És neked ilyen van? Már úgyértem, hogy nem tanári diplomád, hanem alkalmassági, ami a pedagógiai érzékről tesz tanúbizonyságot? Ha igen, akkor tűzzél már be légyszi róla egy fotót, mert még nem láttam ilyet.
3. Jól van na. Akkor nem mondtam semmit. Viszont ha itt nincs szó az iskoláról, akkor megint nem értem, hogy mit akartál írni.
4. Szó sem volt 2-3 leckéről. Ne sarkítsunk ennyire. Mondjuk azt, hogy a szülő egy féléves ciklussal a gyerek előtt átveszi a számára kérdéses témákat valakivel, akinek az adott témakörök nem kérdésesek. Ez példa. Találhat más megoldást is, csak rajta múlik.
5. És nem unatkozott nagyon az órákon?
6. A fejlődéslélektant meg lehet tanulni, de a lényeg az alkalmazáson van. Tehát: Hat ésves kora után a gyereknek jobb lesz A fajta feladatot adni, mert ez fejleszti, a B még sok lesz neki, mert még nem olyan az agya, hogy meg tudja érteni. Én tanultam fejlődéslélektant, de nem értek nagyon a gyerekekhez, mert csak keveset dolgoztam velük. Hiába tudnék visszaemélkezni a Mérei-Binét könyvre, mert az nem segít. Az segít, ha valaki megmondja, vagy rájössz a gyekorlati alkalmazásra.
A hlyesírási hibákra azért céloztam, mert elkezdtem görcsösen figyelni arra, hogy mindent jól írjak le, de ment az agyamra, hogy azt vizsgáljam minden mondat után, hogy jól írtam-e ezt vagy azt a szót, jó helyre tettem-e a vesszőt, stb. Szóval nem vagyok tisztában a magyar nyelvtannal. Ezvel a hasonulásos üggyel kicsit megint a személyeskedés felé ment el a dolog. Ennek nem örülök.
Átadja az alapokat. Ezt a szülő nem tudja? Miért? Mit is kell átadni? Jó lenne, ha megfogalmaznád úgy, hogy értsem. Tehát: nem tudja a szülő megtanítani a ...-ot.
Azért valamiről árulkodik, hogy a BTK-ra X pont a felvételi ponthatár, a tanítóképzőbe meg X/2. Vagy nem?
Nekem nem avval van bajom, hogy a tanár nem tud tanítani, vagy hogy nem elég okos és nem érti a saját tárgyát. Nekem avval van bajom, hogy beültetnek (optimális esetben) 20 gyereket egy osztályba és elindulnak egy tempóban az elsőben, amiből kis eltérések kivételével nem szabad kiesni. Hiába tudnál gyorsabban haladni, hiába lenne szükséged több magyarázatra, senkit nem érdekel. Viszont adnak neki egy csomó házi feladatot, amit a szülő megcsinál vele kb. annyi idő alatt, amennyi idő alatt megtaníthatná neki az anyagot*. (Viszont akkor mindek ült végig 6-7 órát az iskolában?) Ez megint nem feltételezés. Ez a gyakorlati tapasztalat a cseheknél. És nem csak a szülők vannak megelégedve az Ooktatással, hanem a minisztérium képviselői is, valamint van kb. 5 iskola, akik köré csoportosulnak az Ooktatók. (Tőlük kapják a szakmai segítséget.) Tehát működik az, amiről én beszélek, csak nem partizánkodva, hanem egy általános összefogás eredménye képpen. (állam-iskola-szülő-gyerek)
* - A házi feladat egyébként jó megoldás, mert aki értette az órán történő dolgokat, az gyorsan megcsinálja, aki meg nem avval otthon újra át kell venni a dolgokat, hogy a dilettáns szülő jöjjön rá, hogy mit nem ért a gyerek, vagy fizessen magántanárt.
Az én időmben ilyen éretségi jellegű pótvizsgák voltak.
A tesztlaposdi csak megkönnyíti a vizsgát, nem készít fel magában a vizsgahelyzetre, csak megkönnyíti a vizsgáztató dolgát. (Egyben a gyerekét is.)
Nem a vitával van bajom, csak rájöttem arra, hogy kicsit elvesztettem a "felyem" és meg akartam győzni embereket. Most meg csak el akarom mondani a véleményem.
"2. Nekem erre van bizonyítéknak többszáz családom, ahol pedagógus és nempedagógus szülő egyaránt TUDJA otthon tanítani a gyerekét. A következő a kérdés: csak úgy lehet tanítani, ahogy azt mi megszoktuk vagy esetleg máshogy is.
Hihetetlen mennyire nem érted (vagy nem akarod érteni), amit írtam. Nem azt írtam, hogy a nem pedagógusnál jobban tudja tanítani a pedagógus, hanem azt, hogy „Szülő lesz vagy pedagógus?” Én szerepekről beszélek, amiket szvsz nem túl jó ötlet keverni. Vagy az anyja vagyok a gyerekemnek, vagy a tanára. Ez egy igen komoly csapda tud lenni ám, már ha érted miről beszélek…
"3. Én is így látom. Ezért van családja, barátai, ismerőse, könyve, stb. Majd kialakul/kialakítja a saját személyiségét. Megint csak az kérdés, hogy mindezt csak az iskolában lehet? Szerintem nem. (Ismét van bizonyítékom, a sokszáz Ooktatott gyerek, akik mára felnőttek. Azt hiszem ebben az esetben nem lehet kifogás, hogy "de az amerika".)
A jó ég áldjon meg, hogy jön most ide az iskola??? Hol beszéltem én itt erről??? Az otthonról van szó, az otthonról, speciel éppen direkt tanulás/tanulás nélkül…
4. Én úgy látom, hogy nem lehet mindenki egyformán jó mindenben. Biztos, hogy minden szülőnek megvan az erős és gyenge oldala is. Ha időben elkezd készülni az Ooktatásra, szer tesz egy olyan előnyre (ált. isk.-i tananyagról beszélek), amit ha végig megtart, a nagyobb gondokat megúszhatja. Mindig lesznek kisebbek, amit be kell vallani és rá kell kérdezni szaktanárnál, vagy más hozzáértő embernél.
Na ez az, ami tönkrevágja a tanári pályát! Pici előnnyel a gyerek előtt. Jól is néznék ki, ha 2-3 leckével a gyerekem előtt járnék… Hogyan tudnám akkor rávezetni az összefüggésekre?! Honnan tudnám, hogy akkor és ott nem csak az a lényeg, ami konkrétan abban a leckében van, hanem megalapoz valami későbbi tudást, ami esetleg csak másfél, két év múlva lesz fontos. Egy tanárnak ezt is tudnia kell ám! És hogyan kérdezel meg egy szakembert, ha nem is jössz rá magadtól?!
Az olvasás tanulása/tanítása kérdésben úgy látom, hogy a legtöbb gyereket a környezetemben szinte vissza kell fogni, hogy mire iskolába megy, ne tanuljon meg olvasni. Bizonyos értelemben vissza is fogják őket, mert akkor unatkozni fog a gyerek az órákon. (Az ún. kétoldali iskolaundor kialakulásának kezdeti stádiuma. -szerintem)
A Te környezetedben lehet, de ez egy nagy marhaság, már ne haragudj. A nagylányom most 16 éves, ergo 10 évvel ezelőtt ment elsőbe, és már akkor sem volt belőle semmi problémája, hogy tudott olvasni. A tanítónénit egy pillanatra sem zavarta, ahogy minket sem.
Ez is olyan mint minden más. Meg lehet tanulni és ugyanakkor nem lehet megtanulni. Mi a biztosítéka annak, hogy ha valaki levizsgázott belőle, akkor majd tudja alkalmazni? Vagy aki nem vizsgázott le belőle, de van hozzá érzéke?
Már bocsi, de ez nem érzék kérdése. Ha soha nem is tanulta, megsütheti jól az érzékét. Vagy szerinted érzék kell ahhoz, hogy tudjam hogyan változik a gyerekek fogalmi gondolkodása 6 éves kor után???
6. Egyébként ha már itt tartunk: Mikor felvételiztem a tanítóképző főisk.-ra, én értem el a legtöbb pontot abban az évben azon a főiskolán. Felvettek volna, de én a tanárképzőt választottam. (Mert a BTK-ra fel sem vettek.) Szóval ha én értem el abban az évben a felvételin a legtöbb pontot, akkor el tudod képzelni, hogy hol voltak azok, akiket mondjuk azért vettek fel, mert én nem mentem oda? És ők most "komoly szakmai háttér"-rel rendelkeznek! Szóval kikerültek a magyar felsőoktatás leggyengébb láncszeméből és mindjárt van szakmai hátterük. Evvel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek köztük jó tanítók, csak azt, hogy nem vagyok meggyőződve minden főiskolát végzett ember ért is a szakmájához.
Nézd, én nem erről beszéltem, hanem másról, lásd fent. Minden szakmának van alja, és teteje, de a fejlődéslélektani ismeret totális hiánya esetén, csak az űr van…
Minden helyesírási hiba hiba és az otthonoktatás létjogosultságát cáfolja.
Az olvasás tanulása/tanítása kérdésben úgy látom, hogy a legtöbb gyereket a környezetemben szinte vissza kell fogni, hogy mire iskolába megy, ne tanuljon meg olvasni.
Az olvasás nagyon fontos, a legfontosabb készségek egyike. De könyörgök, a tanító nemcsak olvasni tanítja meg a gyereket! Állandóan az alapokról szajkózom, arról, hogy a tanító igazi feladata a további tanulmányok előkészítése, megalapozása. Nem beszélve arról, hogy a Te környezeted nem a nagy magyar átlagot tükrözi. Valóban, a gyerekek néhány %-a olvasástudással érkezik az iskolába, de egyelőre nem ez az általános. Legalábbis tapasztalataim szerint. És nem azért nem tudnak olvasni, mert visszafogják őket. Azt egyébként nem is szabad.
A tanárok sok minden tanulnak a főiskolán, de annak csak egy részét használják fel a munkájuk során. Az, hogy kit hány ponttal vettek fel a főiskolára, nem minősíti a pedagógiai munkáját. A tanári tapasztalatok többet érnek tíz főiskolai diplománál. De azt csak a pedagógiai gyakorlattal lehet megszerezni.
Mindig lesznek kisebbek, amit be kell vallani és rá kell kérdezni szaktanárnál, vagy más hozzáértő embernél.
Komolyan nem értem, hogy képzeled ezt. Bejár a szülő korrepetálásra a tanárhoz? És amit már egyszer kérdeztem: attól az embertől kérsz tanácsot, akire nem mered rábízni a gyerekedet??
Egy javítóvizsga (legalábbis nálunk) nem úgy zajlik, mint egy érettségi, hogy 5 ember figyeli feszülten szerencsétlen gyereket. A szakos tanár melléül, és kvázi beszélgetés formájában kérdezi ki az anyagot.
Arról nem győztél meg, hogy a tesztlaposdi megfelelően előkészíti a gyereket a vizsgahelyzetre. Ennyi. Az utóiratodhoz: megint csak a topikindító hozzászólásodat tudom citálni - itt lehet kérdezni, vitatkozni. Azt tesszük. Bocs, hogy nincs tördelés, az itteni böngésző nem képes rá.
"Mit értesz azon, hogy egészséges gyerek? Testileg, vagy lelkileg?"
Mindkettő.
"Szvsz az otthonoktatás mérlegelésénél nem az a döntő tényező, hogy egészséges-e a gyerek vagy nem."
Azért hatalmas a különbség, de nem kell feltétlenül figyelembe venni.
"Az én aggályaim az elképzeléseddel kapcsolatban a következők:
1. Azt írtad, Téged csúfoltak. Ez még nem garancia arra, hogy a gyerekeddel is ezt teszik. (Engem speciel soha nem csúfoltak, pedig jócskán adhattam rá okot: az átlagnál sokkal magasabb vagyok, össze-vissza állnak a fogaim, és mégsem.) A gyerekeimet sem bántották soha."
Erre már válaszoltam. Nem érdekes. "Szvsz az otthonoktatás mérlegelésénél nem az a döntő tényező, hogy" a szülőt csúfolták-e vagy nem. Ez nem érv az OOkt. mellett, de ellene sem.
"2. Az, hogy a szülő maga pedagógus, nem garancia arra, hogy a saját gyerekét is tudja majd tanítani. A saját gyerek ugyanis optimális esetben teljesen más érzelmi kötelékben van a szülőjével, mint egy tanár a diákjával. Ha nem így van, akkor az otthonoktatásnak sem sok értelme lesz. (Szülő lesz, vagy pedagógus?)"
Nekem erre van bizonyítéknak többszáz családom, ahol pedagógus és nempedagógus szülő egyaránt TUDJA otthon tanítani a gyerekét. A következő a kérdés: csak úgy lehet tanítani, ahogy azt mi megszoktuk vagy esetleg máshogy is.
"3. Egy szülő is prímán tud motiválni, de ehhez nem kell tanárnak lennie, megy ez anélkül is. Szinte minden mozdulatával motivál, irányít, tanít, nevel. A gyerek személyiségébe szinte beleivódik az otthoni minta. De ez csak egy minta, és korántsem biztos, hogy számára pont az a tökéletes."
Én is így látom. Ezért van családja, barátai, ismerőse, könyve, stb. Majd kialakul/kialakítja a saját személyiségét. Megint csak az kérdés, hogy mindezt csak az iskolában lehet? Szerintem nem. (Ismét van bizonyítékom, a sokszáz Ooktatott gyerek, akik mára felnőttek. Azt hiszem ebben az esetben nem lehet kifogás, hogy "de az amerika".)
"4. A szakmai részhez csak annyit: én tudok tanítani középiskolásokat magyarból és töriből (ez utóbbiból sokkal jobban, mert magyart nem tanítottam 6 éve egyáltalán). De fogalmam sincs hogyan kell megtanítani egy gyereket olvasni! A nagylányom megtanult magától, a kicsi ugyan 4 éves, de hihetetlenül szivacs agyával elkezdett betűket kérdezni, majd észrevette, hogy a szavakban fel tudja ismerni őket. Nála ez életkori sajátosság, de ezt sem tudnám, ha nem olvastam volna utána évekkel ezelőtt, pont az otthontanítással kapcsolatban."
Én úgy látom, hogy nem lehet mindenki egyformán jó mindenben. Biztos, hogy minden szülőnek megvan az erős és gyenge oldala is. Ha időben elkezd készülni az Ooktatásra, szer tesz egy olyan előnyre (ált. isk.-i tananyagról beszélek), amit ha végig megtart, a nagyobb gondokat megúszhatja. Mindig lesznek kisebbek, amit be kell vallani és rá kell kérdezni szaktanárnál, vagy más hozzáértő embernél.
Az olvasás tanulása/tanítása kérdésben úgy látom, hogy a legtöbb gyereket a környezetemben szinte vissza kell fogni, hogy mire iskolába megy, ne tanuljon meg olvasni. Bizonyos értelemben vissza is fogják őket, mert akkor unatkozni fog a gyerek az órákon. (Az ún. kétoldali iskolaundor kialakulásának kezdeti stádiuma. -szerintem)
"5. Aki kicsik tanítására adja a fejét, annak nagyon tisztában kell lennie a fejlődéslélektannal, azzal, hogy a gyerekek gondolkodása hogyan változik 6-tól 10 éves koráig. Nem elég a jóindulat, komoly szakmai háttér is kell, különben nagyon el lehet rontani a dolgot."
Ez is olyan mint minden más. Meg lehet tanulni és ugyanakkor nem lehet megtanulni.
Mi a biztosítéka annak, hogy ha valaki levizsgázott belőle, akkor majd tudja alkalmazni? Vagy aki nem vizsgázott le belőle, de van hozzá érzéke?
Egyébként ha már itt tartunk: Mikor felvételiztem a tanítóképző főisk.-ra, én értem el a legtöbb pontot abban az évben azon a főiskolán. Felvettek volna, de én a tanárképzőt választottam. (Mert a BTK-ra fel sem vettek.) Szóval ha én értem el abban az évben a felvételin a legtöbb pontot, akkor el tudod képzelni, hogy hol voltak azok, akiket mondjuk azért vettek fel, mert én nem mentem oda? És ők most "komoly szakmai háttér"-rel rendelkeznek! Szóval kikerültek a magyar felsőoktatás leggyengébb láncszeméből és mindjárt van szakmai hátterük. Evvel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek köztük jó tanítók, csak azt, hogy nem vagyok meggyőződve minden főiskolát végzett ember ért is a szakmájához.
"6. Még mindig nem értem, miért akarjátok otthon tanítani a még meg sem született gyereketeket."
Most el kell mennem, de válaszolok erre a felvetésre is. Megpróbálok még ma.
207i
u.i.: Minden helyesírási hiba hiba és az otthonoktatás létjogosultságát cáfolja.
Szerintem hamarabb találtál volna olyan embereket, akik bíztatnak ezügyben, ha nem itt középeurópában keresgélsz, hanem Anglia északi részén valamelyik his halászfalu lakóival kezdtél volna el levelezni. Na ott, határozottan otthon oktatás folyik, de eléggé szervezett formában, mert mint a rádióamatőrök, konzultálnak a tanárokkal naponta. Persze, ezt egy régebbi műsorban láttam, lehet, hogy azóta oda is betört az internet. :))
1. Úgy lehetne őket segíteni, hogy nem 5 tanár előtt kell előadniuk a véres verítékkel hármasra megtanult tananyagot. (Én itt a pótvizsgázókról beszélek.)
2. Miről nem győztelek meg? Arról, hogy van ilyen módszer? Vagy arról, hogy ezt használják csak mi nem ismerjük? Vagy arról, hogy ez jó módszer a tudásszint felmérésére?
Én csak tudom, hogy van és hogy hasznájlák. Nekem jónak tűnik. A szakik dolga, hogy kidolgozzák minden szempontból. Ha majd ők úgy döntenek, hogy nem jó ez a kartotékos vagy milyen módszer, akkor majd biztosan adnak ötletet is, hogy milyen lehetőségek vannak még. Ez a dolguk.
207i
u.i.: Kezdek lemondani arról, hogy bármiről bárkit meggyőzzek. Eleve nem is akartam senkit meggyőzni, csak el akartam mondani a magam véleményét, de aztán -a vita hevében- elfelejtettem, hogy mit is akartam eredetileg.
Szerintem belebetegedtél volna, ha ezt nem írod le. Írd már le nekem légyszi azt is, hogy SZERINTED mi a "csakazértis" szó definíciója. Elő ne merd venni az értelmező kéziszótárt, mert a TE véleményedre vagyok kíváncsi! (Na, ezt lehet hogy kicsit eltúloztam... Mármint a kíváncsit :D)
"Mindenki, aki megütközik az avval-ban a „visszafelé” hasonuláson, ugyan, kezdje el ragozni az az, ez névmást:
abba, ebbe, abban, abból, ahhoz, akként, annak, annál, arra, arról, attól, sőt, képezheti is: abbeli, effajta, ekkora, afféle.
Vagyis az ez, az z-je hasonul, keményen, vastagon. Miért pont a -val, -vel v-jéhez ne hasonulna? Hasonul is. Aztán hol a z a keményebb legény, hol a v. Akár mondhatnánk azt is, hogy az avval, evvel a „normális”, az azzal, ezzel „rendhagyó”. "
Szerinted mivel lehetne segíteni őket? És hogyan lehetne megbizonyosodni arról, hogy az otthonoktatott gyerek teljesíti azt a tudásszintet, amit a korosztályától elvárnak? Ezzel a feladatlaposdival nem győztél meg...
1. Ezzel/evvel kicsit elbizonytalanítottál, de csak a szóhasználatban.
2. Nem hiszem azt, hogy mindenben profi vagyok, sőt nem is ismerek olyat, aki profi az összes felsorolt területen. Nem tudom, hogy az általános iskolai tanárok mindnyájan profik-e a saját területükön. Bízom benne, hogy igen. (Általában úgy mondom, hogy bízok, de látom a "korrektorok" szúrós tekintetét, így visszafogom magam. Azért mondom így, mert az ún. regionális köznyelvet beszélem.)
3. Itt is érvényes az, amit előbb mondtam, hogy a szülő kérhet segítséget szakemberektől, stb.
4. A kartotékos vizsgáztatás (biztosan van rá valami szakkifelyezés, de nem ismerem) abból áll, hogy a gyerek kidolgoz különböző feladatlapokat, lerajzol dolgokat, homokvárat épít és lefényképezi, beteszi a futóversenyen kapott oklevelet, stb. Milyen feladatlapot? Amilyet kap. Ilyet is, olyat is. Az adott tárgyban összegyűjtött lapokat, stb. Megnézi a vizsgáztató, elbeszélget a gyerekkel a különféle lapokkal kapcsolatban. Megnézi, hogy mit tudott nyújtani otthon, mit nyújtott a "vizsgán" aztán ad rá pontot, osztályzatot.
Már régebben is furcsának találtam azt, amikor a megbukott gyerekeket bizottság előtt vizsgáztatják. Evvel mindent tesznek, csak nem segítik őket. Nem hiszem, hogy bármilyen bizottság előtt vizsgázni kellene a gyerekeknek az általános iskolában. Ezért még furcsábbnak tartom azt, hogy az otthonoktatott gyerekeket valaki így szeretné vizsgáztatni.
1. Engem is érdekelne, mert nem szeretnék átlépni kérdéseket, felvetéseket.
2. Az otthonoktatásért a szülő vállalja a felelősséget, de nincs kizárva, hogy másokat (szakemberek, tanárok, bárki más) bevonjon a gyerek oktatásába, he ennek szükségét érzi.
Nem ez a legfontosabb probléma ezzel az otthonoktatósdival. Ami igazán aggályos benne, azt én már régen leírtam, de jellemző módon a topicnyitó azon átlépett. Hmmm...
45. Mind az igék, mind a névszók toldalékos formái között vannak olyan kettős alakok, amelyek a köznyelvben egyaránt használhatók. Írásban is helyes tehát mindkét forma.
Ilyen toldalékolásbeli kettősségek például a következők: (...)
ezzel – evvel, azzal – avval;
84. Az az, ez mutató névmás z-je teljesen hasonul a mássalhangzóval kezdődő határozórag első hangjához. Ezt a módosulást betűkettőzéssel jelöljük: abba, ebbe, ahhoz, ehhez, akképp, ekképp, arra, erre, akkor, ekkor stb. – Hasonlóképpen: amannak, mindettől, ugyanahhoz stb.
Az avval és azzal, az evvel és ezzel alakváltozatok egyaránt helyesek. Ám csak: azzá, ezzé.
(A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás)
De ezen szerintem ne vesszünk össze...
Safi! Kriszi! Segítség! Igaz, rég jártam iskolába, de hetedikben, és nyolcadikban 5-ös voltam nyelvtanból. Tudom, hogy voltak változtatások a nyelvtani szabályzatban, érdekelne, hogy mi újság van ezügyben? Köszi!
