketten eljutnak addig a pártjukban zajló mostani akadályverseny sikeres abszolválása révén.
Mindenesetre e pillanatban egyáltalán nem látszik elképzelhetetlennek az, ami sokáig annak látszott: Franciaország történetében először a választók egy nőt (ráadásul szocialistát) emelhetnek majd 2007-ben az államfői posztra.
Míg Sarkozy évekig tartó tudatos munkával alakította ki mostani imázsát, és szívós kitartásával jutott a startvonal közelébe, Ségolene Royal felemelkedése fergeteges gyorsaságúnak mondható. Nem mintha az asszony nem volna a francia politika régi szereplője. Ellenkezőleg: "Ségo" huszonéves kora óta benne van a nagypolitikában, de jobbára csak ennek peremvidékéig jutott el. Eddig szinte mindig csak epizódalakítások jutottak neki. Már nem sokkal az egyetem elvégzése után - a Mitterrand-guru Jacques Attali felfedezettjeként - ő volt az Élysée-palota üdvöskéje: hamvas bájú, mindig ragyogó arcú kis tanácsnoka a szocialista elnöknek, majd elbűvölő szépaszszony-minisztere előbb Beregovoynak, később pedig még több más baloldali koalíciónak is.
A franciák tulajdonképpen mindig nagyon kedvelték őt, és nemcsak elegáns megjelenése miatt (bár a franciáknál egy politikus megítélésében rendszerint ez is sokat nyom a latban), és bizonyos szűk szakmai területeken - a gyermek- és a családvédelemben, a közoktatásban vagy az ökológiában - készségesen elismerték felkészültségét, tudását. Aztán a Jospin-kormány bukását követően Royal regionális szinten bizonyította közigazgatási tehetségét. Ekkortól már nem anynyira arisztokratikus, nőies gesztusai keltettek közfigyelmet, hanem főleg autoriter megnyilatkozásai és keménykezű döntései kapcsán emlegette őt mind gyakrabban a média - volt olyan újság is, amelyik egyenesen Thatcher asszonnyal állította őt párhuzamba.
A legutóbbi hónapokban azonban már nem is annyira a Vasladyhez, mint inkább Tony Blairhez hasonlítgatják őt Franciaországban. Tény, hogy a három szocialista pártbeli elnökjelölt közül Ségolene Royal számít a "legjobboldalibbnak". A korábbi gazdasági miniszter, Dominique Strauss-Kahn önmagát általában hagyományos szociáldemokrataként jellemzi - és ebben sok az igazság. DSK programjában kevés a kiszámíthatatlan elem; nem csinál belőle titkot, hogy a gondoskodó állam észak-európai modellje imponál neki, és szerinte ez a francia gazdasági és társadalmi válság megoldására is receptet kínálna. Csak semmi forradalom -, de behódolás sem a nagytőke előtt - hirdeti fennen a egyetemi professzor DSK. Tőle valamivel balrább áll Mitterrand egykori politikai csodagyereke, Laurent Fabius; a korábbi miniszterelnök a baloldali öszszefogásban látja a megoldást az ország súlyos gazdasági és szociális bajaira.
Kimondva-kimondatlan egyébként mindketten némi populizmust gyanítanak Royal elképzeléseiben. És való igaz, hogy a múltban a francia szocialista elnökjelöltek nem használták annyit beszédeikben a "nemzet", a "munka" és a "tekintély" szavakat, mint ezt Ségo teszi. Mert hiszen az említett fogalmakat Franciaországban mindig is a konzervatív oldal hívószavaiként tartották számon. Különösen felszisszentek a baloldalon, amikor Royal a szocialisták körében valóságos "szent tehénnek" számító harmincöt órás munkahét "rugalmasabbá tételéről" kezdett elmélkedni kortesbeszédeiben, arra való hivatkozással, hogy "aki többet akar keresni, az dolgozhasson is többet".
Legvitatottabb tétele azonban Ségolene Royalnak alighanem a participációs demokrácia. Szerinte ugyanis a civil szervezetekre a mostaninál sokkal jobban kellene támaszkodni a jövőben a hatalommegosztást illetően - például ezeknek szerepük lehetne még a parlamenti képviselői munka ellenőrzésében is. Ezt az elképzelését DSK például egyszerűen demagógnak mondta.
Az említett elképzelések egyelőre nem állnak össze egységes programmá - Ségolene Royal láthatóan ezt nem is ambicionálja. Szerinte a programalkotásnak még nem jött el az ideje. És ő jelenleg még nem meggyőzni akarja a közvéleményt, hanem inkább tetszeni szeretne neki; nem nézetrendszert próbál felvázolni az emberek előtt, ehelyett szimbólumokkal, utalásokkal kísérli meg befolyásolni a potenciális szavazókat.
Mindebben tulajdonképpen nagyon hasonlít Sarkozyre. Ahogy abban is, hogy a médiának Royal meghatározó jelentőséget tulajdonít választási kampányában. Láthatóan egy új és friss alternatívát próbál kínálni, amely nőies. Következésképpen törekszik rá, hogy kampánya (amelyben egyébként kulcsszerepet kapott legidősebb fia) nélkülözze az elnökjelölti versengések hagyományos izzadtságszagát, a "machók szkanderezését". Royalnak minden megjelenése tévéfüggő, gondosan előkészített - viszont Sarkozytől eltérően nem kíván a csapból is ő folyni. Alain Duhamel, a neves francia politológus ezért tartja őt a "politikai kommunikáció nagy profijának", és különösen azt díjazza, ahogyan az asszony a tavalyi regionális választásokon elért szocialista győzelmet képes volt perszonifikálni - vagyis e sikert fokozatosan az ő arca kezdte jelképezni a közvélemény előtt. Nyilvános megjelenéseit nem nyújtja el feleslegesen ugyanakkor - beszédei többnyire rövidek, s nemritkán az általánosságokban mozognak -, mint egyik pártbeli kritikusa mondja róla: "Minimális szolgáltatás, maximális mosollyal."
Sokan gondolják úgy Franciaországban, hogy az "új Ségót" valójában Francois Hollande találta ki. Ez alighanem tévedés - Hollande-nak nyilvánvalóan sokkal kevesebb köze van Ségolene Royal metamorfózisához, mint ahogy a körülmények ezt sugallják.
Persze, ennek az ellenkezőjén sem lehetne csodálkozni. Elvégre Ségolene Royalnak és a szocialista párt mostani első emberének mégiscsak négy közös gyermeke van. A pár még az egyetemi években került közel egymáshoz; anyakönyvvezető előtt ugyan soha nem jelentek meg, de az együttélés több évtizedet átfog. Mindketten ugyanabban a pártban alapozták meg a pályájukat, és példásan segítették egymást a karrierépítésben. Ségolene Royalnak soha nem voltak komoly pártfunkciói, élettársa viszont mindvégig megmaradt pártpolitikusnak, és már hat éve ő irányítja a szocialista gépezetet. Mint hírlik, az élettársi viszony már a múlté - a véd- és dacszövetség viszont minden jel szerint napjainkban is kiválóan működik.
Még akkor is, ha Ségo lényegében Hollande háta mögött döntött az elnökjelöltségről. Olyannyira, hogy ez év elején még kifejezetten arról volt szó, hogy Francois Hollande lehet a szocialista párt államfőjelöltje, és a férfi nem is nagyon titkolta ilyen irányú ambícióit.
Aztán mégis szó nélkül visszalépett. Most alig-alig akad valaki Franciaországban, aki ne gondolna egyfajta családi megállapodásra Hollande és Royal között. Ezt a pártvezető tagadja: "Sem favorizálni, sem elbátortalanítani nem áll szándékomban Ségolene kandidálását. Nem volt szüksége rám; sem a protekciómra, sem a támogatásomra, sem pedig arra, hogy beleegyezésemet kérje az elhatározásához. Ha úgy tűnt volna, hogy a jelölése megosztja a pártot, vagy esélytelen a győzelemre, azt megmondtam volna neki."
Francois Hollande állításának tulajdonképpen kevesen adnak hitelt. A Paris Match például úgy véli, hogy a szocialista pártvezető valójában "a feleség szolgálatában álló Clausewitz".
Tényleg nem tagadható, hogy Hollande valóságos hadvezérként irányítja a szocialista választási kampányt - azt viszont az első titkár elutasítja, hogy ebben hátsó szándékok vezérelnék. Állítása szerint amúgy is minden erejét leköti a voksolási szisztéma megújítása. Ebben lehet valami - a szocialisták a belső demokrácia elmélyítése jegyében gyakorlatilag teljesen megújították jelöltállítási módszerüket - most először választanak például közvetlen formában -, vagyis a kétszázezer tag egy amerikai ízű előválasztási időszak lezárásaként november közepén az interneten voksolhat a három állva maradt jelölt valamelyikére. A párt felső szintjeinek - például a kongresszusnak - lényegében nem lesz beleszólása, ki képviseli majd a pártot a jövő tavaszi elnökválasztáson. Minden a tagokon múlik.
Márpedig ebben a szisztémában Ségo szinte verhetetlennek látszik e pillanatban. Valamennyi közvélemény-kutatás az ő jelentős előnyét regisztrálja (igaz, október végén mutatkozott nála némi megtorpanás a népszerűségi listákon). Még az sincs kizárva, hogy a többszörös miniszter aszszony már az első szavazási fordulóban abszolút többséget - akár 70 százalékot - szerez majd. DSK egyetlen esélye az lehet, hogy második szavazási fordulóra kényszeríti Royalt, és akkor - összefogva a fabiusistákkal - esetleg felzárkózhat. Sorsdöntő lehet e szempontból a mintegy 80 ezer új párttag állásfoglalása. A szociológiai felmérésekből az derül ki, hogy esetükben túlnyomórészt negyvenes éveiket taposó, városi értelmiségiekről van szó; a korábbiakhoz képest körükben sokkal több a nő. E körülmények Ségo reményeit tovább növelhetik.
De még ha érvényesülne is a párton belüli papírforma, hosszú távú terveit illetően ezt önmagában Royal még semmire sem tekintheti garanciának. Igaz, egy lépéssel feltétlenül közelebb kerülne álmai beteljesüléséhez, de a tulajdonképpeni megpróbáltatások a szocialista jelöltség elnyerése után következnének számára. Onnantól kezdve vérre menne a játék - a túlsó térfélen Sarkozy gyűjtögeti félelmetes hadait.
"Állampolgári esküdtszékeket" kellene létrehozni Franciaországban a szocialisták üdvöskéje, Ségolene Royal szerint. Az elnökjelöltségre pályázó politikusnő ez alatt olyan testületeket ért, amelyeken keresztül a választott képviselők tevékenységét ellenőrizhetné a nép.
Royal ezt az elképzelését kedd este, a három szocialista államfőjelölt immár második tévévitája alkalmával is kifejtette. Egyik riválisa, Dominique Strauss-Kahn (DSK) volt gazdasági miniszter szerint "rosszul megválasztott" fogalomról van szó, míg másik ellenlábasa, az EU-alkotmány kapcsán a populizmustól sem visszarettenő Laurent Fabius exminiszterelnök úgy vélte: nem szabad behódolni a legveszélyesebb populizmusnak, s ezzel "megágyazni" a szélsőjobbnak. Történetesen egy további párttársától, André Laigneltől, a francia polgármesterek szövetségének vezetőjétől kapta meg Royal ötlete a "legvaskosabb antiparlamentarizmus" kitételt is.
Royal, a toronymagasan legnépszerűbb szocialista államfőjelölt szerint egyszerűen a "részvételi demokrácia" erősítéséről van szó. A pártaktivisták novemberben választják ki, hogy áprilisában ki mérkőzhet meg a nevükben Jacques Chirac májusban megüresedő helyéért. A pártban marginális Fabius esélytelen, de DSK talán megszoríthatja a négygyermekes családanyát, aki Francois Hollande pártfőtitkár élettársa.
A győztesnek tavasszal az elnöki párt, az UMP jelöltjével, feltehetően Nicolas Sarkozy belügyminiszterrel kell megküzdenie. Chirac újraindulása sincs kizárva. A baloldalt - csakúgy, mint 2002-ben, amikor a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen az első fordulóban kiütötte a szocialista Lionel Jospint - erőinek szétforgácsolása fenyegeti. A kommunista jelölt mellett két szélsőbalos is indul. Az áprilisi első forduló, illetve a május eleji döntő a júniusi nemzetgyűlési választásokhoz is megadhatja az alaphangot. Az eredménytől függetlenül Párizsban biztosra veszik: legkésőbb nyáron távozik Dominique de Villepin, az immár egy éve bukdácsoló kormányfő.
Sarkozy a londoni Sunday Timesban írt cikkében az EU-szkepticizmus okai közt a földrajzi nyitottságot, a vezető erők kifullladását és a logikátlan pénzügyi rendszert nevezte meg.
Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter szerint gyors reformok kellenek az Európai Unióban és mielőbb meg kell határozni az unió határait, Törökország kizárásával.
Sarkozy a londoni Sunday Timesban írt cikkében úgy vélekedett, hogy egy új, az EU bővítésére vonatkozó földrajzi és politikai keret előfeltétele annak, hogy "megújuljon az európai tervezés népi támogatása".
A szkepticizmus okaiA politikus, aki egyben a francia kormánypárt a Népi Mozgalom Uniója (UMP) vezetője, úgy látja, hogy "az Európai Unió politikai mozgalmának vezetői erői a kifulladás szélén vannak. Az európai polgárok vagy szkeptikusok, vagy közömbösek céljai iránt és teljesen hiányzik belőlük a jövőbe vetett kollektív remény". Azt javasolja, hogy egy olyan "mini-szerződésben" kellene meghatározni a legsürgetőbb intézményi reformokat, amelyek módosítanák a nizzai és az amszterdami szerződést.
Ezt a mini-szerződést 2008-ban, a 2009-es európai parlamenti választások előtt kellene ratifikálni. Sarkozy kiterjesztené a minősített többséget az Európa Tanácsra, megengedné, hogy az Európai Parlament válassza meg az EU-bizottság elnökét és létrehozná az európai külügyminiszteri tisztséget. Azt is javasolja, hogy az EU-biztosokat a jövőben ne nemzeti alapon válasszák meg, továbbá "logikátlannak, igazságtalannak, tűrhetetlennek és érthetetlennek" tartja az unió jelenlegi pénzügyi rendszerét. "Az EU kiadásait az EU-adóknak kell fedeznie" - jegyezte meg.
Ami az európai határokat illeti, Sarkozy úgy vélekedett, hogy "becsületesen szembe kell nézni a kérdéssel". Számára Norvégia, Svájc és a balkáni országok "világosan" Európa részei, ugyanakkor más, szomszédos "eurázsiai és mediterrán országok "világosan nem európaiak". A francia belügyminiszter ez utóbbiak, mindenekelőtt Törökország esetében a "kiemelt partneri viszony" létrehozását támogatja. "Jó okunk van megerősíteni kapcsolatunkat Törökországgal, de ne ajánljunk ne teljes jogú tagságot" - írta Nicolas Sarkozy a Sunday Timesban.
Eltitkolt évek Sarkozy életéből
Népszabadság • Szőcs László • 2006. október 7.
Hosszú hajú, sálas fiatalember tölti be a L'Express párizsi hírmagazin legfrissebb számának címlapját. A frizura szokatlan, az arc azonban ismerős több tízmillió francia számára. Nicolas Sarkozyt, a jobboldal most 51 éves, valószínű elnökjelöltjét ábrázolja a felvétel, mégpedig egy 1976-os, sztrájkellenes szimpátiatüntetésen - a jobboldali államelnök, Valéry Giscard d'Estaing, s kormányfője, Jacques Chirac mellett...
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
Franciaország most döbben rá: bár Sarkozyt bő fél év múlva akár államelnökké is választhatják, hivatalos életrajza eléggé hiányos. Igyekezett minél jobban elfedni azt a 28 esztendőt - életének nagyobbik felét -, ami addig telt el, hogy megválasztották a jómódú, Párizs környéki előváros, Neuilly polgármesterének. A réseket két párizsi újságíró szenzációszámba menő új könyve, "Sarkozyék - egy francia család", igyekszik betömni.
Az apai ágon magyar származású Sarkozynek jó oka lehet a hallgatásra. Egy újságíró két évtizede még egy lengyel származású, de négyéves kora óta Párizsban élő szakszervezeti vezetőt is "frissen franciásítottnak" nevezhetett, pedig az illető mégcsak nem is az Élysée-palotába vágyakozott. Sarkozynek mindkét szülője, Nagy-Bócsay Sárközy Pál, illetve a görög zsidó Andrée Mallah bevándorló, ráadásul Nicolas négyéves korában egyszer, s mindenkorra véget ér a családi idill. Apja lelép, s menthetetlenül házasságszédelgővé válik, a három gyereket az anyára hagyja. Nicolas felcseperedését az állandó gúnyolódás sem segíti: jóval alacsonyabb ugyanis testvéreinél is (bátyja ismert nagyvállalkozó, a munkaadók szövetségének korábbi alelnöke, öccse gyerekorvos, majd biológus-kutató.)
Egyfajta kompenzáció is lehetett abban, hogy a nanterre-i egyetem joghallgatója a nagypolitikában köt ki. A '68-as diáktüntetések még tizenhárom évesen megkísértik, de 1976 megmozdulásai már Daniel Cohn-Bendithez képest ellentétes oldalon találják. A L'Expressben közölt egyik fotón éppen az Hauts-de-Seine megyei konzervatív ifjúsági szervezet küldötteként, közvetlenül az ünnepelt Chiracot tapsolva. Harmincegy év elteltével pont az ő helyére kíván lépni.
A bevándorlási törvény szigorítása ellen tüntettek Párizsban
május 13. szombat 19:37
[MTI]
A rendőrség szerint tizenegyezren, a szervezők szerint harmincötezren vonultak az utcára a a bevándorlási törvény tervezett szigorítása ellen tiltakozva, vagyis kétszer annyian, mint a legutóbbi alkalommal, április 29-én. A tiltakozást szakszervezeti szövetségek szervezték, és leginkább a baloldali pártok támogatták.
A Nicolas Sarkozy belügyminiszter nevéhez fűződő törvénytervezet az elszenvedett bevándorlást, azaz a családegyesítéssel Franciaországba érkezőket kívánja szigorúbban ellenőrizni, s megszünteti az országban tíz éve illegálisan élőknek eddig automatikusan járó tartózkodási engedély kiadását. Sarkozy a jelenleg a Franciaországba érkező bevándorlók alig hat százalékát jelentő, képzett munkaerőt kívánja előnyben részesíteni. Közülük is a legkiválóbbak, a kutatók kompetencia és tehetség címen külön, három évre szóló tartózkodási engedéllyel fognak rendelkezni.
"Nem lesz kevesebb bevándorló, viszont ezrekkel több illegális bevándorló érkezik majd" - érveltek szocialista ellenzéki politikusok. A baloldali ellenzék mindenekelőtt a képességek és tehetség alapján kiaadandó tartózkodási engedélyek ötlete ellen tiltakozik, véleményük szerint ez sérti az emberi jogokat, és "agyelszívásként" hat majd a fejlődő országokban. A részben már jóváhagyott javaslat alsóházi zárószavazása várhatóan kedden lesz, a szenátus elé pedig június első hetében kerülhet az indítvány.
Chirac új kormányfőt keres
A miniszterelnöki szék Sarkozynek inkább hátrány lehet az elnökválasztási versenyben
Népszabadság • Szőcs László • 2006. május 9.
Az apai ágon magyar származású francia főbelügyér, Nicolas Sarkozy lehet a párizsi miniszterelnöki hivatal, a Matignon-palota következő lakója - a hét végi sajtótalálgatások szerint legalábbis Dominique de Villepin, a jelenlegi jobbközép kormányfő sorsa megpecsételődni látszik.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
"Sarkozy a Matignonban? Lehetséges!" - ezzel jelent meg vasárnap a Le Parisien, érzékeltetve az elnöki párton, az UMP-n belüli erőviszonyokat. A Villepin-Sarkozy párharc okán megosztott kormánypártot az idő is hajtja: a jövő évi, kulcsfontosságú elnökválasztási kampány előtt tisztáznia kell, hogy megszabadul-e végre a balul elsült első munkaszerződés, a CPE, valamint a (lapunkban is ismertetett) Clearstream megfigyelési botrány nyomán egyre hiteltelenebbé vált kormányfőtől. Elvileg lehetséges utódként közszájon forognak más konzervatív jelöltek is, de közülük Alain Juppé volt miniszterelnök, Jacques Chirac államfő korábbi kegyeltje már sietve közölte: kanadai egyetemi állásából a nyár végén visszatérve sem kíván újra a francia belpolitikában landolni.
A balközép elnökjelöltje tisztében egyre jobban lehorgonyzó Ségolene Royallal szemben Villepin teljesen esélytelennek tűnne 2007-ben Chirac utódlására, az Élysée-palota tehát lépéskényszerben van. Patrick Devedjian UMP-képviselő nyíltan kimondja, hogy az államfő szerint a főbelügyér a jobboldal egyetlen esélye. Ám Sarkozy kinevezéséhez az elnök kezéről tényleg le kellene esnie a karikagyűrűnek. Személyes ellentéteik még az 1995-ös államfői megmérettetésre vezethetők vissza, amikor a mostani trónkövetelő a politikából azóta eltűnt Edouard Balladurt támogatta Chirac ellenében. Igaz, ha a most 51 éves Sarkozy nyeregbe kerül, akkor viszont a Matignon átka ülhet rajta. A miniszterelnöki bársonyszékből sem Chirac '88-ban, sem Balladur '95-ben, sem pedig a szocialista Lionel Jospin 2002-ben nem avanzsálhatott az áhított posztra.
Tagadja a francia miniszterelnök, Dominique de Villepin, hogy érintett lenne a pár hete kirobbant kémbotrányban, az úgynevezett Clearstream-ügyben, és éppen ezért nem is akar lemondani. Ám Villepin az államelnök szerepére célozgat annak kapcsán, hogy 2004-ben állítólag titkosszolgálati módszerekkel akarták lejáratni Nicolas Sarkozyt. Az ellenzék máris előrehozott parlamenti vagy elnökválasztást szeretne.
A Nicolas Sarkozy elleni kémkedés egyre terebélyesedő botránnyá fajul Franciaországban. Az apai ágon magyar származású politikust a mostani miniszterelnök, Dominique de Villepin a legújabb információk szerint 2004-ben egy titkos akció során még külügyminiszterként akarta megbuktatni, ám maga Villepin szerint az államelnök irányította a külpolitikát két évvel ezelőtt. Igaz, Villepin szerint a kémkedésbe Jacques Chirac nem keveredett bele, de az elnök által meghatározott elvek alapján járt el ő akkoriban. (Franciaországban döntően az elnök hatáskörébe tartozik a külpolitika irányítása.) Érdekesség, hogy Chirac, Villepin és Sarkozy ugyanabban a pártmozgalomban, az UMP-ben tevékenykedik. Az ügy hátterében minden politikai megfigyelő a Chirac és Sarkozy közötti rivalizálást sejtette eddig is: közismert, hogy Sarkozy a köztársasági elnöki posztra tör a következő választáson, Chirac viszont Villepint látná szívesebben saját utódjaként.
Teljes körű együttműködés az igazságszolgáltatással
Tagadta az ellene felhozott vádakat, és kizárta, hogy lemondjon tisztségéről a francia kormányfő. Dominique de Villepin az Europe 1 rádiónak nyilatkozva kedden kijelentette: kész a teljes körű együttműködésre az igazságszolgáltatással, és azt akarja, hogy kiderüljön a teljes igazság az ügyről.
Az MTI szerint az elmúlt napokban több feltételezés látott napvilágot azzal a még 2004-re visszamenő üggyel kapcsolatban, amelyben több neves francia közéleti személyiséget, köztük Nicolas Sarkozy belügyminisztert, megvádoltak azzal, hogy tisztázatlan külföldi bankszámlákra utaltak át kenőpénzeket a luxemburgi központú Clearstream pénzügyi cégen keresztül.
A miniszterelnököt azzal vádolják, hogy egy titkosszolgálati ügynököt bízott meg Sarkozy pénzügyi tranzakcióinak kinyomozásával. Villepin szerint "rágalomhadjárat" indult ellene, de "semmi nem indokolja távozását" a kormányfői székből - írja az MTI.
Miről tárgyalt Villepin?
A Clearstream-ügy kirobbanása két évvel ezelőtti eseményekre vezethető vissza. 2004-ben egy névtelen levél érkezett Sarkozyről, aki az utóbb hamisnak bizonyuló vádak szerint belekeveredett a pénzmosási ügybe. Azóta nemcsak a hamis vádra derült fény, hanem arra is, hogy a névtelen levélíró titkosszolgálati módszerekkel megszerezhető adatokra hivatkozott.
A hatóságok néhány hete házkutatást tartottak a francia védelmi minisztériumban és a titkosszolgálatoknál is, és ott olyan iratokat találtak, amelyekben Rondot tábornok és Villepin neve is felmerült. Villepin 2004-ben kül- és belügyminiszteri tisztségeket is betöltött a francia jobboldali kormányzatban. Sarkozy ugyanezekben a kormányokban előbb belügyminiszter volt (ezen a poszton éppen őt váltotta Villepin), majd pedig államminiszterként egyfajta gazdasági csúcsminiszteri posztot töltött be.
Villepin mostani, május másodikai interjújában hangsúlyozta, hogy soha nem vizsgálódott Sarkozy után a Clearstream-botrány kapcsán. Villepin szerint 2004. január 9-ei megbeszélésén, amelyet Rondot tábornokkal folytatott (Villepin ekkor még külügyminiszter volt) egyetlen pillanatban sem merült fel Sarkozy neve, azon a megbeszélésen ugyanis a tajvani fregatt-eladásról, egy hadiipari ügyről tárgyaltak.
Villepin vagy Rondot tábornok hazudik?
Ennek ellentmond, hogy a francia konzervatív, jobboldali lap, a Le Figaro szerint igenis felmerült Sarkozy neve a Rondot és Villepin közötti megbeszélésen, ám nem mint politikai kérdés. Ezt a Le Figarónak maga a tábornok erősítette meg. (Jellemző a francia sajtónak a magyarországitól eltérő működésére, hogy ezzel a jobboldali Figaro a nála liberálisabb, de vele élesen konkuráló újság, a Le Monde állításait erősítette meg. A Le Monde ugyanis több olyan dokumentumot közölt az elmúlt időszakban, amely Rondot tábornok tárgyalásaira vonatkozik.)
Mindehhez hozzátehetjük: nem jelent semmit, hogy ha 2004 januárban esetleg mégsem tanácskozott volna Villepin Rondot tábornokkal Sarkozyről, ugyanis korábbi sajtóinformációk szerint legalább kilencszer találkozott a jelenlegi kormányfő a titkosszolgálati vezetővel.
Célozgatás Chirac szerepére
A már sokat idézett május 2-i rádióinterjújában Villepin arra is célzott azonban, hogy "külügyminiszterként azoknak az irányelveknek a mentén járt el, amelyeket a köztársasági elnök határozott meg". Ezzel Villepin Jacques Chirac, az UMP meghatározó személyiségének a szerepére utalt, ugyanakkor rögtön hozzátette: az államelnököt nem szabad belekeverni ebbe az ügybe, amelyhez egyébként Chiracnak semmi köze sincs.
A Le Monde szerint a rádióinterjú biztosan nem zárja le a Clearstream-botrányt. A jobboldali parlamenti képviselőkkel ugyanis szembe kell majd néznie a miniszterelnöknek a húsvéti törvényhozási szünet után.
Előrehozott választások?
Egyes UMP-s honatyák máris arról számoltak be, hogy szavazótáborukat sokkolták a Villepinről szóló hírek, pontosabban a Villepin-Sarkozy párviadal újabb fordulójának eseményei. (Villepin és Sarkozy idén már egyszer élesen szembekerült egymással: a párizsi diáklázadások idején Sarkozy megértőbbnek bizonyult, mint a kormányfő, és megerősödve került ki az akkori vitákból.)
Az ellenzék, illetve a többi párt, így a jobbközép UDF és a szocialisták máris parlamenti vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazzák az ügyben. Sőt, egyesek már az előrehozott választásokat sem tartják kizártnak.
A szocialista párti Arnaud Montebourg például a Nemzetgyűlés feloszlatásáról beszélt, mások pedig az előrehozott elnökválasztást sürgetik.
Negatív népszerűségi rekordhoz közeledik Villepin
A közvélemény-kutatások mindenesetre egyre borúlátóbbak Dominique de Villepin kapcsán: a Libérationban megjelent legújabb felmérés szerint a miniszterelnök újabb 5 százalékot zuhant, ezzel az ötödik köztársaság történetének egyik legnépszerűtlenebb kormányfője lett.
Villepin 20 százalékos pozitív megítélése közelít a legújabbkori Franciaország negatív rekorderéhez: a miniszterelnökök közül ugyanis Edith Cresson hasonló mutatója egészen 18 százalékig süllyedt.
;-)
