"Mindenesetre én nem intéztem hozzád ilyen stílusban kirohanásokat. Szerintem te vagy kicsit frusztrált, és előítéletesen viseltetsz minden anyaországival szemben."
Asszem sikerult maximalisan felreismerned ket hozzaszolas alatt. Azokkal szemben vagyok eloiteletes, a hatar barmelyik oldalan akik a melymagyar szoveget nyomjak es "nem-magyarkent" belyegzik meg az okat akik maskent gondokoznak. Egyaltalan nincs semmi eloiteletem az "anyaorszagiakkal" szemben, kozel annyi mo-i baratom van, mint erdelyi (es itt nem feluletes ismerettsegrol beszelek, hanem valodi baratsagrol). Kozuluk (marmint az elobbiek kozul) volt aki "igennel" es volt aki "nemmel" szavazott de (kapaszkodj erosen) engem ez nem erdekel: ugyanis Ok mar az en iranyomba megadtak azt, amit a kettos allampolgarsag max. szimbolizalni tudott volna/tudna - minden szempontbol egyenrangukent kezeltek, megbiztak maganeleti tikaikkal, egyutt nevettunk, egyutt szorongtunk vizsgak elott es ittunk utanna, kozosen beszeltuk meg terveinket a jovorol es ott segitettunk egymasnak ahol csak tudtunk. (Sot, bar itt minden mult idoben irodott, a kapcsolat abszolut ervenyes a jelenre is.)
Es ezzel OFFTOPIC modon eljutottunk oda amirol qrvara senki nem beszel, illetve amikor en szovatettem, akkor nagy terelesek jottek. A "jobbosok" igen nagy szazaleka deklaraltan "kissebbik rosszkent" szavazott az igenre (eleg csak szetnezni az index forumain: "jajj, rossz a kerdes, rossz az idozites, dehat ha mar egyszer... akkor"). Na ez pl. engem kemenyen kikasztott. Az egesz kerdeskort ket felfogasban lehet megkozeliteni: a.) a kap egy szimbolum, ami azt hivatott szimbolizalni (!! de nem helyettesiteni!!), hogy valahol megiscsak egyformak vagyunk; b.) a kap egy jogi kategoria, a nemzethez valo tartozas es az allampolgarsag nem ekvivalens, es azt, hogy egyformak vagyunk azt maskent kell es lehet kifejezesre juttatni. Amit kevesen ismertek fel, hogy ha elsoporjuk a halandzsat, akkor mindket megkozelites ugyanoda mutat - a fontos az, hogy hogyan viselkedik valaki a _mindennapi eletben_ a ht magyarokkal. Marpedig a "kisebbik rosszra" szavazok pont a jelentesetol fosztottak meg a szimbolumot. Csak annak az "igennek" tudtam/tudok orulni, ami valoban szivbol jott.
"Úgyhogy légyszíves ne rajtunk töltsd ki az elkeseredettségből eredő bosszúdat, s ne a románokhoz szaladj vígaszért, mert az sem megoldás!"
Nem voltam elkeserdeve (illetve joval kevesbe mint 2001-ben, amikor meg nem volt schengen kompatibilis az utlevelem es jol jott volna "csak" egy utlevel, csakhat, ugye "nem volt idoszeru" a kerdes ...... ), es nem "rohanok" a romanokhoz - nehez is lenne nincs a kozlemben jelenleg egy sem. Mindossze maskent gondokozom a kerdesrol mint Te.
Most gondolom kemenyen kiabranditottalak, sajnalom. De meg kell(ene) ertenetek, hogy ha valaki nem szimbolumokat tart fontosnak, attol meg igenis lehet buszke szarmazasara es anyanyelvere.
Úgy látom, neked nem kell tanulni kicsinek lenni, te annak születtél. De ha igazán realista lennél, azt látnád, hogy csonkaságod miatt vagy kicsi, ahogy ez az ország is. Ehhez persze az kellene, hogy legalább fantomfájás sziten érezz valamit az elszakított anyaföld iránt. Ha a Székelyföldön jártadban-keltedben, szétfeszítsen az érzés, hogy tündérországban vagy, másképp nônek a fák, szebben süt még a nap is... magyarabbúl mint itt. A tiéd az a föld! Ezért. Ha a kiáltásig harsog benned a gondolat a Székelykônél... "Adjátok vissza a hegyeimet"! Ha mindezt nem érzed, mert "hazafiasságod" a ránkerôszakolt határokig terjed... (szerintem, semeddig) akkor ne szólj ehhez a témához. Nem vagy méltó rá. Nem vagy méltó a határok valóságával szétszabdalt magyar testvéreidhez. Az anyaországban vagy hontalan. Neked Trianon a gyökereidet vágta el, de lehet hogy csonkaságod a szürkeállományodra is kiterjed... kedves Állományjavító. Nézd meg a híres Európádban, mely államok a sikeresek... miért létezhetnek olyan országok mint Nagybritannia... ilyen jelzôvel? És miért nem válhatott Magyarország azzá? Szerintem, ne másokban keressük a hibát... más nemzetek, képesek voltak saját érdekeik mentén összefogni, és így keresni szövetségeseket. Mi soha!!!! Ezért valósíthatták meg kis szomszédaink a rovásunkra saját "nemzetállamaikat". Magyarország még mindig nem jutott el eddig. A belsô széthúzás jelentette mindig a vesztét,, és most se lesz másképp. Mit remélsz az Uniótól, ha az aszerint mu"ködik, hogy mely állam érvényesíti jobban, kellô erôvel, az akaratát?
Melyik az életképesebb? Te csak belehelyezed a "hited" mint annak idején a Szovjetunióba volt szokás. de csak a mi kommunistáink vették komolyan az internacionalizmust... mindenhol máshol, nacionalista diktatúra volt. Most ugyan ezt a szánalmas, senkiházi érzést- amiérért még Sztálin is lenézte a magyar kommunistákat- fordítottátok át EU-s feeling-re. De legalább akkor hagyjátok békén az érzelmi kötôdését azoknak, akiknek még megvan, a Szent Anyaföldhöz! Ezt kéri tôletek Petôfi népe, aki már 1849-ben, de legfôképp 1920-ban kiábrándult a világszabadságosdiból...
Olvastam Böhm Vilmost. A tény az, hogy nem harcoltak, nem volt se hadtáp, se ellátás, se állam, se katonai vezénylési lánc, sem jogcím, ellenkezőleg, egy megvert hadsereg fegyverszünetet kért és értelmetlen háborúban elcsigázott katonái voltak, nem volt hadicél, az antant meg még négy évvel később is meglehetős elánnal rohamozgatott az Orosz Föderációban.
Nem biztos, hogy rohamozniuk kellett volna errefelé egyébként, egyszerűen csak engedélyezték volna a megerősödött és általuk támogatott és megmaradt vagy újonnan létrejött államoknak a teljes és tartós megszállást és ha jól tudom, a Kormányzó Nemzeti Hadserege se a kárpáti lovasrohamokban jeleskedett 1920-ban, magyar virtus ide vagy oda, inkább újságírók meggyilkolásában és bálitükrök pezsgősüveggel való betörésében. Pedig ugye akkorra már helyreállt a nemzeti-keresztény-ezeréves magyar erkölcs és került győzelmes hadúr is, aki egyébként szintén pisszenés nélkül adta át flottáját a győzteseknek.
Ugyan kérem.
Meg kell tanulni kicsinek lenni, azaz meg kell tanulnunk akkorának lenni, amekkorák vagyunk. Nagy feladat az, emberpróbáló munka, olyan, amikor a csecsemő lassan leszokik arról, hogy azt higgye, hogy a kicsiny ujjaival elérheti a holdat és bőg, ha mégsem éri el. Vagy hogy azt higgye, hogy a világ fele akarat, és lehet, hogy a másik fele is, szóval, hogy ne higgyen ilyen butaságokat.
És most mondd, hogy egy nemet egész energiáját évtizedekig arra fordítod, hogy visszakapja Komáromot, Ipolyságot meg Nagyváradot, meg mondjuk Beregszászt, már ha a lakói igazán akarják. És akkor mi van? Mi változik? Az unión belül különösen? Foglalkozzunk inkább azzal, hogy mi lesz Püspökladányban, Sárisápon és Hajdúhadházon.
Ugyan már, mit akarsz a 2002-es népszámlálás szerint 6.700 főt felvonultató horvátoktól? Ilyen számok mellett már nem élő, szociológiailag releváns nemzeti kisebbségekről van szó, hanem etnikai zárványokról, jórészt a legöregebb generációkból vagy hagyományőrző dalárdákból vagy az etnobizniszben utazókból. Teljesen jelentéktelen. Romániában találsz több bulgárt, hatszor annyi lipovánt, majdnem ennyi csehet, lengyelt. Ezek kultúregyletek, mint Lányi Zsolt örményei.
Az összes kínkeserves analógiátok megdőlt, a szlovákoknak nincs kettős állampolgársági törvényük, a németek és az osztrákok tiltják, az olaszok kínosan ügyelnek rá, hogy ne érintse a békeszerződés alanyait, a délszlávok egy pár éve lezajlott háború kuszaságai után próbálkoztak ilyemivel, de a választójogokat lassan vissza kell vonniuk, különben kiéleződnek a konfliktusok és egyáltalán, miért ne a szülőföldje életébe integrálódjon az ember egy külső állam helyett?
Örüljünk, hogy miniszterelnökhelyetteseink vannak, hogy a bukaresti kormányban, mely teljes szuverenitással rendelkezik Erdély és annak lakossága felett, ilyen jeles posztokon ülnek azok, akik a magyarságért tehetnek valamit, ahelyett, hogy múltra sóvárgó és atöbbségre acsargó rezervátumokba zárnák őket, prefektusokat és alprefektusokat adnak, és integrálódnak szépen a román politikai nemzetbe, sajátszerűségeik megtartása vagy erősítése mellett.
Azért ezek kicsit pontatlan állítások.A hadeseregben a nemzetiségek aránya 25% körül mozgott,elővigyázatosság miatt.Arról nem beszélve,hogy az antantnak sem voltak igazán értékelhető erői,ráadásul azok ha lehet mégjobban unták az egészet:távol a hazától,egy megnyert háború után,egy földjét védelmező hadsereg ellen kellett volna küzdeniük. Ha a politikusok hagyták volna,hogy a hadsereg tegye a dolgát,akkor lehet máskép alakulnak a dolgok.De hát a politikus már csak ilyen,szeret mindenbe belepofázni.
Szerinted a magyar állam mit tesz azért hogy a határontúli közösségek kiharcolhassák a saját gazdasági és kultúrális autonómiájukat?Mert ahogy én látom,abszolút semmit.Jóban próál lenni a ottani magyar politikusokakl?Én csak azt látom, hogy a határontúli magyarokkal foglalkozó sorsdöntő kérdésekben a jelenlegi magyar kormány megragad a románozásnál,az uszitásnál.
Az a 12%-os magyarság meg akkor fog megmaradni,ha lesz elegendő benzin a buszban,ami elviszi a legközelebbi magyar iskolába a gyereket,és a suliban lesz kréta,fűtés és magyar anyanyelvű tanár.Ilyen egyszerű.
De egy ésszerűen megvívható harcnak feltételei vannak. Gazdaságiak, katonaiak, demográfiaiak, kulturálisak, külpolitikaiak, geostratégiaiak és így tovább. Valamint reális célok is kellenek.
Na most ha Magyarország csinál magának egy ötven éves fegyverkezési, gazdaságfejlesztési, demográfiai programot, melyhez megfelelő szövetségeseket is talál, és ezáltal fölénybe tud kerülni a kisantantant országok fölött, és a megfogalmazott cél reális (nyilván nem az az olyan területek meghódítása, ahol egy fogyó, háttérbe szorult, 12-15%-os magyar kisebbség él, viszont ami meg reális lehetne, mondjuk két-három határmenti város visszafoglalása, azért meg nem biztos, hogy érdemes ötven évig fegyverkezni), akkor jó.
A szájalással, a nemzettudatban tét nélkül lejátszott inkább szánalmas, mint eredményes, legfeljebb irrritáló virtuális ütközetekkel, az erő nélküli hősködéssel és provokációval, valamint a bugyuta és káros kettős állapolgársági blöffel az eredmény viszont kimutathatóan a magyar településterületek felgyorsuló kiürülése lesz.
"És a korábban magyarosító politikai nemzet helyébe románosító, szlovákosító politikai nemzetek kerültek, úgyhogy különösebb helyrehoznivaló itt nincsen." Már hogyne lenne! Mindenki küzdjön az igazáért, aki erősebb, az győz. Öngyilkosság e harcból kivonni magunkat...
Ugyan, nincs semmi összeesküvés elmélet. csupán legyünk egy kicsit szofisztikáltabbak, ne zárjuk ki eleve valamit, mint lehetôséget, csak mert eretnekségnek számít az önálló gondolkodást nehezen těrô demokráciakaranténban.:) Mit is mondtam?
"Valóságos, országok feletti hatalmi tömörülés ez, amelynek múltja (és jelene?) homályba vész." Ebbôl mi nem igaz a mai tudásunk szerint? Semmilyen következtetést nem vontam le, azon túl ami tudható, és valószínu"leg te is tudsz.
Hogy nem voltak a politikai elitben és a kultúrában kisebbségben, mutatja az is hogy milyen szépszámmal voltak itt tagok, Kossuthon keresztül, Kosztolányin át, Adyig. mindebbôl nyilvánvaló, hogy abban az idôben még volt romantikája e mozgalomnak a feudális szembenállása miatt. Hogy a társaság titkos, senki sem vitatja... a beavatottság szintjeirôl éppen ezért nem lehert tudomásunk... de Kossuth Dunamenti-köztársasága, Petôfi világszabadsága és Ady sajátos, világuralmi vágya nem hiszem hogy a késôbbi, Károlyi féle rémálommal - 1920 után is közösséget vállalt volna. Pláne nem Kun Bélával, vagy nagyot ugorva, éppenséggel azzal, amit ma Globalizmusnak hívunk. Manapság nem nagyon lehet hallani a kultúrális életben szabadkômu"vesrôl. Ha a megvalósult Globalizmust tekinthetjük a szabadkôm"vesség megvalósult céljának, érthetô hogy nincsen most ennek romantikája. A Globalizmus elsôsorban multicégeknek ad olyan preferenciákat és hatalmat, és - biztosra veszem - politikai befolyást is, amelyekkel a 19. században csak kormányok rendelkeztek. Ez nem valami költôi. Még az elôdök a 19. században kérkedtek lázadó eszméikkel, a maiak úgy látszik jobban titkolják kilétüket a valódi hatolom birtokában? ... vagy elhamvadt a mozgalom szôrin-szálán, és nekünk csak a Globalizmus maradt, amihez a szabadkômu"vességnek dekányi köze sem volt? Meg sznobisztikus diákpáholyok az oxfordi/sorbone-i/cambridge-i egyetemeken amelyek véletlenül politikai eliteket nevelgetnek? Vajon mikor oszlatták fel magukat?
A kérdés költôi. Nincs válasz. Én sem állítok semmit, hiszen összeesküvés elméleteket valóban nem lehet komolyan venni! Annyit nekem megér ez a kérdés mégis, hogy kockáztasam ezt a megbélyegzést, ha legalább azt belátjuk és világosan kimondjuk: Ez a történelem (és jelen?) egy hófehér foltja, és nem csak amolyan tabu, amirôl gondolkodni sem szabad anélkül hogy a "mindenkori okosok" reflexbôl körülvihognák. Kíváncsi vagyok, ki tud megcáfolni abban, amit itt tények szintjén összefoglaltam, összeesküvés elmélet nélkül? Hogy a kelgyó csípje mög!
"Ezután meg jött egy békeszerződés, amely véget vetett egy kifáradt, felerészben másfelé orientálódó nemzetiségek által lakott anakronisztikus képződménynek."
A szétvert "anakronisztikus képződménynek", a helyére olyan "anakronisztikus képződmények" kerültek amik maguktól estek szét az első alkalommal.
"És a korábban magyarosító politikai nemzet helyébe románosító, szlovákosító politikai nemzetek kerültek, úgyhogy különösebb helyrehoznivaló itt nincsen. "
Ez szerintem egy rendkívül leegyszerűsített, torz kijelentés.
Azt hiszem, nem tudod, mit jelentett a fegyverszünet és muilyen körülmények között kérték és adták.
Maga az állam szűnt meg mögülük, mire visszaértek. Az antant minden ellenállást egyébként is teljesen jogosan megtorolt volna. A csapatok abban a pillanatban nem voltak magyaroknak minősíthetők, amely pillanatban a Monarchia államszervezete megszűnt mögöttük, hiszen tele voltak máshová orientálódó nemzetiségiekkel.
De hát mítoszokkal nincs mit kezdeni. Csaba királyfi vezethette volna őket, csillagösvenyen. Esetleg Mackensen, vagy Rothermere lord, Radomér királyfi néven... Királyfi...
Ez egy csúnyán elvesztett háború volt, mögötte egy felbomlott állam, forradalmas hangulat, kifáradt, soknemzetiségű csapatok, Magyarország körben felfegyverzett ellenségekkel, minden lényegi ellenállás az ország felszámolásához vezetett volna.
Miképpen Horthy nemzeti hadserege is inkább Orgovány és Siófok utcáin táncoltatta a lovát, meg a Parlament előtt, a puccs alkalmával.
Miképpen a németek se pisszentek.
Ezután meg jött egy békeszerződés, amely véget vetett egy kifáradt, felerészben másfelé orientálódó nemzetiségek által lakott anakronisztikus képződménynek. Olyan igazságosságokkal, és igazságtalanságokkal, ahogyan békeszerződések, ha akarod, "imperialista rablóbékék" során ez szokásos.
És a korábban magyarosító politikai nemzet helyébe románosító, szlovákosító politikai nemzetek kerültek, úgyhogy különösebb helyrehoznivaló itt nincsen.
Ma ezeknek az egykori területeknek egyikén se éri el a magát magyarnak tartók aránya a 25%-ot, de inkább a 12-15% körül van. Úgyhogy ezek a területek optimális módon csak az unióval és a szomszédos államokkal való együttműködés révén kerülhetnek újra közelebb Magyarországhoz, de természtesen csak akkor, ha gazdasági és kulturális vonzerőt tudunk kifejteni.
És becsülettel, hátsó gondolatok nélkül elismerjük ezeknek a területeknek és lakosságuknak a mai hovatartozását, természetes kötődésüket fővárosaikhoz, Bukaresthez, Pozsonyhoz stb., az ottani kormányhoz és nem próbálunk meg közvetlen közjogi kapcsolatot kalakítani velük, mint ez a vagy beteg, vagy sanda szándékú állampolgársági szerencsétlenkedés célja volt.
Értelek... és az elkeseredésedet is. De ezeket a dolgokat nem nekem kellene bemutatnod, hanem azoknak, akik december 5-én NEM-mel szavaztak. Amúgy, az anyai nagyszüleim Romániából települtek át és elég sokat meséltek arról, hogy nem beszélhettek magyarul.... Ettől függetlenül továbbra is állítom, hogy itt ebben az agymosott országban, sokkal nehezebb magyarnak lenni, a magyarságodat kimondani, mert rögtön pellengérre állítanak, lefasisztáznak... Aki büszkén és nem megalázva akar magyar lenni, annak itt nincs helye. Erre gondoltam.
Mindenesetre én nem intéztem hozzád ilyen stílusban kirohanásokat. Szerintem te vagy kicsit frusztrált, és előítéletesen viseltetsz minden anyaországival szemben. Ez nem jó megközelítés, mert nagyon is sokan vagyunk olyanok, akik testvérként közelítünk a kisebbségi magyarokhoz. Ha nem így lenne, nem szavaztunk volna 1,5 millióan a kettősállampolgárságra. Úgyhogy légyszíves ne rajtunk töltsd ki az elkeseredettségből eredő bosszúdat, s ne a románokhoz szaladj vígaszért, mert az sem megoldás!
Remélem nem sértettelek meg, nem állt szándékomban!
Sokan, azt hiszem te is, kifelejtitek a demográfiai számításokból a társadalomszerkezeti, népmozgalmi, szociológiai változásokat.
Egészen egyszerűen azt, hogy míg a megelőző kilencszáz év nyugalmasabb időszakaiban a társadalmi mobilitási igen alacsony volt, a közoktatás és a központi államnak az egyes emberre való közvetlen hatása úgyszintén, ezek a hatások az 1870-es évektől kezdve (közoktatás, tömeghadsereg, sajtó stb.) flegyorsultak és mára túlnyomóvá váltak.
Tehát ma gyakorlatilag senki nem ússza azt meg, hogy ne az állam nyelvén tanuljon, művelődjön, hallgasson zenét, nézzen televíziót, járjon egyetemre, érintkezzen a hatóságokkal stb. Ezért az úgynevezett etnikai nemzet, ami Magyarország esetében tulajdonképpen vagy háromszáz éve definiálhatatlan, felgyorsuló mértékben vált politikai nemzetté, ld. a színnémet Pest teljes elmagyarosodását és az 1910 körülre felgyorsított asszimilációt, ugyanezen okkal és eszközökkel ez a folyamat folytatódott, csak az utódállamok részéről, melyek politikai nemzetei természetesen asszimilálnak.
Ezért az etnikai nemzetre és az anyaországgal való közjogi kapcsolat tételezésére (ilyen ez a vagy szerencsétlen, vagy átlátszó állampolgársági ügy) épülő nemzetiségi tudatú, jelenleg amúgy is 12-15-20% körüli magyar nyelvű populációk igen gyorsan és természetesen elenyésznek.
Ezért aztán a kulturális, esetleg a gazdasági autonómiák kiépítése a kívánatos, olymódon, hogy az adott népesség szülőföldjének intézményei, tehát a bukaresti és pozsonyi stb. kormány illetve a területi egységek intézményei felé gravitáljon, Magyarország velük közjogi kapcsolatot ne tartson fenn, viszont ápolja jó viszonyát az adott államokkal és mélyítse el kapcsolatait az ottani magyar nemzetiségű közjogi tényezőkkel, egy Markó Bélával, egy Csáky Pállal stb. A felváltva Bukarestben és Budapesten tartandó közös kormányülések igen jó kezdeményezésnek látszanak.
Az osztrák szövetségi kormány álláspontja szerint Szlovénia NEM jogutódja az egykori (nagy-) Jugoszláviának.
Ausztria az 1990-es években meg is szakította a diplomáciai kapcsolatokat Belgráddal, Jugoszláviával - ezzel megszünt a békés egymás mellett élés Ausztria és Jugoszlávia között.
A magyar kormány végig a békés egymás mellett élésre hivatkozva fenntartotta a diplomáciai kapcsolatokat Belgráddal. Akkor is, amikor magyar területröl hadmüvelet folyt Belgrád ellen. (hadüzenet nélküli hadviselés).
Úgy tünik, a magyar kormány az exjugoszlávia helyén létrejött államokat Jugoszlávia jogutódjának tartja.
Ez így igaz,a szlovák lakosság is nagyrészt a nagyipari munkásság köreiből került ki.Viszont a magyar többség vált volna valószínűvé,városi német lakosság falusi utánpótlás nélkül ugyanúgy felszívódott volna,mint ahogy tette azt szinte mindenütt az oszágban.Magyar vidék viszont volt Pozsony körül,sőt szinte csak az...
Apa, a "Mondd el fiadnak" nem "irredenta lózung volt, persze a szokásos antiszemita beütéssel. " hanem a Pészach héber szent szövegéből való idézet. (Shemot, 13:8). Ezt is nekem kell tudni?
Ha egyenlő feltételek lettek volna biztosítva a szlovákiai magyarságnak,akkor az ő létszámuk most olyan 1.300.000 körül mozogna,figyelembe véve a szlovák népesség növekedést.Pozsony és Kassa valószínűleg magyar többségű lenne ráadásul. Persze volt kitelepítés,reszlovakizáció,sima elüldözés,asszimiláció és társaik.Ezért vannak csak körülbelül 600.ezren.
Ady Endre, költő Ady Lajos, pedagógus Ágai Adolf, humorista Báróczy Sándor testőr-író Batsányi János, költő Benedek Elek, író, Benedek István, író Benedek Marcell, író Bölöni György, irodalomtörténész Csáth Géza, író Gábor Andor, költő Harsányi Zsolt, író Hatvany Lajos, irodalomtörténész Hatvany Bertalan, műfordító Heltai Jenő, költő Ignotus, szerkesztő Kármán József, író Karinthy Frigyes, író Kassák Lajos, költő, festőművész Kazinczy Ferenc, író, nyelvújító Kiss József, költő Kosztolányi Dezső, író Kölcsey Ferenc, költő Márai Sándor, író Móra Ferenc, író Pálóczy Horváth Ádám, író, műfordító Schöpflin Aladár, író Szabolcska Mihály, író Tamási Áron, író
Andrássy Gyula, miniszterelnök Auer Pál, nagykövet Bánffy György, református főgondnok Bárczy István, Budapest főpolgármestere Bruckental Sámuel, Erdély kormányzója Bibó István, politikus, Berzeviczy Albert, miniszter, az MTA elnöke Csáky Tivadar, képviselő Csécsy Imre, képviselő Esterházy Ferenc, főkancellár Esterházy János, a kormányzó tanács tagja Festetich György, a Helikon alapítója Hadik András, tábornagy Hajnóczy József, jogtudós Hock János, teológus Jászi Oszkár, író, politikus Klapka György, honvédtábornok Kossuth Lajos, kormányzó Kővágó József, Budapest főpolgármestere Martinovics Ignác, jakobinus Mónus Illés, képviselő Pálffy Károly, kancellár Podmaniczky Frigyes, politikus, akadémikus Ravasz László, író, református püspök Sigray Jakab, jakobinus Széchenyi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója Szende Pál, pénzügyminiszter Teleki László, nagykövet, író Teleki Sámuel, erdélyi kancellár Türr István, altábornagy Vázsonyi Vilmos, igazságügyminiszter Wekerle Sándor, miniszterelnök
