en megkerdeztem a leanyzotol (10 eves) hogy van-e mar az osztalyban, aki menstrualt. aztan ha mar feljott a tema, akkor lehet errol beszelni. megkerdeztem tole, hogy van-e kedve dumalni errol, mert ugye ilyenkor mar varhato, es nehogy megijedjen. bologatott. aztan elmeseltem neki. belso anatomiatol kezdve a havi ciklusig, annak a szerepeig mindent. hogy mit tud csinalni, hogyan kell tisztalkodni, mindent.
Szerintem most már biztos, hogy nem lesz túl korán a beszélgetéshez. Az én lányom 11 éves, és annyi hülyeséget hall a suliban a többiektől, hogy nem győzöm helyesbíteni.
"viszont abban igen, hogy kicsi baba korától mindig minden kérdésére válaszolni kell"
az a gondom, hogy a lányom nem kérdez semmit.
vagy azért, mert még nem merült fel köztük a téma (11-12 évesek), vagy mert nem meri tőlem, de ezt meg nemigazán hiszem, nagyon nyitott a lányom felém
a fiunak (lassan 15) karácsonyra vettem egy nagyon kedves könyvet, félhumorral érintett minden fontos témát...de a lányoknak ilyen akkor még nem készült
egyelőre csak a mensrtuációval vannak problémáim, és nem vagyok egy hajdeprűd, sőőőőőőt....
talán csak az a baj, hogy én még picilánynak tudom be a kiscsajt, és nem akarom tudomásul venni, hogy kezd felnőni?
érdekes, engem a nagymamám világositott fel az első menzeszről, és már nem tudom, hogy miért jött szóba....dedede, tudom: Őt kérdeztem meg, hogy honnan veszem észre, hogy menstruálok?...höhö:((
félek, hogy vagy későn ülünk le beszélgetni, vagy túlkorán
vannak ilyen konyvek is. ezek azert is jok, mert megkimelik a szuloket a kellemetlen "beszelgetesektol", es egyuttal korrekt, abrakkal illusztralt kepet adnak az anatomiai dolgoktol kezdve sok mindenrol, ami ilyenkor egy gyerekkel tortenik.
egyszer meg a TV-ben is ment valami ismeretterjeszto sorozat (az emberi test, talan?), abban is szolt a temarol egy resz. az iskolaban biologia oran meg is nezettek velunk.
szia
Ugan már talán késő, amit mondani szretnék, mert már 10 éves..
Szóval én az ugynevezett felvilágositásban nem nagyon hiszek, viszont abban igen, hogy kicsi baba korától mindig minden kérdésére válaszolni kell. Ez eseteben nincs is szükség ugynevezett felvilágositó beszélgetésre, hiszen az egész nem egyszerre történik meg -amikor esetleg a csimotának semmi kedve hozzá- hanem folyamatában a hétköznapok sokasága alatt.
Kezdve attól, hogy elmondjuk neki, miért is vesz az ember boltban betétet, azzal, hogy miért csokolja meg aa és anya egymást aztán jön a rengeteg kérdés ugy is a tv*l, plakátok stb. kapcsán...
Viszont, van olyan gyerek is, aki soha nem fog kérdezni konkrétumokat, mert gátlásos. Viszont ő előtte is őszintén kell beszélgetni mindenről és ez esetben mikor tényleg szükség lesz rá ugyis hozzád fordul. (nagylányom ez az eset volt:)) )
Kisebbik lányom viszont szinte már mindent megkérdezett...
A minap azon gondolkodtam, hogy a 10 éves lányomnak hamarosan szexuális felvilágosítást kellene tartanom. Arra egyáltalán nem emlékszem, hogy nálam hogyan és mikor történt ez meg. Az emlékeimbôl csak annyit sikerült összeszednem, hogy nagyon kiábrándítónak, undorítónak találtam mindet, ami ezzel kapcsolatos volt (talán itt azt is fontos megemlítenem, hogy egy erôsen „katolikus“ családban nôttem fel, ahol még a meztelenség is tabu volt – így lehet, hogy e reakcióm ennek tudható be), és nem szeretném ugyanezt az érzést belôle is kihoznom.
Hogyan foghatnék hozzá? Ti mit tettetek?
PS – az sem lehetetlen, hogy hamarosan a lányom fogja nekem a felvilágosító munkát megtartani:-)
